Üdvözlet Mechelenből

A múlt alkalmakból tanulva (amikor majdnem lekéstem a gépet), ma jó korán elindultam és 7-kor már kint is voltam. Változatosság kedvéért én voltam az első, aki becsekkolt a járatra. Az út nyugott volt, csak annyira emlékszem, hogy a felszállópályán a repülő elkezdett gyorsúlni. A felszálásra már nem is emlékszem, mivel már aludtam. Reggelire felébredtem és megint aludtam egyet. Most relatív friss és üde vagyok. Miközben ezt írom, Brüsszel és Antwerpen között vagyok, a belga irodában, reptértől kb 20, 25 km-re. Ma este, munka után tovább megyek Hollandiába és holnap majd Rotterdamból dolgozom.

Munkanapom azzal kezdődött, hogy egy indiaival volt egy kis ügyem. Kedvesen, udvariasan, de határozattan elküldtem még melegebb éghajlatra. Eddig még nem válaszolt.

Minden megvan?

Bőrönd be van pakolva, romlandó el van dobva, edények el vannak mosva, időben vagyok: kész vagyok az indulásra, csak kedvemet nem találtam sehol...

Még nem volt elég sürű

Ma reggel a tegnapi két órás beszélgetés folytatást kapott. Fél órát beszéltünk most a supervisorommal együtt az illetővel és még egyszer meg lett erősítve a 3 hónap, ami alatt keressen valami más munkát, cégen belül vagy cégen kivül.

Épp most pár perce volt egy beszélgetésem a supervisorommal és a volt menedzseremmel. Kaptam egy felkérést és megbízást: az osztályon több csoport van, országok és régiókra szétosztva. Az egyik csapattal gondok vannak: a teljesítményük az elvárások alatt marad. Röviden: fél év alatt összhangba kell hoznom az elvárásokat és a teljesítményeket, vagyis egy fajta krízismenedzsment. Csapatom bővül 6 főröl 10 főre és kapok még plusszban két főnököt Franciaországban. Az egészben a jó dolog, hogy használhatom megint a francia tudásomat. Legalább nem hiába tettem le a középfokú nyelvvizsgát...

Hivatalos kinevezés majd utazásom után lesz. Úgy látszik egyelőre még mindig nem fogok unatkozni.

Megvolt

Megvolt. Ma megtartottam egy sorozat értékelést, többek közt a kollegával, akinek a teljesítménye már hónapok óta elmaradt az elvárttal. Két órás beszélgetés volt, az egészben az volt a rossz, hogy a saját hibáit nem látta, minden mást okolta az elmaradó teljesítmény miatt. Részben megkönyebűltem, de részben még tartok attól, mi fog következni. Azt beszéltük meg, hogy 3 hónapot kap, hogy valami mást keres magának. Amikor azt hittem már, hogy megbeszéltünk mindent, akkor megint valami kibúvót talált, amivel meg akarta magyarázni, miért nem volt képes teljesíteni.

Ez az egész, egyébként semmikép a hobbiam közé fog tartozni. Ez most a második alkalom, hogy valakinek megmondom, hogy jobb, ha valami mást keres. Az első alkalommal együtt csináltuk egy volt supervisorommal. Ott az illető meg is köszönte, mivel nagyon nem szerette a munkát. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül el kellett mondani a nagy hírt.

A héten meg még el fogok menni, ha tudok időt szorítani, egy lakás vételéről tárgyalni. Szép lakás, nagyon jól rendben van tartva, alacsony rezsijű. Ha minden zökkenésmentensen megy, akkor el is képzelhető, hogy ősz előtt be is tudok költözni. De mielőtt elkiabálom magam: először sikerüljen a tárgyalás és a lakáshitel felvétel. Mindezt még utazásom előtt el szeretném kezdeni... Megint nem fogok nagyon unatkozni, ahogy most látom a dolgokat... (folyt.köv.)

Csak egy szabad nap

Ma szabad napos vagyok. Annak ellenére, már volt egy levelezés Indiával és kiküldtem a meghívókat a fél éves értékelési beszélgetésekre. Teremhiány miatt nem sikerült minden beszélgetést egy napra berakni. Utam előtti napokban nem fogok nagyon unatkozni. Már előre tartok egy kicsit az egyik beszélgetéstől. Abszolút nem lesz könnyű, már napok óta azon a beszélgetésen morfondírozok: mit mondjak, hogyan mondjam, stb. Még pár nap és túl leszek rajta.

Közben az utam is le van foglalva. Amikor már hívtam az utazási irodát, akkor derült ki, hogy egy régiónak a menedzsere jóvahagyása kell az utamhoz, pedig semmi köze ahhoz a részleghez, ami fizeti utamat. Felhívtam és idegességemben hirtelen nagyon jól ment a német beszélgetés a telefonba. Nem voltam udvariatlan, de nem is hagytam magam. Egy órával később meg is volt az emailes jóváhagyás, amiről még mindig azt mondom, hogy tök nem helyén való, de ha csak ezzel megy, beszerezzük. Közben a repjegy ára majdnem duplájára ment fel... Költségékre figyelünk? Há!

Kedd este a szüleimmel és hugommal színházban voltunk. Megnéztük a Bölcs Náthánt, Gotthild Ephraim Lessing müvét. Nekem nagyon tetszett a darab; több rétegű, több szálon futott a történet, vicces és jó szinészek. Kész élmény volt. Álítólag őszkor megint színpadra hozzák.

Na, megyek most. Csinálok egy teát és megnézem, hogy hugom és édesanyám még mindig nézik a szappanoperájukat...

