Felejtős hétfői munkanap jó kimentellel

Ma reggel nagyon nem akartam felébredni, biztos ráéreztem, hogy ma nem lesz a legjob bnapom. Azzal kezdődött a napom, hogy a postán nem-tom-meddig araszoltam, hogy megkapjak egy ajánlott szerelmes levelet az APEH-tól. Abból szoktam kiindulni, hogy ha ajánlottan küldik el a levelet, akkor az nekem nem sok jót jelent. Az ma teljesen be is teljesedett: azt közölték velem, hogy szerintük 25 ezer forinttal több adót kellene befizetnem, mint ami szerepel az adóbevallásomban. Pedig forintról forintra ugyanazokat a számokat írtam be, mint amit a bérszámfejtéstől kaptam. Úgyhogy, miután beértem, mindjárt szaladtam a bérszámfejtésre, ahol velem meg azt közölték, hogy menjek vissza holnap és vigyem az adóbevallásomat és egyéb dokumentációkat és majd megnézik...

Aztán meg, mivel a főnököm szabin van és engem nevezett ki helyettesítőjeként minden féle egyéb "érdekes" dologgal találtam szembe magam. És emellett volt még egy pár ügy, amit egy szabadságolós kollega helyett, nekem küldték (és én meg azonnal továbítottam egy kollegának, aki ráért elmenni csocsózni és úgy döntöttem ráér ezekkel az ügyekkel foglalkozni). Közben már lassan négy óra volt és saját munkámmal még nem álltam sehol sem. eszembe jutott egy ügy múlt hétről, amikor kiderült, hogy 2007 egyik indiai kollega (aki közben már elhagyta a céget) elég nagy bakit lőtt. Rákérdeztem, hogy mi van az üggyel, mivel nem hallottam még semmit. Negyed óra alatt jött a válasz, hogy pénteken már megcsinálták amit kértem, csak elfelejtettek értesíteni. Lehet, hogy mégis van remény...

Lakásprojekt szünetel / le van állítva

Most már szinte kikerülhetetlen: a céget, ahol dolgozom, megveszik. Rövid távon nem lesz nagy változtatás, csak annyi, hogy amit eddig 4 nap alatt végzünk el, majd egy vagy két nap alatt kell majd megcsinálni. Legalább meg lesz a kihívás és kevesebb nap alatt jönn össze a túlóra. Középtávon meg nem tudja senki sem mi lesz. Marad-e a munka itt Pesten, vagy talán ezt is ki fogják vinni Indiába (hallom már a kinti főnökeimet sóhajtani), vagy netán tán Lengyelországba fogják vinni. Lehet, hogy itt lesz az ideje lengyelül megtanulnom hatodik nyelvnek? Minden esetre, most egyelőre leállítottam a lakáskeresési projektet. Bizonytalan helyzetben nem fogok ilyen nagy projektbe belevágni. Az ingatlanos is meg tudta érteni. Most jutott eszembe, vajon mennyit ér a zloty euróban? Biztonság kedvéért majd ráncba szedem az önéletrajzomat és felrakom internetre (amivel már olyan gyakran fenyegetőztem). Nem azért, mert minden áron innen menni szeretnék. Hanem, azért, hogy be biztosítsam magamat. Azért az az állapot még jobb, ha az ember tudd választani több lehetőségből és nem ő egyik a százból egy állásra.

Nem hinném, hogy emiatt volt az, hogy az éjjel nem is aludtam, vagy minimálisat. Hétkor végre el tudtam aludni és csodák csodájára három negyed tízig tudtam húzni. Szegény drágám meg akart lepni azzal, hogy ma reggel felhívott, hogy hogy vagyok, hogy aludtam. Hát, nem éppen a legjobban. Nem nagyon volt egy hely a testemen, ahol nem éreztem volna a bőrömet. Az arcom kurvára viszket(et). Karjaimon mint ha a legvastagabb tűkkel szúrkált volna valaki. Honaim alatt fáj és húzz a bőr, mivel száraz és sebes. Még intím helyen is van gond a bőrömmel, ami nem túl kellemes érzés. Ez eléggé hatékony dolog a libidó padlóra, vagy inkáb pincébe küldésére. Bízom benne, hogy lesz majd jobb is. Hollandában kevesebb gondjaim szoktak lenni a bőrömmel. Részben az azért van, mert hogy ott nem klórral fertőtlenítik a vizet, hanem ózónnal. A klór meg nagyon ki tudja szárítani a bőrt. Ilyen szempontból pont jól jönn a szeptemberi üzleti utam. legalább két hét alatt a bőröm kissé lenyugodhat.

