Elkezdődött a szabim

Mától másfél hetes szabin leszek. Részben alig vártam, hogy mehessek, részben meg bírtam volna még egy pár hetet, hónapot pihenés nélkül dolgozni. Ez az egy irodamentes nap egyébként nagyon jót tett a bőrömnek (de gondolom a tegnap este esemény is, amiről majd mesélek). Bár interneten keresztül bekukkantottam az emailjeimbe, valahogy az irodába menetel rosszabb szokott lenni a bőrömnek. Ma nem haragos-vörösek a sebek, nem is viszket most annyira. Ma délelőtt nagyon nyugis volt: számláimat vittem el az egészségpénztárhoz (majd jövő héten utalnak, de talán pénteken). Egyik plázában ittam egy vörösbogyós smoothie-t (őszintén szólva többet vártam attól). Néztem ingeket (az irodába mindig kellenek az új ingek). Felhívtam Drágaságomat, hogy mit tervezet ebédre. Azt válaszolta, hogy van egy kis intéznivalója. Mire rávágtam, hogy akkor sajnos ez az ötlet befuccsolt. Abban a másodpercben, amikor sejtette miről is van szó, azonnal volt egy programmódosítás és meg volt beszélve a tali ebédre. Nagyon jó volt mosolygós arcát és ragyogó szemét látni. Egy órát együtt tölthettünk, miután vissza kellett neki menni dolgozni. Én meg folytattam az utamat a bankba, mivel 2 év után még mindig a régi címre küldik a leveleket.... Bocsi, valamilyen harmadik, vagy negyedik rendszerben rosszúl volt beállítva a levelezési cím. Igen, de közben a mobil számomat meg kellett adnom. Hmmm, alapból nem vagyok paranojás, de mióta itt Magyarországon élek egyre jobban előjönn...

Tegnap este mi is volt? Drágámmal együtt voltunk kondizni. Első alkalom volt. Eddig 3 vagy 4 koncerten voltunk együtt. Közös mozi is volt vagy 5 vagy 6 alkalommal. Egyik jobb mint a másik. De nem gondoltam volna, hogy egy közös kondizás is ilyen jó lehet. Mindenkinek volt mit csinálnia a gépeken, de valahogy már nagyon jó esett, hogy, ha odaltra nézz az ember, ott van és dolgozik, izzad Drágaságom. Erről most ennyit. Nem azért, mert nem lenne érdekes vagy bármi, csak nem mindent kell elmondani. Csak annyit, hogy nagyon boldog vagyok, hogy van!

Ibizai beszámoló 1. rész

Ahogy észrevettétek, közben hazajöttem. Eddig nem volt még időm írni az utamról, mivel benn az irodában, szokás szerint volt megint elég munka. Szóval, oda felé nem is aludtam szombat éjjel, mivel negyed hatra rendeltem a taxit, hogy kivigyen a Népligethez. Az mind jól ment, időben voltam a buszpályaudvaron és hétkor el is indult a busz Bécs irányába, ahol tízre ott is voltunk. Kiszállás után, meg kelett keresni a megfelelő terminált, ami nem volt túl nagy gond. Miútán leadtam a böröndömet, és megkaptam a beszállókártyáimat, át kelett menni a másik terminálba. Közben el kezdett zuhogni az eső, úgyhogy át kelett szaladni a másik terminálba.

A repülőút nem volt nagyon izgalmas, állandóan pár percre bealudtam. Bécsből Velence felé tartottunk, onnan Genua, Korszika és úgy Palma de Mallorca. Palmán egy másfél órát kelett várni. Ami ott meglepett, az volt, hogy a reptéren négy nyelvben voltak kiírva a táblák: spanyolúl, angolúl, katalánúl és németúl. A végén fél ötkor voltam Ibizán, egy negyed órás repülőút után. Amikor kiszáltam, már észre lehetett venni, hogy jó idő volt ott, olyan 30 fok korül. Sajnos elég sokáig kelett várni a böröndömre, de miután az is megvolt, kimentem. Ott már várt a holland barátom. Kiderült, hogy már háromra ott volt, mivel egy órában csak egyszer van busz.