Mese az emancipált nőről

Tegnap egyik kolleginám ezt a rövid kis mesét küldte el nekem. Órákkal később még mindig röhögtem rajta. Remélem nektek is tetszik:

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő,
aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta
tó partján , környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott
egy békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Oh csodálatos hölgy,
valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál
ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk,
beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél,
moshatnál ránk nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
****
Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban
és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott,
magában elmosolyodva így szólt: én kurvára nem így gondolom

Beszélgetés

Ma reggel 10-kor találkoztam a főorvos úrral. Elmondtam mi volt a hétvégén és az előző való héten. Megvizsgált, felírt antibiótikumot és aztán leültünk beszélni. Annak ellenére, hogy az immunrendszerem még jó állapotban van, azt mondta, hogy nagyon el kéne gondolkodnom a gyógyszer szedés elkezdésén, ha most nyáron nen javul a bőröm. Már egy pár hónapja barátkozom a gondolattal, hogy gyógyszereznem kell majd, úgyhogy nem volt nagy meglepetés. Praktikus dolgokról is beszélgettünk, hogy ha majd, akkor mikor, hogyan, stb. Van még bőven idő, nem kell elsietni a dolgokat. Ja, meg az utazásra meg azt mondta: utazzak, dolgozzak. Úgyhogy ma foglalom a repjegyeket.

Pihentető hétvége

Péntekreggelem lakásnézéssel indult. Nem volt rossz lakás, a lakással két kis cica is jár. De valahogy nem nagyon tudott a lakás megfogni. Még elgondolkodom rajta. Péntek este fél nyolcig köteles voltam bentmaradni, mivel akkora volt betervezve egy telefonkonferencia ami kapcsolódott az eseményhez, ami múlt héten kissé megkavarta a kollegákat. Egy óra helyett, szerencsére csak fél óra volt.

A szombatom elég érdekes volt. Lázosan ébredtem és a 24 órából csak 5-ben voltam ébren. Be volt gyulladva a fülem, álkapcsom, a bőr az arcomon, a tarkóm. Vasárnap reggel is eléggé fáradt voltam még. Vasárnap délután elmentem a gyertyagyujtásra a Szent László kórház területén található emlékműnél az AIDS-ben elhunytakért. Mivel már többen rágták a fülemet, megszólítottam a főrvos úrat egy előre hozott időpontmiatt. A héten el fogok menni (időpont megvan). Már nagyon azon gondolkodom, hogy az utamat le fogom mondani. Az ilyen út már önmagában eléggé fárasztó, és még inkább ha az ember meg nem 100%-os az egészsége.

Szürke hétköznapok...

Most kezdem csak észre venni, mennyit rontott rajtam az a gyógyszer, amit a bőrömre adott a bőrgyógyász. Pénteken hagytam abba a szedését és mostanra az energia szintem erőteljesen megnőtt. Jó, közben volt mindenféle probléma, mivel a szervezetemből ürűl a gyógyszer (mindenféle fájás (nem tudtam hogy ennyi izületem van...), rejtett gyuladások, amik most jönnek elő és egyéb finomságok). Az orrvérzés még nem akar leállni, már 7 hónapja minden reggel vérzik, de bízom benne, hogy az is hamarosan a múlté lesz.

A héten volt egy "kisebb" felfordulás a munkahelyen. Ez valószinűleg még egy fél évig még eseménydúsabbá fogja tenni a munkahelyemet. Majd meglátjuk mi lesz a kimenetel. Lehet, hogy biztonság kedvéért nem ártana kirakni önéletrajzomat internetre. Sosem árt, ha az embernek van miközül választania.

Közben, jóváhagyták az útamat. Majd kb 2 hétig külföldön fogok tartózkodni, ha sikerül megbirkóznom az utazási iródával.

Több hosszú hétvége kéne...

...vagy gyakrabban ki kéne vennem szabit. A múlt hetem eléggé gyilkos hét volt. Péntekeste 7-re haza vonszoltam magam, leültem a rekamiére és ott mindját el is aludtam. Napközben az agyam már annyira leamortizálódott, hogy Wagner kellett a felélesztéséhez. Valakinek, aki alaphelyzetben barokkzenét hallgat, a Wagner olyan mintha egy ágyúval ébresztenénk valakit, vagy ilyesmi.

Szombatreggel (negyed 12) attól ébredtem, hogy valaki telefonál: édesanyám, hogy hol vagyok. Szombat este 8-kor le is feküdtem és következő nap 8-ig is aludtam. Közben a bőröm megint egy kisebb rémálom. Péntek óta nem szedem a bogyókat a bőrömre, pedig szerdán a dokinéni meg azt mondta: hogy szedjünk még 30-at. Szedi a fene, ha annyira szedni akarja, megeheti. Nem hinném, hogy ezek a gyakori és rendszeres bőrgyulladások jót tennének az immunrendszeremnek. Egy gyulladás két okból kifolyólag rossz; egyrészt még jobban leterheli a szervezetet, másrészt aktiválja a CD4 sejteket. Egy aktivált CD4 sejt sokkal fogékonyabb a HIV vírusra mint egy nem aktivált CD4 sejt. Egyébként, ez elég gyakori, hogy orvosok nem nagyon tudják, hogy egy HIV fertőzés hogyan befolyásolja a saját területüket. Egy másik példa a héten volt. Egyik ismerősöm felhívott, hogy a doki felírt neki egy orbáncfűkivonatot tartalmazó gyógyszert. Amit tudni kell erről az ismerősröl, hogy már évek óta szedi a bogyókat. Orbáncfűvet és antiretrovirális gyógyszereket nem lehet kombinálni. Egyébként, sosem árt egyeztetni a (fő)orvosokal a Szent Lászlóban, ha egy mások orvos elír valamilyen gyógyszert. Még jobb, ha a másik orvos konziliumot kér a (fő)orvostól.