Holland közmondás (lefordítva)

"Napkelte előtt legsötétebb az éjszaka."

Kaptafák és skatulyák

Többen kérdezték mit akarok mondani a blogom címével. Mi az, amitől független akarok lenni és mitől szabadulnék meg. Tény, hogy ezt a blogcímet elég sok féle módon ki lehet fejteni és megmagyarázni. A cím létrejöttére el kell mondanom egy kis személyes történetet. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, még egy távkapcsolatban voltam egy hollanddal. Ez a kapcsolat már egy ideje nem nagyon működött. Részben a távolság miatt, ami eléggé logikus, de másrészt azért mert az akkori párom nagyon erősen próbált beskatulyázni és én meg nem mertem visszaszólni, mert nem akartam megsérteni. Ezeka kröülmények alatt jött létre a blogom.

Röviden, annyit akar mondani a blogcím, hogy nem vagyok már hajlandó mások által felállítot skatulyákba bepréselnem magam. Azt se bírom, hogy ha valaki engem próbál ráfeszíteni egy kaptafára, ami abszolút nem hozzám passzol. Ilyenkor nagyon kevés türelmem van az illetővel és simán elküldöm valamilyen melegebb égyhajlatra. Csak annyit kérek, hogy fogadjanak el az emberek, úgy ahogy vagyok. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ha hibát ejtek, akkor nem szólhat senki. Én is csak emberből vagyok. Ráadásúl nem itt Magyarországon nevelkedtem.

Ezzel meg nem akarok menetegetőzni, de mondat: "most Magyarországon vagy" nem más mint egy beskatulyázási kisérlet. Ez számomra azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül a "magyar" módon kell működni. Egyrészt, nem biztos, hogy létezik ilyesmi, másrészt nem biztos hogy az feltétlenül a jobb mód.

Eddig elég keményen meg akartam mindenkinek felelni. Rájöttem, hogy nem tudok mindenkinek megfelelni, mert akkor magamnak nem felelek meg. Pedig ott kezdődik: az embernek először önmagának meg kell felelnie. Utánna tudatosan ki kell választania azt a kis csapat embert, akinek meg akar felelni. Nálam az a Drágám, a családom és egy-két jó baráat, aki képes engem úgy elfogadni, amilyen vagyok. A függetlenség és a szabadság nem abból áll, hogy senkivel sem számolunk, hanem abból áll, hogy mi magunk döntjük el kinek akarunk megfelelni.

Elgondoltat

Úgy látszik, most van a kiborúlások időszaka. Ha van időm, itt-ott beleolvasok egy-két blogba, és észreveszem többen borúlnak ki ezért-azért. Én is ezek közé tartozom, bár nem akartam róla írni ezen a felületen, bár egy páran, akik ismernek tudnak róla. Van is, akin csattant az ostor emiatt. Néha nagyon hisztis tudok lenni.

Ma reggel is kerülgetet a hiszti amikor egyik barátom Hollandiából megszólított. Ővele voltam Ibizán szeptemberben. A hétvégén már keresett kétszer, de épp akkor nem voltam gépközelben, mert boltba ugrottam el, konyhában raktam rendet vagy teregettem. Ma reggel végre sikerült neki. Kiderült, hogy barátja, akit 9 hónapja kiszűrtek HIV-fertőzéssel, 8 hónapja meg egy mirigygyulladással volt otthon (ha valakinek mond valamit: Epstein-Barr vírus, herpesz családba tartozó vírus. Angolúl "kissing disease", vagyis csókolózós betegségként ismert). Azt már tudtam, amikor kimentünk Ibizára. A legújjabb hír, hogy most két hónapja májrákot találtak nála, majdnem bele is halt. Azóta két kémókúrát is kapott és kicsivel jobb. Ünnepekre haza fogják engedni szüleihez, az ország nyugati részén, de ott is rendszeresen be kell majd járnia egyik Rotterdami kórházba, kezelésre. Ja, majdnem elfelejtettem: 38 éves, ha jól tudom. Hisztim oka, hirtelen olyan semmiségnek tűnik...