Miután busszal bementünk Figueretasba, becsempéztük a böröndömet az apartmanba (mivel alapból csak egy személyre volt kivéve az apartman). Kicsit pihentünk, átöltöztem és bementünk Ibiza City-be. Annyit gyalogoltunk, hogy mind két talpamon hólyag keletkezett. Még mindig ott vannak...

Hétfő reggeltől beindult a strandolás. Minden nap busszal kimentünk Platja des Salinas felé, ahonnan elgyaologtunk a Platja des Cavallets-ig. Ez az utóbbi szabad strand a meleg strand.


Itt a képen lehet látni ahogy a dünékből megy le az út a szabadstrandra. Útközben ezt a fát láttam. Mivel tetszett a formája, lefényképeztem:

A hőmérséklet a szigeten elég jó volt. Napközben 30 és 35 fok között, leghidegebb egyszer hajnali 5-kor volt 22 fokkal. Szinte egész héten takaró nélkül aludtunk, mint a strandon, mint az apartmanban, bár a strandon nem volt könnyű aludni, mivel a gyíkok ott a szigeten nagyon szemtelenek voltak. Az első nap, amikor nem ismertem még a helyi vadokat, merészeltem hasamon fekve elaludni. Ez a szunyó nem tartott nagyon sokáig, mivel arra ébredtem, hogy a hátamon valami folyik: két gyík ott veszekedett valami miatt. Az érzéstől annyira megijedtem, hogy felugrottam. A szomszedok, lenn a tengerparton kissé ijjedve néztek rám, mivel miközben felugrottam, valami őshangot adtam ki. A gyíkok szemtelensége nem fejeződött be ezzel. Még kaját is loptak volna, ha nem zárunk el mindent, bár az elején nem hittem a virágkötő barátomnak. Egyik nap csak azt látom, hogy egy darab csipsz, ami leesett, csakúgy húzz a bokrok alá. Amikor jobban néztem meg, mi van, egy gyík szaladt ott, a csipsz darabbal szájába. Akkor már jobban értettem, miért kelett mindent bezárni. Ezek a gyíkok képesek lennének még a zsákból is kilopni a kaját. Íme egy kép egyik szemtelen vadról:

Épp azon morfondírozik, hogy hogyan jusson el a csipszhez, ami a zsákban rejlik.

A szabi nem csak a gyíkokkal való harccal a túlélésért telt. Melettünk, a dünénk alatti völgyben lévő szomszédokkal jóban voltunk. Ők egy pár voltak Hollandiábol. Az egyik holland (Gerard), a másik pedig német (Peter). A holland a divatiparban dolgozott/dolgozik. Egy pár évvel ezelőtt igazgató volt egyik nagyobb német divat ipari cégnél, amikor összevonták a részlegét egy másik cég részlegével. Olyan végkielégítést kapott, hogy nyugdíjban vonulhatott. A német pasi meg az egyetemen kezdett el tanulni, aztán félúton rájött, hogy inkább fodrász akar lenni. Ezzel a kettővel kész buli volt a szabadság. Mivel ott a környékünkben elég sokán járkáltak vagy mesztelenűl, vagy minimális öltözetben, hárman tréfálkodtunk. Bár, volt egy ürge, pénteken, aki szerintem nem is nézett ki rosszúl, a legtöbbre azért volt valamilyen kommentünk.

Estefelé minden nap beugrottunk a közértbe és vettünk vala kaját, amit az apartmanban megfőztem. Az első nap olasz linguini volt, bazilikumos paradicsomszósszal, spanyol olivaolajjal készítve, igazi francia emmentáli reszelt sajttal (tudom, biztos lesznek emberek, akik számára ez egy kész rémálom lenne. Az ottani felszereléssel nem nagyon lehetett mást csinálni). Más napokon volt még bolognai spaghetti, ravioli (első alkalommal ettem, nem szeretném megismételni), carbonara-s spaghetti és paprikás krumpli (vittem magammal paprikát és száraz kolbászt).

