2007. szeptember 24., hétfő

Megjött a hugom

Pénteken kiderült, hogy lehet, hogy megint utazhatok, utazási tilalom ellenére. Ha minden összejönn, akkor október közepén nem leszek itthon egy vagy két hétig. Attól függ, hogy tudom összehozni a megbeszéléseket, tárgyalásokat. Október végére mindenképp haza kell érnem, mivel akkorra jönn egyik legjobb barátom Hollandiából, feleségével. Már lassan három éve igérgetik, hogy jönnek meglárogatni, de mindig valami közbejött.


Szombat reggel már úgy készülődtem, hogy megint tömegközlekedéssel fogok kimászni szüleimhez, három vagy négy óra, annak függvényében, hogy van-e busz a vonathoz, amivel kimegyek. Nagy meglepetésemre felhívott reggel unokatesóm, hogy ők is mennek, de kocsival. Nincs-e kedvem velük menni. Naná, persze hogy volt. Ennél kényelmesebb nem nagyon lehet, csak akkor, ha saját kocsija van az embernek. Úgy beszéltük meg, hogy negyed kettőre jönnek értem. Lett abbol negyed három, de nem volt nagy gond. Időben készültem el a cuccaim bepakolásával is kiáltam az utcára, napom olvastam egyik könyvet amit a Schatzi kölcsön adott egy pár hónapja. Közben a hugom, barátjával ás kutyával (magyar-német vizsla) megérkeztek szüleimhez. Toszkánában voltak egy hétig és most két hétig lesznek itt Magyarországon.

2007. szeptember 20., csütörtök

Ibizai beszámoló 1. rész

Ahogy észrevettétek, közben hazajöttem. Eddig nem volt még időm írni az utamról, mivel benn az irodában, szokás szerint volt megint elég munka. Szóval, oda felé nem is aludtam szombat éjjel, mivel negyed hatra rendeltem a taxit, hogy kivigyen a Népligethez. Az mind jól ment, időben voltam a buszpályaudvaron és hétkor el is indult a busz Bécs irányába, ahol tízre ott is voltunk. Kiszállás után, meg kelett keresni a megfelelő terminált, ami nem volt túl nagy gond. Miútán leadtam a böröndömet, és megkaptam a beszállókártyáimat, át kelett menni a másik terminálba. Közben el kezdett zuhogni az eső, úgyhogy át kelett szaladni a másik terminálba.

A repülőút nem volt nagyon izgalmas, állandóan pár percre bealudtam. Bécsből Velence felé tartottunk, onnan Genua, Korszika és úgy Palma de Mallorca. Palmán egy másfél órát kelett várni. Ami ott meglepett, az volt, hogy a reptéren négy nyelvben voltak kiírva a táblák: spanyolúl, angolúl, katalánúl és németúl. A végén fél ötkor voltam Ibizán, egy negyed órás repülőút után. Amikor kiszáltam, már észre lehetett venni, hogy jó idő volt ott, olyan 30 fok korül. Sajnos elég sokáig kelett várni a böröndömre, de miután az is megvolt, kimentem. Ott már várt a holland barátom. Kiderült, hogy már háromra ott volt, mivel egy órában csak egyszer van busz.

Miután busszal bementünk Figueretasba, becsempéztük a böröndömet az apartmanba (mivel alapból csak egy személyre volt kivéve az apartman). Kicsit pihentünk, átöltöztem és bementünk Ibiza City-be. Annyit gyalogoltunk, hogy mind két talpamon hólyag keletkezett. Még mindig ott vannak...

Hétfő reggeltől beindult a strandolás. Minden nap busszal kimentünk Platja des Salinas felé, ahonnan elgyaologtunk a Platja des Cavallets-ig. Ez az utóbbi szabad strand a meleg strand.


