Ma majdnem véletlenül egyik kollegámnak elmondtam hogy mi van: hogy HIV-fertőzött vagyok. Hogy mi volt?
Múlt héten pénteken néztem bennt az irodában a cégés tévén egy műsort. Ez a műsor egy konferencián készült ahol a cégem eladói voltak hogy a 2007-es évre kapjanak információt a stratégiárol, stb. Általában szokott lenni is egy vendég a cégen kivűlröl. Idén Earvin "Magic" Johnson volt. Pénteken a kollegám egyszer-kétszer oda pillantott képernyőmre és akkor még azt gondolta hogy a Mike Jordan volt. Még mondta hogy nagyon meghízott a Jordan.
Ma reggel a kollegám is megnézte az egy órás programot és rájött hogy a Magic Johnson volt. Azzal semmi gond, de ami döbbenetes volt hogy mit mondott a kedved asztalszomszédom: azt hitte hogy már rég meghalt a Magic és csodálkozott hogy ilyen sikeres üzletember (manapság kb. 20 ezer ember dolgozik a Johnson-nak). Nagyon vissza kelett magamat fogni hogy nehogy leckéztessem a kollegámat a gyógyszerekröl. Ami nekem feltünt hogy mennyire tájékozatlanok általában az emberek itt Magyarosrszágon a HIV-vel kapcsolatban. Nyugaton sokkal többet tudnak az emberek a témárol.
Ez szerintem nagy részben a médián múlik. Itt magyarországon nem igazán téma és ha HIV/AIDS-röl megy, akkor meg pletykalap szinten. Sokat segíteni, szerintem, ha itt Magyarországon a komoly média komolyan foglalkozna a témával. És akkor nem a kapucnis HIV-fertőzötre, a László kórház előtt, gondolnék, hanem valami programot magasabb hozzáadott értékel. Véleményem szerint csak így lehetne az embereket tanítani, oktatni és a tabút feloldani. Tabúknak egy főoka általában a tudatlanság szokott lenni.
2007. január 29., hétfő
2007. január 27., szombat
2007 4. hete
Ma végre el mentem kondizni. Már hetek óta készülődök menni. Ma is majdnem az volt hogy nem megyek, mivel a párommal volt megbészélendőm. A végen fél négykörül ott voltam a konditeremben, nem messze tőlem.
Jó kedvvel át öltöztem és mentem kondizni. Elég hamar ment el a kedvem, mondhatom. Kezdzem az evezéssel. Gondoltam ne vigyem túlzásba a dolgokat, egy 2000 méter leevezek bemelegítőként. Alig bírtam befejezni, pedig régen, diák koromban elég sokat eveztem, még versenyeken is. Rádöbbentem hogy egy pár hónap alatt elég erőteljesen romlott a kondicióm. Aztán következtem a sulyok. Itt se ment minden úgy mint amire emlékszem egy pár hónappal ezelőtre. Itt is csak kb a felét bírtam nyomni. Gondolhatjátok hogy a jó kedvem mélyjáratban volt. Hamarosan rendszeresen el kell mennem, mert ez nem jó így. Mindenképp majd csütörtökön, február elsején meg fogom beszélni az orvosommal. Aznap kapom is az eredményeimet a január 22.-ei csapalosárol.
A múlt hetem egyébként nagyon jó és nyugis volt. Bent az irodában nekem legalább is, nyugi volt, mivel a főnöknek hirtelen Amerikába kelett mennie. Menekült a magyar egészségügy elől, mivel itt a doki amputálni akarta a kis lábaújját, mivel el volt halva. A végén az USÁban a múlt héten le is vágták. Az egésznek a mellékhatása az volt hogy nem tudott nagyon kavarni. Nem így gondoltam el a nyugadalmat, sajnálom is az embert, de nekem most jó jött a nyugi.
Ennyi volt most, "gyorsan" elszaladok a boltba és tovább nem is fogok kimozdulni a lakásbol már ma este. Szerintem olvasni fogok ;-)
Jó kedvvel át öltöztem és mentem kondizni. Elég hamar ment el a kedvem, mondhatom. Kezdzem az evezéssel. Gondoltam ne vigyem túlzásba a dolgokat, egy 2000 méter leevezek bemelegítőként. Alig bírtam befejezni, pedig régen, diák koromban elég sokat eveztem, még versenyeken is. Rádöbbentem hogy egy pár hónap alatt elég erőteljesen romlott a kondicióm. Aztán következtem a sulyok. Itt se ment minden úgy mint amire emlékszem egy pár hónappal ezelőtre. Itt is csak kb a felét bírtam nyomni. Gondolhatjátok hogy a jó kedvem mélyjáratban volt. Hamarosan rendszeresen el kell mennem, mert ez nem jó így. Mindenképp majd csütörtökön, február elsején meg fogom beszélni az orvosommal. Aznap kapom is az eredményeimet a január 22.-ei csapalosárol.
