Méltó munkanap

A mai nap elég nyugisan kezdődött; olyan tíz óra tájában felkeltem és lógtam egy kicsit. Felöltöztem és délre bennt is voltam a munkahelyemen. Mielőtt valaki mondaná, hogy eltévesztettem a napokat, annyira fáradt nem vagyok. A pénteki nap nem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem: abban a percben, hogy beértem, állandóan telefonon lógtam, mert valamilyen "sürgős" ügyet meg kelett oldanom. Ez az állapot délig tartott és fél négykor sikerült mindent megoldani, megcsinálni, stb. Csak akkor tudtam hozzáfogni a 9-re tervezett munkámhoz. Mivel tegnap nem akartam nagyon későig benn maradni, ma mentem be. Még hát óra kelett ahhoz, hogy befejezzem amit kelett. Így legalább a kollegámnak, aki helyettesít a jövő héten, nem kell annyit csinálnia már. Munka után beugrottam a Schatzihoz, hogy elköszönjek tőle és haza mentem bepakolni.

Ha őszintén mondom, nem volt túl nagy kedvem bepakolni. Inkább lefeküdtem volna, mivel hirtelen nagyon álmos lettem, de közben azért a böröndbe raktam mindent (már napok óta egy kupacban tettem a dolgokat, amiket el akarok vinni). Nagy meglepetésemre olyan tíz óra tájt felhívott a Schatzi, mivel el akarta mondani, hogy elmegy kollegáival valamit inni és ne lepődjek meg, ha nem veszi fel a telefont, ha telefonálnék. Mivel olyan pontosan elmondta hova megy, rákérdeztem, hogy mit szólná hozzá ha én is mennék. Tízenegyre ott is voltam és jól éreztük magunkat, legalább én jól éreztem magam. Schatzi egyik kolleginája meg is kérdezte mikor megyünk megint bulizni...

Most meg még készülődök és végignézem a böröndömet, hogy nem felejtettem el semmit és a konyhába rendet rakok. Negyed hétre jönn értem a taxi. Néha az embernek el kell kényesztetni önmagát. Mivel nagy valószinűséggel egy hétig nem leszek netközelben, a következő bejegyzés valószinúleg 17.-én vagy utána lesz.

Csend

Most ébredtem... Kicsit elaludtam magam, ami nem csoda, mivel négy után feküdtem le. Nem tudom, hogy miért állt le a hurrikán a fejemben. A két lehetőség: vagy most túl fáradt és kába vagyok, vagy a tegnapi beszélgetés a barátommal Amsterdamból végre helyre rakott mindent. Majd napközben fog kiderülni. Most hogy csend van, számomra kiderűlt mi is volt a bajom. Nem féltékenység, nem türelmetlenség. Féltem. Féltem, hogy az egésznek a végén csak egy nagy seb marad a lelkemben. Éltemben először van az, hogy valakinek ennyire kinyitottam a szívemet és ennyire el tudtam magam engedni. Egyfelől az jó dolog, másfelől nagyon nagy felületet ad sérülésre. Még meg kell tanulnom még jobban megbízni Schatzi-ban.

Ma este megyek röplabdázni. Ha most utánna gondolok, sok kedvem van röpizni. Most írás közben remélem, hogy a Schatzi-vel minden rendben, a "nincs hír az jó hír" alapján. Ma este úgy gondolom, hogy korán próbálok lefeküdni.

Tegnap este egyébként kiderült, hogy az ex-párom Hollandiából jól van. Nagyon el van foglalva a munkájával és a lakása berendezésével. Május elején sikerült vennie, annak ellenére, hogy rokkant nyugdíja van fertőzése miatt. Az elég nagy teljesítmény, szerintem. Egyébként nem kétkedtem benne, hogy sikerülni fog neki. Abszolút nem hülye gyerek. Mielőtt az egyik napról a másikra elvitte a fertőzés az erejét, egy menedzser volt elég nagy részlegen. Sokat és keméyen dolgozott mindig. Amint kiderűlt, a közös ismerősünknél is már érdeklődött utánnam, hogy mi van velem. Szerintem az jó jel, mivel az jelenti, hogy neki csak egy kis idő kell neki és nincs hallálos harag. Részemről az soha nem is volt, de nem tudtam, hogy az ő részéről mi van.

Közben meg rájöttem, hogy tízkor van egy telefonos megbeszélésem a holland és svéd főnökemmiel. Mivel nem tudtam volna időben beérni az irodában, úgy dönöttem, hogy itthonról kezdem a napot. Interneten be tudok jelentkezni a hálózatra és majd a megbeszélés után megyek be. Most be is fejezem, mert közben tíz van.

Pünkösd hétvége

Nemrég jöttem haza vidékröl, szüleimtöl. Az út odafelé nem volt túl könnyű, mivel nagyábol alva tettem meg az utat, de azért sikerült odaérnem (ami nem csoda egy éjszakás buli után *grin*). Apám még értem is jött a szomszédfalúba, mert nem lett volna busz tovább. Szombat este kb 11 felé dőltem be az ágyamba és nagyon mélyen aludtam. Vasárnap reggel édesanyám ébresztett, mert az este megígértem hogy elmegyek velük a templomba. Elfejetettem hogy itt Magyarországon az a szokás hogy Pünkösdkor konfirmálás van. Az istentisztelet alatt nem tudtam nagyon koncentrálni. Nem a pünkösdi szövegen járt az eszem, hanem egy ó-testámentumi szövegen gondolkoztam el, Dávid király egyik története. Ez a történet egész nap fejemben volt. Még most is ezen morfondírozgatok.

