Életjel

Élek még. Ma rámszólt Jé, hogy rég nem írtam. Igaz, de ha az ember belekezd egy bejegyzésben, félúton meggondolja magát és törli a bejegyzést vagy elmenti, hogy talán majd meg lehet valamit kezdeni vele de aztán egy héttel később mégis a delete-gomb áldozatává válik nem nagyon kerül fel sok új dolog. Az a bajom, hogy valahogy, nem állnak össze a gondolataim. Túl sok dolog kavarodik bennem. Van amikor már a munkába menekülök (mint most, hál' isten a vpn-nek, hogy otthonról is tudok dolgozni), miközben valamilyen zene megy a háttérben (barokk).

Jó, mesélhetnék a karácsonyomról, de mindenkinek megvan a saját kisebb, nagyobb rémtörténete az ünnepekről, de van legalább családom, akinél túlélhetem a rémtörténeteket és ha belegondol az ember, nem is annyira rémesek, csak néha könnyen húzom fel magam. Főleg, ha számomra hülyeségekröl van szó: ki kefélt kivel egy holland faluban amit nem is ismerek (hugom barátjának a szülei és testvére itt voltak az ünnepekre és végig kelett hallgatni ki, mit, kivel csinált és miért...). Volt is valami érdekes. Kiderült, hogy egy holland fejvadász keresett egy állassal kapcsolatban, Hollandiában. Egyik nagyon magas presztizsű társaság keres valakit Rotterdami székhelyükre. Egy ilyen meghívó miatt a kinti volt-kollegáim már gyilkolnának. Nem fogok jelentkezni, nincs kedvem Rotterdamba menni. Öt évet már abban a városban dolgoztam és abban az időben a légkör eléggé erőteljesen romlott, főleg a Pim Fortuijn és később a Theo van Gogh gyilkosságok után. Közben egyik kinti kollegámmal csettelek és őt is megkeresték a fejvadászok, egy ír cég miatt. Hollandiában ezek szerint megint beindult a buli...

Majd január 11.-én Lászlóban kell mennem, a negyedéves randira a kedves főorvossal. December 19.-én voltam vérvételen. Elvileg már december 28.-án mehettem volna kontrollra és eredményért, de mivel Schatzinak ezzel az alkalommal vírust néztek az ö eredményei később vannak meg. Egyrészt nem nagyon izgatom magam az eredmények miatt, lesz ami lesz, másrészt meg kiváncsi vagyok, hogy van-e valami hatása a gyógyszernek, amit a bőrömre szedek. Az ünnepek alatt a hátamon három nagy, vizenyős sebb tátongott, annyira tönkre ment a bőröm. Közben már rendbe jött, nagyábol. Még egy hónapig szednem kell a cuccot. Karácsony előtti szombaton abbahagytam, de nem volt még kedvem elkezdeni a méreg szedését. Minden egyes nap csak halogatom, majd holnap...

Még eszembe jutott, hogy majd ténylegesen gyógyszert kell szednem a fertőzésem miatt. Azt aztán nem lehet csakúgy abbahagyni. Majd meglátom mi lesz akkor. Fölösleges a holnapi nap miatt aggódni, bár ez könnyű mondani. A kivetelezéssel szokott gondom lenni. Rájöttem, hogy eléggé türelmetlen alkat tudok lenni. A munkahelyen néha nagyon türelmes tudok lenni (volt főnököm a cég türelmének szólított néha), de privátban van hogy nagyon de nagyon türelmetlen tudok lenni.

Most, a 2007-es év utolső napján mindenkinek egy nagyon jó 2008-at kívánok, remélem mindenkinek a reményei és elvárásai teljesűlni fog.

Elgondoltat

Úgy látszik, most van a kiborúlások időszaka. Ha van időm, itt-ott beleolvasok egy-két blogba, és észreveszem többen borúlnak ki ezért-azért. Én is ezek közé tartozom, bár nem akartam róla írni ezen a felületen, bár egy páran, akik ismernek tudnak róla. Van is, akin csattant az ostor emiatt. Néha nagyon hisztis tudok lenni.

