Lassan már tán utol érem magam (remélem)

Az utóbbi hónapok érdekesek voltak számomra. Körülbelül február közepe óta dupla melóm volt. Március elséjétől új főnököm van és kikerültem a csoportbók, amiről kiderült, hogy most majd lassan fel fognak számolni. Közvetlen főnököm külföldön van, úgyhogy itthon szabad úszó vagyok. Az új munkával sokkal több utazás is jár. Gyakran Dániában vagyok, néha Svajcban. Már nagyon kezdem unni a reptereket. Májust nagyon érdekes hónap volt, amiben négyszer is utaztam. Még Bukarestben is voltam, hogy a régi melómat átadjam egyik román kolleginának. Most még épp vonaton ülök, mivel holnap megyek Hollandiába. Ebben a hónapban végre csak saját munkámmal kell csak foglalkoznom. Érdekesebb munka, több felelőség és nagyon jó csapat. A csapat teljesen nemzetközi. Van egy angol, belga, francia, dán és bolgár és én mint magyar. Hála a gyógyszereknek, megint bírom a strappát. Már nem teljesen úgy, mint régen, de azt nem is akarom már. Az túl kimerítő volt.

A főnököm közben egy párszor meg annyira variált, hogy alig tudtam, mi, hol, hogyan. Egyszer, kétszer fel is merűlt az a kérdés, hogy hajlandó vagyok-e Svédországba költözni. Mire erre végleges választ kellett volna adnom, eldőlt, hogy (egyelőre?) nem kell.

Egészségileg meg majdnem teljesen rendbe jöttem. Felhíztam 100 kg-ra (közben meg fogyóprojekt elindult. Hogy változhatnak a dolgok. Tavaly ilyenkor még híznom kellett…) A vírusokat már lassan nagyítóval kell keresni a véremben (20 alatti vírusszám). Az immunrendszerem magához tért. A június 7. vett vérmintában egy mikroliterben 608 CD4 sejtet számoltak egy 39%-al. Ez teljesen megfelel egy egészséges ember immunrendszerének. Ebben az állapotban akár 130 éves is lehetek…

Az év elején azt mondtam, hogy 2010 az évem lesz. Most még csak egy pár jóbarátomnak is kéne egy felívelő trend és minden tökéletes lenne. Várom az év második felét!

Tudom,

hogy nagyon eltüntem, de még életben vagyok :o) Az ünnepek alatt vidéken voltam, szüleimnél. Hugom is ott volt, Hollandiából. Az egyik dolog, amin már egy ideje dolgozom, egy angol füzet fordítása, majdnem megvan. Tördelésen van még. Remélhetőleg hamarosan nyomdára fog kerülni.

Közben a héten meg eldőlt: új pozicióm lesz. Kikerülök a magyar szervezetből és mindjárt a svéd főnök alá fogok tartozni, de Pesten maradok. Emelett meg még előre is lépek és egy dán szerződésen fogok dolgozni. Egyrészt alig várom, másrészt meg már hiányzanak a mostani kollegáim. Hiába, baromira nosztalgikus alkat vagyok.

Nem tudom, mikor fogok megint rendszeresen írni, de igyekszem minél hamarább felvenni a fonalat.

Megvolt az első lépés

A héten nagy lépést tettem. Pénteken elküldtem az önéletrajzomat egy fejvadásznak, mivel pályáztam egy állásra. Remélem sikerülni fog, de az egésznek főleg szimbólikus jelentősége van. Alapból eléggé lojális típus vagyok. Eddig majdnem öt éve dolgozom már ugyanannál a sütödénél és nem szeretek nagyon munkahelyet változtatni. Hogy mi vett rá arra, hogy mégis elküldjem az önéletrajzomat? Egy tíz perces beszélgetés egyik menedzserrel az irodában. A hét elején megkeresett egyik kinti vezető, azzal a kéréssel, hogy át tudnánk-e venni munkát Hollandiából. Erre azt válaszoltam, hogy szívesen átvenném a melót a csoportomba, de be kell tartani a procedurákat. Nagyon ragaszkodott a csoportomhoz a holland vezető, mivel nagyon meg van elégedve a csoportom munkájával. Megmondtam az egészet egyik vezetőnek itt a pesti irodában. Azt a választ kaptam tőle, hogy ne nagyon számítsak arra, hogy Pestre jönn majd a meló, mivel az új anyacég inkább a Bukaresti központjába vinné a munkát és, hogy mit akar a holland menedzser nem fontos. És ráadásul marad az, amit már mondtak, hogy áprilisban felülvizsgálják majd a szituációt. Ez a beszélgetés volt a kegyelemdöfés a lelkesedésemnek és a lojalitásomnak. Ez az állás, amire jelentkeztem, most itt Pesten van. De tervezem azt is, hogy holland és belga honlapra is kiteszem majd az önéletrajzomat. Egy ismerősöm meg arra felhívta figyelmemet, hogy az EU-ba is rendszeresen keresnek köztisztviselőket. Majd meglátjuk mi lesz az egészből. Minden esetre nem fogok unatkozni (már megint nem...)