Édesanyámon nagyon nem vettem nagyon észre semmit, az előző találkozónkon elhangzottak kapcsolatában. Mióta elmondtam hogy fertőzött vagyok, telefonon gyakrabban kérdezi hogy hogy vagyok, hogy minden rendben velem. Most hogy ott voltam meg belém tömte az egészséges kajákat. Két és fél nap alatt volt majdnem egy kilo eper, volt cseresznye. Kajához friss zöldség a kertböl, saláta dögivel, friss spenót. Ez az egészséges kajálás egyébként sem ártana senkinek. A kertben láttam egyébként hogy kezd már rendesen érni a ribizli és a málna is. Majd a nyáron megyek málnát "legelni". Egyébként, szerintem úgy a legfinomabb, frissen a bokorrol. Alig várom már hogy a fehér málna megérjen, az a kedvencem. Egy kicsivel édesebb a hagyományos piros verziónál.

Stornó

Most jöttem vissza francia nyelvtanórámrol, volt egy ötletem a hétvégen, egyenlőre stornó. Az ötletem ami a hétvégén volt, hogy júniusban kiveszek egy hetet (minimum) és elmegyek valahova ahol kutya sem ismer, nincs tévé, rádió és kikapcsolom a telefonomat és pihenek, meditálok, magamhoz térek. Már nagyon úgy érzem kezdem kicsit túlpörögni magam. Szombaton, amikor teljesen és véglegesen szakított velem a párom Hollandiábol, a reakcióm nem volt nagyon erős, tudomásúl vettem. Kész. Ennyi. Ez részben azért is van, mivel energiaszintem nagyon a padlón jár. Azt a blogbejégyzéseimen i sészre veszem. Sokkal többet szeretnék leírni, de nem megy. Nem tudom összeszedni a gondolataimat, nincsen türelmem végig nézni amit kellene. Hála a Schatzinak hogy eddig kibírtam, ő a múlt hetekben nagyon sok energiát adott (Schatzi, tudom hogy nem így beszéltük meg, de meg szeretnélek köszönni hogy kaptam erőt tőled ;-) ).

De sajna a tervnek most lőttek. Leghamarább júliúsbol lehet belőle valami. Ahogy írtam ennek a bejegyzés elején, épp most jöttem vissza francia órárol. Egész órán nem is esett szó a szintfelmérő vizsgámrol, csak rettentem mennyire rosszúl megy a társalgás franciául mostannában. Az óra végén valahogyan meg mertem kérdezni hogy mi volt az eredményem. Majd hanyat estem: kb 74%-os volt. Erre nem számítottam. Attol féltem hogy épp megütöm az 50%-at. Közben azt is hallottam mikor lesz a "nagy", hivatalos nyelvvizsgám. Az a fő oka annak hogy a pihenésemnek és meditálásomnak egyenlőre lőttek. Ha jól tudom, június 25.-én meg kell jellennem a francia intézetben. Előtte meg még kemény munka vár rám.

Célok

Épp most voltam a volt menedzseremnél. Majdnem egy negyed óráig beszéltem vele. Bocsánat, kezden az elején. Amikor meghallottam az eredményemet, tavaly márciusban, nem voltam a legjobb hangulatban (nem hiszem hogy bárki ezen meg lenne lepődve). Akkor azt határoztam el hogy nekem célok kellenek ha életben akarok maradni. Azért fontos nekem hogy legyenek célok az életemben, mivel egyébként lassan elsorvadok. Már egyszer írtam, ha jól emlékszem, hogy számomra fontos a fejlődés, tanulás, tapasztalatszerzés. A helybenállás, nem fejlődés számomra egyenlő a halálal. Ha fát nézzünk, akkor az is állandóan mozgásban van (nem a szél vagy a vihar által), hanem mert nő, letörik egy ága, vagy bármi.

Ezért látogattam el a volt menedzseremhez is. A jelenlegi pozicíómban még nagyon jól érzem magam, de volt már egyszer hogy az események megleptek és nem tudtam lépni. Nem akarok megint egy ilyen helyzetbe kerülni. Az volt a kérdésem hogy Ő látna-e bennem fantáziát mint menedzser. Őszinte beszélgetés volt. Röviden, azt gondolja hogy képes lennék rá, csak mutassam be hogy képes lennék erre. Most meg azon kéne elgondolkoznom hogy kell nekem az a macera ami ezzel jár. Majd elgondolkozok ezen a témán...

Ma van az első nap hogy a Schatzi-vel nem tudok beszélni, helyzete miatt. Egy pár nappal ezelőtt kicsit megkavartak az érzelmeim, de aztán egy hosszabb telefon után nagyábol le is nyugodtam (szegény Schatzi, tudom hogy abszolút nem szeret telefonálni, de miattam most rákényszerűl). Most magamnak elkönyveltem hogy akár három hétig nem is lesz semmilyen kommunikáció köztünk, legfeljebb egy email itt, ott...

Na, lassan befejezem. Ma este megyek röplabdázni egy pár kollegával. Remélem jó match lesz...

Nyugtalanság

Először elnézést hogy egy pár napig eltüntem, de kicsit el voltam havazva és kissé ki is voltam merűlve. Szombaton is még az irodában voltam, kb este 9-ig. Vasárnap utaztam, a repülő utat szinte teljesen végigaludtam. Leültem a székembe és nem is emlékszem arra hogy fel száltunk volna. Egyszer csak valahol Osnabrück fölött felébredtem és ott volt melettem az ebéd. Megettem és visszaaludtam és Érsekújvár fölött ébredtem megint. A leszállás Pesten nyugis volt és problémamentes. Taxit hívtam és haza mentem.