Vacsora után legtöbbször lefeküdtunk szunyálni egyet este tízenegy, éjfélig. Miután felkeltünk és elkészültünk, elmentünk a városba. bulizni. Először elmentünk egyik meleg bárban az alsó városban, közvetlenül a kikötő melett. Első este megejtettem azt a hibát, hogy szomjason keltem útra. Na, azt a hibát csak egyszer követtem el. Utána való napokon, úgy indultam el bulizni, hogy előtte megittam legalább egy liter vizet. Egy egyszerű gyümölcslé a SunRise-bárban € 4-ba került. mivel egy Bacardi-Cola-ért meg € 8-at kértek el. Ez egyből azt is jelentette, hogy a berugás kilőve, mert nem volt elég pénzem arra, hogy berugjak. Mondjuk, ez egy elég hatékony módszer arra, hogy az embert leszoktassák az alkoholizásról (vagy megelőzzék a függőséget). A hét második felében ide is mentünk a Gerard és Péterrel. Velük néha olyan nagyokat röhögtem, hogy fájt már a hasam a nevetéstől. Egy másik bár, ahova mentünk, az a La Nada volt. Két német pasié és árban jobb volt, mint a SunRise. De voltunk a Soap-ban is, ami a vár fal melett helyezkedik el. De a szintén a várfal melett lévő Angelo azért még a legjobb volt. Ott legalább volt hely normálisan leülni. A kép itt mutatja a "meleg" utcát, ahol jobbra, balra vannak a meleg bárok. Esténként olyan tömeg van, hogy csak libasorban lehet közlekedni. Baloldalon az első helyiség a "SunRise". Jobb oldalt van az "Exit".

Hajnali két óra felé el szoktunk menni az "Anfora" diszkóba, fenn a várban, vagyis Dalt Vila-ban. Igyekeztünk ott lenni két óra előtt, mivel két óra után a beugró € 15. Előtte meg € 10. Mondjuk, ebben benne van egy ital. Na, itt szoktam meginni a napi Bacarid-Colámat, mivel Ibizán nem volt Amaretto. Ha lett volna, Amaretto-Colát ittam volna. Az egyik este, annyira jó volt a zene, hogy több órán át táncoltam a Gerard-al. Volt ott egy sötét szoba is, bennt is voltam, de elkapott a röhögőgörcs, úgyhogy gyorsan menekültem is onnan. Legtöbbször hajnali 4 és 5 között mentünk vissza az apartmanba.

Csütörtök reggel időben keltem, reggel 9-kor és mentem fényképezni. Akkor is csináltam a fenti képet a "meleg" utcáról. Figueretas az egyik öbölben fekszik. Ott a következő képet csináltam. Bennt a városban van két tér. Az egyik a plaza del Vara del Rey, aki még a Spanyol birodalom idején a Spanyol-Amerikai haburóban részt vett. Közvetlenűl melette van még egy kisebb tér, ahol egyik este olyan erős fűszagot éreztem, hogy attól már majdnem bekábúltam. A Gerard-al is beszéltem erről, hogy nekem úgy tűnik, hogy Spanyolország, vagy legalább Ibiza már toleránsabb és liberálisabb Hollandiához képest. Amikor Ibizán voltam, egyik holland újságban olvastam egy cikket, amiben az egyik holland politikus (mág megint) be akarja tiltatni a koránt Hollandiában. Eddig Hollandia csak egy könyv hivatalosan van betiltva: a Hitler által írt "Mein Kampf". Bár Hollandiában gondok vannak a muzulmám bevándorlókkal, nem hinném, hogy így lehet javítani a helyzeten, hogy betiltják a szent könyvüket. Egyébként, nem hiszem, hogy jó dolog könyvet betiltani, mivel attól még érdekesebbé lesz sok ember számára. Egyébként, szerintem, ez egy fajta ingyen reklám a letiltott könyv számára. Itt van a "fűves"-tér.

A vár a 16. században kapta az jelenlegi formáját, még II. Fülöp, Spanyolország, Szicilia, Nápoly és Portugália királya idején fejezték be. A vár bejárata fölött ott van Fülöp nagy cimere.

