Szürke hétköznapok?

Múlt hétvégén egy hete volt, hogy a fölöttem lévő szomszédnél kigyulladt a cserépkályha, hajnalban. Ezt utólag tudtam meg, vasárnap reggel. Meg azt is, hogy nagyon gond is lehetett mint ami most van. Akár fel is robbanhatot a ház, mivel gázvezeték van közvetlenül a kályha melett. Most csak annyi gondom van, hogy a konyhámba esernyővel kell járnom már napok óta. Csütörtökön elkezdődött a csepegés és eddig tart még, sejtem, hogy még napokig el fog tartani. Önmagábn nem lenne gond, ha a bőröm miatt szedett gyógyszer miatt nem aludnék most nagyon rosszúl. Tegnap éjféltájt mentem ágyba, de csak hajnali 5 órára tudtam elaludni és nyolckor már fel is ébredtem, mivel édesanyám hívott. Emelett meg néha elég furcákat álmodok, bár az nem tudom, hogy a gyógyszerrel van összefüggésben. Legalább az éjszakáim szórakoztatóak. Emelett még állandó jelleggel vérzik az orrom, nem nagyon, de elég ahhoz, hogy minden zsebkendőm csupa vér.

Az éjjel majdnem teljesen el is olvastam egy könyvet, amit jó barátoktol kaptam, akik október végén nálam voltak egy hosszú hétvégére. Nem hagyományos témakör, de nagyon tetszik a könyv. Részben Afganisztánban játszódik, részben az USÁ-ban. Jól írt és lebilincselő. Nem tudom, hogy magyar fordításban megvan-e már. Az eredeti angol címe: The Kite Runner, író: Khaled Hosseini.

Hétvégén elkezdtem a karácsonyi vásárlást, életemben először. Hollandia nem volt nagyon szokás a karacsoníi ajándékozás (Hollandiában és Belgiumban Mikuláskor szoktak ajándékozni az emberek). Reggel a T-ponttol szolt az eladó, hogy megjött a telefonom, amit szerettem volna (más boltbol hozzaták, mivel egész Pesten csak egy maradt belőle), hétfő helyet. Édesanyámnak vettem egy előfizetést. Már egy ideje igérgettem, hogy majd adok neki mobil telefont. Most, amikor édesapám szeptemberben kórházban volt a májgyulladásával, akkor már nagyon nyílvánvaló volt számomra, hogy édesanyámnak is kell egy mobil. Kikerestem neki egy szép, összecsukhatós telefont, nagy kijelzővel és nagy billentyűzettel. Legyünk őszinték, bár még nagyon jól bírja magát édesanyam, a 66 évével már nem mai csirke. Egybe magamnak is vettem egy előfizetést és új telefont is, mivel a régi telefonom már 5 éve megvan és kezd egy kicsit rozoga lenni. De legjobban az édesanyám telefonjának örültem. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki. Egyébként nagyon résen van, mert amikor felhívta, a hétvégén, hogy új számom van, mindjárt rákérdezet, hogy van-e valami hír az ő telefonjárol. Elmondtam neki, hogy megvan és hogy karácsonykor legyen nagyon meglepődött, amikor megkapja.

Aztán meg indultam be az irodába, hogy még dolgozzak, mivel november 30.-ára két nagy anyagot kell majd leadnom és eddig nem nagyon kaptam infókat.Amikor bejöttem, meglepetés ért: nem volt hálózat az irodában. Nem is maradtam nagyon sokáig. Haza mentem és 6.szor felmostam a konyhába, aznap. A végén egész hétvégén nem is dolgoztam, csak relaxáltam, pihentem, lógtam és csetteltem egy pár ismerőssel. Vasárnap este meg nagy meglepetés ért. A vezetkés számomon felhívott valaki, aki angolul beszélt. Nem tudom, honnan szedték telefonszámomat, de azt kérdezték, hogy lenne-e kedvem résztvenni a zöldkártyasorsoláson, ami most indul. Mivel Hollandiában születtem, nagyon nagy esélyel bírok ezen a zöld kártya-sorsoláson (ja persze... mindjárt elhiszem...). Erről a zöld kártyárol annyit kell tudni, hogy ezzel az illető szabadon kereshet munkát bárhol az Amerikai Egyesült Államokban. A sorsolásért csak 119 dollárt kell befizetni és ha megnyerem 16 hónapom van arra, hogy emigrációmat intézzem. Mint a hülyegyerek rákérdezek, hogy van-e bármilyen egészségügyi akadálya a zöld kártya szerzéséhez (mint, amint tudjuk az USÁban elég érdekes reakciókat váltanak ki a külföldi HIV-fertőzöttek). Először az a válasz, hogy semmi akadálya. Öt perccel később azért még rákérdezz a hölgy, hogy nem-e HIV-fertőzött vagyok, ne haragudjak, hogy ilyen bunkó módon kérdezi meg, amire válaszoltam, hogy semmi köze hozzá. De azt még hozzáfűzte, hogy ha már meglenne a zöldkártyám, nem fogják elvenni, ha utánna megfertőzödnék. Aztán meg, hogy van-e párom, mert a hölgy az én esélyemmel indulna. És ha pasi, kérdezem tőle. Hát, akkor persze ő is az én esélyemmel indulna, mivel párként kezelnének. Azzal köszöntem el, hogy köszönöm szépen, de még gondolkoznom kell rajta. Eddig még nagyon jól érzem Pesten, nincs kedvem megint emigrálni. Hogy gondolkozzak még. Úgyis nagyon sokáig tart ez a folyamat. Ha most iratkozok be, akkor 2009, 2010-ben kell majd véglegesen döntenem. Az egész után csak az járt a fejemben, hogy honnan a fenéböl van meg nekik a vezetékes számom. Alig egy pár embernek van meg, asszem még Schatzinak sincs meg... (Folyt. köv.??)