A múlt hetem egyébként nagyon jó és nyugis volt. Bent az irodában nekem legalább is, nyugi volt, mivel a főnöknek hirtelen Amerikába kelett mennie. Menekült a magyar egészségügy elől, mivel itt a doki amputálni akarta a kis lábaújját, mivel el volt halva. A végén az USÁban a múlt héten le is vágták. Az egésznek a mellékhatása az volt hogy nem tudott nagyon kavarni. Nem így gondoltam el a nyugadalmat, sajnálom is az embert, de nekem most jó jött a nyugi.
Ennyi volt most, "gyorsan" elszaladok a boltba és tovább nem is fogok kimozdulni a lakásbol már ma este. Szerintem olvasni fogok ;-)
2007. január 19., péntek
Mennyire fontos a meló?
A fenti kérdés részben költői, részben meg nem. Eddig mindig úgy gondoltam hogy a meló az jó, mivel frissen tart, az embert bekapcsolja a társadalomba, és más jó és hasznos dolog. Ha valaki nem a társadalom aktív tagjaként működik, akár önvoltábol, akár körülmények miatt, általában fennáll a veszély hogy idővel elhervad, elsorvad. Épp úgy mint a virág amit leszakitunk a növényröl és nem tesszük a vízben.
Mi okozta most ezt a filoszófiai fellendülést nálam? Aki olvasta eddig a blogomat sejtheti hogy a melóval kapcsolatos okok miatt. Tegnap este jött el az időpont hogy azt gondolom hogy kell-e nekem ez a stressz, amit a főnököm okoz. Hogy nem kommunikál, azzal még valahogy meg lehet lenni. Az ember mindig valami úton, módon infókhoz tud jutni. Hogy nem mond egy mukot sem, azzal sincs baj, mivel a kollegákal lehet trécselni. Hogy benevez mindenféle hülye projektekbe, semmi gond: megcsináljuk. Hogy hónapokig nem mond semmit, Isten se tudja miért, elfogadjuk, mi mást lehet csinálni? De amit tegnap művelt, már kicsit túlhaladta az elfogadóképeségeimet. Lehet hogy nálam van a gond. Lehet hogy én nem vagyok kitartó. Lehet hogy én vagyok a kicsinyes.
Miröl is van szó? Én bent egy új csapatnak egyik tagja vagyok. Két fővel kezdődött a csapat, kb 2 hónapja két új kollega csatlakozott hozzánk. Most lassan megjött az ideje hogy mind ketten kimennek külföldre, megtanulni a pontos munkájukat. A probléma ott adódik hogy a szálodafoglaláshoz kéne hitelkártya. Én szerencsés vagyok, a mostani főnököm elődjénél kaptam céges hitelkártyát, amit pont erre a célra kéne használni. A mostani főnököm nem hajlandó a két új kollágának hitelkártyát igényelni.
Más megoldás kelett. Na jó, kitálálok valamit: az ény kártyámat felhasználva foglalhatnának szállodát az két kedves új kollega és akkor előleget igényelnének. Előleggel nincsen semmi gond, csak hogy az én kártyámat használják, azzal van. A főnököm szerint nem használhatkák az én kártyámat mivel a kártya névre szóló. Azt közölte velem hogy hazsnálja a két új kollega a saját privát hitelkártyáját. Akkor azt hittem akkor hogy a buta üt meg. Próbáltam neki ecsetelni hogy Magyarország nem Amerika, hogy minden embernek legalább három hitelkártyája van. Itt ha 50 főböl, 3-nak van, már szép arány.
Amikor arra válaszoltal hogy akkor nem fognak utazni, akkor meg hirtelen lehetett használni a kártyámat. Ez az egész kb 3 perc alatt zajlott le, de annyira leszívta az energiámat hogy mire hazaértem hulla fáradt voltam. Azóta meg azon gondolkozom hogy én vagyok a hülye és én nem értem? Most én gürcöljek azért hogy a két kollega utazzon ki, pedig a főnököm érdeke hogy megtanulják a munkájukat...
Na jó, lehet hogy nálam van a hiba, de már azon gondolkozom hogy hamarosan rendben kéne tenni önéletrajzomat...