Itt a képen lehet látni ahogy a dünékből megy le az út a szabadstrandra. Útközben ezt a fát láttam. Mivel tetszett a formája, lefényképeztem:


A hőmérséklet a szigeten elég jó volt. Napközben 30 és 35 fok között, leghidegebb egyszer hajnali 5-kor volt 22 fokkal. Szinte egész héten takaró nélkül aludtunk, mint a strandon, mint az apartmanban, bár a strandon nem volt könnyű aludni, mivel a gyíkok ott a szigeten nagyon szemtelenek voltak. Az első nap, amikor nem ismertem még a helyi vadokat, merészeltem hasamon fekve elaludni. Ez a szunyó nem tartott nagyon sokáig, mivel arra ébredtem, hogy a hátamon valami folyik: két gyík ott veszekedett valami miatt. Az érzéstől annyira megijedtem, hogy felugrottam. A szomszedok, lenn a tengerparton kissé ijjedve néztek rám, mivel miközben felugrottam, valami őshangot adtam ki. A gyíkok szemtelensége nem fejeződött be ezzel. Még kaját is loptak volna, ha nem zárunk el mindent, bár az elején nem hittem a virágkötő barátomnak. Egyik nap csak azt látom, hogy egy darab csipsz, ami leesett, csakúgy húzz a bokrok alá. Amikor jobban néztem meg, mi van, egy gyík szaladt ott, a csipsz darabbal szájába. Akkor már jobban értettem, miért kelett mindent bezárni. Ezek a gyíkok képesek lennének még a zsákból is kilopni a kaját. Íme egy kép egyik szemtelen vadról:

Épp azon morfondírozik, hogy hogyan jusson el a csipszhez, ami a zsákban rejlik.

A szabi nem csak a gyíkokkal való harccal a túlélésért telt. Melettünk, a dünénk alatti völgyben lévő szomszédokkal jóban voltunk. Ők egy pár voltak Hollandiábol. Az egyik holland (Gerard), a másik pedig német (Peter). A holland a divatiparban dolgozott/dolgozik. Egy pár évvel ezelőtt igazgató volt egyik nagyobb német divat ipari cégnél, amikor összevonták a részlegét egy másik cég részlegével. Olyan végkielégítést kapott, hogy nyugdíjban vonulhatott. A német pasi meg az egyetemen kezdett el tanulni, aztán félúton rájött, hogy inkább fodrász akar lenni. Ezzel a kettővel kész buli volt a szabadság. Mivel ott a környékünkben elég sokán járkáltak vagy mesztelenűl, vagy minimális öltözetben, hárman tréfálkodtunk. Bár, volt egy ürge, pénteken, aki szerintem nem is nézett ki rosszúl, a legtöbbre azért volt valamilyen kommentünk.

Estefelé minden nap beugrottunk a közértbe és vettünk vala kaját, amit az apartmanban megfőztem. Az első nap olasz linguini volt, bazilikumos paradicsomszósszal, spanyol olivaolajjal készítve, igazi francia emmentáli reszelt sajttal (tudom, biztos lesznek emberek, akik számára ez egy kész rémálom lenne. Az ottani felszereléssel nem nagyon lehetett mást csinálni). Más napokon volt még bolognai spaghetti, ravioli (első alkalommal ettem, nem szeretném megismételni), carbonara-s spaghetti és paprikás krumpli (vittem magammal paprikát és száraz kolbászt).

Vacsora után legtöbbször lefeküdtunk szunyálni egyet este tízenegy, éjfélig. Miután felkeltünk és elkészültünk, elmentünk a városba. bulizni. Először elmentünk egyik meleg bárban az alsó városban, közvetlenül a kikötő melett. Első este megejtettem azt a hibát, hogy szomjason keltem útra. Na, azt a hibát csak egyszer követtem el. Utána való napokon, úgy indultam el bulizni, hogy előtte megittam legalább egy liter vizet. Egy egyszerű gyümölcslé a SunRise-bárban € 4-ba került. mivel egy Bacardi-Cola-ért meg € 8-at kértek el. Ez egyből azt is jelentette, hogy a berugás kilőve, mert nem volt elég pénzem arra, hogy berugjak. Mondjuk, ez egy elég hatékony módszer arra, hogy az embert leszoktassák az alkoholizásról (vagy megelőzzék a függőséget). A hét második felében ide is mentünk a Gerard és Péterrel. Velük néha olyan nagyokat röhögtem, hogy fájt már a hasam a nevetéstől. Egy másik bár, ahova mentünk, az a La Nada volt. Két német pasié és árban jobb volt, mint a SunRise. De voltunk a Soap-ban is, ami a vár fal melett helyezkedik el. De a szintén a várfal melett lévő Angelo azért még a legjobb volt. Ott legalább volt hely normálisan leülni. A kép itt mutatja a "meleg" utcát, ahol jobbra, balra vannak a meleg bárok. Esténként olyan tömeg van, hogy csak libasorban lehet közlekedni. Baloldalon az első helyiség a "SunRise". Jobb oldalt van az "Exit".