Otthon lepakoltam, az udvarban még egy kicsit pletykáltam a szomszéd asszonyal. Miután kissé magamhoz tértem elmentem a Schatzi-hoz. Már nagyon hiányzott nekem... Tegnap (hétfőn) egész nap olyan voltam mint a mosott ****. Ezzen az állapoton az 5 kávé sem segített amit reggel ittam, de mindenképp megérte elmmenni a Schatzi-hoz. Tegnap fél nyolckor mentem aludni és ma reggel hétig aludtam, nagyon mélyen aludtam...

Ma reggel meg nyugatalan vagyok. Olyat érzésem van mintha valami nagy dolog fog lezajlani, de nem tudom hogy mi és milyen hatása lesz rám. A vérvétel eredménye nem tud nagyon felizgatni. Lesz ami lesz. Ne feletsjek elmenni csütörtökreggel a dokihoz. A jelenlegi állapotom miatt képes lennék elfelejteni elmenni. Na, most egyenlőre elég gagyogás volt. Megyek dolgozni

Örömök halmozása

Most szándékosan egy kis időt szakítok az írásra. Tegnap nem volt idő, pedig párszor készülődtem írni. Veszem észre hogy kicsit fáradok, nem sikerül a kelés 6-kor. Most épp Vivaldi-nak a Vespereit hallgatom hogy kicsit magamhoz térjek. Szóval tegnap nem volt az hogy belefulladtam volna a melóba, sőt, még sikerült is időben elmenni az irodábol, csak az egész nap csakúgy robogott tovább. Tegnap este meg hivatalos voltam egy házibuliba Utrecht melett. Hat helyet fél hétkor indultam az irodábol. Fél nyolc, nyolcra voltam ott. Az ex-párom is ott volt. Jó kis buli volt, sokat dumáltunk és emiatt az idő csakúgy szaladt. a Vége az volt hogy hajnali háromkor feküdtem le. Az eredeti terv az volt hogy ma reggel 6-kor kelek. Az nem teljesen sikerült... A végén három negyed 9-re sikerült kiváncorogni az ágyambol. Fél tízre meg az irodában voltam. A napot azzal kezdtem hogy két presszót dobtam le. Aki ismer, tudja hogy az nagy dolog, mivel nem szoktam soha kávét inni. A reggel is úgy ment el, mintha vattában élnék. Nem voltam telesen magamnál. Közben meg azon morfondíroztam hogy a Schatzi milyen kávét főzhet...

Aztán délután fél egykor volt egy telefonos gyűlés. Imádom az ilyeneket. Ez összefügg az egyik szerződésemmel. Röviden: kirobbant egy kis botrány. A munka ami jövő hétre terveztem, hétfőre meg kell csinálni. Storno a szuvenír vásárlás szombaton. Ha pechem van, vasárnap hajnalban is még be kell jönni és aztán szaladni a reptérre hogy időben érjek a járatomhoz. Érdekes lesz. Közben Magyarországon a főnököm meg nem akar nagyon elengedni vissza Hollandiába egy hét múlva. Szerinte telefonon is megoldható. Szerintem meg nem. Az itteni főnököm szerint sem oldható meg telefonon. Majd meglátjuk ki lesz az erősebb. Ja, meg azt is benyögte hogy a munkaleírásomat is rövid távon várja. (Én vagyok az egyetlen aki magának írhatja meg a munkaleírását. Lehet hogy majd utazást is bele fogok írni... ;-) ) Úgyis ki fogja vetettni, de ha nem lőt az ember, biztos hogy nem találja el a célt. Egyébként tapasztaltam is hogy a pofátlanokké a fél világ... ;-) Közben alig várom hogy otthon legyek, legalább egy pár napig. Jó az utazás, de otthon lenni meg jobb. Egyébként is már kezdek kiváncsi lenni a vérvételem eredményére. Nem hiszem hogy gáz lenne, csak érdekelnek a számok ;-) Na, megyek vissza melózni. A fejemben a nyugtalanság egy kicsit lecsillapodott.

Fárasztó hétvége

Április utolsó bejegyzésként akartam megcsinálni amit most írok, de nem jött össze. Lekéstem a határidőt, ami perssze éjfél volt. Van amikor előfordul hogy lekések egy határidőröl. Általábban nem rosszindulatbol, hanem azért mert néha egy kicsit túl sok van belőlük - a határidőkböl - és néha kell egy kis élet is határidő nélkül. Egyébként, a hétvégém úgy elszaladt mint a róka által üldözött nyúl. Néha fárasztó, de szeretem így, megszoktam.

Péntekeste elég későn jöttem vissza Belgiumbol. Antwerpennél megint dugó volt (mindig van) és egy jó két órás út várt rám. Mire megint Hágában voltam majdnem tíz óra volt. Mechelenben valami közben jött, és csak fél nyolckor mentem haza. Néha azon gondolkozom hogy a Schatzi képes lenne-e kirobbantani az irodábol. Nemtom... nehéz eset vagyok. Vacsora után elég gyorsan mentem aludni, mivel szombat reggel fél tízre el kellett mennem ahol régen laktam. Volt valami intézni valóm. Aztán meg vissza Hágába. Volt egy vizslasétáltatás a királynő palotája melletti erdőben. A kutya rendesen elfáradt, én is. Majdnem 75 perces séta volt. De nagyon jól esett, sütött a nap, volt egy kis szellő. Élveztem! Késő délután meg elmentem Amszterdam mellé , ahol a párom, ex-párom él (helyzet megint nem tiszta...). Ott aludtam nála, még együtt él az ő exével. Miért ne lenne egyszerű az élet... ;-) Péntek este négyesben vacsoráztunk és néztük a televiziót.