Mi okozta most ezt a filoszófiai fellendülést nálam? Aki olvasta eddig a blogomat sejtheti hogy a melóval kapcsolatos okok miatt. Tegnap este jött el az időpont hogy azt gondolom hogy kell-e nekem ez a stressz, amit a főnököm okoz. Hogy nem kommunikál, azzal még valahogy meg lehet lenni. Az ember mindig valami úton, módon infókhoz tud jutni. Hogy nem mond egy mukot sem, azzal sincs baj, mivel a kollegákal lehet trécselni. Hogy benevez mindenféle hülye projektekbe, semmi gond: megcsináljuk. Hogy hónapokig nem mond semmit, Isten se tudja miért, elfogadjuk, mi mást lehet csinálni? De amit tegnap művelt, már kicsit túlhaladta az elfogadóképeségeimet. Lehet hogy nálam van a gond. Lehet hogy én nem vagyok kitartó. Lehet hogy én vagyok a kicsinyes.
Miröl is van szó? Én bent egy új csapatnak egyik tagja vagyok. Két fővel kezdődött a csapat, kb 2 hónapja két új kollega csatlakozott hozzánk. Most lassan megjött az ideje hogy mind ketten kimennek külföldre, megtanulni a pontos munkájukat. A probléma ott adódik hogy a szálodafoglaláshoz kéne hitelkártya. Én szerencsés vagyok, a mostani főnököm elődjénél kaptam céges hitelkártyát, amit pont erre a célra kéne használni. A mostani főnököm nem hajlandó a két új kollágának hitelkártyát igényelni.
Más megoldás kelett. Na jó, kitálálok valamit: az ény kártyámat felhasználva foglalhatnának szállodát az két kedves új kollega és akkor előleget igényelnének. Előleggel nincsen semmi gond, csak hogy az én kártyámat használják, azzal van. A főnököm szerint nem használhatkák az én kártyámat mivel a kártya névre szóló. Azt közölte velem hogy hazsnálja a két új kollega a saját privát hitelkártyáját. Akkor azt hittem akkor hogy a buta üt meg. Próbáltam neki ecsetelni hogy Magyarország nem Amerika, hogy minden embernek legalább három hitelkártyája van. Itt ha 50 főböl, 3-nak van, már szép arány.
Amikor arra válaszoltal hogy akkor nem fognak utazni, akkor meg hirtelen lehetett használni a kártyámat. Ez az egész kb 3 perc alatt zajlott le, de annyira leszívta az energiámat hogy mire hazaértem hulla fáradt voltam. Azóta meg azon gondolkozom hogy én vagyok a hülye és én nem értem? Most én gürcöljek azért hogy a két kollega utazzon ki, pedig a főnököm érdeke hogy megtanulják a munkájukat...
Na jó, lehet hogy nálam van a hiba, de már azon gondolkozom hogy hamarosan rendben kéne tenni önéletrajzomat...
2007. január 17., szerda
Önkényesztetés néha muszáj :-)
Ezt arre fel írtam hogy kb két hete elég nyűgős voltam, aztán meg a munkahelyemen is rátettek egy lapáttal valami rossz hírrel. Ez ma épp egy hete volt. Annyira felhúztam magam ezen a rossz híren hogy kicsit besokaltam. Kivettem a pénteket és egész nap csak lógtam. Délután elmentem egy pár jó baráthoz, és őket zaklattam egy kicsit. Hétévégén lementem vidékre, meglátogatni a szüleimet, de közben már eléggé le is voltam fáradva.
Erre fogtam magam és egy másik jó barátommal megbeszéltük hogy megyünk szaunában, kikapcsolódni. Ma meg voltam röplabdázni. Most is fáradt vagyok, de ez nem az a fáradtság hogy csak nyűgölődik az ember. Holnapra biztos több energiám lesz :-)
Erre jut eszembe amit az édesanyám szokott mondani: ha fáj a lábad, még gyalogolj le egy pár kilométert...
Szerintem édesanyámnak igaza van (ahogy általában szokott lenni...)
Erre fogtam magam és egy másik jó barátommal megbeszéltük hogy megyünk szaunában, kikapcsolódni. Ma meg voltam röplabdázni. Most is fáradt vagyok, de ez nem az a fáradtság hogy csak nyűgölődik az ember. Holnapra biztos több energiám lesz :-)
Erre jut eszembe amit az édesanyám szokott mondani: ha fáj a lábad, még gyalogolj le egy pár kilométert...
Szerintem édesanyámnak igaza van (ahogy általában szokott lenni...)
