2007. november 30., péntek

Rövidke kis hír

Egy fél órája volt egy esemény a munkahelyemen. Azonnali hatályal kineveztek csoportvezetőként. Gyakorlatilag nem nagy változás, mert a kinti főnökök már így is úgy kezeltek, de a jó benne, hogy legalább most hivatalos is. Három éven belűl ez most a második csoportvezetői kinevezésem. Már figyelmeztetést kaptam, hogy kb 20%-al több melóm lesz. Majd meglátjuk, hogy alakúlnak a dolgok.

2007. november 29., csütörtök

Javúlóban a bőröm!

Tegnap kontrollon voltam a bőrgyógyászomnál. Most három hétig szedtem ezt a gyógyszert és jelentősen javult a bőröm, bár van még hova javulnia. Doki megint felírt kapszulákat és napi 3 helyett, most csak napi két alkalommal kell szednem ezeket a pirulákat.

Mivel a gyógyszer befolyásolhatja (legtöbbször ronthatja) a máj működését, a koleszterinszintet és a trigliverid szintet, megkérdezte múltkor, hogy mikor csináltak vérképet. Akkor mondtam el neki, hogy negyedévente csinálnak, a Szent Lászlóban, mivel HIV fertőzött vagyok. Teljesen normálisan kezelte az egészet, és tegnap meg úgy kezelt, mintha régi barátok lennénk. Nagyon jól esett. Egy-két ismerősöm itt Magyarországon állandóan arról beszél, hogy milyen hülyék, bunkók a magyarok és a magyar orvosok. Eddig nem nagyon ezt tapasztaltam. Lehet, hogy naív vagyok (már mondták többen), de azon az állásponton vagyok, hogy azt kapsz amit adsz. Ha negatívan áll az ember az életben, akkor negativitást kap vissza. Ha pozitívan, nyiltan áll az ember a dolgokhoz, akkor azt is kapja vissza. Eddig (még) nem nagyon csallódtam. Persze, it is, mint mindennél az életben figyelni kell. Itt sem lehet ész nélkül csinálni a dolgokat.

2007. november 26., hétfő

Szürke hétköznapok?

Múlt hétvégén egy hete volt, hogy a fölöttem lévő szomszédnél kigyulladt a cserépkályha, hajnalban. Ezt utólag tudtam meg, vasárnap reggel. Meg azt is, hogy nagyon gond is lehetett mint ami most van. Akár fel is robbanhatot a ház, mivel gázvezeték van közvetlenül a kályha melett. Most csak annyi gondom van, hogy a konyhámba esernyővel kell járnom már napok óta. Csütörtökön elkezdődött a csepegés és eddig tart még, sejtem, hogy még napokig el fog tartani. Önmagábn nem lenne gond, ha a bőröm miatt szedett gyógyszer miatt nem aludnék most nagyon rosszúl. Tegnap éjféltájt mentem ágyba, de csak hajnali 5 órára tudtam elaludni és nyolckor már fel is ébredtem, mivel édesanyám hívott. Emelett meg néha elég furcákat álmodok, bár az nem tudom, hogy a gyógyszerrel van összefüggésben. Legalább az éjszakáim szórakoztatóak. Emelett még állandó jelleggel vérzik az orrom, nem nagyon, de elég ahhoz, hogy minden zsebkendőm csupa vér.

Az éjjel majdnem teljesen el is olvastam egy könyvet, amit jó barátoktol kaptam, akik október végén nálam voltak egy hosszú hétvégére. Nem hagyományos témakör, de nagyon tetszik a könyv. Részben Afganisztánban játszódik, részben az USÁ-ban. Jól írt és lebilincselő. Nem tudom, hogy magyar fordításban megvan-e már. Az eredeti angol címe: The Kite Runner, író: Khaled Hosseini.