Vasárnap reggel 11kor keltünk (csak ketten voltunk, mivel a párom exe már elment dolgozni kora reggel) és reggeliztünk miközben néztük a tévét. Teljesen elszoktam a tévézéstöl, mivel otthon nekem nincsen. Nincs nagyon időm tévét nézni. Egyébként, mióta nem nézem, veszem észre mennyi idő megy el a tévézéssel... Vasárnap este meg bementünk Amsterdamba, kivettünk egy szobát egyik szállodában. Este már ketdődött a nagy buli, mivel hétfőn itt Hollandiában a királynő születésnapját ünnepelték. Az este még bementünk a városba, hogy keressünk egy helyet bulizni, de nem nagyon volt szimpatikus hely. A végén vissza mentünk a szállodába és aludtunk 10-ig. Kószáltunk a városban és csodálkoztunk hogy honnan jönn a sok őrült ember... A legtöbb ember valamilyen narancssárga öltözetben volt. Az a holland királyi családra utal. A távolmúltban volt hogy az Oránia hercegség a jelenlegi holland királyi család kezében volt. A zene a városba annyira összekeveredett hogy nem is volt lehetséget bármit is hallani. És emelett a tömeg olyan nagy volt hogy már kezdtem ideges lenni (nem nagyon szeretem a nagy tömegeket). Közben a turisták agyba-főbe szívták a füves cigit... Már annyira büdös volt hogy szédültem itt-ott.

Ma este meg hivatalos voltam barátoknál. Nekik még őszkor elmondtam hogy mi a helyzet. A férj teológiát végzett és most jelentkezett egy lelkészi posztra egyik faluba itt a környéken. A feleség meg tanító. Véletlenül ment az egész, úgy volt hogy rákérdezett a barátom hogy mi volt velem, és akkor el is találta, nem akartam semmit se mondani, akkor. Ma volt az első alkalom hogy személyesen találkoztunk, mióta megtudták a hírt. Nem változott semmi a magatartásukon. Vacsora után dumáltunk és még egy társasjátéket is játszottunk. A végén este 11-kor mentem megint Hága felé. Most meg eléggé ki vagyok fáradva, úgyhogy megyek lassan aludni.

Üdvözlet Belgiumbol

Itt Mechelenben ma nagyon jó idő van. Kissé olyan vagyok már mint egy vándor. Minden nap egy másik iródban dolgozom. Tegnap relatív időben mentünk el az irodábol. Az ottani kollegánk (egyik kollegám ott van most tréningen) meghívott egy vacsorára. Este 7-re volt megbeszélve az étteremben. Ott is voltunk időben ;-) A holland (éttermi) konyhára (ha létezik egyáltalán ilyen) az jellemző hogy kevés, színes, de kevés. Három fogás volt, mindenegyik nagyon ízletes volt. A végén fél 11-kor mentünk el. A kollegám haza felé ment (még majdnem egy órás út volt előtte), én meg magyar kollegámat vittem a szállodájába. Csak ennek a tervnek volt egy bukkanója: a kollegám bennt a központba lakik egy szállodában - a vöröslámpás negyed közvetlen közelében. Nem tudom hogy kerültűnk oda pontosan, de a végén, negyed 12-re letettem a szállodája előtt. Én meg akkor mehettem vissza a szállóhelyemre. A királyi palota mellett mentem el (az előtte lévő térén a búcsú már nagybol ment (a királynő születésnapja alkalmábol). A palota mögött meg a Westerkerk (Nyugati Templom) felé mentem. Egyébként, annál a templomnál van a műemlkék a nácik által a külömböző koncentrációs táborokban eltoloncolt melegekre. Amsterdam nyugati részében meg hirtelen nagyon eltávedtem, de végre a körútra sikerült felmennem. A történet vége az volt hogy fél egykor voltam az ágyamban. Útközben meg a gondolataim megint Pesten jártak. Valahogyan nagyon könnyen oda repülnek a Schatzihoz. Azon gondolkoztam hogy szívesen megmutattam volna neki ahol járok ezekben a napokban. De hiába, Őneki is dolgoznia kell, és nekem is.

Ma reggel megint 6-kor szólt az óra. Észre veszem hogy kezdek egy kicsit fáradni, mivel csak 5 percel 7 előtt voltam a kocsinál. Az út Rotterdam keleti részéig csak egy 25 perc volt. Onnan tovább mentem Antwerpen felé. Antwerpen előtt, nyolc óra táján, dugóba kerültem és csak 9-re értem be az irodába. Meg voltak a beszélgetések és most itt a 6. emeleten dolgozgatok. Túl sok kedvem nincs, agyam megint Pesten jár és megint kezdem utálni a francia billentyűzetet...

Megérkeztem

Sziasztok!

Mindenkit üdvözlök Cappelle a/d IJssel-böl (nem Capella). Ez egy városka Rotterdam peremén. Nemtom mikor fog ez felkerülni, mivel direkt korábban indultam hogy legyen időm írni egy kicsit. De negyed óra múlva már egy megbszélésen kell résztvennem. Elkezdem és majd észre veszem mikor kerül fel. Tegnap nem mondhatnám hogy unatkoztam. Reggel fejeztem be a pakolást, közértbe is kellett még mennem. Benn az irodában (11-re értem be) meg egy sürgős munkna várt. A végén fél kettőkor indultam a reptérre. Az eredeti terv az volt hogy dél környékén megyek.