PPL-100: jól sikerült első fázis
Most jutottam el odáig hogy egy kicsit olvassak a hírlevelekből amire feliratkoztam. A múlt pár nap kissé fárasztóak voltak, mivel, mondhatom hogy nagyon is zajlik az élet benn az irodában. Egy dolog ami engem érdekelt hogy most fejeződött be egy új proteáz inhibitornak (PI-nek) az első fázisú kiserléte. A gyógyszer kutatásban az első fázis annyit akar mondani hogy befejődtek az állatkiséerletek és megnézik hogy egy adott gyóygszer nem mérgező emberek számára. Ez általában egy rövid futamidejű, kiscsoportos kisérlet szokott lenni. Ezután lesz még a második és harmadik fázis, ahol még mindig kieshet a gyógyszer jelőlt, külömböző okok miatt. De egyben azt is jelenti hogy még több év mire piacra kerülhet a gyógyszer ami átment az első fázison.
Nos, most miröl is van szó (ha még velem tartotok ez a hosszabb bevezető után)? Ami nálam felkeltette az érdeklődésemet az hogy ezt az új gyógyszer jelőlthez nem kell majd Norvirt (Ritonavirt) szedni boosterként. Szerintem eddig minden PI-t csak Norviral együtt lehet szedni (javítson ki valaki ha rosszul írom, mivel én még nem szedek gyógyszert). Ez a Norvir leterheli a májban működő enzimeket amik eltávolítják a szervezetböl mindenféle anyagot, így a gyógyszereknek egy részét is. A májat azétr terheljük le, hogy az igazi hatóanyag, vagyis a tényléges PI tovább maradjon a szervezetben.
Az a PPL-100 (a gyógyszer eddigi neve) azért jó hír, mivel vannak emberek akiknek a Norvir mellékhatásá nem opció vagy akik más okok miatt nem tudják elviselni a Norvirt. Ammenyiben valakit érdekli az angol nyelvű cikk, itt van a linkje: http://www.thebody.com/pinf/ppl-100.html?m182h.
Várom a hozzászolásotokat ;-)
Nos, most miröl is van szó (ha még velem tartotok ez a hosszabb bevezető után)? Ami nálam felkeltette az érdeklődésemet az hogy ezt az új gyógyszer jelőlthez nem kell majd Norvirt (Ritonavirt) szedni boosterként. Szerintem eddig minden PI-t csak Norviral együtt lehet szedni (javítson ki valaki ha rosszul írom, mivel én még nem szedek gyógyszert). Ez a Norvir leterheli a májban működő enzimeket amik eltávolítják a szervezetböl mindenféle anyagot, így a gyógyszereknek egy részét is. A májat azétr terheljük le, hogy az igazi hatóanyag, vagyis a tényléges PI tovább maradjon a szervezetben.
Az a PPL-100 (a gyógyszer eddigi neve) azért jó hír, mivel vannak emberek akiknek a Norvir mellékhatásá nem opció vagy akik más okok miatt nem tudják elviselni a Norvirt. Ammenyiben valakit érdekli az angol nyelvű cikk, itt van a linkje: http://www.thebody.com/pinf/ppl-100.html?m182h.
Várom a hozzászolásotokat ;-)
2007. január 7., vasárnap
Nyűgős vagyok
Ma nyűgős vagyok. Ennek több oka lehet, ami az állapot kezelését nem könnyebíti meg. Én most arra tippelek hogy a múlt hét, múlt két hét kicsit túl sűrű volt és emiatt kicsit kipurcanttam. Aludtam is sokat (meggyőzőnek hangzik?) Inkább mondjam azt hogy aludtam normálisan. Ma fél 11kor keltem ki az ágybol és szinte egész nap lógtam mint a bizonyos váladék. Egészen 3-ig sikerült nem felöltöznöm. Most aztán 4kor sikerült magamat hátsómba rugni hogy csináljak valamit. Csináltam is... elmentem a boltba és vettem egy pár dolgot. Magamat megajándékoztam szaloncukorkával. A közértem több szaloncukrot vásárolt be, mint amit el tudott adni. Azért van most a "vegyen hármat egy csomag árán"-nevü akció. És mivel ha legyen kövér, legyen lúd, vettem is három csomaggal: egy banános, egy tejbegrizses (még nem kóstoltam, úgyhogy ne fikázzatok) és egy vaniliás izű csomagot.
Holnap melóznom kéne, nincs kedvem, de tudom hogy úgyis be fogok menni. Még egy félzűrűs nap vár rám. Nem annyira rossz ami múlt héten volt, de nem fogok unatkozni, az tutti.
Közben már azon gondolkozom hogy februárban mikor menjek szabira hogy megláogassam a páromat. Most a hétvégén eléggé hiányzot nekem. Bár mennyire is tudok vele összveszni, hiányzik. Nemtom mi lesz ezzel a kapcsolattal hooszú távon, majd meglátom. Lehet hogy kimegyek hozzá? Nemtom, minden lehetségés.