Kissé elfeledkeztem a blogomról

Most veszem észre, hogy mióta nem írtam. Pedig már sokszor fejemben volt, hogy írjak már... Azért nem írtam, mert nem érezném jól magam, hanem mert túl sok elfoglaltságom volt. Már több mint másfél hónapja, hogy visszamentem dolgozni. Az jól megy, bár észreveszem, hogy komoly időszakon mentem át. Még kissé feledékeny vagyok, néha nem jönnek elő a szavak, ha valamit mondani akarok. Majd rendbe fog az jönni. Figyelembe kell vennem, hogy azért 6, 7 hónapig nem nagyon csináltam semmit. A vegetáláshoz nem kell agyi kapacitás, ugyebár ;-)

Hosszú hétvége után még egy hét szabin voltam. Ki volt adva a parancs a munkahelyemen, hogy augusztusban és szeptemberben mindenképp vegyek ki egy-egy hetet. Még szerencsére magam dönthetem el mikor ;-) Majd szeptemberben akkor veszem ki, amikor hugom Magyarországon lesz. Tervbe van véve, hogy majd egy nap elmegyünk a Vidám Parkba. Közben megvan a következő utam Brüsszelbe. Szeptember végén lesz megint egy ECAB. Már most kiváncsi vagyok mi lesz ott.

Munkahelyen is mindenféle fejlemény van. Annak ellenére, hogy hullaszag van benn, nem temető az egész. Lehet, hogy mégis meg lehet menteni az egészet? Majd ki fog derülni. Rajtam (és csoportomon) nem fog múlni. Ahogy mondják a franciák: "Qui vivra, verra.", vagyis aki él, (meg)látja.

Már szabin is vok ;-)

Alig kezdtem el dolgozni, már szabin is vagyok. A múlt héti melót jól bírtam, bár még nem volt az, hogy nagyon belehúztam volna. De azért a napi 8, 9 óra simán elment. De azért még bele kell jönnem a melóba megint. Hát, nem hiába, azért 6, 7 hónapig nem voltam bent és elszoktam a folyamatoktól. Ja, és ráadásúl meg meg is változtak. Az osztályon nagyon ott van a hullaszag. A héten lezs utoljára egy elég nagy csoport az emeleten. Át vitték a melót Lengyelországba.

Múlt héten, a volt belga főnököm hívott. Kiváncsi volt, mi van velem, mivel eltüntem. Röviden beszámoltam és beszélgettünk. Ami jól esett, hogy érdeklődött irántam. Emellett személyesen is elmondta, hogy az alapján, amit hallott, a pesti központ nem fog sokáig fennmaradni. Azt javasolta, hogy nézzek körül és nem arról szól, hogy szar lenne a csoportom teljesítménye. Arról szó sincs. Azért nehemzemre esik magamat rászánni, hogy keresek új munkahelyet. Ahol most vagyok, jól érzem magam, még ha morgok is rendszeresen.

Közben ez az időjárás is enyhén agyamra megy, napok óta már nyűgős vagyok. alig várom megint a lehűlést.

Még vashiányos vagyok

Onnan tudom, hogy mé gvashiányos vagyok, mivel mér mindig elg ingerlékeny vagyok. Van itt egy kollegám, aki már legalább egy éve, vagy másfél csinálja ezt a melót. Meg kell csinálni valamit, amit az új anyavállalt eddig nem kért (amikor még önálló cég voltunk csináltuk), de most úgy tünik mégis kell. Ezt a melót többször mőár elmagyaráztuk, többen, a kedves kollegának, de még mindig nem tudja. Mivel holnaptól két hónapra fizetetlen szabira megy (zarándok útra megy Spanyolországba) ma és holnap reggel még meg kell csinálnia a folyamatban lévő ügyeit. Annak ellenére, hogy külsőleg higgattan a sokad alkalommal elmagyaráztam neki, hogy mit, hogyan csináljon, éreztem, hogy belül azért ideges vagyok. Legalább jó gyakorlat az önuralmomnak ;-)

A meló meg jól megy. Napi 8 óra probléma nélkül megvan. Sőt, annál több is menne, de nem akarom mindjárt az elején lemeríteni magamat. Jövő héten szabira megyek 3 napra. Ezek tavalyról maradtak és hó vége előtt ki kellett vennem. Ezzel nem volt igazán problémám. Legalább lesz egy kis időm dolgozni egy fordításon.