Hajnali két óra felé el szoktunk menni az "Anfora" diszkóba, fenn a várban, vagyis Dalt Vila-ban. Igyekeztünk ott lenni két óra előtt, mivel két óra után a beugró € 15. Előtte meg € 10. Mondjuk, ebben benne van egy ital. Na, itt szoktam meginni a napi Bacarid-Colámat, mivel Ibizán nem volt Amaretto. Ha lett volna, Amaretto-Colát ittam volna. Az egyik este, annyira jó volt a zene, hogy több órán át táncoltam a Gerard-al. Volt ott egy sötét szoba is, bennt is voltam, de elkapott a röhögőgörcs, úgyhogy gyorsan menekültem is onnan. Legtöbbször hajnali 4 és 5 között mentünk vissza az apartmanba.

Csütörtök reggel időben keltem, reggel 9-kor és mentem fényképezni. Akkor is csináltam a fenti képet a "meleg" utcáról. Figueretas az egyik öbölben fekszik. Ott a következő képet csináltam. Bennt a városban van két tér. Az egyik a plaza del Vara del Rey, aki még a Spanyol birodalom idején a Spanyol-Amerikai haburóban részt vett. Közvetlenűl melette van még egy kisebb tér, ahol egyik este olyan erős fűszagot éreztem, hogy attól már majdnem bekábúltam. A Gerard-al is beszéltem erről, hogy nekem úgy tűnik, hogy Spanyolország, vagy legalább Ibiza már toleránsabb és liberálisabb Hollandiához képest. Amikor Ibizán voltam, egyik holland újságban olvastam egy cikket, amiben az egyik holland politikus (mág megint) be akarja tiltatni a koránt Hollandiában. Eddig Hollandia csak egy könyv hivatalosan van betiltva: a Hitler által írt "Mein Kampf". Bár Hollandiában gondok vannak a muzulmám bevándorlókkal, nem hinném, hogy így lehet javítani a helyzeten, hogy betiltják a szent könyvüket. Egyébként, nem hiszem, hogy jó dolog könyvet betiltani, mivel attól még érdekesebbé lesz sok ember számára. Egyébként, szerintem, ez egy fajta ingyen reklám a letiltott könyv számára. Itt van a "fűves"-tér.

A vár a 16. században kapta az jelenlegi formáját, még II. Fülöp, Spanyolország, Szicilia, Nápoly és Portugália királya idején fejezték be. A vár bejárata fölött ott van Fülöp nagy cimere.

Nem csak a tengerparton volt vadállat, a várban találkoztam az igazi és egyetlen ibizai vártigrissel.



Amikor ezt a képet csináltam, már 11 óra volt és vissza kelett mennem az apartmanba, mivel az utastársam akkor szokott felébredni. Vissza felé megint 36 órát szinte alvás nélül töltöttem. Mivel negyed hatkor (megint) jött értünk a transfer a reptérre (potyautas voltam), az előző este nem feküdtünk le, hanem elmentünk még bulizni egyet. Szombat este a "La Murella"-ban voltunk, ami egy kis bár, fenn a várban. Onnan négy, fél öt óra tájt mentünk vissza az apartmanba, megettük a maradák kaját és lementünk, megvártuk a transferbuszt. A repülőm majdnem időben indult. Fél nyolc helyet 7:40-kor indult Hannover felé. Ott pont időben, 10.kor érkeztünk. Folytatás a következő beszámolóban...

2007. szeptember 18., kedd

tRNS inhibitorok a láthatáron?