Ma reggel is kerülgetet a hiszti amikor egyik barátom Hollandiából megszólított. Ővele voltam Ibizán szeptemberben. A hétvégén már keresett kétszer, de épp akkor nem voltam gépközelben, mert boltba ugrottam el, konyhában raktam rendet vagy teregettem. Ma reggel végre sikerült neki. Kiderült, hogy barátja, akit 9 hónapja kiszűrtek HIV-fertőzéssel, 8 hónapja meg egy mirigygyulladással volt otthon (ha valakinek mond valamit: Epstein-Barr vírus, herpesz családba tartozó vírus. Angolúl "kissing disease", vagyis csókolózós betegségként ismert). Azt már tudtam, amikor kimentünk Ibizára. A legújjabb hír, hogy most két hónapja májrákot találtak nála, majdnem bele is halt. Azóta két kémókúrát is kapott és kicsivel jobb. Ünnepekre haza fogják engedni szüleihez, az ország nyugati részén, de ott is rendszeresen be kell majd járnia egyik Rotterdami kórházba, kezelésre. Ja, majdnem elfelejtettem: 38 éves, ha jól tudom. Hisztim oka, hirtelen olyan semmiségnek tűnik...

Egy éve

Épp most néztem, hogy ma épp egy éve, hogy elkezdtem írni a blogomban. Elég sok dolog történt az az egy év alatt. Kapcsolatom a holland párommal viharosan véget ért, voltam Indiában, megismertem Schatzit, utaztam Hollandiában, Hollandiában végleg lezártam a még futó ügyeimet, szóval nem unatkoztam. Nem sokára lesz majd a fertőzésemnek a harmadik évfordulója és nagyobb bajom nincs. Az ekcémám fertőzésem óta folyamatosan enyhűlt. De ami viszont plusszban hozzájött, az, hogy elég erős hasmenésem szokott lenni, bár az első másfél évhez képest, az is enyhűlt.

Nem kell már esernyő a konyhában

Végre! Hat hét után nem csepeg már a konyhám mennyezete. Nem kell már reggel munka előtt és este munka után felnyalni a konyhát. Kiderült, hogy a fenti szomszédnál a tűztől, ami pár hete volt, egy vízvezeték megrongálódott. A konyhámba a mennyezet felét egy nagyon szép sárgásbarna folt mutatkozik, de legalább már nem csatatér. Majd a hétvégén rendet kéne rakni ott is, mivel a hugom, barátja, tesója és barátja szülei ide el szeretnének jönni.

Közben meg alig várom, hogy vége legyen a gyógyszer kúrámnak. Majd ünnepek között vissza kell mennem a bőrgyógyászhoz, hogy abbahagyhatom-e már. Időközben a mellékhatások egyre fokozódnak. Az első három hétben nem nagyon vettem észre semmit, csak vérzett az orrom, mivel kiszáradt a nyálkahártya orromban. De most a bőröm is rendesen szárad, ajkaim is. Már annyira, hogy repedezek, hiába kenem magam mindenfélével. Bízom benne, hogy ha befejezhetem a kúrát, akkor a bőröm rendbe fog jönni és nem leszek már annyira csúnya mint voltam ;-)

Nagy hóvihar közeledhet

Hétfő óta mást csinálok. Több a munka, de így most jobban esik. Hétfőn este 11-kor mentem haza, előidézve a régi jó időket. Amikor (lassan) három éve kezdtem, voltak olyan időszakok, hogy rendszeresen este 11-ig, éjfélig dolgoztam, dolgoztunk a csapattal. Nem mondom, hogy megint annyira el fog fajulni a dolog, de nem bírom hosszútávon az üresjáratot. Hétfő este le kelett adnom egy jelentést, olyan témában, amit nem ismertem még. Fél napig vadásztam valamilyen infóra, utólag kiderült, hogy valami rendszerbaromság miatt nem stimmeltek az adatok. Közben azt a három kollegát kelett segíteni, akik átvették tőlem a melóm részét. Kedd reggel még a jelentésen kelett javítani, de nagyából rendbe volt. Kaptam is egy köszönő leveleket több kinti, ami tényleg nagyon jól esett. Én nem voltam nagyon megelégedve munkámmal, majd következő alkalommal ennél jobb lesz. Kicsit tartok a hónap hátralévő részéről. Az eredeti tervem az volt, hogy nyugottan kiveszem még az erre az évre el nem költött 11 szabadnapomat, de asszem ennek a tervnek lőttek. Ahogy most látom a dolgokat, elég sok meló közeledik, már jövő hétig megvan a programom, ha nem vigyázok betemethet a lavina itt az irodában. Gyorsan kéne megtanulnom síelni...