Compilation error

A múlt hetem nem volt a legsikeresebb hét életemben. Arra jöttem rá, hogy magamat nem ismerem. Ja, csak annyira, hogy magamba gyűrök minden stresszt, haragot, irritációt, amig fel nem robbanok. Higyétek el, nagyon sok düh fér belém, volt 35 év edzés. Az egészben az a gáz, hogy annak az arcában robban, aki nem is érdemli meg. Múlt héten is ez volt. Valakit, akit nagyon szeretek, megbántottam. Most gondban vagyok, mert nem tudom pontosan, hogyan is kérjek elnézést. Nem érdemelném meg, amilyen bunkó voltam.

Szombaton, utolsó percben eldöntöttem, hogy hétvégén nem maradok Pesten, hanem vidékre megyek szüleimhez. Egyik indok az volt, hogy gondolkoznom kelett, másrészt édesanyám hétfőn reggel indul Kárpátaljára, segélyszállítmányal és gondoltam, hogy nem lenne rossz ötlet ha már most oda adom neki a karácsonyi ajándékát... Ahogy láttam, nagyon örült a mobiljának és több lépéses tanfolyamot beszéltünk meg. Most a hétvégén a telefonálás és az ébresztő beállítása volt. A többi is majd egyszer meglesz.

Szóval, hétvégém sok gondolkodással telt, kivéve oda és vissaz felé, amikor aludtam. Péntek éjjel nem nagyon tudtam aludni, úgyhogy eléggé alapjáraton működtem. Össze is írtam elég sok gondolatot, töröltem, írtam, stb. A végén majdnem másfél oldalnyi szövegem volt. Kitöröltem, aztán meg megbántam, hogy kitöröltem (szerencsére van olyan, hogy biztonsági mentés). Közben meg a csoportom értékeléseit is írtam. Holnap nem is tudom mi lesz. Múlt héten, utolsó percben átrendeztek majdnem minden melómat. Egyik új kollegára azt mondták Amerikából, hogy nem akarják már, hogy ő foglalkozzon ezzel a szerződéssel. Hétfőn most olyan melóm lesz, hogy nem tudom miről szól pontosan, egy hétfő délutáni határidővel. Attol tartok további gondolkodásoknak annyi lesz.

Tudja valaki, hol lehet jelentkezni egy teljeskörű újratervezésre?

Pünkösd hétvége

Nemrég jöttem haza vidékröl, szüleimtöl. Az út odafelé nem volt túl könnyű, mivel nagyábol alva tettem meg az utat, de azért sikerült odaérnem (ami nem csoda egy éjszakás buli után *grin*). Apám még értem is jött a szomszédfalúba, mert nem lett volna busz tovább. Szombat este kb 11 felé dőltem be az ágyamba és nagyon mélyen aludtam. Vasárnap reggel édesanyám ébresztett, mert az este megígértem hogy elmegyek velük a templomba. Elfejetettem hogy itt Magyarországon az a szokás hogy Pünkösdkor konfirmálás van. Az istentisztelet alatt nem tudtam nagyon koncentrálni. Nem a pünkösdi szövegen járt az eszem, hanem egy ó-testámentumi szövegen gondolkoztam el, Dávid király egyik története. Ez a történet egész nap fejemben volt. Még most is ezen morfondírozgatok.

Édesanyámon nagyon nem vettem nagyon észre semmit, az előző találkozónkon elhangzottak kapcsolatában. Mióta elmondtam hogy fertőzött vagyok, telefonon gyakrabban kérdezi hogy hogy vagyok, hogy minden rendben velem. Most hogy ott voltam meg belém tömte az egészséges kajákat. Két és fél nap alatt volt majdnem egy kilo eper, volt cseresznye. Kajához friss zöldség a kertböl, saláta dögivel, friss spenót. Ez az egészséges kajálás egyébként sem ártana senkinek. A kertben láttam egyébként hogy kezd már rendesen érni a ribizli és a málna is. Majd a nyáron megyek málnát "legelni". Egyébként, szerintem úgy a legfinomabb, frissen a bokorrol. Alig várom már hogy a fehér málna megérjen, az a kedvencem. Egy kicsivel édesebb a hagyományos piros verziónál.