Nem csak a tengerparton volt vadállat, a várban találkoztam az igazi és egyetlen ibizai vártigrissel.

Amikor ezt a képet csináltam, már 11 óra volt és vissza kelett mennem az apartmanba, mivel az utastársam akkor szokott felébredni. Vissza felé megint 36 órát szinte alvás nélül töltöttem. Mivel negyed hatkor (megint) jött értünk a transfer a reptérre (potyautas voltam), az előző este nem feküdtünk le, hanem elmentünk még bulizni egyet. Szombat este a "La Murella"-ban voltunk, ami egy kis bár, fenn a várban. Onnan négy, fél öt óra tájt mentünk vissza az apartmanba, megettük a maradák kaját és lementünk, megvártuk a transferbuszt. A repülőm majdnem időben indult. Fél nyolc helyet 7:40-kor indult Hannover felé. Ott pont időben, 10.kor érkeztünk. Folytatás a következő beszámolóban...

Méltó munkanap

A mai nap elég nyugisan kezdődött; olyan tíz óra tájában felkeltem és lógtam egy kicsit. Felöltöztem és délre bennt is voltam a munkahelyemen. Mielőtt valaki mondaná, hogy eltévesztettem a napokat, annyira fáradt nem vagyok. A pénteki nap nem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem: abban a percben, hogy beértem, állandóan telefonon lógtam, mert valamilyen "sürgős" ügyet meg kelett oldanom. Ez az állapot délig tartott és fél négykor sikerült mindent megoldani, megcsinálni, stb. Csak akkor tudtam hozzáfogni a 9-re tervezett munkámhoz. Mivel tegnap nem akartam nagyon későig benn maradni, ma mentem be. Még hát óra kelett ahhoz, hogy befejezzem amit kelett. Így legalább a kollegámnak, aki helyettesít a jövő héten, nem kell annyit csinálnia már. Munka után beugrottam a Schatzihoz, hogy elköszönjek tőle és haza mentem bepakolni.

Ha őszintén mondom, nem volt túl nagy kedvem bepakolni. Inkább lefeküdtem volna, mivel hirtelen nagyon álmos lettem, de közben azért a böröndbe raktam mindent (már napok óta egy kupacban tettem a dolgokat, amiket el akarok vinni). Nagy meglepetésemre olyan tíz óra tájt felhívott a Schatzi, mivel el akarta mondani, hogy elmegy kollegáival valamit inni és ne lepődjek meg, ha nem veszi fel a telefont, ha telefonálnék. Mivel olyan pontosan elmondta hova megy, rákérdeztem, hogy mit szólná hozzá ha én is mennék. Tízenegyre ott is voltam és jól éreztük magunkat, legalább én jól éreztem magam. Schatzi egyik kolleginája meg is kérdezte mikor megyünk megint bulizni...

Most meg még készülődök és végignézem a böröndömet, hogy nem felejtettem el semmit és a konyhába rendet rakok. Negyed hétre jönn értem a taxi. Néha az embernek el kell kényesztetni önmagát. Mivel nagy valószinűséggel egy hétig nem leszek netközelben, a következő bejegyzés valószinúleg 17.-én vagy utána lesz.

Beszélgetés és szabi

Még nem tüntem el, csak kínlódom az irodában. Kiderült, hogy szabim előtt lenne még bőven munka, amit meg kéne csinálni, illetve, amit nem szeretnék átadni a helyettesemnek. Nem azért, mert nem bíznék benne, hanem azért mert több időben kerülne elmagyarázni, mint magam megcsinálni.

