2008. október 30., csütörtök

Még vagyok...

... csak a múlt hónapban eléggé ki voltam merűlve. Munka melett nem volt nagyon energiám másra és másokra. Még a Drágám melett is volt, hogy elaludtam, amikor itt volt nálam. A jó hír, hogy majdnem minden nap tovább javulok, a rossz hír, hogy lasabban megy mint szeretném.

A hörgőgyulladásból szerencsésen kigyógyultam, komplikáció nélkül. Az antibiotikum, amit választottam nagyon hatékony volt és szépen kitisztította a légcsövemet. Most veszem észre, mennyire képes lefárasztani az oxigénhiány és nem is nagyon veszi észre az ember! Londonban azért már észrevettem, mivel egy lépcső után kellett egy pár perces szünet a levegővételhez.

Közben a munkahelyen is rendesen zajlik az élet. A múlt hónapban megváltunk két embertől a csapatomból. Az egyik, akinek mér május végén szóltam, hogy nincsen a megfelelő helyen most végre húzta a belét a fenébe, egy másik részlegre. De még onnan is képes bekavarni. Egyre inkább azon gondolkodom, hogy jobb lett volna kirugni, de most már nem az és sorom, szerencsére.

Egy másik kollegától is elköszöntünk. Már szeptember közepén kapta a nem tudom hanyadik figyelmeztetést, de ő még ennek állt feljebb. Aztán tényleg kezdte le****ni a munkát és két héttel később úgy betelt a pohár a kinti főnöknél, hogy ilyet még nem láttam. Nagyon durva volt.

Ez akkor volt, amikor kezdtem az antibiotikum szedését. Amikor megvolt ez egész, haza mentem, és pihentem otthon, vagyis otthonról dolgoztam (inkább aludtam). Azóta meg még sokat és gyakran pihenek.

Közben az irodában meg egyre inkább nő a bizonytalanság a jövőval kapcsolatban. Az emberek egyre inkább szálingóznak el a cégtől. Új emberek felvételére meg nincs jóváhagyás az új anyacégtől. Bár, azt mondják, holnap erről lehetne hír. ezzel most már úgy vagyok, hogy hiszem, ha látom.

Így röviden most ennyi lenne beszámolóként. Nem tudom, hogy hogy alakul a közeljövőben az energiaszintem, de igyekszem gyakrabban írni blogomba.