Furcsa hétfő

Érdekes volt a mai nap, ami azzal kezdődött, hogy végre, hetek után, végig aludtam az éjszakát anélkül, hogy óránként felébredtem. Reggel hétkor, óra előtt, fel is ébredtem és elmentem kondizni. Kondizás után, egy gyors zuhanyozás és irány az iroda. Mivel kicsit csúsztam, fél tízkor egyik kollegám felhívott, hogy tudom-e hogy 10-kor van egy telefonos megbeszélésem. És, hogy a menedzser keresett. Fél tíz után 10 perccel a bejáratnál találkoztam a menedszerrel és kiderült, hogy az ügy meg is oldódott.

Délkor vége volt a megbeszélésnek, és ekkor behívott a menedzserem. Amikor behív, sosem lehet tudni mi van. Vagy gáz van, vagy jó hírt közöl. Ma az utóbbi volt. Mivel a munkafolyamat áthelyezése Indiában lezárult és én is hozzájárultam a sikerhez, kaptam egy dicséretet. Amikor kint voltam, februárban, egy Londoni kolleginával végig vittük a tréninget. Emelett még a saját munkámat is megcsináltam, mivel nem volt helyettesem. Ezek szerint feltünt nekik, és most, hogy lezárúlt a folyamat, megköszönt és megdicsért. Ezen kicsit meg voltam lepődve, mivel amikor Indiában voltam, egyszer, kétszer (háromszor? nem tudom már) lecsaptam egy dilit. Az egyik vezetővel úgy veszekedtem, hogy az egyik amerikai kolleganő két napig félt megszólítani. egyébként, azért volt a dili, mivel többször figyelmeztettem a vezetőket kockázatok miatt. Az első három alkalommal nagyon türelmesen elmondtam a következményeket, ha folytatják azt a bizonyos viselkedést. A negyedik alkalomtól már nem voltam annyira türelmes és kedves. Magamban ezt az útat sikertelennek könyveltem el. Ezek szerint nem volt az. Csak úgy néztem, mint a borjú az új kapúra.

Délután a kedvem hirtelen rosszabb lett, mivel Schatzi elutazott szabira. Nem sajnálom tőle a szabiját. Nagyon is megérdemli és kellett is neki. Azért romlott a kedvem rohamosan, mivel egy idejig nem lesz lehetőség kommunikálni vele. Az egyik kollegám (aki ma reggel felhívott hogy mikor szándékozok bemenni az irodába) már szólt is, hogy nagyon savanyú arcot vágok. Ma relatív korán haza is húztam. Hátkor zártam le a gépemet. Ma este meg találkoztam egy csettárssal, benn a városban. Úgy elszaladt az idő, hogy csak most jöttem haza. A találkozás jót tett, mivel mostanra el is tünt a rossz kedvem. közben megettem a kajámat... megyek aludni.

Süss fel nap!

Csoda történt ma... Probléma nélkül hagyta jóvá a főnököm az utamat Nyugat-Európaba. Máskor ez általábban egy többnapos téma szokott lenni, most meg 12 óra alatt megvolt. Mindenki az irodában meg volt hökkenve. Szóval, megint utaznom kell, de szerencsére most csak Európán belül. Ezzel az alkalommal majd jövő héttöl, programtol függően, körülbelűl két hétig távol leszek.

Amennyire is érdekes volt India, nem éreztem magam ott túl jól. Most hogy már egy bizonyos idő elmúlt, az az erős gyanum hogy ez a rossz érzés részben egy gyógyszer okozta. Amikor Indiában voltam, szedtem malária elleni gyógyszert, profilaxisként, vagyis betegség megelőzés okábol. Ennek a bizonyos malária elleni szernek nagyon sok mellékhatása van, többek közt az is hogy depressziót, paranoiát és legrosszab esetben még öngyilkossági hajlamot okozhat. Egy hiteles kérdés az lenni hogy akkor miért szedne valaki ilyen gyógszert. Sajna más szer nagyon nem van és ki akartam zárni a komplikáció esélyét. Szerencsére ez a rossz kedv most kezd elmúlni. Mondhatom is hogy megint kisütött a nap. Részben mert itt a tavasz, ami mindig jó ;-) Másrészt meg azért is mert megismertem egy nagyon jófej scrácot, akivel nagyon jókat és nagyokat tudok dumálni és szórakozni. És a humorunk is hasonló, pedig azt állítja hogy nincsen humora...