Hétvégén elkezdtem a karácsonyi vásárlást, életemben először. Hollandia nem volt nagyon szokás a karacsoníi ajándékozás (Hollandiában és Belgiumban Mikuláskor szoktak ajándékozni az emberek). Reggel a T-ponttol szolt az eladó, hogy megjött a telefonom, amit szerettem volna (más boltbol hozzaták, mivel egész Pesten csak egy maradt belőle), hétfő helyet. Édesanyámnak vettem egy előfizetést. Már egy ideje igérgettem, hogy majd adok neki mobil telefont. Most, amikor édesapám szeptemberben kórházban volt a májgyulladásával, akkor már nagyon nyílvánvaló volt számomra, hogy édesanyámnak is kell egy mobil. Kikerestem neki egy szép, összecsukhatós telefont, nagy kijelzővel és nagy billentyűzettel. Legyünk őszinték, bár még nagyon jól bírja magát édesanyam, a 66 évével már nem mai csirke. Egybe magamnak is vettem egy előfizetést és új telefont is, mivel a régi telefonom már 5 éve megvan és kezd egy kicsit rozoga lenni. De legjobban az édesanyám telefonjának örültem. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki. Egyébként nagyon résen van, mert amikor felhívta, a hétvégén, hogy új számom van, mindjárt rákérdezet, hogy van-e valami hír az ő telefonjárol. Elmondtam neki, hogy megvan és hogy karácsonykor legyen nagyon meglepődött, amikor megkapja.

Aztán meg indultam be az irodába, hogy még dolgozzak, mivel november 30.-ára két nagy anyagot kell majd leadnom és eddig nem nagyon kaptam infókat.Amikor bejöttem, meglepetés ért: nem volt hálózat az irodában. Nem is maradtam nagyon sokáig. Haza mentem és 6.szor felmostam a konyhába, aznap. A végén egész hétvégén nem is dolgoztam, csak relaxáltam, pihentem, lógtam és csetteltem egy pár ismerőssel. Vasárnap este meg nagy meglepetés ért. A vezetkés számomon felhívott valaki, aki angolul beszélt. Nem tudom, honnan szedték telefonszámomat, de azt kérdezték, hogy lenne-e kedvem résztvenni a zöldkártyasorsoláson, ami most indul. Mivel Hollandiában születtem, nagyon nagy esélyel bírok ezen a zöld kártya-sorsoláson (ja persze... mindjárt elhiszem...). Erről a zöld kártyárol annyit kell tudni, hogy ezzel az illető szabadon kereshet munkát bárhol az Amerikai Egyesült Államokban. A sorsolásért csak 119 dollárt kell befizetni és ha megnyerem 16 hónapom van arra, hogy emigrációmat intézzem. Mint a hülyegyerek rákérdezek, hogy van-e bármilyen egészségügyi akadálya a zöld kártya szerzéséhez (mint, amint tudjuk az USÁban elég érdekes reakciókat váltanak ki a külföldi HIV-fertőzöttek). Először az a válasz, hogy semmi akadálya. Öt perccel később azért még rákérdezz a hölgy, hogy nem-e HIV-fertőzött vagyok, ne haragudjak, hogy ilyen bunkó módon kérdezi meg, amire válaszoltam, hogy semmi köze hozzá. De azt még hozzáfűzte, hogy ha már meglenne a zöldkártyám, nem fogják elvenni, ha utánna megfertőzödnék. Aztán meg, hogy van-e párom, mert a hölgy az én esélyemmel indulna. És ha pasi, kérdezem tőle. Hát, akkor persze ő is az én esélyemmel indulna, mivel párként kezelnének. Azzal köszöntem el, hogy köszönöm szépen, de még gondolkoznom kell rajta. Eddig még nagyon jól érzem Pesten, nincs kedvem megint emigrálni. Hogy gondolkozzak még. Úgyis nagyon sokáig tart ez a folyamat. Ha most iratkozok be, akkor 2009, 2010-ben kell majd véglegesen döntenem. Az egész után csak az járt a fejemben, hogy honnan a fenéböl van meg nekik a vezetékes számom. Alig egy pár embernek van meg, asszem még Schatzinak sincs meg... (Folyt. köv.??)