Ferihegyen minden zökkenésmentesen ment. Telefonon még egy-két emberrel beszéltem a váróban. Aztán meg rábukkantam egy régi ismerősre. Vagyis, szüleim ismerék őt, én csak egyszer, kétszer láttam. Ő egy tüdőorvos, aki magyar származású, de egész életében Hollandiában doglozott. A holland kórházban nyugdíjba "kényszerítették" 62 éves korában. Most részidőben Magyarországon dolgozik egy tüdőgondozóban. Jól eldumáltunk a váróban és repülőn is. A majdnem 2 óra csakúgy repült. Május elsején megy Chilibe egy hétre, szegényke... ;-) Egyik barátuknak az esküvőjére. Nagyon sok dolog szóba került. Az Amsterdam-i reptéren elém jött az ex-párom (akivel szakítottam egy pár hete. Ez most a hétvégén tisztázódott le) és elmentünk dumálni egy kicsit. Este felé mentem a hugomhoz, Hágába, de útközben bementem az egyik városba, ahova egyetemre jártam. Egyébként több mint 20 évet ott a kozelben éltem. Láttam a régi gimnáziumomat, meg a helyeket ahol régen járkáltam. Ahol az osztálytársaimmal jártam bulizni, néha, stb. Az emlékek csakúgy özönlöttek, mint egy csunami.

Ma reggel 6:20-kor keltem és 6:40-kor indultam el az irodába. Amszterdam felé akkor már 10 km-es dugó volt, úgyhogy holnap még korábban kell indulni, vagy másik útvonalon Amszterdamba menni. Ide Capelle-be elég gyorsan voltam. Már 7:10-kor az ajtó előtt voltam, de nem tudtam bemenni, mivel valami probléma volt a beléptető kártyával. Remélem holnapra az rendeződik, amikor Amsterdamba kell mennem. Alig volt szabad percem ma. Sok itteni kollega hallotta hogy itt voltam és ide jöttek dumálni, ismerkedni. Több meghívásom is volt elmenni ebédelni. De mind ebben a zűrben, ott a háttérben, ott volt a Schatzi. Mint ha érezném itt körülöttem. Nagyon furcsa, de egyben valahogy nyugtató érzés hogy még itt is érzem őt, még ha nem is gondolok rá (bocsi). Ezt már egy pár napja érzem, egyébként. Már múlt vasárnap óta mintha érezném a jelenlétét. Van hogy álmomba is ott van. Most 18:44 van, még gyorsan egy-két dolgot megnézek interneten (Schatzi és Shiva blogját) és megyek a hugomhoz. Marha éhes vagyok!

Völgyek és hegyek

Ma nem volt túl sok időm írni és most se lesz túl sok, mivel be kéne pakolni a bőröndömet. Korán kezdődött a napom. A Lászlóban nem volt semmi gond. Nelli nővér volt ott és mint mindig profi módon megszúrt. Mivel most már kezdődik látszani hogy egy bizonyos helyen már agyon vagyok szúrva, most magasabban szúrt a vénába. Érdekesen nézz ki egyébként. Majd a jövő évben ezután csak a jobb karomat fogom adni. Pihenjen a bal karomban a véna egy kicsit. Vérvétel után szaladás az irodába, mivel 8-ra várt a tanárnő a vizsgával. Kicsit csúsztam ki az időböl, de az nem csoda, mivel keresztül kellett vágtatnom a városon, ami kész öröm csúcsforgalomban. Közben meg reggeliztem. Vérvételkor a Nagyváradtéren szoktam venni két rétest (általában egy almást és egy barackost) és egy Cappy-t. Ezt valahogyan a metrón meg szoktam enni. Ma nem sikerült végezni mielőtt a Ferenciek terére értem volna. A buszmegállóban ettem meg a maradékot. Közben egész reggel meg reménykedtem abban hogy a Schatzi-vel fogok összefutni a reggeli utás alatt. Ez sajnos nem jött össze. Ez nem tett túl sok jót a kedvemnek, de megembereltem magam. Ott volt a vizsga még. Elővettem a tankönyvet és próbáltam még egy kicsit tanulni. Nem nagyon ment. Közben 8:10 felértem a teremben ahol lenne a vizga: a kollegám még nem volt és a tanárnő meg épp kiment valami innivalóért. Leültem, vagy inkább ledobtam magam a székbe, kicsit dumáltam a tanárnővel és lassan elkezdtem a vizsgát írni. Nem mondhatom hogy teljesen ott voltam, de minden kérdésre feléltem. A szövegértés számomra könnyű volt. Egy cikk ami arrol szólt hogy a Francia Nemzeti AIDS bizottság (valahogy nincsen véletlen...) írt egy riportot amiben azt állítják hogy talán jobb lenne legalizálni a kannabisz használatát (most nem akarok vitába kavarodni erről a témárol). Csináltam egy-két hülye hibát mivel nem olvastam jól el a feladatot. Az utolsó feladat meg levélírás volt. Az nagyon nem ment nekem. Tele volt hibával, de valahogyan nem tudott annyira izgatni az egész. Később a tanárnő azt mondta hogy a 66% valószinűleg megvan (minimum 60%-ot kell szerezni hogy finanszírozza a cég a nyelvtanulást). Onnantol nagyában hidegen hagyott már a vizsga.