Visszamentem dolgozni

Tegnap óta megint dolgozom és saját pénzemet keresem és nem az OEP terhére élek. Túléltem a 8 órát a dolgozdában. Munka után elmentem még egy barátomoz, úgyhogy jó hosszú napom volt. Ennek ellenére volt még energiafeleslegem, még így vérszegényen is. Mi lesz majd, ha feltöltődnek a vastartalékaim? Közben a hízás is szépen alakul, majd tényleg el kell kezdenem fogyázni valamikor.

Jövő héten majd szabira megyek, három napra. Mivel ez még tavalyról áthozott szabi, ezt ebben a hónapban még ki kell vennem. Efölött még az ideji szabad napjaim is még megvannak... Nyugis fél év lesz ez számomra. ;-)

Egy kis csoda...

... törnét a munkahelyemen. Bár, most a szüleimnél vagyok és onnan írok, letöltöttem a céges emaileket (most két laptoppal járkálok...). Ha nem ültem volna, akkor bizto,s hogy hanyat estem volna: rendelhetünk új laptopot. Fél évvel ezelőtt kiküldtek egy emailt, hogy rendelhetünk új gépet, mivel egy páran már lejárt a gépe. Aztán következő nap visszavették és nem sokkal később kezdőttek a csoportos leépítések. Tegnap aztán megjött az email, hogy egy pár ember rendelhet új gépet, mivel a jelenlegi gépük amortizációja már nagyon rég lejárt. Lehet, hogy talán mégis van valamilyen kis jövő a cégnél, mivel, hogy talán mégis befektetnek egy kis pénzt az osztályomba? Majd kiderül. Minden esetre, nem árt, ha frissítem az önéletrajzomat és talán ki is fogom deríteni mennyit érek most a munkapiacon.

Itt az alagút vége

Tegnapreggel a Bánhegyi főrovossal volt randim, megbeszéltük a szerdai vérvétel eredményét, mivel most 5 hete szedem a bogyókat. A CD4-számom 296-rol 517-re ugrott, relatív CD4-szám pedig 16-rol 22%-ra ment fel. Vírust nem néztek, de az vélhetően méréshatár környékén vagy alatta van. A Kaletrát még két hónapig fogom szedni és majd júliusban megbeszéljük mi lesz helyette. Most az a főfeladat, hogy az immunrendszerem álljon helyre, hogy mindenféle opportunista hülyeséget le tudjon győzni a szervezetem, anélkül, hogy minden alkalommal kórházba kelljen szaladnom. A főorvos úr a végén még olyan kedves volt, hogy mondta, hogy most júliusig nem is akar már látni ;-)

A júliusi vérvételre is megbeszéltük, hogy miket nézünk. Vírus melett, vasat is fogunk nézni és Herpesz-8 vírust. Ez az utóbbit azért fogjuk nézni, mivel a fogászaton észrevették, hogy a szájpadlásomon egy lilás elszineződés található. Ez lehet, hogy Kaposi sarcoma, aminek az okozója a Herpesz-8-as vírus. Közben a bőrömet is figyelem, de ott, eddig, nem jött elő ilyen elváltozás.

Közben a Kaletra mellékhatása is beköszöntett. Az elején nem volt semmilyen hasmenés, csak sok volt a levegő a hasamban. Azóta már párszor előfordult, hogy épp hogy elértem a a WC-ét. Azóta, bár hová megyek, mindig észben próbálom tartani a legközelebbi WC-ét és ha vidékre utazom, magammal viszek WC-papírt. Jobb, ha az ember fel van készülve vészhelyzetekre.

A múlt hetekben nagyon sokat a voltam a szüleimnél. Pihentem, ettem, probáltam hízni. Nem mindig olyan jól sikerül a hízás, főleg ha az embernek néha rohannija kell a budira. A következő két hónapra az a célom, hogy minimum tartsam jelenlegi sulyomat, ami most 80 kg. Majd, amikor le lesz váltva a Kaletra, akkor következik majd a nagy hízás 90 kg-ra (vagyis az a mostani tervem). Közben munkahelyemen is megmondtam, mikor szeretnék visszamenni dolgozni. Örömmel vették a csoportomban, hogy nem sokára visszamegyek. De közben nagyon észre lehet venni, hogy a hangulat az irodában sokkal rosszabb lett, mint pár hónapja. Mondjuk, nem segít az, amikor az ember körül egyenként különböző csoportokat kirugnak a cégtől. Logikus, ha az embereknél felmerül a kérdés, hogy ők mikor kerülnek sorra. Majd májusban meglátjuk mi lesz...