A múlt hétvége már eléggé messzinek tünik, de szinte minden nap visszagondolok. Drágámmal 24 órát töltöttünk és azt nem is nagyon lehet leírni szavakban. Ezért ide berakok egy youtube-ot, zenével. Számomra ez a zene nagyon jól leadja, hogy milyen jól éreztem magam a hétvégén. Ezt több változatban is találtam, eredeti kivitelezésben, orgonán, zongorán hárfán... Az eredeti változatot rakom most ide.

Meglepetés

Ma pont délkor felhívott Drágám, hogy ebédeltem-e már. Még nem. Van-e időm? Igen, van. Akkor fél óra múlva ott lesz és ebédeljünk. Így is volt és nagyon jól esett, hogy meglepett ezzel. A hagyományos -gyorsan ki a szendvicsezhez és az asztalomnál begyűröm- helyett, ma majdnem két órás volt az ebédidőm és nagyon jó volt! Ebéd után kicsit sétáltuk és leültünk egy közeli parkba. Szinte teljesen elfelejettete velem a ma reggeli eseményeket...

Meg tudnék szokni ilyen meglepetéseket... ;-)

Buta, ostoba, indiai?

Tudom, a fenti a durva általánosítás, de minél több tapasztolatot szerzek az indiai kolelgáim teljesítményeivel, egyre nehezebb legyőznöm ezt az általánosítást. Persze, tudom, van sok okos ember Indiában, de már nagyon úgy tünik, hogy a cégünk azokat nem találta meg. Múlt héten is szidtam már őket, mivel baromi bürokratikus hozzáálásuk van. Amikor tavaly ott jártam, már az Indira Ghandi International Airport-on is észre lehetet venni: útlevél ellenőrzésnél ott sorban ültek a bürokraták: egyeske megnézte az útlevelet és elkérte a kérdőívet. Ketteske még egyzser átnézte. Hármaska egymásra tette és amikor megvolt egy bizonyos szám négyeskének adta. Négyeske még egyszer végigszámolta és befőttes gumival lekötözte. Idegesítő, de ezzel még élni lehet.

De amit már nagyon nehezen bírok az az ostobaság. Tegnap egy belső intranetes alkalmazáshoz tartozó emailláda megtelt. Az indiai kollegáké az archiválási felelőség, már egy 4 hónapja. Szóval tegnap kaptam egy üzenetet, hogy megtelt ez a közös emailláda. Lehet, hogy nem volt idejük archiválni. Nem baj, előrdordul. Ma reggel még nem csináltak semmit, úgyhogy ma írok egy emailt, hogy ma archiválják. Amikor az itteni kollega átadta a munkát a kintinek, nyomatékosan megmondta, hogy csak a lezárt ügyeket lehet archiválni. Jönn a visszajelzés, hogy archiváltak. Megnézem a ládát: kong az ürességtöl és ráadásúl nem is találjuk az emaileket az indiai szerveren. Udvariasan visszakérdezek, hogy erősítse meg, hogy csak a lezárt ügyeket archiválta és nem a még nyitott tételeket. Válasz még mindig várom, közben egy jobban attal tartok, hogy egy "ctrl-a" és "del" gombkombinációk megnyomásából állt az archiválás. És én érzem szarul magam... Lehet, hogy túl személyesen veszem az egészet?

Megnyitották a vadászszezont?

Két nap őrület után, ma reggel kiderült,hogy kicsivel nyugisabb a mai napom. Tegnap este fél 11-ig voltam bent, hogy befejezzek egy riportot, amit ma reggel negyed 10-kor kellett volna megbeszélni a kinti fejesekkel. Jönn ma reggel az email: nem lesz telefonkonferencia, a riport elég világos, köszönjük szépen. Egyrészt jó hír, jó munkát végeztem, másrészt, ma reggel aludhattam volna még egy fél órát... Majd ma legfeljebb korábban megyek haza... ;-)

Tegnap kaptam meg a meghívót szeptemberre. Ezt a meghívót már vártam egyébként. Szeptember első két hetében valószinűleg Hollandiában leszek megint. Ha sikerül összehozni, megpróbálom Drágámat is kivinni velem, legfeljebb egy hosszú hétvégére.