Egyébként kedden érdekes napom volt. El kelett beszélgetnem egyik kolleginával. Már egy ideje sejtettem, hogy bejövök neki, úgyhogy rászántam magam és ebéd alatt elmondtam neki mi is a helyzet velem, vagyis, hogy meleg vagyok. Mivel a beszélgetés már egy pár nappal előtte be volt harangozva, már mindenfélére számított. Csak erre nem... Ebéd alatt párszor el is csendesedett. Kicsit el is húzódott az ebéd. Normál esetben általában 20 perc alatt végzünk, kedden másfél órás volt. A másik témát egyelőre hagytam. Ilyen szempontból, szerintem nem javasolt halmozni a dolgokat. Majd annak is egyszer eljönn az ideje. Egyébként ami érdekes, hogy Hollandiában sosem vettem észre ha egy csaj kedvelt, csak jóval utánna hallottam a pletykákat, hogy xy-nak tetszettem. Itt Magyarországon meg sokkal jobban veszem észre...

Ma napközben, elszaladtam az utazási irodába. Megvettem a búszjegyemet a Bécsi reptérre, úgyhogy az utam most teljesen le van szervezve. Csak annyi hiányzik még, hogy meg kell tudnom az apartman címét Ibizán. Az a holland barátom mondta, hogy eljönn értem a reptérre, de biztonság kedvéért inkább a címet magamnak is leírom, nehogy közben jöjjön valami és nem tud értem eljönni. Vasárnap reggel a 9.-én majd fél hatkor ébresztő, hatkor indulás. Ha minden igaz, kb délután 5, fél 6-ra leszek az apartmanban. Visszafelé szintén időben kell majd kelni, mivel reggel fél nyolckor indul a gép. Azt sejtem, hogy este 23-re otthon leszek, remélhetőleg teljesen kipihenve... Tegnap édesanyámnak elmondtam, hogy megyek szabadságra, Ibizára. Kicsit féltem attól, hogy elmondom, mert olykor mindig annyi kérdést tesz fel: kivel, miért, hova, minek, stb. Most meg csak annyi volt, hogy mikor indulsz, mikor jössz vissza? Lejössz még hozzánk, mielőtt indulsz? Csakúgy csodálkoztam; egy pár másodpercig teljesen el is némultam. Egyébként, egy jobban kezdem észre venni, hogy a kapcsolatom édesanyámmal változik. úgy tünik, hogy végre felnőttként lát, már nem vagyok a "kisfia". Ez nagyából akkor kezdődött, amikor elmondtam neki, hogy HIV-fertőzött vagyok. Nagyából egy év kelett nekem ahhoz, hogy elmondjam. Gondolom attól döbbent rá édesanyám, hogy nem vagyok már gyerek.

Közben be is fejeztem az antibiótikum kúrát, de még mindig úgy köhögök mint elötte. De csak ennyi a bajom. Nem fáj a torkom, csak úgy köhögök, mint a profi bagós. Az lesz majd az érdekes, ha a negyedéves kontrollon a doki majd az fogja mondani, hogy jobb ha abbahagynám a cigizést. De egyébként, már azon is gondolkoztam, hogy ez a fáradtságtól van. Ha kipihenem magam, majd magától elmúlik ez a gond a torkommal. Majd szeptember 17.-én ez ügyben többet tudok mondani.

Körvonalazódik a nyaralás...

Ma este beszéltem a holland barátommal, akivel szeptemberben Ibizára mennék. Lefoglalta az utat; szeptember 9-től 16-ig. Holnap reggel meg én el fogok menni az utazási irodába, hogy foglaljak helyet a repülőn. Eddig egy szeptember 8.-a indulás van lefixálva, de remélem, hogy lesz egy szeptember 9.-e indulás is, mert egyébként egy éjszakát egyedül kell majd töltemen. Majd holnap kiderül.

Menekülés vagy szabadság?

Nem mondhatom, hogy ma unatkoztam. Reggel még eléggé gyilkos hangulatom volt, ahogy lehetett már olvasni. Mielőtt elmentem volna az irodába, felhívtam egyik holland barátomat, aki az ország keleti részében él és mint virágkötő dolgozik. Már többször elhívott magával szabadságra, de vagy neki nem volt jó az időpont, nekem nem volt jó, vagy egyéb más probléma volt. Nekem ez a gyilkos hangulat arra utal, hogy kezdek megint nagyon kifáradni és kell egy kikapcsolódás. A virágkötő azt válaszolta, hogy még mindig tervben van az utazás Ibizára.

