Uccsó buli

Ma este volt az utolsó bulim Ibiza előtt. Tüzi játék után (igen voltam, és nagyon tatszett) haza mentem, megettem a rakott krumplit, amit a szomszédaszzonytól kaptam ma este, és elmentem megint a bárba. Amikor elkezdett esni, már azon járt az eszem, hogy kell ez nekem? De tegnap este félig meddig megigértem a Mike-nak és Jason-nak, hogy ott leszek még az utolsó estén, elköszönni. Amikor odaértem, kiderült hogy Mike már kidőlt, nem bírta a strapát és lefeküdt, mivel holnap reggel 6-kor indul a repülőjük. Jason azért ott volt Van-el, egy másik sráccal Washington DC-ből. Van péntek este is itt volt már, de más utakon járt. Megint jó nagyokat beszélgettünk, közben meg Jasonnek próbáltam taxit intézni hajnali 4-re. A Zóna Taxi nem vett már fel rendelést és a társaság, amit szoktam használni nem volt elérhető az eső miatt. Kürölbelül fél 12-kor ment vissza az apartmanba, ahol eddig volt. Van-nel még tovább dumáltunk mindenféléről. Kiderült, hogy gyóygszabadalmakkal foglalkozik, jogászként. Barátja orvosnak készül a haditengerészeti kórházban Washington-ban. Közben egy svajci srác hozzánk jött és elég zavaróan viselkedett. Nagyon arrogáns volt, minden jobb volt London-ban (ahol most él) és nem sokára San Diegó-ban költözik. Negyed kettőkor együtt mentünk el, az utcán is beszélgettünk még, amíg egy irányba mentünk.

Miközben egyedül haza sétáltam mindenféle eszembe jutott, ami hiányzik Hollandiából. Nem, határozattan nincs honvágyam, de vannak dolgok amit ott csináltam és itt kimaradnak. Egy tömör példa, hetente egyszer jártak hegedűórára Leidenbe, ami egy 15-20 perces bicikliút volt (szél fügvényében). Még esőben is bicajoztam, hegedű tokjában, hátizsákban, kezemben meg esernyő és úgy pedáloztam be. Közben meg trécelgettem ezzel-azzal telefonon. Már lassan két éve, hogy a hegedűmhöz nyúltam, biciklizni már két és fél éve nem csinálom. Egyébként, mostanában mintha több kedvem lenne a sporthoz. Egy másik dolog, ami hiányzik az evezés. Amikor egyetemre jártam egy pár évig eveztem. Amit abba nagyon szerettem, ha az ember benne van a ritmusban, beszükűl a látóköre, csak az előtte lévő embernek a hátát látja, vízpart meg egy hosszú zöld vagy sötétzöld (attol függ, hogy fűves part vagy nádas melett ment el az ember) és egyre gyorsabban, amig fel nem robban az ember tüdeje és akkor még egy lapáttal rá. És mind eközben tartani kell a ritmust, mert ha valaki nem tartja, akkor lelasítja a hajót, vagy akar fel is borúlhat (ami ősszel vagy télen nem igazán nagy buli, főleg ha 15 km-t kell hazaúszni). Befejezem most ezt. Most itt élek. Itt más dolgok vannak. Megyek aludni, holnap reggel fél hétkor, négy óra múlva, csörög az óra...

Már lassan nem ismerek magamra

Kezd már unalmas lenni, de annak ellenére ma este nagyon jól éreztem magam. Talán kitaláltátok; megint bárban voltam. Tegnap este láttam egy helyes pasit, aki próbált ismerkedni, de mivel nem éreztem túl jó magam (hülye fejemmel üres gyomorra ittam és ideges is voltam) eléggé bunkó voltam vele. Gondoltam ma este megnézem, hogy ott van-e. Ott volt, de nem nagyon adódott lehetőség ismerkedésre, beszélgetésre. Lett volna egy lehetőség, de azt lekéstem, mert haboztam. Mire eldöntöttem, hogy oda ülök melé, már más ült oda és abban a percben gyökeret is eresztet. Még atombombával sem lehetett volna kirobbantani a helyéről. Ide ültem, oda ültem. Közben meg ittam az Amaretto-Colámból (mielőtt elindultam magamba erőszakoltam egy zsemlét és a bennt a városban a Mekinél még egy Cheeseburgert ettem és egy milkshaket ittam. Ez elegendő alapozásnak bizonyúlt, mert a négy Amaretto-Cola nem ártott.