Telefon

Épp most fejeztem be egy negyed órás telefonbeszélgetést édesanyámmal. Szerintem ez volt az egyik legnehezebb telefonbeszélgetésem valaha. Az édesanyámnak erős gyanúja van hogy mi a helyzet velem. Nem mondtam se bút, se bát. Honnan tudja, tudhatja? Szerintem az apám miatt... Néha, amikor feljönn vidékröl mert itt Pesten van dolga, nálam alszik. Szokott kutatni a dolgaim között, számítógépemben. Ma több dolog miatt volt szomorú. Egyrészt hogy hónapokig nem voltam templomba (mondtam hogy ma reggel voltam). Egy másik dolog amitöl retteg hogy HIV-fertőzött vagyok. Erröl nem mondtam neki semmit, de attol tartok hogy errol hamarosan beszélnem kell majd vele. De ehhez előbb meg szeretném várni a most hétfőre esedékes vérvételnek az eredményét. Ha őszintén mondom, most azért egy kicsit rettegek attol hogy majd mi lesz ezután. Hogy fogja majd feldolgozni? Mi lesz az első reakciója? Hogy fog hozzáállni? Nem tudom. De ez a plusszgond is belefér... Majd egyenként kell majd megoldani a problémákat. És, ahogy édesanyám mondja: majd a sírban lehet pihenni.

Érzelmi hullámvasút

Már nyolc napja hogy megismertem a Schatzi-t. Nagyon boldog vagyok hogy megismertem Őt. Azzal hogy létezik, hogy megismerhettem, hogy beszélgethettem vele, hogy átölelhettem, hogy a buskiját megsimogathattam nagy örömöt okozott nekem. Remélem hogy neki is okozhattam örömöt a múlt napokban. Még nem volt sosem hogy ilyen gyorsan megismertem valakit. Majdnem mindig úgy volt hogy napokig, hetekig, hónapokig beszélgetek emberekkel, ismerkedek. Schatzi-val most egy pár óra alatt lezajlott. Én se tudtam mi történik. Szerintem Ő se tudta nagyon hogy most mi történik. Közben meg a gondolataim mindenhol járnak. Általábban a kollegáim azt szoktám rám mondani hogy mindig pörgök. Most az agyam annyira pörgöt a múlt napokban, hogy nekem is sok... ;-) Nem is tudom nagyon leírni hogy hol járt az agyam. Az egyik pillanatban vállamra dobom és viszem magammal. Másik pillanatban megvárnám azt a pillanatot hogy magátol hozzám jön. Egyik pillanatban meg nyomulnék, másikban meg tartom a tisztességes távolságot. Amikor megjönn a reklám ímél a SkyEurope vagy a WizzAirtöl, automatikusan kezdek tervezni utakat. Egy fél perc után abba is hagyom, mert nem kényszeríthetem. Nem kérhetek tőle többet mint amennyit adni tud. Nem lenne fair tőle többet kérni, többet követelni. De mégis, amikor a közértben vagyok azon gondolkozom milyen lenne ha együtt mennénk vásárolni...

Már lassan teljesen olyan leszek már mint egy vihancoló rakott szoknyás csitri - ezt a kifejezést a Schatzi-tol loptam... - a kedvenc énekese koncertjén. Néha már arra vágyom hogy olyan legyek mint egy hegyi tavacska, víze mint a tükör olyan sima. Kék menny, fehér felhők tükröződnének bennem és minden nyugodt és békés lenne. De aztán rájövök hogy én inkább pörgös vagyok, menjen az élet. Tomboljon a vihar - egyébként imádok sétálni nagy viharokban. Ahogy azt már írtam a héten, az életet a változás, növekedés jellemzi. És mind eközben a perceket amiket eddig kaptam Schatzi-tol jobban őrzöm mint a legnagyobb kincset. Ezeket már senki se tudja elvenni tőlem.