2007. november 13., kedd

Villámcsapás vagy folyó


Most jöttem vissza fodrászomtol. Már nagyon kelett mennem, bár sokan azt mondták, hogy nem volt hosszú. Engem zavart, de nagyon. Fél hatkor telefonáltam, hogy lenne-e lehetőség háromnegyed hatra elmenni egy hajvágásra. Lehetet. Naná, leteszem a telefont, egyik kinti kollegám hív. Nem rossz ember, csak nagyon sokáig tart, mire kimondja, amit akar. Nem is engedi, hogy belé fojtják a szót. Kérdés: van egy szerződés Hollandiában, ahol már elég régi stornószámlák a nyílt tételek között szerepelnek, tudom-e miért és mikor zárúl le a téma. Fogalmam sincs, utánna kell néznem. Küldjön emailt, én szaladok fodrászhoz. Csodák csodájára, 2 perc alatt lerázom. Rekord! Eddig mindig 10, 15 perc kelett ahhoz, hogy le tudjam tenni a telefont. Eddig semmi különös, ez a megszokott dolog itt az irodában. Az érdekes a fodrásznál történik...


A kezdet semmi különös, hogy szeretném a frizurámat, aztán nekifog és miközben vágja hajamat, pletykázik a kolleganővel, én meg becsukom szemem és relaxálok. Ezért is szeretek fodrászhoz járni... Aztán, hirtelen, megkérdezi, mi az a fehér a szemem alatt... (Amit tudni kell a bőrömről, hogy eléggé nyugtalan. Száraz, ekcémás. Néha tele vagyok pattanásokal és hasonlókkal). Félébredek a félálombol és mondom: grízszemek. Hogy, tudom-e, hogy ki lehet őket szedetni. Mondom, igen, tudom. Amikor még Hollandiában laktam, voltam kozmetikusnál, kiszedetni. Nem lenne rossz ötlet a kozmetikus, csak az egészben az lenne a bökkenő, hogy a grízszem eltávolításánál tűt használnak és seb keletkezik ami elég szépen tud vérezni. Ezt mindenkép meg kell gondolni, mivel ha bele megyek, fel kell világosítani a kozmetikust, hogy kesztyűvel és eldobható tűvel dolgozzon. Ez Hollandiában alapból így működik, de a fogászati tapasztalatom után nem csodálkoznék ha lenne itt Magyarországon kozmetikus, aki nem így dolgozik. Úgyhogy a fodrászathoz tartozó kozmetikus le van írva...


Folytatódik a beszélgetés... Következő kérdés, amitől kiüt a verejték: mitol vannak azok a duzzanatok a nyakamon? Nem volt nagyon sok kedvem elmondani, hogy azok a duzzanatok a HIV fertőzéssel járnak, mivel a mirigyek ilyenkor felduzzadhatnak (nekem vannak olyan mirigyek, amik már lassan 3 éve elég nagyra fel vannak duzzadva). Hirtelen nem tudom, mit mondjak, aztán eszembe jutt, hogy múlt héten dermatológusnál voltam és kiderült, hogy hormonzavar okozza a bőrgondjaimat (ebbe beletartozik a rendszeres bőrgyulladás is). Úgyhogy arra fogom: hormonzavartol begyullad rendszeresen a bőröm, biztos most is valahol be van gyulladva... Fodrász elvtársnő elhiszi, de még rákérdez, hogy most kezelnek ezzel a hormonzavarral. Erre igennel tudok válaszolni, most kezdtem el egy három hónapos kúrát. A gyógyszer mellékhatás listája olyan hosszú mint a karom (tényleg!). Ezzel ki van elégítve a kedves fodrász kiváncsisága.