Egy idő után két maci mellé kerültem. Kiderült, hogy Kanadából vannak itt egy párhétre. Az egyik, Les, magyar származású, de már nagyon rég kint él Kanadában, Calgary-ben. Nyolc éve van együtt párjával, Steve-el. Össze is házasodtak. Kiderült, hogy Kanadában is létezik már meleg házasság. Most itt vannak, mivel a Les édesanyát látogatják meg, aki Pesten él. Jól elbeszélgettünk. Olyan egy, fél kettő óra környékén haza mentek és én is készülődtem haza menni, amikor felbukkant két ismerős: Mike és Jason. Előtte a White Party-n voltak az Alteregóban, de nem érezték túl jól magukat. Velük még fél háromig dumáltam. Egyébként, nagyon feltünő voltak az előitéletek oda-vissza. Nem voltak nagy előitéletek, de mindig vannak. Amikor megismertem Mike-ot és Jason-t, eléggé felszinűnek találtam őket, de kiderült, hogy azért nem annyira. Főleg a Mike (az idősebb) nagyon sokat tudott a világról. Végül tíz perccel 3 előtt hazaindultam (igen, megint gyalogoltam, de most egy röpke háromnegyed óra alatt értem haza). Ezek a séták jót tesznek, azt veszem észre magamon, hogy több energiám van és általában jobban érzem magam.

Holnapi programom az lesz, hogy takarítani fogok. Már nagyon kéne. A konyhám olyan, mint egy kis Csernobíl. Szeptember végén jönn a hugom, és szerintem tutti, hogy egy pár éjszakát itt akar aludni. Ha nem csillog-villog minden, jövőre is hallani fogom. Ha beosztom a munkát, meg lesz minden mire ide ér, még ha a hetes kiruccanásomat is beleveszem... Közben 4:23 van. Kéne menni aludni, de abszolút nem vagyok fáradt. Ez majd érdekes lesz a keddi napra nézva. Majd meglátom mi lesz, vagy ahogy angolúl mondják: I'll cross that bridge when I get there.

Nem unatkozom...

Úgy látszik el kezdtem az edzést Ibizára. Megint szép időben jöttem haza és majdnem sikerült berugnom. És csak 1 liter sörtöl! Mondjuk, az könnyen eshet meg, ha az embernek vagy nincs kedve enni, vagy elfelejt enni (igen, mind a két dolog megeshet egy napon). Az este elején három lehetséges tervem volt. Az első, hogy elmegyak ahol tegnap este voltam. A második meg az, hogy találkozom az Mike és Jonas-al az Alteregóban. Az utolsó meg az volt, hogy kiütöm magam és lefekszem. Az első kettő megvolt. A harmadik nem fog már sikerülni, mivelhazafelé menet, 50 perc alat teljesen kijózanodtam. Legalább mára is megvan a napi mozgás.

Szóval, ott kezdtem az estét, ahol tegnap voltam. Volt még valami intézni valóm. Negyed 11-re ott voltam, megittam a két korsó Sopronit. Aztán beszéltem az egyik pultossal és elintéztem amit kelett. Nemrég valaki azt mondta rólam, hogy egy "nagy kedves állat" vagyok. De még egy nagy kedves állat is feldühíthető, ha megvan rá elegendő indok.

Háromnegyed 12-kor leléptem és elsétáltam az Alteregóba. Miután kifizettem a beugrót és megkaptam a karkötőt, lementem és először azt hittem, hogy valami baleset történt. Mintha mindenkinek felrobbant volna a hajszárítója, vagy megrázta volna az áram hajszárítás közben. A divat sosem volt a világom és rájöttem sosem lesz. Majdnem síkítva szaladtam ki a helységből, annyi volt a divatosabbnál divatosabb nyunyóka. Lehet, hogy én nem értem, de nem nagyon bírom a klónokat. Nagyon úgy tűnt, hogy a klóntilalom nem működik. De mivel meg volt beszélve a két sráccal, mégis tovább mentem. Megtaálátam őket és folytatuk a beszélgetést. Meg is néztük a műsort (transvesztitashow volt és utána fellépet egy bizonyos Nikki és Klub 54). Nem is volt rossz. Mondjuk a travishowban láttam egy-két kisebb hibát (Hollandiában egy idejig rendező voltam az egyházi szin-, pantomím- és tánccsapatnál, úgyhogy ilyen dolgokat még mindig észre szoktam venni). Összeségében a show nagyon tetszett, nekem és az srácoknak is. Show után meg tánc volt. Volt egy pár jó dal és táncoltunk egy jó idejig. Végül háromkor léptem le és haza gyalogoltam.

Útközben, a József Nádor téren láttam két turistakoscit. El voltak tévedve. Majdnem oda mentem, hol felajánljam a segítségemet, de az Alterego felé, a Bajcsy-Zsilinszky-n a Bazilika magasságában, megszólított egy olasz ember, hogy merre van az út Bécsbe. Akkor még rendesen lötyögött bennem a liter sőr és bátran kezdtem el mesélni neki az utat franciúl, de már perceken belűl félig-meddig olaszúl is. Lehet, hogy az alkohol segíti a nyelvtanulást... Közben, hazafelé, az alkohol már elpárolgot és siettem haza. De nem is kértek segítséget. Amikor a tér végénél jártam, két nő megszólított, hogy hova megyek. Válaszoltam, hogy haza. Nem mennék el velük egy kicsit, szórakozni kettőjükkel? Erre azt mondtam, hogy, bocsi, de meleg vagyok. Sok mindent lehet mondani Budapestről, de azt nem, hogy unalmas város.