Hírek

Kedden hajnalban keltem szüleimnél, mivel vérvételre kellett feljönni Pestre és nem akartam 10-re beérni. Édesapámmal kocsival elmentünk a legközelebbi pályaudvarhoz, hogy vonattal menjünk fel Pestre. A vonat (a normál 4. vágány helyett) a 6. vágánnyál várta utasait, úgyhogy át kellett kelnem a sínen. Na, ott volt egy érdekes jelenet. Egyik pillanatban ott vagyok a vágányon, követketző pillanatban meg ott heverek a sínek között. Apám nem vette észre, mivel ő már a vonat elejénél robogott (hát igen, nem gyalogokol már olyan gyorsan mint, mondjuk egy éve, most még egy 80 éves is simán kielőzhet).

Az ambulancián kidrült, hogy a nyirokcsomó, amit kivettek "reaktív" volt, azaz nem találtak semmi rendellenességet, de valami azért történik a szervezetembem. Ez nagy megkönnyebülés volt. Lelkileg fel voltam már készülve arra, hogy hónapokig belémnyomják a mérgeket, ez most lekerült az asztalrol (egyelőre?). aztán Bánhegyi főorvos mondta, hogy tele van a töke a lázammal, gyalázatos vérvasszinttel és vírusos fertőzésekkel (övsömör, verruca), annak ellenére, hogy a decemberi eredmény 408 CD4 sejtet mutatott ki. Gyógyszert fog felírni a kontrollvizsgálatomnál. Kivexa és efavirenz (vagyis stocrin) lesz a kombináció. Na, erre a hírre vártam már hónapok óta. Felőlem már legalább 6 hónapja kezdtem volna a gyógyszerszedést.

A héten meg felhívtam az ambulanciát, hogy megkérdezzem, van-e már eredmény a vásszintemről. Kiderült, hogy minden megvolt. CD4 408-ról követte a BUX-ot 296-ra. A relatív szám meg a forintot követte 19%-ról 16%-ra. A vírusszám is csökkent (ami nem csoda, ha kevesebb CD4 sejt van, nem képes olyan szinten szaporodni a vírus) 443 000-ről 108 000-re. A régi protokollok szerint is ilyenkor már el kell kezdeni a gyógyszerszedést.

Az a baj a protokollokkal, hogy nem veszik számításba az emberek közötti különbségeket. Ha magamat veszem példáúl, már 2008 márciusában már szóltam, hogy érzem, hogy nagyon kezdek fáradni és kevesebbet bírok. Erre az volt a válasz, hogy ne sírjak. Akkor a CD4-szám 599 volt 18,5%-al. Ezek szerint a szervezetemnek az 500-600-as CD4-szám már az alsó határ lehet a normális működéshez. De vannak mások, akik évekig 2-300-as CD4-számmal probléma nélkül megvannak.

Napközben sokat pihenek, másra nem is nagyon jutt semmi. Tegnap reggel elmentem a boltba fél órára, mire hazajöttem, ki voltam merülve. Még egy hét és remélhetőleg ennek vége lesz, amikor kezdem szedni a Kivexát és a Stocrint. Ha minden úgy megy, mint terveztem, akkor májusban mehetek vissza dolgozni, Majd meglájuk, hogy a szervezetem ehhez mit szól.

Péntek lesz a nap

Múlt pénteken, két hét után, kiengedtek a Szent Lászlóból. Február 9-én egy csunya övsömörrel kerültem be. Szerencsére az nagyon szépen el is múlt, már megint a hagyományos ronda arcommal dicsekedhetek. De azért volt egy bibi is. Múlt szerdán a nagy viziten azt mondták az orvosok, hogy pénteken mehetek el. Szerda délután a lázam hirtelen felszaladt 38,4-re. Azóta megvan a láz, hol kezelhető, hol magas.

A láztól Kosa doktornál megint beindult a nyomozhatnék. Mondta, hogy majd nyirokcsomómintát kell venni. Rákérdeztem, hogy mire gondol. Lymphomára gondol. Ezt már gondoltam én is. Valószinű, hogy s Hodgkin-féle lymphoma, ami a B-lymfocytáknak a rákja. Nem sokára el fog dőlni, mivel most, jövő pénteken lesz a biopszia-vétel. Elég rövid távon sikerült sebészt találni, szerencsére.