Most miért nem mondtam el a fodrásznak, hogy mitől duzzadtak fel a nyirok csomók a nyakamon. Félek? Nem félek, csak úgy vagyok az egésszel, hogy hadj dönthessem én el, ki, mikor, hogyan szerezz tudományt az állapotomrol. Nem titkolom. A munkahelyemen eddig 4 embernek mondtam meg, itt Magyarországon, és két holland kollegám tudja. Egyébként, a reakciók a magyarok és a hollandok között is már nagyon tanulságos és egy jó indok arra, hogy ne álljak ki a reflektorfénybe HIV fertőzöttként. A hollandok nem kezdtel el sírni, jajgatni vagy ilyesmi. Az első kérdésük az volt, hogy hogy vagyok és hogy sajnálják, hogy megfertőzödtem és épp úgy kezelnek, mint mielőtt megmondtam.


Ellentétben a magyar kollegák többsége. Majdnem mindegyiküknek kelett több nap, ahhoz, hogy feldolgozzák a fertőzésem tényét. Voltak, akik azt gondolták (vagy sejtem, hogy azt gondolták), hogy holnap után már temethetnek. Szerintem a legnagyobb differencia az, hogy itt Magyarszágon nincs elég tudás arrol, hogy mi is a HIV és az AIDS. A legtöbb ember annyit tud, hogy nem lehet belőle kigyógyulni és halálos betegség. Hát igen... de ebből van elég sok fajta. Akkor egy kisebb része tudja, hogy az immúnrendszerrel függ össze az egész, de hogy pontosan hogyan, nem tudják. Hollandiában ez kicsit máshogy müködik. Ott a 80-as évek óta állandóan mentek és még mindig mennek a kampányok (államilag, de privát módon is finanszírozott) a tévében, rádióban, újságokban, nagy bulikon, diszkókban, stb. Egy másik különbség az, hogy itt Magyarországon még nagyon meleg betegségnek tekintik a lakosok többsége. Ha nézem a környező országokat és Nyugat-Európát, akkor ott nem meleg betegségnek számít. Egy kis példa: a kb. 250 albán nyílván tartott HIV fertőzöttek túlnyomó része heteró. Alig van köztük meleg. A szűréseken majdnem fele-fele arányban osztóznak meg a nők és a férfiak. Magyarország akkor kivétel lenni? Nem hinném. Véleményem szerint itt azért több a kiszűrt meleg, mert ők járnak szűrésre, miközben a heterók nem (nagyon) járnak, "hiszen a HIV-vel valő fertőzöttség csak melegeknél fordul elő". Van aki még a Mikulásban hiszik... Ilyen szempontból, lehet, hogy a Judit története, bár abszolút senkinek sem kivánom ezt a kórt, felébreszti az embereket, hogy a HIV-fertőzés nem csak melegek között terjed, vagy azoknál, akik Afrikaiakkal fekszenek le. A heterók között is épp úgy terjed(het) mint a melegek között, csak nem tudjuk, mert nem járunk szűrésre. Bár, ezt majd idővel fogjuk megtudni, hogy mi lesz a Judit-effektus (ha lesz!).


És akkor miért is nem lépek reflektorfény elé? Van erre több indokom. Az egyik az, hogy így most a saját kis világomban, szerintem sokkal többet tudok tenni az ügyért mint ha tévében interjúznának. Itt le tudok üllni azzal, akinek elmondom. Válaszolhatok kérdésekre, nyugtathatom az illetőt, hogy nem kell előszedni a gyásruhát (hogy igenis, még évekig fogom cukkolni és piszkálni), stb. Van úgy, hogy nagyon sokáig nem kérdeznek, de ha felmerűl valamilyen kérdés a HIV-vel kapcsolatban, megtalálnak. Meggyőződésem, hogy ha így, saját kis világomban beszélek a HIV-ről, tanítgatok, azzal sokkal többre megyek, és a környékemben lévő emberek is, mint egy interjúval a tévében. Egy villámcsapás effektusa a világra, környezetre idő múltával hanyagolható, egy folyó pedig képes idővel teljesen átalakítani a kornyékét.