Az agyam nem nagyon volt a munkámnál ma, de valahogy sikerült lenyugodnom a nap folyamán. Délután felhívtam a kinti főnökömet. Egy kicsit beszélgettünk, aztán megkérdeztem tőle, hogy lehet-e szó arról, hogy szeptemberben egy hetek kivehetek. Az első válasza az volt, hogy inkább ne, mivel a szeptember nagyon zűrös időszak. De másrészt azt mondta, hogy tudja, hogy a múlt hónapok számomra nagyon zűrösek voltak, mivel volt egy pár elég nehéz és különleges feladatom. Következő amit mondott az volt, hogy biztos vagyok-e benne, hogy egy hét elég lesz? Nem akarok még egy második hetet kivenni. Válaszként azt mondtam neki, hogy lehet, hogy egy-két napot pluszban kiveszek, de két hét nem kell. Előtte egy kinti kollegával is beszéltem, aki nekem küldi az anyagok részét és ő meg azt mondta, hogy nyugodtan menjek szabira. Ha a szabim miatt előbb kell beadni az anyagokat, szóljak időben és megoldjuk. Szóval, a kinti kollegák nem csinálnak gondot abból ha szeptemberben mennék.

Este két baráttal beszéltem. Egyik innen Pestről, másik Amsterdamból. Az egyik beszélgetés után megint tombolt a hurikán a fejemben, a másik után meg teljesen lenyugodott. Egy fontos tényező szerintem a nyelv volt. Mivel a hollandban nagyon jól felismerem az árnyalatokat és finom külömbségeket, ezt a magyarban (még) nem ismerem (annyira). Remélem, hogy az éjjel most jól tudok aludni (bár nincs már sok hátra...).

Közben még a szeptemberi kiruccanásról is gondolkoztam. Most menekűlök vagy csak simán megyek szabira, pihenni. Bár lehet, hogy menekülésre hasonlít, keményen megdolgoztam a szabad időmért. Szerintem megérdemeltem ezt a hetes kikapcsolódást (ha összejönn).

Itt van egy klip, amit egy holland együttes csinélt: que sera, sera. Ami lesz, az lesz... Nem jó ha az ember a jövőröl idegeskedik. Úgyis eljönn annak, aminek jönnie kell... ;-)

Vége a szabinak (ebben a hónapban)

Ez a hét nagyon gyorsan eltelt. Végülis a szüleimnél voltam, édesanyám már nagyon kérdezte, hogy mikor leszek már ott hosszabb időre, nem csak egy hétvégére. Sokat pihentem... volt hogy napközben egy kicsit ledőltem, hogy pihenjek egy keveset és úgy elaludtam, hogy órákkal később ébredtem csak fel. Szerencsére szüleim háza elég hüvös, úgyhogy nem volt gond a hőmérséklettel, hacsak nem mentem ki.

A szüleimnél rájöttem, hogy már teljesen elszoktam a tévézéstöl. Itt Pesten nekem nincsen tévém és a szüleimnél észre vettem, hogy nincs türelmem végignézni egy programot. Egész héten csak egy dolgot néztem végig: CSI: Las Vegas, ami egyik holland csatornán ment. Egyébként eléggé érdekes, hogy leszoktam a tévézésröl. Régebben nem is lehetett kirobbantani a tévé elől.

Azért nem csak punnyadtam a héten. Szombaton mindjárt az első program, amikor haza értem, az volt, hogy egyik rokontol elhoztuk a könyveimet. Egy idejig ott tároltuk őket, mivel Pesten nem tudtam sehova se tenni, és a szüleimnél meg építkezés volt, úgyhogy ott sem fért el sehol. Az első könyv amit előszedtem a biokémiai könyvel volt az egyetemröl. Diákkoromoban is márnagyon szerettem azt a könyvet. A hét folyamán bele olvastam itt-ott.

Esténként meg a szüleimetsegítettem a kert locsolásával. Jó kis meló volt, általábban egy két, három órás torna volt. Volt a zöldséges kert, hátul, és a virágos kert a háznál. Ezen a héten, az első virágoskert rám volt bízva... Csak most tűnt fel, hogy mennyi növény van ott... angyaltrombitafa, fuchsia, citromfa, fügefa, rózsák, flox... többit már el is felejtettem...

