Antibiótikum

Végre megint végig aludtam egy éjszakát. Eddig legtöbbször minimum háromszor ébredtem fel és nehezen aludtam vissza. Lehet, hogy az antibiótikum segít, amit hétfőn este felírt nekem a doki. Valami teljesen más ügyben voltam nála, köhögnöm kellett és már nézte is a torkomat, mivel, szerinte, olyan köhögésem volt mintha már 50 éve cigiznék. Pedig egész életemben kb 4 cigit szívtam el. Kiderült, hogy elég csúnya torokgyulladásom van. A köhögésen kivül nem nagyon vettem észre, hogy lenne valami baj a torkommal. Most, hogy harmadik napja szedem a pirulákat, a köhögés szépen múlik. Most, hogy már ébren vagyok, megyek kondizni. Most nyit a konditerem.

Ma este nagy buli lesz. Egyik menedzserünk nem sokára megy vissza, haza, az USÁ-ba. A belvárosban csapunk egy bulit az egész részleggel. Nem tudom még milyen állapotban fogok hazatérni... ;-)

U.I.: Nes, megvan a toltő!

Alakulnak a dolgok, lassan, de biztosan

Ma munka után volt a szokásos röplabda. A megszokott bénaságom ma elmaradt és elég szépen röpítettem a labdákat. Ha így haladok, talán harminc év múlva Olimpiai szinten leszek... ;-) De egyébként észreveszem, hogy a rendszeres kondizás segít. A mai két órás edzés után nem is voltam fáradt, pedig pörögtem rendesen. A múlt napokról nem tudok semmi különöset mondani. Hangulatom már nagyon Ibiza felé tart, fejemben már készülődök; mit kell vinnem, mit nem. Közben eldöntöttem, hogy laptopom ezzel az alkalommal itthon marad, úgyhogy egy hétig nem leszek netközelben. Érdekes lesz egy netfüggő alaknak, mint én. Hogy fogom azt kibírni? Majd meglátjuk. Ja, most jut eszembe.. meg kell még keresnem a fényképezőgép töltőjét. Nesnek igértem fényképeket Ibizáról. Most az a baj, hogy nem tudom hova raktam, miután visszajöttem Indiából (ki a fene gondolt akkor arra, hogy 6 hónapra rá szabira fogok menni), úgyhogy, Nes, a fényképek most a töltőn megtalálásán múlnak. ;-)

Most írás közben keresgéltem, de nem találtam. Máskor folytatom a vadászatot... De amit találtam, a régi fehér farmerem, amiből már négy éve kihíztam. Egy próbát merészeltem, és csodák csodája: fel sikerült vennem cipőkanál segítsége nélkül! Hosszú volt az út a 105 kg-ról a mostani 89 kg-ra. Legalább két sikerélményem volt ma: a röplabázás és a farmer. Közben töröm a fejem, hogy hol hagyhattam azt a töltőt. Még két nap van hátra, ebből a hétből. Még nemtom mit csináljak a hosszú hétvége alatt. Megyek aludni, holnap megint korán kelés; reggel találkozom szüleimmel a Nyugatinál, mielőtt elmennék az irodába.

2007 4. hete

Ma végre el mentem kondizni. Már hetek óta készülődök menni. Ma is majdnem az volt hogy nem megyek, mivel a párommal volt megbészélendőm. A végen fél négykörül ott voltam a konditeremben, nem messze tőlem.

Jó kedvvel át öltöztem és mentem kondizni. Elég hamar ment el a kedvem, mondhatom. Kezdzem az evezéssel. Gondoltam ne vigyem túlzásba a dolgokat, egy 2000 méter leevezek bemelegítőként. Alig bírtam befejezni, pedig régen, diák koromban elég sokat eveztem, még versenyeken is. Rádöbbentem hogy egy pár hónap alatt elég erőteljesen romlott a kondicióm. Aztán következtem a sulyok. Itt se ment minden úgy mint amire emlékszem egy pár hónappal ezelőtre. Itt is csak kb a felét bírtam nyomni. Gondolhatjátok hogy a jó kedvem mélyjáratban volt. Hamarosan rendszeresen el kell mennem, mert ez nem jó így. Mindenképp majd csütörtökön, február elsején meg fogom beszélni az orvosommal. Aznap kapom is az eredményeimet a január 22.-ei csapalosárol.

A múlt hetem egyébként nagyon jó és nyugis volt. Bent az irodában nekem legalább is, nyugi volt, mivel a főnöknek hirtelen Amerikába kelett mennie. Menekült a magyar egészségügy elől, mivel itt a doki amputálni akarta a kis lábaújját, mivel el volt halva. A végén az USÁban a múlt héten le is vágták. Az egésznek a mellékhatása az volt hogy nem tudott nagyon kavarni. Nem így gondoltam el a nyugadalmat, sajnálom is az embert, de nekem most jó jött a nyugi.

Ennyi volt most, "gyorsan" elszaladok a boltba és tovább nem is fogok kimozdulni a lakásbol már ma este. Szerintem olvasni fogok ;-)