Struccpolitika

Ma is bent vagyok, mivel elvileg munkanap a mai nap. Annak ellenére alig vannak bent ma. Jó nyugis nap van. Ma reggel azzal kezdtem hogy mostam egy adagot. Jövő héten majd indulok, és, hát, a tiszta ruha nem lenne rossz... Ja, meg el is kellett szaladnom a közértbe, mivel a hűtőm már teljesen kiürűlt. 10-re értem be, ami szerintem korrekt időpont egy ilyen napra. Közben lezseren dolgozgatok és írogatok. Tudom hogy ma és holnap a Schatzi nem fog írni, de én akkor még tudok írni.

Tegnap olvastam a Shiva blogjában. Nem értem a politikusokat. Egy elég csekély, kis befektetéssel (ha jól emlékszem kb 4 millió forinttal) elég erőteljesen lehetne javítani a háziorvosok ismerettein a HIV és AIDS-el kapcsolatban. Valljuk be, az most itt Magyarországon elég rosszul van megoldva. Szerintem a háziorvosnak van az egészségügyben egy kúlcsszerepe. Általábban ott kötnek ki az emberek ha van valami bajuk és a háziorvosnak egy kicsivel többet kéne tudniuk a minimumnál. Hollandiába vannak HIV-fertőzettek akik a saját haziorvosukhoz járnák kezelésre és azok a háziorvosok elő is írják ezeknek a betegeknek az antiretrovírális gyógyszereket. Ez, szerintem, lenne a normális dolog. Nem ami most itt Magyarországon van hogy az egész országra, van egy kórház és két orvos akik foglalkoznak a HIV-fertőzettekkel. Ilyen szempontbol Románia még jobb állatpotban van. Csiáltam egyszer egy táblázatot, amibe a közép-Európai országokra meg volt hogy hány beteg van egy orvosra. Az országokrol amiröl tudtam, Magyarország volt a második legrosszabb ilyen szempontbol. Azt hiszem csak a Letteknél volt az hogy még több beteg volt egy orvosra. Románia és még Albánia is simán megelőztek minket ezzel a rátával. (Ammenyiben érdekel titeket ez a lista, előbányászom egyszer.)

Ha lenne ez a háziorvos továbbképzés, akkor minimum azt lehetne elérni hogy vidéken és Pesten egyaránt az orvosok jobban figyelnének a betegükre és előbb szólnának ha valamit sejtenének. Ez a döntés hogy az Egszségügyi Minisztérium nem támogatja ezt a programot (!), teljesen érthetetlen számomra. Ez egy olyan program ami, szerintem, alapbol beletartozik az Egszségügyi Minisztérium feladatkörében. Az egészség és az egészség megőrzéséhez szorosan hozzákapcsolódik a prevenció. A prevenciónak az alapja meg az információmegosztás és minél szélesebb körben eljuttatása. Ez idővel egy megtérülendő befektetés.

Csak kis kiruccanásként nézzük is meg hogy a szó "miniszter" mit is jelent? A szó minister latin eredetű és azt jelenti hogy szolga. Ez a megnevezés onnan jött hogy szolgálták a királyt, császárt vagy fejedelmet az ország kormányzásában. Sem több, sem kevesebb. Itt található egy latin-magyar szótár. Szerintem egy ministernek nem az a feladata hogy versenyezzen más miniszterrekel hogy kinek van a legtöbb öltönye, vagy kinek van a legdrágább órája, vagy más ilyen. Egy minister feladata az hogy szolgája a népet, országot és csinálja a dolgát. A Római Köztársasság idejében egy kormányzó (a konzulok) nem is kapott fizetést a munkájáért. Bocsánatot szeretnék kérni hogy megint holland példát hozok fel, de ott a miniszterek biciklin járnak be dolgozni, amennyiben Hágában laknak. Az is lehet hogy én vagyok túlságosan idealista. Előfordul, én sem vagyok tökéletes.