Még mielőtt elutazok még el is kell mennem vérvételre. Kiváncsi leszek hogy hagyott-e nyomot és ha igen milyet az a gyógyszer és a lábgyulladásom. A bőrömön, mintha észre venném hogy emelkedik a CD4-számom. Múltkor is ilyen volt a bőröm, akkor 718-rol 962-re ment a sejtszám. Igaz a százalék kicsivel lement. De ami a legjobban érdekel, az hogy mi a vírusszámom. Egy fél éve 238 000 volt, ami szerintem elég magas. De az már javulás volt az előző eredményhez képest, ami majdnem fél millió vírus részecske volt.

Van egyébként még valami ami miatt kicsit ki voltam akadva mielőtt Indiában utaztam. De ezt példáúl a Shivánál is láttam. A fogorvos. Ahova jártam (vagyis egyszer voltam eddig). Azért voltam mivel kiesett egy tömésem és India előtt rendbe akartam rakatni. Mielőtt elkezdte volna a fogorvos a kezelést, ki kelett tölteni egy kérdőívet amiben meg kellett adnom hogy van-e szívbajom, van-e ez, az, amaz meg hogy van-e immunrendszeri rendellenességem. Mindent kitöltöttem, kivéve az immunrendszerre vonatkozó kérdést. Hazudni nem szeretek, de beírni ami van, azt sem akartam. De végül meg is kellett mondanom. Akkor tört ki a pánik. A vége az volt hogy mondták hogy nem tudnak kezelni mert még sok beteget vártak utánnam. Amikor mondtam hogy azért valami kéne, mivel Indiába utazok 3 hétre és nem szeretnék ott lyukas foggal járkálni, berakott egy ideiglenes tömést. Közben menetegőzött hogy a műszert nem tudják sterilizálni, stb. De mi van ha valaki eltitkolja vagy, ami még érdekesebb, nem is tudja magárol hogy fertőzött. Nyugaton az alapfelállás hogy minden beteget úgy kezelik az orvosok mintha pozitív lenne. Szerintem az orvosnak a felelősége hogy kizárja a rizikókat. A végén a Lászlóba kerültem a lyukas foggamal. A kezelés majd utazásom után folytatom.

Ma a szívemet láttam...

Ahogy gondoltam, és amitöl kicsit tartottam, a hetem kissé zűrösen kezdődött. Hétfő reggel négy csoportot be kelett tanítanom egy új rendszerben, amit holnaptol lép életbe itt Európában. Ahogy szokásos nálunk a cégnél, volt némi kihívás (inkább probléma), de átvészeltük magunkat ezen. Délutánom meg mindenféle úgyintézéssel ment el. És este meg msn-en beszéltem a párommal, mivel pár napja nem beszéltem vele.

Ma reggel meg azzal kezdődött a napom hogy el mentem az Indiai nagykövetségre, benyujtani a vizumkérelmemet. Kicsit féltem mivel volt némi tapasztalatom kiskoromban, amikor minden nyáron Magyarországra jöttünk. Ennek ellenére az Indiai nagykövetség nyugalmas volt. Vagyis, sokkal nyugalmassab mint mire számítottam. Majd csütörtökön kell majd visszamennem az útlevelem és remélhetőleg a vizumomért. A délutánom meg tele volt telefonos konferenciákkal, miközben próbáltam haladni egy előrejelzéssel egyik szerződésre, ahol egy kis probléma mutatkozott be.

Ma este egyik kollegám édesanyához mentem, aki tüdőorvos. Részben azért mert eddig nem volt időm elmenni a rendszeres szűrésre. Másrészt meg azért mivel egy két héttel ezelőtt, amikor voltam kondizni, kevés levegőm volt. Ma aztán megvolt az átvilágítás. Az olyan szempontbol volt érdekes hogy láttam dobogni a szívemet, miközben éreztem hogy dobog a mellkasomban. A doki szerint a szívem nagyobb mint kéne, de az vaolószinűleg attol van hogy két évig eveztem diákkoromban. De ami neki igazán nem tetszett, az volt hogy hallott egy kis sípolást a jobb tüdőmben. Mivel allergiás vagyok szinte minden pollenre, van egy 25%-os esélyem asztmára. Majd ha visszajövök Indiábol folytatjuk a tezteket.

Holnap reggel lesz egy megbeszélésem a kinti főnökömmel. Múlt héten már egy-két dologrol beszélt. Elvileg azt szeretné ha én lennék a régióra a csoportvezető, vagy ilyesmi. Majd holnap reggel hallom. Egy órá van leblokkolva a napombol...