Ja, most hogy átolvasom az egészet, rájöttem hogy nem írtam fel minden okot a nyűgős állapotomra. Egy pár hónapja már egy dudor nő a nyakamon. Nem nagyon feltűnő még, de már a tükörben észre szoktam venni. Ez is most ott van a listán azokkal a dolgokkal amit a dokival szeretnék megbeszélni. Lehet hogy semmi, de szoktam mindig egy kicsit aggódni ha valami nincsen rendben.
Most épp a ma esti programomon morfondírozok. Menjek-e kondizni, moziba vagy mást csinálni. Egyenlőre lehet hogy a kondi lesz, de az még nem 100%-os... néha nagyon változékony szoktam lenni, de lustának is lehet nevezni.
No, ennyi a mai napra.
Holnap melóznom kéne, nincs kedvem, de tudom hogy úgyis be fogok menni. Még egy félzűrűs nap vár rám. Nem annyira rossz ami múlt héten volt, de nem fogok unatkozni, az tutti.
Közben már azon gondolkozom hogy februárban mikor menjek szabira hogy megláogassam a páromat. Most a hétvégén eléggé hiányzot nekem. Bár mennyire is tudok vele összveszni, hiányzik. Nemtom mi lesz ezzel a kapcsolattal hooszú távon, majd meglátom. Lehet hogy kimegyek hozzá? Nemtom, minden lehetségés.
Ja, most hogy átolvasom az egészet, rájöttem hogy nem írtam fel minden okot a nyűgős állapotomra. Egy pár hónapja már egy dudor nő a nyakamon. Nem nagyon feltűnő még, de már a tükörben észre szoktam venni. Ez is most ott van a listán azokkal a dolgokkal amit a dokival szeretnék megbeszélni. Lehet hogy semmi, de szoktam mindig egy kicsit aggódni ha valami nincsen rendben.
Most épp a ma esti programomon morfondírozok. Menjek-e kondizni, moziba vagy mást csinálni. Egyenlőre lehet hogy a kondi lesz, de az még nem 100%-os... néha nagyon változékony szoktam lenni, de lustának is lehet nevezni.
No, ennyi a mai napra.
2007. január 4., csütörtök
Az élet egyre gyorsabban megy, szalad, fut, száguld...
Most hogy egyszerkorán jöttem haza, gondolok írok egy pár sort. Kilenckor voltam itthon, ami nekem, a hónap mostani időszakában meglehetősen korán. Tegnap előtt éjfél volt, tegnap meg 11 óra amikor haza jöttem.
Ép a héten gondolkoztam hogy milyen gyorsan megy az élet. Mondjuk a munkám miatt ez lehet hogy jobban érződik, mivel minden hónapban vannak fiksz dolgok amik, ha törik, ha szakad, meg kell csinálni. Már lassan két éve hogy Pestre költöztem és kb 2 éve hogy megfertőzöttem. Erre most döbbentem rá... Amikor megtudtam a teszt eredményét, mindjárt kezdtem számítani és nagy valószinűséggel 2004 karácsony környékénfertőzöttem meg. Azért tudom olyan jól, mert akkoriban egy trippert szedtem össze és közismert hogy az STD-ék (vagyis nemi betegségek) egymást segítik a fertőzésben. Na, mind ez nem nagyon lényeges már, de úgy tűnik hogy március óta valahogyan jobban és többször szoktam visszanézni az életemre. Eddig meg vagyok vele elégedve, nagyábol. Vannak dolgok amin szerettem volna javítani, de az ember nem tudja előre mi lesz (néha jó is hogy nem...). De közben azzal kell élni ami van, nem íratni ami nincs. Ez az utolsó biztos recept a rossz kedvre és az elégedetlenségre. Én inkább nézem ami van: munka ami tetszik, barátok, ismerősök, helyes kollegák, párom (amíg meg nem fojtom ;-) ), stb.
A másik dolog ami eszemben jutt amikor visszanézek, az hogy utóbbi években nem volt egy pillanat sem hogy unatkoztam volna. Jó, néha kicsit sürű az élet, de inkább az legyen mint üres és unalmas :) (ja, meg ahhoz is hozzá jönn hogy nem mindig vagyok képes nemet mondani. Lehet azt mondani hogy bevállalós emberke vagyok... ;-) )
Na jó, most titeket nem unatlak tovább, nekem még vissza kell mennem a rekámiéra, kicsit dolgozni (vagyis olvasni is okúlni).