Compilation error

A múlt hetem nem volt a legsikeresebb hét életemben. Arra jöttem rá, hogy magamat nem ismerem. Ja, csak annyira, hogy magamba gyűrök minden stresszt, haragot, irritációt, amig fel nem robbanok. Higyétek el, nagyon sok düh fér belém, volt 35 év edzés. Az egészben az a gáz, hogy annak az arcában robban, aki nem is érdemli meg. Múlt héten is ez volt. Valakit, akit nagyon szeretek, megbántottam. Most gondban vagyok, mert nem tudom pontosan, hogyan is kérjek elnézést. Nem érdemelném meg, amilyen bunkó voltam.

Szombaton, utolsó percben eldöntöttem, hogy hétvégén nem maradok Pesten, hanem vidékre megyek szüleimhez. Egyik indok az volt, hogy gondolkoznom kelett, másrészt édesanyám hétfőn reggel indul Kárpátaljára, segélyszállítmányal és gondoltam, hogy nem lenne rossz ötlet ha már most oda adom neki a karácsonyi ajándékát... Ahogy láttam, nagyon örült a mobiljának és több lépéses tanfolyamot beszéltünk meg. Most a hétvégén a telefonálás és az ébresztő beállítása volt. A többi is majd egyszer meglesz.

Szóval, hétvégém sok gondolkodással telt, kivéve oda és vissaz felé, amikor aludtam. Péntek éjjel nem nagyon tudtam aludni, úgyhogy eléggé alapjáraton működtem. Össze is írtam elég sok gondolatot, töröltem, írtam, stb. A végén majdnem másfél oldalnyi szövegem volt. Kitöröltem, aztán meg megbántam, hogy kitöröltem (szerencsére van olyan, hogy biztonsági mentés). Közben meg a csoportom értékeléseit is írtam. Holnap nem is tudom mi lesz. Múlt héten, utolsó percben átrendeztek majdnem minden melómat. Egyik új kollegára azt mondták Amerikából, hogy nem akarják már, hogy ő foglalkozzon ezzel a szerződéssel. Hétfőn most olyan melóm lesz, hogy nem tudom miről szól pontosan, egy hétfő délutáni határidővel. Attol tartok további gondolkodásoknak annyi lesz.

Tudja valaki, hol lehet jelentkezni egy teljeskörű újratervezésre?

Rövidke kis hír

Egy fél órája volt egy esemény a munkahelyemen. Azonnali hatályal kineveztek csoportvezetőként. Gyakorlatilag nem nagy változás, mert a kinti főnökök már így is úgy kezeltek, de a jó benne, hogy legalább most hivatalos is. Három éven belűl ez most a második csoportvezetői kinevezésem. Már figyelmeztetést kaptam, hogy kb 20%-al több melóm lesz. Majd meglátjuk, hogy alakúlnak a dolgok.

Javúlóban a bőröm!

Tegnap kontrollon voltam a bőrgyógyászomnál. Most három hétig szedtem ezt a gyógyszert és jelentősen javult a bőröm, bár van még hova javulnia. Doki megint felírt kapszulákat és napi 3 helyett, most csak napi két alkalommal kell szednem ezeket a pirulákat.

Mivel a gyógyszer befolyásolhatja (legtöbbször ronthatja) a máj működését, a koleszterinszintet és a trigliverid szintet, megkérdezte múltkor, hogy mikor csináltak vérképet. Akkor mondtam el neki, hogy negyedévente csinálnak, a Szent Lászlóban, mivel HIV fertőzött vagyok. Teljesen normálisan kezelte az egészet, és tegnap meg úgy kezelt, mintha régi barátok lennénk. Nagyon jól esett. Egy-két ismerősöm itt Magyarországon állandóan arról beszél, hogy milyen hülyék, bunkók a magyarok és a magyar orvosok. Eddig nem nagyon ezt tapasztaltam. Lehet, hogy naív vagyok (már mondták többen), de azon az állásponton vagyok, hogy azt kapsz amit adsz. Ha negatívan áll az ember az életben, akkor negativitást kap vissza. Ha pozitívan, nyiltan áll az ember a dolgokhoz, akkor azt is kapja vissza. Eddig (még) nem nagyon csallódtam. Persze, it is, mint mindennél az életben figyelni kell. Itt sem lehet ész nélkül csinálni a dolgokat.

Szürke hétköznapok?