Ma reggel meg teljesen meglepődtem, mivel egy fejvadász hívott engem. Csak annyit tudott rólam, hogy hollandul beszélek. A pozició, amit felajánlott, nekem nem volt szimpatikus, de mondta, hogy szoktak olyan pozicióra is embereket keresni, ami már közelebb áll a jelenlegi munkámhoz. Majd meglátjuk. Nem várok semmit, de nem rossz ha tudja az ember mennyit ér a munkapiacon.

Kaptafák és skatulyák

Többen kérdezték mit akarok mondani a blogom címével. Mi az, amitől független akarok lenni és mitől szabadulnék meg. Tény, hogy ezt a blogcímet elég sok féle módon ki lehet fejteni és megmagyarázni. A cím létrejöttére el kell mondanom egy kis személyes történetet. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, még egy távkapcsolatban voltam egy hollanddal. Ez a kapcsolat már egy ideje nem nagyon működött. Részben a távolság miatt, ami eléggé logikus, de másrészt azért mert az akkori párom nagyon erősen próbált beskatulyázni és én meg nem mertem visszaszólni, mert nem akartam megsérteni. Ezeka kröülmények alatt jött létre a blogom.

Röviden, annyit akar mondani a blogcím, hogy nem vagyok már hajlandó mások által felállítot skatulyákba bepréselnem magam. Azt se bírom, hogy ha valaki engem próbál ráfeszíteni egy kaptafára, ami abszolút nem hozzám passzol. Ilyenkor nagyon kevés türelmem van az illetővel és simán elküldöm valamilyen melegebb égyhajlatra. Csak annyit kérek, hogy fogadjanak el az emberek, úgy ahogy vagyok. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ha hibát ejtek, akkor nem szólhat senki. Én is csak emberből vagyok. Ráadásúl nem itt Magyarországon nevelkedtem.

Ezzel meg nem akarok menetegetőzni, de mondat: "most Magyarországon vagy" nem más mint egy beskatulyázási kisérlet. Ez számomra azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül a "magyar" módon kell működni. Egyrészt, nem biztos, hogy létezik ilyesmi, másrészt nem biztos hogy az feltétlenül a jobb mód.

Eddig elég keményen meg akartam mindenkinek felelni. Rájöttem, hogy nem tudok mindenkinek megfelelni, mert akkor magamnak nem felelek meg. Pedig ott kezdődik: az embernek először önmagának meg kell felelnie. Utánna tudatosan ki kell választania azt a kis csapat embert, akinek meg akar felelni. Nálam az a Drágám, a családom és egy-két jó baráat, aki képes engem úgy elfogadni, amilyen vagyok. A függetlenség és a szabadság nem abból áll, hogy senkivel sem számolunk, hanem abból áll, hogy mi magunk döntjük el kinek akarunk megfelelni.

Jelentés

Már lassan egy hete megint dolgozom, volt elég pörgés és hülyeség. Közben tegnap reggel az ambuláncián voltam, vérvételen. Július elején kiderült, hogy a gyógyszert, amit 7 hónapon át szedtem a bőrömre, szétszedte a májamat. Tegnapi vérvétel egy kontroll volt, hogy a májam javul-e. Ma reggel, amikor felhívtam Nelli nővért, kiderült, hogy szerencsére javult. Még nincs teljesen rendben, de a tendencia kedvező. Csak igyak több folyadékot. Ezek szerint a napi 3 liter, amit bedobok, nem elég...