Ezzel a döntéssel, hogy nem ad anyagi segítséget az Egészségügyi Minisztérium erre a programra, szerintem struccpolitikát folytat. A törnénelemböl lehet tanulni hogy a struccpolitika nem bevállt módszer a problémák megoldásához. Problémák nem szünnek meg, csak azért mert nem akarjuk őket látni vagy észre venni. Sőt, ilyenkor úgy szokott lenni hogy a problémák elhatalmasodnak és idővel sokkal több energiába, munkába és más erőforrásokba kerül őket megoldani és rendbe rakni. Nekem az az erős gyanum hogy Magyarországon van elég ember van aki HIV-fertőzött és ezt nem is tudja magárol, mert nem volt szűrésen. Nem megy el, mert nem gondolja hogy veszélyeztetett csoportba tartozik (nem használ intravénás drogot, nem meleg, stb), vagy nem mer elmenni szűrésre, nem tudja hogy el lehet menni, és tovább. Ezzel hogy túl kevés információval szolgál a kormány, speciel az érintett minisztériumok, az én szememben, veszélyeztetik a lakosságot.

Sokkal többet is tudnék írni, írtam is, de ki is töröltem. Egyrészt mert kicsit túl indulatosnak láttam, másrészt, be kell fejeznem ezt. Van munkám amit be kell fejeznem. A végén a megélhetőségem a munkámtol függ.

Bénító gondolatok... (Mégis csak kirakom)

Ma reggel kb fél óráig fenn volt az a szöveg, amikor bejöttem mégis visszavontam. De úgy döntöttem hogy még is kiteszem. Azért vontam vissza mert a villamoson végiggondolva túl sírós, panaszkodós szövegnek tünt nekem. Most meg mégis azt döntöttem hogy azért is kiteszem, mivel amikor ezt írtam, ezt így gondoltam. Talán én is hajlamos lennék a szichzófréniára, mint a Schatzi? (Ez egyébként csak irodalmi kérdésként teszem fel. Nem várok senkitöl sem semilyen féle választ.)

Épp most ébredtem. Úgy ébredtem hogy az agyam a "mi lenne ha" vagy a még veszélyesebb "mi lett volna ha" állapotban volt. Az egyik dolog amitöl külömbözik az ember az állatoktol az hogy az ember képes végig gondolni az alternatív helyzeteket is, bár meg kell jegyeznem hogy nem rég olvastam hogy egyik emlős fajtánál is bebizonyították hogy képes erre. Ennek a képeszségnek vannak jó oldalai, mivel elvileg végig tudná gondolni az ember bizonyos dolgokat, ahelyett hogy csakúgy feje után megy, de vannak ennek a képeszségnek hatúlütői is. Lebényíthatjak az illetőt olyan szinten hogy már nem is nagyon tud mit csinálni. Talán egy elég jó példa az a gondolat hogy mi lenne ha megnyerném az ötös lottót. Ezt a gondolatot már én is teljesen végig zongoráztam. Van egy-két ember aki tudja hogy mit tennék, de ez most nem a lényeg. Az a lényeg ha valaki túl sokat ezen gondolkozik lebénúlhat, mivel percról percre várná a páncélkocsikat. Egy másik gondolat ami nálam ritkán felbukkan az a gondolat hogy mi lett volna ha nem ismerem meg azt a bizonyos ürgét 2004 karácsony táján. Akkor milyen lett volna az életem? Egyrészt könnyebb lenne, másrészt meg nem szereztem volna meg ilyen tapasztolatokat és nem ismerkedtem volna meg ennyi értékes és érdekes emberrel.

Múlt héten is megismerkedtem valakivel akit elég rövid idő után nagyon kedvelek. Vele kapcsolatban is felbukkanak a "mi lenne ha" gondolatok. Mi lenne ha előbb ismerkedtünk volna, mi lenne ha később ismerkednénk meg, és így tovább. Annak ellenére hogy van a gondolatok között eléggé szórakoztató, ezek a gondolatok is teljesen feleslegesek és képesek lebénítani. Ez nem jó, mivel az élet a haladásrol, változásrol, fejlődésröl, növésröl, és hasonlókrol szól. Az élet nem sztatikus, konzervált vagy áll a helyében. Ez az utóbbi inkább jellemző a halálra. Bennem még túl sok energia van ahoz hogy hallott legyek. Most ezekkel a gondolatokkal nem akarok foglalkozni, mivel amit fontosabbnak tartok az hogy fejlődjek, tanuljak... röviden: éljek.

És most meg megyek az irodába dolgozni. A pénz nem repül be az ablakon.