Ezek a séták hazafelé egyébként nagyon jók. Van ideje az embernek végiggondolni a történteket, stb. Útközben még annyi minden jutott eszembe, hogy még írhattam volna vagy négy bekezdést, de szerencsétek van... Mire hazaértem a legtöbbet elfejeltettem. De közben 4 óra 18 lett. Bőven itt az ideje, hogy menjek aludni.

Elkezdődött a hétvége

Nem rég jöttem haza. Ma este úgy döntöttem, hogy elmegyek egyik bárba. Érdekes estének bizonyúlt. Kezdem a végével: fél kettő, három negyed kettőkor indultam haza és csak egy órás gyaloglásomban telt. Legalábbma is megvan a mozgás, mivel ma reggel nem tudtam menni kondizni a csütörtök esti buli miatt. Nem azért, mert be voltam nyomva (ananászlétől eddig még sosem rugtam be), hanem azért mert két bowling party után az izmaim ma strajkoltak. Még a hasam is izomlázas volt! Hazafelé, az utcán találtam pénzt. Ez már a negyedik hét, hogy kint az utcán (vagy buszon) találok pénzt. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ha pénzt találsz az utcán az szerencsét hoz....

Ma este időben voltam a bárban, kb. tízre érkeztem. Meg is rendeltem a korsó sört, és lültem, vártam az eseményeket. Negyed 11 lehetett, amikor láttam, hogy a (magyar) exem bejönn a bárba. (ja, tájékotatás képen, összesen két exem van, egy magyar és egy holland. A magyar sráccal olyan három hónpaig voltam. A hollanddal meg nyolc hónapig tartott a kapcsolat). Kiderült, hogy csak pénzt jött be váltani és nem is látott. Még azon morfondíroztam, hogy szólítszam-e meg, vagy sem. Nem szólítottam meg. Nem menekülés volt, hanem a szakításunk eléggé megvidelte őt és nem akartam neki megint felkavarni az egészet.

Aztán, megint egy kis idő után, mellém ült két srác. Az egyik elkezdte rombolni a berendezést (véletlenül) és megkérdeztem, hogy szokása a berendezés rombolása. El kezdtünk beszéltegni hárman. Kiderült, hogy Washington DC-ben laknak. Az egyik srác neve Mike, a másiké pedig Jason. Négy napra vannak itt Pesten, utánna mennek Dubrovnikba és akkor lassan haza. Mindenféléről dumáltunk: meló, politika, Amerikai elnökválasztás, környezet és környezetvédelem. Később kiderült, hogy még többen voltak DC-ből. Mindössze olyan 6-8 fő volt onnan. Nagyon kedvesek volt a Mike és a Jason és szépen múlt az idő. Mielőtt haza indultam volna, megbeszéltük, hogy szombat éjfélkor találkozunk egy másik bulihelynél. Úgy tünik a hétvégém más lesz a tervezettnél...

Bulizás, végre!

Épp most jöttem haza bulizásbol. Határozattan jól esett! Ötig volt nyitva a bár/diszkó és addig is voltunk (három kolleginával voltam). Végig táncoltuk az egész éjszakát. Ami nekem jó volt hogy nagyábol elengedtem magam. Ittam, cigiztem és nem érdekelt hogy nem tudok táncolni, röviden éltem és jól éreztem magam. De azért túlzásba nem vittem... Cigiböl csak egy volt (ami elég is volt), piábol nem nagyon sok, de a szokásosnál kicsivel több, de az ami volt, jól esett. Fordított sorrendben egy Cuba Libre volt, Tequila Gold, egy korsó sör és elsőként egy Tequila Gold.

Az este kezdete nem volt túl zökkenésmentes. Én egy órát késtem, mivel elaludtam a kádban.... attol ébredtem hogy már hideg volt a víz. Akkor még azon gondolkoztam hogy menjek-e vagy sem. Hogy mi volt végülis már az első bekezdésben olvashattatok. Azért kellett gondolkoznom a témán, mivel az előző este hajnal háromig beszéltem egy görög barátommal telefonon. Egy két órás videót látott, amiben többek között a Christine Maggiore és a Peter Duesberg is szerepelt. A görög srác egyébként szintén HIV fertőzött. Ez a video őt teljesen bekavarta és félre vezette. Az este egyébként éjfélkor mentem haza az irodábol, mivel péntek reggelre be kellett fejeznem egy munkát. Emiatt volt hogy hajnali 3-kor fejeztem be a telefonálást.


Ja, majdnem elfelejtettem. Miután bezárt a bár, mind a négyen elmentük a Margit szigetre, megnéztük a napfelkeltét. Szép volt. Feljött a nap az épületek mögűl és szinte mindjárt a felhők mögé ment. Perssze a csajok még mindenféléröl dumáltak. Nekem akkor nagyábol az agyam már kikapcsolt. Olyan fél hétkor indultunk vissza. A csajok még arrol beszéltek hogy még mennének valahova, én boldog voltam amikor haza értem... Most eléggé fáradt vagyok, de úgy gondolom az ilyen bulikra rendszeresebben el kéne mennem. Minden frusztrációt amit a munkahelyemen felhalmoztam, ott hagytam a bárban.