Elkezdődött a szabim

Mától másfél hetes szabin leszek. Részben alig vártam, hogy mehessek, részben meg bírtam volna még egy pár hetet, hónapot pihenés nélkül dolgozni. Ez az egy irodamentes nap egyébként nagyon jót tett a bőrömnek (de gondolom a tegnap este esemény is, amiről majd mesélek). Bár interneten keresztül bekukkantottam az emailjeimbe, valahogy az irodába menetel rosszabb szokott lenni a bőrömnek. Ma nem haragos-vörösek a sebek, nem is viszket most annyira. Ma délelőtt nagyon nyugis volt: számláimat vittem el az egészségpénztárhoz (majd jövő héten utalnak, de talán pénteken). Egyik plázában ittam egy vörösbogyós smoothie-t (őszintén szólva többet vártam attól). Néztem ingeket (az irodába mindig kellenek az új ingek). Felhívtam Drágaságomat, hogy mit tervezet ebédre. Azt válaszolta, hogy van egy kis intéznivalója. Mire rávágtam, hogy akkor sajnos ez az ötlet befuccsolt. Abban a másodpercben, amikor sejtette miről is van szó, azonnal volt egy programmódosítás és meg volt beszélve a tali ebédre. Nagyon jó volt mosolygós arcát és ragyogó szemét látni. Egy órát együtt tölthettünk, miután vissza kellett neki menni dolgozni. Én meg folytattam az utamat a bankba, mivel 2 év után még mindig a régi címre küldik a leveleket.... Bocsi, valamilyen harmadik, vagy negyedik rendszerben rosszúl volt beállítva a levelezési cím. Igen, de közben a mobil számomat meg kellett adnom. Hmmm, alapból nem vagyok paranojás, de mióta itt Magyarországon élek egyre jobban előjönn...

Tegnap este mi is volt? Drágámmal együtt voltunk kondizni. Első alkalom volt. Eddig 3 vagy 4 koncerten voltunk együtt. Közös mozi is volt vagy 5 vagy 6 alkalommal. Egyik jobb mint a másik. De nem gondoltam volna, hogy egy közös kondizás is ilyen jó lehet. Mindenkinek volt mit csinálnia a gépeken, de valahogy már nagyon jó esett, hogy, ha odaltra nézz az ember, ott van és dolgozik, izzad Drágaságom. Erről most ennyit. Nem azért, mert nem lenne érdekes vagy bármi, csak nem mindent kell elmondani. Csak annyit, hogy nagyon boldog vagyok, hogy van!

Eredmények, második negyedév

Ma reggel megvolt a negyedéves, rendszeres találkozóm a főorvos úrral. A CD4 számom a múlt negyed éves 599 lement 454-re. A százalék is tovább csökkent: most 15%-nál tartok a múltkori 18,5% után. Nem ezek a számoké volt a főszerep, hanem a májfunncióm. A vérvételen kiderült, hogy a véremben minden a májamhoz kapcsolodó mutató emelt volt. Röviden: valamilyen oknál fogva, a májam nem érzi túl jól magát. Tegnap még egy vérvételen voltan, amiből enyhe javulást lehetett kimutatni. A főorvos kérdésére, hogy most csináljunk ultrahangot, vagy vissza jövök egy hónap múlva még egy vérvételre az volt a válaszom, hogy majd egy hónap múlva találkozunk.

Hivatalosan, vagy még sem?

Ma hivatalosan ki lett jelentve, hogy a pesti francia csapat szintén hozzám kerül. Két hét késéssel. Ez önmagában nem gond, volt egy kis időm magamhoz térni, utam után. Akik a csapatból bent voltak, nem voltak meglepve. Állításuk szerint, ők ezt már régen várták. Saját csoportom meg azt kérdezte, hogy mikor fogom bekebelezni a német csapatot (az hiányzik még, plussz 9 ember a már 10 fős csapatba).

De most még egy hetet kaptam, mivel a szupervigyorom hibázott az emailben: június 30 helyett azt írta a kinti franciáknak, hogy július 7-től leszek. Már várom ebből a gubancot. Az itteniek majd nagy lelkesen fogják mondani, jövő héten, hogy csoportvezetőjük vagyok, kintiek meg azt fogják mondani, hogy nem, majd 7.-től.

Bennem most felmerult a kérdés, hogy most mennyire hivatalos a kinvenzésem, vagyis, mi a hivatalos dátum amitől csoportvezető vagyok. Tippek szívesen fogadok ;-)

Közben a tegnapi indiai is megint jelentkezett. Ő most parkolópályán van. Majd ha lesz időm foglalkozom vele. Amit eddig csinált egyébként nem volt az, amit megbeszéltünk. Úgyhogy vissza fogom neki dobni. Nem fog neki örülni, de ez van. Egyre többször veszem észre, hogy emberek egyre rosszabban olvassák az emailüket vagy nem hallgatnak arra amit mond nekik az ember. Csak járnak saját fejük után. Nekem nem nagyon van időm helyettük megcsinálni a dolgot.