Múlt hétvégén egy hete volt, hogy a fölöttem lévő szomszédnél kigyulladt a cserépkályha, hajnalban. Ezt utólag tudtam meg, vasárnap reggel. Meg azt is, hogy nagyon gond is lehetett mint ami most van. Akár fel is robbanhatot a ház, mivel gázvezeték van közvetlenül a kályha melett. Most csak annyi gondom van, hogy a konyhámba esernyővel kell járnom már napok óta. Csütörtökön elkezdődött a csepegés és eddig tart még, sejtem, hogy még napokig el fog tartani. Önmagábn nem lenne gond, ha a bőröm miatt szedett gyógyszer miatt nem aludnék most nagyon rosszúl. Tegnap éjféltájt mentem ágyba, de csak hajnali 5 órára tudtam elaludni és nyolckor már fel is ébredtem, mivel édesanyám hívott. Emelett meg néha elég furcákat álmodok, bár az nem tudom, hogy a gyógyszerrel van összefüggésben. Legalább az éjszakáim szórakoztatóak. Emelett még állandó jelleggel vérzik az orrom, nem nagyon, de elég ahhoz, hogy minden zsebkendőm csupa vér.

Az éjjel majdnem teljesen el is olvastam egy könyvet, amit jó barátoktol kaptam, akik október végén nálam voltak egy hosszú hétvégére. Nem hagyományos témakör, de nagyon tetszik a könyv. Részben Afganisztánban játszódik, részben az USÁ-ban. Jól írt és lebilincselő. Nem tudom, hogy magyar fordításban megvan-e már. Az eredeti angol címe: The Kite Runner, író: Khaled Hosseini.

Hétvégén elkezdtem a karácsonyi vásárlást, életemben először. Hollandia nem volt nagyon szokás a karacsoníi ajándékozás (Hollandiában és Belgiumban Mikuláskor szoktak ajándékozni az emberek). Reggel a T-ponttol szolt az eladó, hogy megjött a telefonom, amit szerettem volna (más boltbol hozzaták, mivel egész Pesten csak egy maradt belőle), hétfő helyet. Édesanyámnak vettem egy előfizetést. Már egy ideje igérgettem, hogy majd adok neki mobil telefont. Most, amikor édesapám szeptemberben kórházban volt a májgyulladásával, akkor már nagyon nyílvánvaló volt számomra, hogy édesanyámnak is kell egy mobil. Kikerestem neki egy szép, összecsukhatós telefont, nagy kijelzővel és nagy billentyűzettel. Legyünk őszinték, bár még nagyon jól bírja magát édesanyam, a 66 évével már nem mai csirke. Egybe magamnak is vettem egy előfizetést és új telefont is, mivel a régi telefonom már 5 éve megvan és kezd egy kicsit rozoga lenni. De legjobban az édesanyám telefonjának örültem. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki. Egyébként nagyon résen van, mert amikor felhívta, a hétvégén, hogy új számom van, mindjárt rákérdezet, hogy van-e valami hír az ő telefonjárol. Elmondtam neki, hogy megvan és hogy karácsonykor legyen nagyon meglepődött, amikor megkapja.

Aztán meg indultam be az irodába, hogy még dolgozzak, mivel november 30.-ára két nagy anyagot kell majd leadnom és eddig nem nagyon kaptam infókat.Amikor bejöttem, meglepetés ért: nem volt hálózat az irodában. Nem is maradtam nagyon sokáig. Haza mentem és 6.szor felmostam a konyhába, aznap. A végén egész hétvégén nem is dolgoztam, csak relaxáltam, pihentem, lógtam és csetteltem egy pár ismerőssel. Vasárnap este meg nagy meglepetés ért. A vezetkés számomon felhívott valaki, aki angolul beszélt. Nem tudom, honnan szedték telefonszámomat, de azt kérdezték, hogy lenne-e kedvem résztvenni a zöldkártyasorsoláson, ami most indul. Mivel Hollandiában születtem, nagyon nagy esélyel bírok ezen a zöld kártya-sorsoláson (ja persze... mindjárt elhiszem...). Erről a zöld kártyárol annyit kell tudni, hogy ezzel az illető szabadon kereshet munkát bárhol az Amerikai Egyesült Államokban. A sorsolásért csak 119 dollárt kell befizetni és ha megnyerem 16 hónapom van arra, hogy emigrációmat intézzem. Mint a hülyegyerek rákérdezek, hogy van-e bármilyen egészségügyi akadálya a zöld kártya szerzéséhez (mint, amint tudjuk az USÁban elég érdekes reakciókat váltanak ki a külföldi HIV-fertőzöttek). Először az a válasz, hogy semmi akadálya. Öt perccel később azért még rákérdezz a hölgy, hogy nem-e HIV-fertőzött vagyok, ne haragudjak, hogy ilyen bunkó módon kérdezi meg, amire válaszoltam, hogy semmi köze hozzá. De azt még hozzáfűzte, hogy ha már meglenne a zöldkártyám, nem fogják elvenni, ha utánna megfertőzödnék. Aztán meg, hogy van-e párom, mert a hölgy az én esélyemmel indulna. És ha pasi, kérdezem tőle. Hát, akkor persze ő is az én esélyemmel indulna, mivel párként kezelnének. Azzal köszöntem el, hogy köszönöm szépen, de még gondolkoznom kell rajta. Eddig még nagyon jól érzem Pesten, nincs kedvem megint emigrálni. Hogy gondolkozzak még. Úgyis nagyon sokáig tart ez a folyamat. Ha most iratkozok be, akkor 2009, 2010-ben kell majd véglegesen döntenem. Az egész után csak az járt a fejemben, hogy honnan a fenéböl van meg nekik a vezetékes számom. Alig egy pár embernek van meg, asszem még Schatzinak sincs meg... (Folyt. köv.??)