Nyugodtan szóljatok ha valami van ami tetszik vagy nem tetszik... ;-)
Ép a héten gondolkoztam hogy milyen gyorsan megy az élet. Mondjuk a munkám miatt ez lehet hogy jobban érződik, mivel minden hónapban vannak fiksz dolgok amik, ha törik, ha szakad, meg kell csinálni. Már lassan két éve hogy Pestre költöztem és kb 2 éve hogy megfertőzöttem. Erre most döbbentem rá... Amikor megtudtam a teszt eredményét, mindjárt kezdtem számítani és nagy valószinűséggel 2004 karácsony környékénfertőzöttem meg. Azért tudom olyan jól, mert akkoriban egy trippert szedtem össze és közismert hogy az STD-ék (vagyis nemi betegségek) egymást segítik a fertőzésben. Na, mind ez nem nagyon lényeges már, de úgy tűnik hogy március óta valahogyan jobban és többször szoktam visszanézni az életemre. Eddig meg vagyok vele elégedve, nagyábol. Vannak dolgok amin szerettem volna javítani, de az ember nem tudja előre mi lesz (néha jó is hogy nem...). De közben azzal kell élni ami van, nem íratni ami nincs. Ez az utolsó biztos recept a rossz kedvre és az elégedetlenségre. Én inkább nézem ami van: munka ami tetszik, barátok, ismerősök, helyes kollegák, párom (amíg meg nem fojtom ;-) ), stb.
A másik dolog ami eszemben jutt amikor visszanézek, az hogy utóbbi években nem volt egy pillanat sem hogy unatkoztam volna. Jó, néha kicsit sürű az élet, de inkább az legyen mint üres és unalmas :) (ja, meg ahhoz is hozzá jönn hogy nem mindig vagyok képes nemet mondani. Lehet azt mondani hogy bevállalós emberke vagyok... ;-) )
Na jó, most titeket nem unatlak tovább, nekem még vissza kell mennem a rekámiéra, kicsit dolgozni (vagyis olvasni is okúlni).
Nyugodtan szóljatok ha valami van ami tetszik vagy nem tetszik... ;-)
2007. január 1., hétfő
BUÉK ;-)
Mindenkinek a legjobbakat kivánok erre az évre és mindenkinek a legjobb egészséget kivánok.
Lehet hogy jövő héten nem tudok majd annyit írni, mivel a munkahelyemen ezen a héten lesz a nagy hajtás. Nagyon valószinű hogy kimerülten dőlök majd be az ágyban, de mihelyst tudok, jelentkezni fogok... ;-)
Lehet hogy jövő héten nem tudok majd annyit írni, mivel a munkahelyemen ezen a héten lesz a nagy hajtás. Nagyon valószinű hogy kimerülten dőlök majd be az ágyban, de mihelyst tudok, jelentkezni fogok... ;-)
2006. december 29., péntek
Mit is írjak?
Amikor eldöntöttem hogy írok egy blogot, azt vettem tervbe hogy gyakrabban írok... Több oknál fogva ez nem sikerült még. Most az Ünnepekre is foghatom, mivel azokat a szüleimmel töltöttem vidéken. Az jó pár nap volt, sokat pihentem és aludtam. Ja, és meg is volt a születésnapom ;-) Már kezdek kinőlni a ifjúsábol ;-) (vagy az ifjúság a lélektől függ?)
Bennt az irodában zajlik az élet, annak ellenére hogy sokan nincsen bennt, itt vagy a kinti kollegák közűl.
Ma valahogyan nem tudok mit írni. Momentán nincsen túl sok érdekes. Nekem most a következő "nagy" nap január 22 lesz. Akkor kell majd mennem a Lászlóba, vérvételre. Lehet hogy mert még elég "friss" vagyok, de mindig kicsit izgulok mi lesz most az eredményem. A múltkori vérvételhez képest most rendszeresen szedem a vitaminokat és ittam is egy teát ami talán segíthet a kis dögök ellen. Most főleg azért vagyok kiváncsi hogy valamit segíthettek ezek a dolgok.
De m ind ez előtt lesz még a Szilveszter. Mindenkinek a legjobbakat kívánok az új évre. Döntse el mindenki magának mi is legyen az a legjobb ;-)
BUÉK!
Bennt az irodában zajlik az élet, annak ellenére hogy sokan nincsen bennt, itt vagy a kinti kollegák közűl.
Ma valahogyan nem tudok mit írni. Momentán nincsen túl sok érdekes. Nekem most a következő "nagy" nap január 22 lesz. Akkor kell majd mennem a Lászlóba, vérvételre. Lehet hogy mert még elég "friss" vagyok, de mindig kicsit izgulok mi lesz most az eredményem. A múltkori vérvételhez képest most rendszeresen szedem a vitaminokat és ittam is egy teát ami talán segíthet a kis dögök ellen. Most főleg azért vagyok kiváncsi hogy valamit segíthettek ezek a dolgok.
