Üdvözlet Párizsból - A thaiföldi vakcinakutatásról bővebben

Mindenkit üdvözlök Párizsból. Vasárnap érkeztem a nagy HIV/AIDS vakcina konferenciára. A legfontosabb dolog, amiatt itt mindenki pörgött, az a Thaifüldön végzett vakcinakisérlet volt. Erről már régebben írtam egy rövidebb bejegyzést.

Kezdjük az elején. Ebben a kutatásban két vakcinát használtak, aik egyenként nem voltak hatékonyak. Protokoll szerint fél év alatt 6 injekciót kaptak az alanyok. Az egyik oltóanyagból négy injekciót kaptak, a másikból, erősítésként, kettőt kaptak a résztvevők. A terv szerint a második oltónayagot azért adták be, hogy megerősítse az immunválaszt, amit az első oltóanyag kiváltott. A kutatást Thaiföldön, olyan vidéken végezték, ahol nagyon alacsony a fertőzöttség.

A kutatást nagyon nagy csoporton végezték, kb 6000 főt beoltottak, és egy ilyen csoport placebót kapott. Az oltás utáni 3 évben összesen 132 fertőződött meg HIV-vel. Ebből 56 az oltott csoportban és 76 pedig a placebó csoportban kapta el a vírust. Mivel a számok nagyon alacsonyak, nem lehet túl sok okos dolgot mondani erről a kutatásról. A legjobb, amit eddig el lehet mondani, hogy nem okoztak kárt ezzel a kutatással. Ez ellentétben a STEP-kutatással, amit már lassan két éve leállítottak, mivel úgy tünt, hogy a beoltott csoport érzékenyebb volt a HIV-vel való fertőzéssel.

Egy nagyon fontos dolog, amit ebből tanulni lehet, hogy még nem tudunk eleget arról, hogy hogy is működik az immunrendszer. Egy másik dolog, ami más prezentációkból is nagyon kiderűl, hogy még mindig nem ismerjük nagyon jól a HIV vírus működését. Egyre inkább kiderül, hogy a HIV több módszerrel szabotálja az immunrendszer, sőt a sejtek védekezést.

Összegzve azt lehet mondani, hogy lassan, de biztosan haladunk egy vakcina felé, de még nagyon sok idő, pénz és energiát ingényel, de főleg fokozott nemzetközi együttműködés kell. Egy másik dolog, ami világos, hogy nem csak vakcinára lehet számítani, de más módszerekre is van szükség, hogy ezt a vírust legyőzzük.

Nem rég, kb fél órája jelent meg erről a kutatásról a cikk a New England Journal of Medicine-ben. Amennyiben érdekli valakit, itt található a cikk.