Tegnap az irodában voltam. Délre mentem be és fél 6-kor mentem haza. Az sok volt. Eléggé lefáradtam ez az öt és fél óra alatt. A csoportomban nagyon jól reagáltak, mindenki azt mondta, hogy amit tud, segít. Volt egy rossz élmény is. Egyik kollega azt állította, hogy valami nincs rendben a lelkemmel, mivel az okozza a rákot. Tegnap nem nagyon mondtam neki semmit, de ha még egyszer ez a kuruzsló oda állít és nyomja a sódert, lehet, hogy ki fogom dobni az ablakon. Ja, meg az is jó volt, hogy ha materialista vagyok, akkor nem biztos, hogy érteni fogom. Ez a kollega mondta még annó, hogy simán elmehetnék máshova dolgozni dupla fizetésért. És akkor én vagyok materialista. Ha valakibe beleüt a villám, akkor az is magának köszönheti, mert a lelke nem volt rendben? Az élet tele van dolgokkal, amik nem megmagyarázhatóki. Sokszor nincs összefüggés dolgok között és ne is keressünk, mert csak baromság lesz az eredménye.

Megyek vissza melózni

Majdnem elfelejtettem, de még adós vagyok a csütörtöki eredményel. Le van zárva minden. Nincs komolyabb, csak a fertőzés által okozott kimerülés. Közben meg hízok rendesen. Tegnap mérlegre áltam és 87 kg-ot mutatott. Mivel csak február 9-én megyek vissza a melóhelyre (ami elég érdekes lesz), még van egy hetem legalább 3 kg-ot hízni.

Már lassan kezdek félni februártól, egyébként. Csütürtök este felhívott egyik legjobb barátom Hollandiából. Kiderült, hogy egyik ismerősöm öngyilkos lett. Ha jól tudom, a lány 27 vgy 28 éves volt. Akkor ment férjhez, amikor Magyarországra költöztem. Bár nem nagyon ismertem, kissé megrázott az egész, mivel most minden hónapra jutott egy haláleset az ismerettségi körömben. Novemberben meghalt Edwin, Amsterdamból, decemberben egy izraéli barátom halt meg és akkor most meg a Marina. Bár nem vagyok babonás elgondolkodtam hogy februárban most mi lesz.

A munkahely meg azért lesz érdekes, mivel a múlt héten létszámleépítés volt. Ettől a hangulat bent nem túl jó. Mennek a találgatások mikor fogják nekünk megmondani, hogy köszönjük szépen az erőfeszítéseket. Ezt meg még jobban elősegíti különböző vezetők által végzett nem tökéletes kommunikáció. Majd lesz valami. Én most a munkám miatt nem nagyon idegeskedek. Ha nem ennél a cégnél, majd másik cégnél lesz lehetőség. Közben egyik kollegától kaptam egy emailt amiben megköszönte, hogy annó, amikor felvettük őt, foglalkoztam vele (amit már elfelejtettem).

Megható meglepi

Ma este megint vidéken vagyok. Hétfő este mentem fel Pestre, a keddi CT scan miatt. A tegnapi nagyon rossz idő miatt ma indultam vissza. Amikor benéztem a szobámba, itt a szüleimnél, meglepetés várt az ágyamon. Ott várt rám egy hosszúkás fehér doboz, masnival. Ami nekem gyanus volt, hogy a telefonszámo között a céges mobilszámom szerepelt a címzettnél. Kiderült, hogy a kinti kollegák, akikkel együtt dolgozom a szerződésen,az account managerrel az élén, küldtek nekem virágot, és azt kívánták, hogy minél hamarább épüljek fel. A szervezést meg a csoportomra bízták (ahogy ki is derült, majdnem agyrémet kaptak tőlem, mivel az indulásom mindig meglepetés, magamnak is... Azt hiték, hogy már szüleimnél vagyok, amikor egy kollegina, akivel tegnap este vacsoráztam, oda ment hozzájuk és kérdezte, hogy benéztem-e már az irodába...)
Itt van egy fénykép a virágokról, amit kaptam:

Ez többet ér bármilyen gyógyszernél!

Tegnap este, amikor az utak megint járhatóak voltak, még elmentem az Istvánba a CT scanem leletéért. Nem találtak semmi rosszindulatút és minden rendben volt, kivétel a mirígycsomók, amik mind fel vannak duzzadva. Az gyulladásra utal. Fertőzésem óta fel vannak duzzadva a mirígycsomóim, úgyhogy ez várható volt. Azért az jó hír, hogy tovább minden rendben van. Most csak még fel kéne tankolnom...

Betegszabira akarok meni!