Villámcsapás vagy folyó

Most jöttem vissza fodrászomtol. Már nagyon kelett mennem, bár sokan azt mondták, hogy nem volt hosszú. Engem zavart, de nagyon. Fél hatkor telefonáltam, hogy lenne-e lehetőség háromnegyed hatra elmenni egy hajvágásra. Lehetet. Naná, leteszem a telefont, egyik kinti kollegám hív. Nem rossz ember, csak nagyon sokáig tart, mire kimondja, amit akar. Nem is engedi, hogy belé fojtják a szót. Kérdés: van egy szerződés Hollandiában, ahol már elég régi stornószámlák a nyílt tételek között szerepelnek, tudom-e miért és mikor zárúl le a téma. Fogalmam sincs, utánna kell néznem. Küldjön emailt, én szaladok fodrászhoz. Csodák csodájára, 2 perc alatt lerázom. Rekord! Eddig mindig 10, 15 perc kelett ahhoz, hogy le tudjam tenni a telefont. Eddig semmi különös, ez a megszokott dolog itt az irodában. Az érdekes a fodrásznál történik...

A kezdet semmi különös, hogy szeretném a frizurámat, aztán nekifog és miközben vágja hajamat, pletykázik a kolleganővel, én meg becsukom szemem és relaxálok. Ezért is szeretek fodrászhoz járni... Aztán, hirtelen, megkérdezi, mi az a fehér a szemem alatt... (Amit tudni kell a bőrömről, hogy eléggé nyugtalan. Száraz, ekcémás. Néha tele vagyok pattanásokal és hasonlókkal). Félébredek a félálombol és mondom: grízszemek. Hogy, tudom-e, hogy ki lehet őket szedetni. Mondom, igen, tudom. Amikor még Hollandiában laktam, voltam kozmetikusnál, kiszedetni. Nem lenne rossz ötlet a kozmetikus, csak az egészben az lenne a bökkenő, hogy a grízszem eltávolításánál tűt használnak és seb keletkezik ami elég szépen tud vérezni. Ezt mindenkép meg kell gondolni, mivel ha bele megyek, fel kell világosítani a kozmetikust, hogy kesztyűvel és eldobható tűvel dolgozzon. Ez Hollandiában alapból így működik, de a fogászati tapasztalatom után nem csodálkoznék ha lenne itt Magyarországon kozmetikus, aki nem így dolgozik. Úgyhogy a fodrászathoz tartozó kozmetikus le van írva...

Folytatódik a beszélgetés... Következő kérdés, amitől kiüt a verejték: mitol vannak azok a duzzanatok a nyakamon? Nem volt nagyon sok kedvem elmondani, hogy azok a duzzanatok a HIV fertőzéssel járnak, mivel a mirigyek ilyenkor felduzzadhatnak (nekem vannak olyan mirigyek, amik már lassan 3 éve elég nagyra fel vannak duzzadva). Hirtelen nem tudom, mit mondjak, aztán eszembe jutt, hogy múlt héten dermatológusnál voltam és kiderült, hogy hormonzavar okozza a bőrgondjaimat (ebbe beletartozik a rendszeres bőrgyulladás is). Úgyhogy arra fogom: hormonzavartol begyullad rendszeresen a bőröm, biztos most is valahol be van gyulladva... Fodrász elvtársnő elhiszi, de még rákérdez, hogy most kezelnek ezzel a hormonzavarral. Erre igennel tudok válaszolni, most kezdtem el egy három hónapos kúrát. A gyógyszer mellékhatás listája olyan hosszú mint a karom (tényleg!). Ezzel ki van elégítve a kedves fodrász kiváncsisága.