De m ind ez előtt lesz még a Szilveszter. Mindenkinek a legjobbakat kívánok az új évre. Döntse el mindenki magának mi is legyen az a legjobb ;-)
BUÉK!
2006. december 16., szombat
260 nap
Sziaztok,
Ma épp a 260. napja hogy meghallottam az teszt eredményét. Azóta minden fájta érzést átéltem, megéltem. Most hogy visszanézek nem volt rossz idő, sokat tanultam de ma döbbentem rá hogy még többet kell tanulnom még. Ja, majdnem elfelejtettem... A teszt mi is volt? Hát, röviden-tömören: HIV-teszt. És ez a bizonyos eredmény meg az volt hogy pozitív eredmény volt, vagyis a véremben vannak a kis dögök, ahogy egy kedves jó barátom mondta. Ez a kifejezés azóta is rajtam ragadt.
Mi van ma hogy most hirtelen elkezdtem írni egy blogot? Ez az ötlet már egy ideje ott szötörgött a felszin alatt, de ma aztán kiforrt. Egy további lépést tettem hogy teljes és önálló felnött legyek. Tudom hogy ez nem elérhető ideál, de valamire kell törekedni ebben az életben, nem? ;-)
Nekem a jelenlegi legnagyobb problémám az hogy nem tudok nemet mondani. Mindenki csakúgy át szokott sétálni rajtam és én meg nagyábol hagytam magam. Ma volt aztán a híres bilidőlés. Édesapám bejelentette hogy holnap reggel hozzám jönn és keddig itt nálam fog aludni. Önmagában semmi rossz ezzel, szívesen látom. Ott kezdődig a bibi hogy nekem már volt programom a hétvégére és ráadásul az sem könnyű. Ott is röviden-tömören visszatér a "kis" visszatérő problémám. A párom most útközben van hozzám. Már egy ideje nem érzem magam jól a kapcsolatunkban, de eddig nem mondtam semmit, nem mertem semmit mondani.
Amire most rádöbbentem az előbb, tusolás alatt, hogy a "kis" problémám egyik oka az hogy a nevelésemben belekerűlt hogy ne legyek önző. Önmagába nem volt rossz ötlet ez a szüleimtöl. De nálam ez kicsit rosszúl sült el, olyen szempontbol hogy nem merek nemet mondani, mert talán önző vagyok ha azt mondom. Néha az kell hogy legyen az ember, önző. Erre most rájöttem a fürdőszobába (mire nem jó a fürdőszoba...). A hollandban van egy közmondás hogy: jobb ha magad csiklandozod, mivel valaki más csak csípni fog. Mennyire igaz ez. Észre vettem sokszor hogy még ha a másik, úgy tűnik hogy csiklandozz, ha jobban oda figyelsz, kiderűl hogy valamilyen szinten csíp vagy még rosszabb: harap.
No, nekem most ebböl elég. Nem azért mert ez a viselkedés problémát okozhat (példa: töb ember egyszerre szeretne nálad megszálni), de inkább azért hogy stressz kéne, vagy inkább kell kerülnem. Nem-fertőzött embereknek is jobb ha kerűlik a stresszt, de fertőzöttnek még inkább kéne. Legtöbb ember tudja hogy a kis dögök megtámadják az immúnrendszert. Minden rendszer az emberi szervezet közűl, az immún rendszer a legérzékenyebb a stresszre. Ezt személyesen is tapasztaltam tavaszkor és nyáron. Akkor is belekerűltem egy kapcsoltban amiben nem éreztem jól magam. A kapcsolat vége felé nagyon rosszúl éreztem magam. Ez látszott is az eredményeimen. Májusban meg 1092 volt a CD4 számom egy 42%-os részarányal. most nem megyek bele a számokban, higyétek el nekem, ez abszolút nem rossz eredmény. A CD4 számom júliusban leszaladt 702-re. Mind eközben a vírusszám a véremben felment 92'000-röl 450'000-re, ami mililiterenként értetendő.
Ezzel csak azt szeretném megmondani hogy ha valaki HIV-vel fertőzött, jobb ha minél stressz okozó tényezőt ki tudd írtani az életéböl. Most a múlt napokban is volt megint egy nagy növekedés a stressz-szintemben. Közben tanúltam (és beszéltem is egy-két emberrel) és rájöttem hogy nekem most önzőnek kell lennem, mivel ki szeretném minél tovább kerűlni a gyógyszer/gyógyszerek szedését. Most készűlődök fell még egy kis plussz stresszre és remélem hogy a következő napokban erőteljesen le tudom építeni a stressz szintemet, mivel a tervem az hogy még évekig itt ezen a földön tudjak maradni.