Hétfőn jöttem be dologzni. A napom azzal kezdődött, hogy egy indiaival kellett beszélnem, mivel egyik rendszer, ami kellett, nem engedett be. 20 perc kellett ahhoz, hogy elmondjam négyszer, hogy mit is akarok, pedig direkt lassan, artikuláltan és értelmesen beszéltem. Na, amikor végre megértette mit is akarok, azt mondta, hogy ő nem tud segíteni, továbbítja a hibajegyet magasabb szintre és majd kontaktálnak. Erre az én válaszom az volt, hogy nekem a rendszer most kell, mivel magasabb szinten várnak az adatokra és nem mondhatom nekik, hogy majd megkapják. Erre meg a válasz az volt, hogy leghamarább 24 óra, mire reakciót várhatok. Még egyszer elmondtam nyomatékosabban, hogy nekem most kéne a rendszer, mert egész magas ürgék várnak az adatokra. Mint a magnó: 24 óránál gyorsabb ne számítsak segítségre. Mire hazaértem este, beájultam a kanapémba és két órát aludtam.

Kedden meg az új kollegina laptopja után hajtottam, hogy megkpaták a hibajegyet, hogy telepítsék a laptopot. Igen, megkapták, továbították a magyaroknak. Majd ír nekik egy emailt, hogy asap meg kell csinálni a gépet (indiánok imádják az "asap"-rövidítést, szinte minden íméljükbe berakják), pedig mondtam, hogy nem kell feleslegesen zaklatni a magyar kollegákat. Délután kiderült, hogy mégis küldött zaklató ímélt ide Magyarországra.

Ma megint volt egy kör egy indiaival. Ma csak 5-szer kellett elmondani mit is akarok. A telefonban a menüopció az volt, hogy "pass word resets and/or security", vagyis jelszó újrabeállítás és/vagy biztonsági kérdések. A probléma, hogy az új kollegina nem ér el minden intranet oldalt. Az a gond, hogy a munkájához kellenek adatok erről az oldalról és ez nagyon nem buli, hogy nem éri el az adatokat. A 20 perces telefonbeszélgetés után az volt, hogy hívjam fel a helpdesket, ami felel a pénzügyi rendszerért... Nagyon szépen megköszöntem a segítségét és azon gondolkozom, hogy hogy mehetek megint betegszabira. Nem tudom, be lehet-e írni indokként allergiás indiaiakra...

Első alkalom táppénzen

Hétfő egy jó nap volt, mivel két hét után megint hallottam Drágám hangját. Amikor utoljára beszéltem vele, akkor még Máltán voltam és konferenciaszünetben megleptem egy hívással. Mire hazaértem ő már beteg volt: homok volt a veéjében és esetlegesen egy vesemedencegyulladással összekapcsolva. Két hétig nagyából csak sms-en keresztül kommunikáltunk.

Hétfőn háziorvosomnál is voltam. Volt irgum-burgum. Nem lehetett vitatkozni, sem fellebbezni az itélet ellen: kiírt táppénzre. mióta itt Magyarországon élek ez lesz az első alkalom, hogy kiírnak. Egyébként, amit mondott a háziorvosom, hogy az arcüreggyulladásm szépen legyalogolt a tüdőmre (épp egy hónapja volt az előző...), bár nem annyira gáz, mint október elején. Erre azt mondta, pihenni és feküdni, köptetőt már vettem mielőtt házidokihoz mentem, úgyhogy azt nem kellett beszereznem. Egyébként a tüdőmben már nem érzem, hogy ott még (túl) sok káros váladék lenne. A köptető segítségével javarészét a tüdőim eltávolították. Helyette, most be van gyulladva a torkom. Arra is van megoldás, torokfertőtlenítő tabletta.

A másik problémára, a bursitisre meg azt mondta, hogy az már tovább haladott állapotban volt, már az egész izület be van gyulladva, tehát jegelni kell. Jegelem is ész nélkül, mert, ha nem múlik el hamarosan, legrosszabb esetben bemerevedhet a könyököm, ami nem annyira szerencsés az én koromban. Egyébként vasárnap óta a jobb karom hatásköre 15 fokról kb 50-re nőtt most, úgyhogy szép javulás van, szerintem. Egyébként ez azt jelenti, hogy jobb kezemmel is tudok már megint enni. ;-) Közben már ki is tappintottam, hogy hol van most szövetfelesleg a duzzanástól. Ott tovább jegelek mint ahol nincs, vagy alig van duzzanás. Egészséges szövetet nem kéne hidegstressz hatására kitenni.