Vizsga után szalladtam le, a helyemre. Az első dolog az volt hogy néztem írt-e a Schatzi. Nem írt... Kezdtem aggódni hogy történt a valami vele. Megijjedt talán valamin amit írtam a hétvégén? Vagy csak nagyon el van havazva a munkahelyén. Közben a munka se tett jót a kedvemnek. Annyira gányos volt az egész hogy azon is felhúztam magam. Délre már annyira rossz volt a kedvem hogy egy-két kollega nem is jött közelembe. Ha rossz a kedvem, az nagyon látszódik az arcomon (nem lennék jó színész). Kis sms-ezés után a Schatzi felhívott. kedvem mindárt ugrás szerűen javúlt. Kicsivel több mint egy negyed óráig beszéltünk. Eközben egyik kollega elgyalogolt előttem. Kér órával előbb mint nagyon tüskés kedvemben látott, most meg fülltöl-füllig vigyorva látott. Szerintem azt gondolta hogy megbolondúltam mert úgy húzott le cigizni...

A nap végén egy kellemes meglepetés ért. Végre összeszedtem magam és bementem a menedzseremhez hogy megkérdezzem hogy van-e hír fizűemelésröl. Volt! Majd hanyat estem, még jó hogy ültem amikor mondta. Az átlagnál magasabb fizetést kaptam és úgy indokolta hogy mindig nagyon sokat dolgozom, sokat szoktam tréningelni a kollegákat, itt Pesten és Indiában és még az is hogy a kintiek nagyon dicsérnek. Hát mindenképp érdekes hétfő volt. Ki is fáradtam benne. Na, szaladok bepakolni.

Mai első sikerélmény ;-)

Sikerült! Voltam a templomban. Meghallgattam a püspök úrat. Nagyon értelmeseket mondott, de azon nem csodálkozom, mivel a püspök úrat egy nagyon értelmes embernek tartom. Ami szintén nagyon jól esett, az volt hogy egy zsoltárral kezdtük. Ma reggel a 84. zsoltár volt. Az első verse volt a kezdő ének, a 6. vers meg az isztentisztelet záró éneke. Szerintem jó volt hogy mentem. Kicsit lenyugodtam bizonyos területeken. Miközben haza mentem - sütöt ezer ágra a nap - észre vettem hogy a kis nyavalyáim kevésbé zavarnak ha mozgásban vagyok. Már több mint egy hete fáj a derekam, néha alig tudok felállni. De ha gyalogok nem zavar annyira. Az ekcémám mostanábban is valahogy lenyugodott. Csak a hajam alatt van még több seb és nagyon sok pattanás. Van amikor fáj az is, de az is majd egyszer elmúlik. Ami viszont nem volt túl kellemes amikor visszajöttem, az volt hogy nem mertem fingani. Tegnap elég erőteljesen előjött egy aranyér. Emiatt most hasménesem van. Tegnap este eléggé szórakoztató volt ilyen szempontbol. Szerintem vagy 5-ször voltam a legkisebb szobában. Úgyhogy teljesen egyett tudok érezni a Shivával. Nála most a gyógyszer mellékhatásai elég erősen előjöttek, ahogy kiveszem a blogjábol. Shiva, egyet érzek veled!

Miközben húztam haza, gondolkoztam azon hogy mi lenne ha kimennék a Margit szigetre tanulni. Kiülni a napra és ott magolni. Szerintem meg fogom kocskáztatni, csak még ki kéne gondolni egy mellékhelységstratégiát. Ja, meg meg is kell ebédelni. Ma olaszt fogok főzni, de magyarosan tejföllel. Tegnap vettem a közértben egy negyed kilo tortelloni con ricotta e spinaci-t. Tegnap ettem meg a töltött káposzta végét, amit az édesanyámtol kaptam. Ahhoz egy nyolcad liter tejfölt ettem meg. A tejföl másik nyolcad literje most szépen a tortelloni-nál fogom felhasználni. Fogyóznom kéne, de most azért is meg fogom enni azt a 20%-os tejfölt :-D Ha legyen lúd, legyen kövér... ;-) Jövő héten nem is tudom még hogy ilyenkor hol leszek. Sokkal több értelmeset nem tudok mondani. Nem hogy amit itt fenn írtam annyira értelmes lenne. Na jó, megnyomom a "Publish"-gombot és megyek főzni.

Vasárnapreggel

Ma reggel már fél hétkor kezdtem ébredezni. NEM akartam még felkellni. Nem voltam még lelkileg felkészülve a mai nap eseméyneire. De ez van. Az idő nem vár senkire, semmire. Ő csak halad előre. Közben itt eszem a harmadik tábla Rumos-mazsolás csokit. Az utóbbi napokban már mint ha drog után szaldnék, úgy vágyom a csoki után. Nem vagyok rosszkedvű, depressziós sem. Mondhatom hogy jó a kedvem, főleg ha összehasonlítom azzal a hetekel amikor szedtem a Lariam-ot, profilaxisként a malária ellen, amikor Indiában voltam. De a gondolataim megint minden felé szálnak. Szóval, sikerült mareggel még két órát félálomban ráhúznom. Gondolatba visszamentem nyolc napot, és az aznapi ébredésre gondoltam vissza. Közben meg a Bartók rádió a fülemben szólt. Amikor meghallottam az orgonazenét arra gondoltam hogy talán nem is lenne rossz ötlet ma benézni egyik templomba. Lehet hogy elmegyek a Nagyváradtéri Református templomba. De a Budafoki sem rossz, vagy az Október 23.-ai úton lévő Református templomra is gondoltam. A Rákospalotai kicsit messze van ma reggelre. Ha oda szeretnék menni, akkor kicsivel jobban fel kéne készülnöm. A Böszörményi útiba is elmehetnék. Kiváncsi leszek hogy melyikben fogok kikötni, mivel én sem tudom még :-) Egy pár nap múlva indulok ki. Egyrészt van kedvem, másrészt meg abszolút nincsen. Az előbb teregettem ki a zoknijaimat. A háztartás még szalad és ma kéne készülni a holnapi szintfelmérő vizsgára. Állítsa már valaki le az időt!