Hétfőn reggel lesz a negyedéves randim a Nelly vagy az Ági nővérrel. Utánna meg irány az iroda... nem is nagyon hiányoltam az irodát... Lehet hogy még több szabi kelett volna? ;-)

Pihenés

Elkezdődött a hét szabadságom. Tegnap és ma olyan láblógatós napok voltak. Mind két napon 10 után mentem be dolgozni és korán léptem le. Csütörtökön fél hatkor sikerült haza mennem, pénteken meg fél ötkor...

Most egy hétig nem leszek gépközelben.

Gonosz vagyok

Ma meg vagyok elégedve magammal. Reggel háromnegyed nyolcra sikerült bejönnem (már a második napja). Reggel sokkal jobban tudok dolgozni; hüvös van, nyugi van és nincsenek kérdező kollegák. Most már azt vezettem be hogy ha rajtam van a fejhalgató és hallgatok zenét (most két hete a gregorián énekek mennek) a kollegák nem zavarhatnak. Nem mindenki tudja még, sajnos. Ebéd után egy meglepetés ért engem. Be kellett mennem a volt menedzseremhez. Ebéd előtt volt egy kis ügy indiai kollegáimal. Egy tucatnyi kollegának olyan emailt küldött amiszerint én hülye vagyok hogy valamit merkérdeztem. Utánna néztem a dolgoknak, és kiderült hogy a csajszi hazudod. Szerintem finoman visszakérdeztem nála hogy magyarázza meg hogy ez hogy lehet hogy csak egy fél órája van megcsinálva valami, ahol ő meg azt állítja hogy május 9.-én már megcsinálta... Síri csend és ebéd után beszélgetés a volt menedzseremmel. Londonba és Amerikában egy-két fejes ideges lett emiatt...

Közben meg nézelődök szálloda után. Nem szoktam ennyire gonosz lenni, ezt a fáradtság okozza. Ahogy most állnak a dolgok, valószinűleg július 14-tol veszek ki egy hetet. A szállodát, valahol a hegyekben, még keresem. Környék ami eddig felmerűlt: Kőszeg, Mecsek, Cserhát és a Pilisi Hegység. De kaptam meghívót is Hollandiábol. Azon még gondolkozom, de szerintem most inkább Magyarországon marad. Majd máskor megyek Hollandiába.

Stornó

Most jöttem vissza francia nyelvtanórámrol, volt egy ötletem a hétvégen, egyenlőre stornó. Az ötletem ami a hétvégén volt, hogy júniusban kiveszek egy hetet (minimum) és elmegyek valahova ahol kutya sem ismer, nincs tévé, rádió és kikapcsolom a telefonomat és pihenek, meditálok, magamhoz térek. Már nagyon úgy érzem kezdem kicsit túlpörögni magam. Szombaton, amikor teljesen és véglegesen szakított velem a párom Hollandiábol, a reakcióm nem volt nagyon erős, tudomásúl vettem. Kész. Ennyi. Ez részben azért is van, mivel energiaszintem nagyon a padlón jár. Azt a blogbejégyzéseimen i sészre veszem. Sokkal többet szeretnék leírni, de nem megy. Nem tudom összeszedni a gondolataimat, nincsen türelmem végig nézni amit kellene. Hála a Schatzinak hogy eddig kibírtam, ő a múlt hetekben nagyon sok energiát adott (Schatzi, tudom hogy nem így beszéltük meg, de meg szeretnélek köszönni hogy kaptam erőt tőled ;-) ).