Szomszédok tegnap kérdezték, hogy miben segíthetnek, mármegint majdnem mondtam, hogy nem kell, megoldom, de miután arra gondoltam, hogy hogyan fogok én egy 6-os Szentkirályit hazacipelni a boltból ilyen könyökkel, megkérdeztem, hogy írhatok egy bevásárlólistát. Azt meg is írtam, egyik barátomat azzal zaklattam, hogy vegyen nekem egy BKV bérletet, mivel hétfőn lejárt az enyém. Szegény munka alá volt temetve, de elhozta kedden. És unokatesó is volt kedd este. Meg volt sértődve, hogy nem szoltam neki előbb, hogy beteg vagyok. Nénikém közben főzött nekem ennivalót és adott C-vitamint.

Lehet, hogy kissé túlságban vittem a (teljes) önállóságra való hajtásomat. Majd át kéne gondolnom ki, mi, hogyan, stb. Bár valószinű, hogy ez majd egy folyamat lesz.

Ja, hogy miért írok ilyenkor és nem alszom? Az előbb aludtam majdnem két órát, és most nem vagyok túlságosan álmos és amellett meg folyik a jegelés írás közben. Hatékony működés címszava alatt.

Egyébként, ami kissé rosszúl esett ma, hogy, amikor a főnökömnek jelentettem, hogy ezen a héten ne számítson rám, olyen érzést kaptam tőle a telefonon keresztűl, mintha személyes sértődésnek vette azt, hogy kiírtak. Lehet, hogy nálam van a hiba és rosszúl értelmeztem, de amikor az ember így itthon van, van ideje gondolkodni és az nem mindig jó... ;-)

Na, befejezem, még 5 percig jegelem a könyökömet és megyek aludni.

Töltés alat az aksi

Rég írtam, tudom, de úgy szeptember óta úgy kimerülés szélén voltam. Épp annyi energiám volt, hogy menjek dolgozni, foglalkozzak Drágámmal, amikor együtt voltunk és tovább meg szaladt minden. Nem is nagyon tudott más dolog érdeekelni, mivel ott volt az elég nagy energiacsőd. Szeptemberi üzleti útam, két hét Hollandia, egy kínszenvedés volt. Utánna meg egy hét itthon amikor leszivesebben bebújtam volna egy sírba, világ végéig aludni és utánna meg London, ahonnan meg egy majdnem tüdőgyulladással jöttem haza. Közben még több kisebb-nagyobb bajom is volt. Most úgy tünik, kezdek kimászni belőlük. Szervezetem egymás után kijavítja a gondokat, de közben fogytam 84 kg-ra.

A múlt héten Máltán voltam egy vakcina és mikróbicid konferencia miatt. A konferencia nagyon érdekes volt, de ott tudtam kipihenni magam valamilyen szinten. Volt egy pár érdekes előadás alap immunrendszeri ismeretekről. A tavalyi STEP vakcina teszt csődje után, most sok kutató visszaállt az alapok kutatására, mivel STEP azt mutatta, hogy még nem tudunk eleget az immunrendszer pontos működéséről. Az eddigi képünk már eléggé bonyolult, sok összefüggésekkel, de ez még nem elég. Ami Máltán még plusszba kiderült, hogy a a kutatók hálozata valamilyen módon jobban együtt szeretne működni a HIV fertőzöttekkel. Én megkaptam a feladatatot, hogy tartsam a kapcsolatot a vakcinakutatókkal. Hogy pontosan mit és hogyan és mikor, azt még nem tudjuk, de majd kiderül.

Az irodában is zajlik az élet közben. Hétfőn részt vettem egy vezetői tréningen. Kissé ciki colt, mert párszor majdnem elaludtam. De annak ellenére egyre inkább a magasabb szinten lévő vezetők is tőlem kérdeznek mindenfélét. Hirtelen nemtom minek köszönhetem most ezt a népszerűségemet.

Gyógyszeres kezelésről még ninsc hír, mivel volt valamilyen gond, amit előbb rendezni kellett. Tegnap kaptam eredményt a múlt keddi vérvételről. Állítólag minden rendbe jött. Következő (hagyományos) vérvétel decemberben lesz, eredményt gondolom, hogy majd 2009-ben fogom megkapni. Egyébként kaptam kedden egy bókot Nelli nővértől. Kérdezte, hogy hova tüntek a pöttyeim, vagyis a sebeim a bőrömröl. Már hónapok óta éjjel-nappal kenem a bőrömöt. Havonta egy liter testapolót fogyasztok. Jó hallani, hogy valaki akkor észreveszi az eredményt ;-)

Jó hír, legalább rövid távra

Tegnap késő délután volt egy külön megbeszélésem a supervisorommal. Ott kiderült, hogy jóváhagytak egy poziciót a csoportomban. Ez kétszeres jó hír; elsősorban tehermentesíthetem a csoportot, másrészt meg az jelenti, hogy rövidtávon marad a pesti iroda. A közép- vagy hosszú távról még nincs hír.