Érzelmi hullámvasút

Már nyolc napja hogy megismertem a Schatzi-t. Nagyon boldog vagyok hogy megismertem Őt. Azzal hogy létezik, hogy megismerhettem, hogy beszélgethettem vele, hogy átölelhettem, hogy a buskiját megsimogathattam nagy örömöt okozott nekem. Remélem hogy neki is okozhattam örömöt a múlt napokban. Még nem volt sosem hogy ilyen gyorsan megismertem valakit. Majdnem mindig úgy volt hogy napokig, hetekig, hónapokig beszélgetek emberekkel, ismerkedek. Schatzi-val most egy pár óra alatt lezajlott. Én se tudtam mi történik. Szerintem Ő se tudta nagyon hogy most mi történik. Közben meg a gondolataim mindenhol járnak. Általábban a kollegáim azt szoktám rám mondani hogy mindig pörgök. Most az agyam annyira pörgöt a múlt napokban, hogy nekem is sok... ;-) Nem is tudom nagyon leírni hogy hol járt az agyam. Az egyik pillanatban vállamra dobom és viszem magammal. Másik pillanatban megvárnám azt a pillanatot hogy magátol hozzám jön. Egyik pillanatban meg nyomulnék, másikban meg tartom a tisztességes távolságot. Amikor megjönn a reklám ímél a SkyEurope vagy a WizzAirtöl, automatikusan kezdek tervezni utakat. Egy fél perc után abba is hagyom, mert nem kényszeríthetem. Nem kérhetek tőle többet mint amennyit adni tud. Nem lenne fair tőle többet kérni, többet követelni. De mégis, amikor a közértben vagyok azon gondolkozom milyen lenne ha együtt mennénk vásárolni...

Már lassan teljesen olyan leszek már mint egy vihancoló rakott szoknyás csitri - ezt a kifejezést a Schatzi-tol loptam... - a kedvenc énekese koncertjén. Néha már arra vágyom hogy olyan legyek mint egy hegyi tavacska, víze mint a tükör olyan sima. Kék menny, fehér felhők tükröződnének bennem és minden nyugodt és békés lenne. De aztán rájövök hogy én inkább pörgös vagyok, menjen az élet. Tomboljon a vihar - egyébként imádok sétálni nagy viharokban. Ahogy azt már írtam a héten, az életet a változás, növekedés jellemzi. És mind eközben a perceket amiket eddig kaptam Schatzi-tol jobban őrzöm mint a legnagyobb kincset. Ezeket már senki se tudja elvenni tőlem.

Struccpolitika

Ma is bent vagyok, mivel elvileg munkanap a mai nap. Annak ellenére alig vannak bent ma. Jó nyugis nap van. Ma reggel azzal kezdtem hogy mostam egy adagot. Jövő héten majd indulok, és, hát, a tiszta ruha nem lenne rossz... Ja, meg el is kellett szaladnom a közértbe, mivel a hűtőm már teljesen kiürűlt. 10-re értem be, ami szerintem korrekt időpont egy ilyen napra. Közben lezseren dolgozgatok és írogatok. Tudom hogy ma és holnap a Schatzi nem fog írni, de én akkor még tudok írni.

Tegnap olvastam a Shiva blogjában. Nem értem a politikusokat. Egy elég csekély, kis befektetéssel (ha jól emlékszem kb 4 millió forinttal) elég erőteljesen lehetne javítani a háziorvosok ismerettein a HIV és AIDS-el kapcsolatban. Valljuk be, az most itt Magyarországon elég rosszul van megoldva. Szerintem a háziorvosnak van az egészségügyben egy kúlcsszerepe. Általábban ott kötnek ki az emberek ha van valami bajuk és a háziorvosnak egy kicsivel többet kéne tudniuk a minimumnál. Hollandiába vannak HIV-fertőzettek akik a saját haziorvosukhoz járnák kezelésre és azok a háziorvosok elő is írják ezeknek a betegeknek az antiretrovírális gyógyszereket. Ez, szerintem, lenne a normális dolog. Nem ami most itt Magyarországon van hogy az egész országra, van egy kórház és két orvos akik foglalkoznak a HIV-fertőzettekkel. Ilyen szempontbol Románia még jobb állatpotban van. Csiáltam egyszer egy táblázatot, amibe a közép-Európai országokra meg volt hogy hány beteg van egy orvosra. Az országokrol amiröl tudtam, Magyarország volt a második legrosszabb ilyen szempontbol. Azt hiszem csak a Letteknél volt az hogy még több beteg volt egy orvosra. Románia és még Albánia is simán megelőztek minket ezzel a rátával. (Ammenyiben érdekel titeket ez a lista, előbányászom egyszer.)

Ha lenne ez a háziorvos továbbképzés, akkor minimum azt lehetne elérni hogy vidéken és Pesten egyaránt az orvosok jobban figyelnének a betegükre és előbb szólnának ha valamit sejtenének. Ez a döntés hogy az Egszségügyi Minisztérium nem támogatja ezt a programot (!), teljesen érthetetlen számomra. Ez egy olyan program ami, szerintem, alapbol beletartozik az Egszségügyi Minisztérium feladatkörében. Az egészség és az egészség megőrzéséhez szorosan hozzákapcsolódik a prevenció. A prevenciónak az alapja meg az információmegosztás és minél szélesebb körben eljuttatása. Ez idővel egy megtérülendő befektetés.