De sajna a tervnek most lőttek. Leghamarább júliúsbol lehet belőle valami. Ahogy írtam ennek a bejegyzés elején, épp most jöttem vissza francia órárol. Egész órán nem is esett szó a szintfelmérő vizsgámrol, csak rettentem mennyire rosszúl megy a társalgás franciául mostannában. Az óra végén valahogyan meg mertem kérdezni hogy mi volt az eredményem. Majd hanyat estem: kb 74%-os volt. Erre nem számítottam. Attol féltem hogy épp megütöm az 50%-at. Közben azt is hallottam mikor lesz a "nagy", hivatalos nyelvvizsgám. Az a fő oka annak hogy a pihenésemnek és meditálásomnak egyenlőre lőttek. Ha jól tudom, június 25.-én meg kell jellennem a francia intézetben. Előtte meg még kemény munka vár rám.

Önkényesztetés néha muszáj :-)

Ezt arre fel írtam hogy kb két hete elég nyűgős voltam, aztán meg a munkahelyemen is rátettek egy lapáttal valami rossz hírrel. Ez ma épp egy hete volt. Annyira felhúztam magam ezen a rossz híren hogy kicsit besokaltam. Kivettem a pénteket és egész nap csak lógtam. Délután elmentem egy pár jó baráthoz, és őket zaklattam egy kicsit. Hétévégén lementem vidékre, meglátogatni a szüleimet, de közben már eléggé le is voltam fáradva.

Erre fogtam magam és egy másik jó barátommal megbeszéltük hogy megyünk szaunában, kikapcsolódni. Ma meg voltam röplabdázni. Most is fáradt vagyok, de ez nem az a fáradtság hogy csak nyűgölődik az ember. Holnapra biztos több energiám lesz :-)

Erre jut eszembe amit az édesanyám szokott mondani: ha fáj a lábad, még gyalogolj le egy pár kilométert...

Szerintem édesanyámnak igaza van (ahogy általában szokott lenni...)

Nyűgős vagyok

Ma nyűgős vagyok. Ennek több oka lehet, ami az állapot kezelését nem könnyebíti meg. Én most arra tippelek hogy a múlt hét, múlt két hét kicsit túl sűrű volt és emiatt kicsit kipurcanttam. Aludtam is sokat (meggyőzőnek hangzik?) Inkább mondjam azt hogy aludtam normálisan. Ma fél 11kor keltem ki az ágybol és szinte egész nap lógtam mint a bizonyos váladék. Egészen 3-ig sikerült nem felöltöznöm. Most aztán 4kor sikerült magamat hátsómba rugni hogy csináljak valamit. Csináltam is... elmentem a boltba és vettem egy pár dolgot. Magamat megajándékoztam szaloncukorkával. A közértem több szaloncukrot vásárolt be, mint amit el tudott adni. Azért van most a "vegyen hármat egy csomag árán"-nevü akció. És mivel ha legyen kövér, legyen lúd, vettem is három csomaggal: egy banános, egy tejbegrizses (még nem kóstoltam, úgyhogy ne fikázzatok) és egy vaniliás izű csomagot.

Holnap melóznom kéne, nincs kedvem, de tudom hogy úgyis be fogok menni. Még egy félzűrűs nap vár rám. Nem annyira rossz ami múlt héten volt, de nem fogok unatkozni, az tutti.

Közben már azon gondolkozom hogy februárban mikor menjek szabira hogy megláogassam a páromat. Most a hétvégén eléggé hiányzot nekem. Bár mennyire is tudok vele összveszni, hiányzik. Nemtom mi lesz ezzel a kapcsolattal hooszú távon, majd meglátom. Lehet hogy kimegyek hozzá? Nemtom, minden lehetségés.

Ja, most hogy átolvasom az egészet, rájöttem hogy nem írtam fel minden okot a nyűgős állapotomra. Egy pár hónapja már egy dudor nő a nyakamon. Nem nagyon feltűnő még, de már a tükörben észre szoktam venni. Ez is most ott van a listán azokkal a dolgokkal amit a dokival szeretnék megbeszélni. Lehet hogy semmi, de szoktam mindig egy kicsit aggódni ha valami nincsen rendben.

Most épp a ma esti programomon morfondírozok. Menjek-e kondizni, moziba vagy mást csinálni. Egyenlőre lehet hogy a kondi lesz, de az még nem 100%-os... néha nagyon változékony szoktam lenni, de lustának is lehet nevezni.

No, ennyi a mai napra.