Itthon

Ma elvileg dolgoznom kellett volna, mivel erre a hétvégére két munkanap volt elrendelve. Tegnap bent is voltam, csak ma nem tudtam magam rávenni, arra, hogy menjek be. A tegnapi 8 óra meló után, hazajöttem és leszédültem a kanapéra, magamra húzva a takarót. Amikor megérkezett Drágám, már egy jó fél órás alváson túl voltam, mellémbujt, egyböl felugrott és azonnal kereste a hőmérőt. Kiderült, hogy 39-es lázam volt.

Holnapra rendbe kell hoznom magamat, mivel akkor lesz egy megbeszélés, ahol eldől, vagy nem, hogy mi lesz rövid távon a cégnél....

Még vagyok...

... csak a múlt hónapban eléggé ki voltam merűlve. Munka melett nem volt nagyon energiám másra és másokra. Még a Drágám melett is volt, hogy elaludtam, amikor itt volt nálam. A jó hír, hogy majdnem minden nap tovább javulok, a rossz hír, hogy lasabban megy mint szeretném.

A hörgőgyulladásból szerencsésen kigyógyultam, komplikáció nélkül. Az antibiotikum, amit választottam nagyon hatékony volt és szépen kitisztította a légcsövemet. Most veszem észre, mennyire képes lefárasztani az oxigénhiány és nem is nagyon veszi észre az ember! Londonban azért már észrevettem, mivel egy lépcső után kellett egy pár perces szünet a levegővételhez.

Közben a munkahelyen is rendesen zajlik az élet. A múlt hónapban megváltunk két embertől a csapatomból. Az egyik, akinek mér május végén szóltam, hogy nincsen a megfelelő helyen most végre húzta a belét a fenébe, egy másik részlegre. De még onnan is képes bekavarni. Egyre inkább azon gondolkodom, hogy jobb lett volna kirugni, de most már nem az és sorom, szerencsére.

Egy másik kollegától is elköszöntünk. Már szeptember közepén kapta a nem tudom hanyadik figyelmeztetést, de ő még ennek állt feljebb. Aztán tényleg kezdte le****ni a munkát és két héttel később úgy betelt a pohár a kinti főnöknél, hogy ilyet még nem láttam. Nagyon durva volt.

Ez akkor volt, amikor kezdtem az antibiotikum szedését. Amikor megvolt ez egész, haza mentem, és pihentem otthon, vagyis otthonról dolgoztam (inkább aludtam). Azóta meg még sokat és gyakran pihenek.

Közben az irodában meg egyre inkább nő a bizonytalanság a jövőval kapcsolatban. Az emberek egyre inkább szálingóznak el a cégtől. Új emberek felvételére meg nincs jóváhagyás az új anyacégtől. Bár, azt mondják, holnap erről lehetne hír. ezzel most már úgy vagyok, hogy hiszem, ha látom.

Így röviden most ennyi lenne beszámolóként. Nem tudom, hogy hogy alakul a közeljövőben az energiaszintem, de igyekszem gyakrabban írni blogomba.

Antiklimax

Ma volt az új nagy főnök bemutatása a csoportnak itt Pesten. Tegnap óta mentek a készülődések. Mindenkinek rendet kellett rakni az asztalán, fali újság fel lett újíttva, stb. Ahog az egyik kollegina megjegyezte: nagyon emlékeztetett a múlt rendszerre, amikor mindenki felkészült arra, hogy Kádár valahova ellátogat. Annyira felhúzta magát, hogy már gőzölgöttek a fülei. Próbáltam nyugatatni, hogy emiatt nem érdemes magad felhúzni, mivel úgy sem tehet az egészről semmit. Csak energiapazarlás emiatt felhúzni önmagát.

Visszatérve mai gyűlésre. A vége felé értem be, mivel 2-től volt más dolgom. Szóval, fél négy után pár perccel beértem a teremben (ahol nagyon meleg volt és nagy volt az oxigénhiány). Épp akkor fejezték be a preziket. Az derült ki, hogy az elején azt mondták, hogy nem mondhatnak semmit sem a munkák esetleges átszevezéséről. Magyarán, ez azt jelenti, hogy marad a bizonytalanság. Közben meg megint hőemelkedésem van és most már három napja dél után megy a hasam, reggel meg teljesen rendben van minden. Úgy tűnik, hogy ez a vírus eléggé makacs és nem adja fel könnyen. Majd Londonban kipihenem magam, remélem....