Sok sikert és kulturált önző magatartást ;-)
Ma épp a 260. napja hogy meghallottam az teszt eredményét. Azóta minden fájta érzést átéltem, megéltem. Most hogy visszanézek nem volt rossz idő, sokat tanultam de ma döbbentem rá hogy még többet kell tanulnom még. Ja, majdnem elfelejtettem... A teszt mi is volt? Hát, röviden-tömören: HIV-teszt. És ez a bizonyos eredmény meg az volt hogy pozitív eredmény volt, vagyis a véremben vannak a kis dögök, ahogy egy kedves jó barátom mondta. Ez a kifejezés azóta is rajtam ragadt.
Mi van ma hogy most hirtelen elkezdtem írni egy blogot? Ez az ötlet már egy ideje ott szötörgött a felszin alatt, de ma aztán kiforrt. Egy további lépést tettem hogy teljes és önálló felnött legyek. Tudom hogy ez nem elérhető ideál, de valamire kell törekedni ebben az életben, nem? ;-)
Nekem a jelenlegi legnagyobb problémám az hogy nem tudok nemet mondani. Mindenki csakúgy át szokott sétálni rajtam és én meg nagyábol hagytam magam. Ma volt aztán a híres bilidőlés. Édesapám bejelentette hogy holnap reggel hozzám jönn és keddig itt nálam fog aludni. Önmagában semmi rossz ezzel, szívesen látom. Ott kezdődig a bibi hogy nekem már volt programom a hétvégére és ráadásul az sem könnyű. Ott is röviden-tömören visszatér a "kis" visszatérő problémám. A párom most útközben van hozzám. Már egy ideje nem érzem magam jól a kapcsolatunkban, de eddig nem mondtam semmit, nem mertem semmit mondani.
Amire most rádöbbentem az előbb, tusolás alatt, hogy a "kis" problémám egyik oka az hogy a nevelésemben belekerűlt hogy ne legyek önző. Önmagába nem volt rossz ötlet ez a szüleimtöl. De nálam ez kicsit rosszúl sült el, olyen szempontbol hogy nem merek nemet mondani, mert talán önző vagyok ha azt mondom. Néha az kell hogy legyen az ember, önző. Erre most rájöttem a fürdőszobába (mire nem jó a fürdőszoba...). A hollandban van egy közmondás hogy: jobb ha magad csiklandozod, mivel valaki más csak csípni fog. Mennyire igaz ez. Észre vettem sokszor hogy még ha a másik, úgy tűnik hogy csiklandozz, ha jobban oda figyelsz, kiderűl hogy valamilyen szinten csíp vagy még rosszabb: harap.
No, nekem most ebböl elég. Nem azért mert ez a viselkedés problémát okozhat (példa: töb ember egyszerre szeretne nálad megszálni), de inkább azért hogy stressz kéne, vagy inkább kell kerülnem. Nem-fertőzött embereknek is jobb ha kerűlik a stresszt, de fertőzöttnek még inkább kéne. Legtöbb ember tudja hogy a kis dögök megtámadják az immúnrendszert. Minden rendszer az emberi szervezet közűl, az immún rendszer a legérzékenyebb a stresszre. Ezt személyesen is tapasztaltam tavaszkor és nyáron. Akkor is belekerűltem egy kapcsoltban amiben nem éreztem jól magam. A kapcsolat vége felé nagyon rosszúl éreztem magam. Ez látszott is az eredményeimen. Májusban meg 1092 volt a CD4 számom egy 42%-os részarányal. most nem megyek bele a számokban, higyétek el nekem, ez abszolút nem rossz eredmény. A CD4 számom júliusban leszaladt 702-re. Mind eközben a vírusszám a véremben felment 92'000-röl 450'000-re, ami mililiterenként értetendő.
Ezzel csak azt szeretném megmondani hogy ha valaki HIV-vel fertőzött, jobb ha minél stressz okozó tényezőt ki tudd írtani az életéböl. Most a múlt napokban is volt megint egy nagy növekedés a stressz-szintemben. Közben tanúltam (és beszéltem is egy-két emberrel) és rájöttem hogy nekem most önzőnek kell lennem, mivel ki szeretném minél tovább kerűlni a gyógyszer/gyógyszerek szedését. Most készűlődök fell még egy kis plussz stresszre és remélem hogy a következő napokban erőteljesen le tudom építeni a stressz szintemet, mivel a tervem az hogy még évekig itt ezen a földön tudjak maradni.
Sok sikert és kulturált önző magatartást ;-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)