Csak kis kiruccanásként nézzük is meg hogy a szó "miniszter" mit is jelent? A szó minister latin eredetű és azt jelenti hogy szolga. Ez a megnevezés onnan jött hogy szolgálták a királyt, császárt vagy fejedelmet az ország kormányzásában. Sem több, sem kevesebb. Itt található egy latin-magyar szótár. Szerintem egy ministernek nem az a feladata hogy versenyezzen más miniszterrekel hogy kinek van a legtöbb öltönye, vagy kinek van a legdrágább órája, vagy más ilyen. Egy minister feladata az hogy szolgája a népet, országot és csinálja a dolgát. A Római Köztársasság idejében egy kormányzó (a konzulok) nem is kapott fizetést a munkájáért. Bocsánatot szeretnék kérni hogy megint holland példát hozok fel, de ott a miniszterek biciklin járnak be dolgozni, amennyiben Hágában laknak. Az is lehet hogy én vagyok túlságosan idealista. Előfordul, én sem vagyok tökéletes.

Ezzel a döntéssel, hogy nem ad anyagi segítséget az Egészségügyi Minisztérium erre a programra, szerintem struccpolitikát folytat. A törnénelemböl lehet tanulni hogy a struccpolitika nem bevállt módszer a problémák megoldásához. Problémák nem szünnek meg, csak azért mert nem akarjuk őket látni vagy észre venni. Sőt, ilyenkor úgy szokott lenni hogy a problémák elhatalmasodnak és idővel sokkal több energiába, munkába és más erőforrásokba kerül őket megoldani és rendbe rakni. Nekem az az erős gyanum hogy Magyarországon van elég ember van aki HIV-fertőzött és ezt nem is tudja magárol, mert nem volt szűrésen. Nem megy el, mert nem gondolja hogy veszélyeztetett csoportba tartozik (nem használ intravénás drogot, nem meleg, stb), vagy nem mer elmenni szűrésre, nem tudja hogy el lehet menni, és tovább. Ezzel hogy túl kevés információval szolgál a kormány, speciel az érintett minisztériumok, az én szememben, veszélyeztetik a lakosságot.

Sokkal többet is tudnék írni, írtam is, de ki is töröltem. Egyrészt mert kicsit túl indulatosnak láttam, másrészt, be kell fejeznem ezt. Van munkám amit be kell fejeznem. A végén a megélhetőségem a munkámtol függ.

Nem unatkozom, de nem is csinálok semmit...

Most sikerült csak leülnem a gépem mögé, pedig már negyed kilencre bennt voltam az irodában. Fél kilencre indultam el a nyelvórára, de közben volt mit inéznem is, úgy hogy csak három negyed kilencre értem fel. Készülődtünk a hétfői szintfelmérő vizsgára. Az lehet hogy bottrányos fog lenni, mivel a nyelviskolán egy felsőfokú vizsga készült, pedig közép fokra készülődünk. Legalább a tanárnő mondta hogy erre készülődjünk fel. Majd meglátjuk mi lesz. Még nem tudom hánykor lesz a vizsga.

Még a tanárnő se tudja még mikor lesz. Közben meg nem nagyon van kedvem holnap is bejönni, de mivel a múlt napokban nem igen csináltam amit akartam volna megcsinálni, holnap megpróbálom a lemaradásomat behozni. Jövő hétre meg kell lennem vele. Közben a Schatzi meg állandóan a fejemben kering. Akkor bukkan fel amikor nem várom. Hát, Ő már csak ilyen :-D

Dicséret oda-vissza

Bőven lenne mit csinálnom itt az irodában, de valahogy nemtudok mostanábban egyröl kettőre jutni. Ma reggel volt egy másfél órás beszélgetésem a kinti főnökömmel (egy óra helyett). Az nem is volt rossz. Elvileg mindenki kint nagyon megvan elégedve a munkámmal. Amikor ezt hallottam ez nagyon jót tett. Megint felbukkant az hogy a kinti főnököm azt szeretné hogy csoport vezető legyek. Az itteni menedszerem ezt nem nagyon pártolja, mert szerinte már így is túl sokat dolgozom. Én meg úgy vagyok hogy élvezem amit csinálok és az ad is energiát hogy bírjam. Meg arrol is volt szó hogy van egy negyed éves utazási keretem. Negyedévente maximum kétszer utazhatok ki, probléma nélkül. Még azt is megkérdezte a kinti főnököm hogy mit szólnék hozza ha a jövőben lenne munkahelyem kint...

Ma is a Schatzi a blogját napközben többször is meg szoktam nézni. Valahogyan nemtudom őt a fejemböl kirobbantani. Ilyen szempontbol hasonlít rám amikor mDe minden alkalommal ha valami újat ír, vagy leröhögöm a gatyámat, vagy elgondolkozom azon amit írt. De minden alkalommal a blogja olvasása után jó kedvem támad. Közben kéne foglalkoznom is az utammal. Jövő héten indulok, kéne még mosni, ajándékokat venni, stb. Röviden készülődni. De sincsen most túl sok kedvem. Meg kéne emberelnem magam.

Ja, most jutt eszembe. Meg kell csinálnom a francia házimat. Holnap reggel órám lesz és a héten nem csináltam még semmit sem. A holnapi feladatok közé tartozik hogy aktívkodni és passzívkodni kell külömböző igeidőkben. Na jó, megyek még egy kakaóért és csinálok valamit.