Most miért nem mondtam el a fodrásznak, hogy mitől duzzadtak fel a nyirok csomók a nyakamon. Félek? Nem félek, csak úgy vagyok az egésszel, hogy hadj dönthessem én el, ki, mikor, hogyan szerezz tudományt az állapotomrol. Nem titkolom. A munkahelyemen eddig 4 embernek mondtam meg, itt Magyarországon, és két holland kollegám tudja. Egyébként, a reakciók a magyarok és a hollandok között is már nagyon tanulságos és egy jó indok arra, hogy ne álljak ki a reflektorfénybe HIV fertőzöttként. A hollandok nem kezdtel el sírni, jajgatni vagy ilyesmi. Az első kérdésük az volt, hogy hogy vagyok és hogy sajnálják, hogy megfertőzödtem és épp úgy kezelnek, mint mielőtt megmondtam.

Ellentétben a magyar kollegák többsége. Majdnem mindegyiküknek kelett több nap, ahhoz, hogy feldolgozzák a fertőzésem tényét. Voltak, akik azt gondolták (vagy sejtem, hogy azt gondolták), hogy holnap után már temethetnek. Szerintem a legnagyobb differencia az, hogy itt Magyarszágon nincs elég tudás arrol, hogy mi is a HIV és az AIDS. A legtöbb ember annyit tud, hogy nem lehet belőle kigyógyulni és halálos betegség. Hát igen... de ebből van elég sok fajta. Akkor egy kisebb része tudja, hogy az immúnrendszerrel függ össze az egész, de hogy pontosan hogyan, nem tudják. Hollandiában ez kicsit máshogy müködik. Ott a 80-as évek óta állandóan mentek és még mindig mennek a kampányok (államilag, de privát módon is finanszírozott) a tévében, rádióban, újságokban, nagy bulikon, diszkókban, stb. Egy másik különbség az, hogy itt Magyarországon még nagyon meleg betegségnek tekintik a lakosok többsége. Ha nézem a környező országokat és Nyugat-Európát, akkor ott nem meleg betegségnek számít. Egy kis példa: a kb. 250 albán nyílván tartott HIV fertőzöttek túlnyomó része heteró. Alig van köztük meleg. A szűréseken majdnem fele-fele arányban osztóznak meg a nők és a férfiak. Magyarország akkor kivétel lenni? Nem hinném. Véleményem szerint itt azért több a kiszűrt meleg, mert ők járnak szűrésre, miközben a heterók nem (nagyon) járnak, "hiszen a HIV-vel valő fertőzöttség csak melegeknél fordul elő". Van aki még a Mikulásban hiszik... Ilyen szempontból, lehet, hogy a Judit története, bár abszolút senkinek sem kivánom ezt a kórt, felébreszti az embereket, hogy a HIV-fertőzés nem csak melegek között terjed, vagy azoknál, akik Afrikaiakkal fekszenek le. A heterók között is épp úgy terjed(het) mint a melegek között, csak nem tudjuk, mert nem járunk szűrésre. Bár, ezt majd idővel fogjuk megtudni, hogy mi lesz a Judit-effektus (ha lesz!).

És akkor miért is nem lépek reflektorfény elé? Van erre több indokom. Az egyik az, hogy így most a saját kis világomban, szerintem sokkal többet tudok tenni az ügyért mint ha tévében interjúznának. Itt le tudok üllni azzal, akinek elmondom. Válaszolhatok kérdésekre, nyugtathatom az illetőt, hogy nem kell előszedni a gyásruhát (hogy igenis, még évekig fogom cukkolni és piszkálni), stb. Van úgy, hogy nagyon sokáig nem kérdeznek, de ha felmerűl valamilyen kérdés a HIV-vel kapcsolatban, megtalálnak. Meggyőződésem, hogy ha így, saját kis világomban beszélek a HIV-ről, tanítgatok, azzal sokkal többre megyek, és a környékemben lévő emberek is, mint egy interjúval a tévében. Egy villámcsapás effektusa a világra, környezetre idő múltával hanyagolható, egy folyó pedig képes idővel teljesen átalakítani a kornyékét.