Amerikában egy új módszert találtak fel, amivel gyorsan, nagyon sok vegyületet ellenőrizni tudnak antiretróvírális hatásukra, ez a cikk szerint. Ez a módszer egy újabb fajta gyógyszerhez vezethet. Az eddigi fajtáknál (NRTI (nucleoside reverse transcriptase inhibitor), NNRTI (non-nucleoside reverse transcriptase inhibitor), protease inhibitor, entry inhibitor és integrase inhibitor) megint egy újabb támadási felületett nyitna a vírus felé. A közös tényező minden gyógyszer közöt, az, hogy a vírust valamilyek életfázisában támadja meg. Az NRTI és az NNRTI a vírust fékezik amikor az a RNS-ét átírná DNS-re, amit majd a fertőzött sejt génjei közé berakja. Az integrase inhibitorok (amik még fejlesztés alatt vannak) ezt az utolsó lépést, a sejt génjei közé való illesztést akadályozza meg. Az entry inhibtor megakadályozza/fékezi az erre érzékeny sejtek fertőzését. Végül, a protease inhibitorok meg azt a vírus enzímet fékezi, ami segít az új vírus részecskék készítésében.

Ezzel az új tesztel, most egy újabb módszert lehetne kidolgozni. Ha minden összejönn, olyan gyógyszereket lehetne majd kifejleszteni, amik a vírus fehérjék gyártását fékezi, az úgynevezett t-RNS-eken keresztül.

Ehhez el kell magyaráznom, hogy egy sejtben, hogy működik a fehérjék gyártása. A sejtmagban elindult egy folyamat, aminek az az eredménye, hogy egy génben rejlő információt egy RNS molekulában írja át a sejt. Az az RNS-t mRNS-nek is nevezik (az m az angol messenger-ből jönn, mivel ez a molekula elviszi az "üzenetet" a sejt fehérjegyáraihoz, a ribozómokhoz. Itt a ribozómokban az mRNS és az úgynevezet tRNS-ek megtalálják egymást. A tRNS-ekhez vannak kötve a fehérjéket alkotó aminósavok (a t az angol "transport"-ból jönn). Ez a teszt most lehetővé teszi, hogy olyan vegyületek után tudjanak kutatni a tudósok, amik a fehérje gyártást ilyen módon gátolják. Ez önmagában, szerintem, egy nagyon hatékony gyógyszertípus lehet, mivel nagyon sok fajta tRNS létezik (minden aminósavhoz van minimum egy tRNS és a természetben húsz aminosav van jelen).

De van egy veszély is, ami miatt óvatos szeretnék még egyenlőre lenni. Az emberi sejtek is pont ezeket a molekulákat (mRNS, tRNS, ribozómok) használják, úgyhogy nagyon nehéz lehet olyan vegyületeket találni, amik gátolják a vírus fehérje gyártását és nem mérgezők az emberi szervezetre. Összesítve, elméletben nagyon érdekes és jó ötlet ez a teszt, de mivel az a technológia még nagyon gyerekcipőkben jár, még nagyon óvatos lennék. Több év eltelhet, mire ez a technológia által kifejlesztet gyógyszerek kerülhetnek a piacra.

2007. szeptember 9., vasárnap

Méltó munkanap

A mai nap elég nyugisan kezdődött; olyan tíz óra tájában felkeltem és lógtam egy kicsit. Felöltöztem és délre bennt is voltam a munkahelyemen. Mielőtt valaki mondaná, hogy eltévesztettem a napokat, annyira fáradt nem vagyok. A pénteki nap nem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem: abban a percben, hogy beértem, állandóan telefonon lógtam, mert valamilyen "sürgős" ügyet meg kelett oldanom. Ez az állapot délig tartott és fél négykor sikerült mindent megoldani, megcsinálni, stb. Csak akkor tudtam hozzáfogni a 9-re tervezett munkámhoz. Mivel tegnap nem akartam nagyon későig benn maradni, ma mentem be. Még hát óra kelett ahhoz, hogy befejezzem amit kelett. Így legalább a kollegámnak, aki helyettesít a jövő héten, nem kell annyit csinálnia már. Munka után beugrottam a Schatzihoz, hogy elköszönjek tőle és haza mentem bepakolni.

Ha őszintén mondom, nem volt túl nagy kedvem bepakolni. Inkább lefeküdtem volna, mivel hirtelen nagyon álmos lettem, de közben azért a böröndbe raktam mindent (már napok óta egy kupacban tettem a dolgokat, amiket el akarok vinni). Nagy meglepetésemre olyan tíz óra tájt felhívott a Schatzi, mivel el akarta mondani, hogy elmegy kollegáival valamit inni és ne lepődjek meg, ha nem veszi fel a telefont, ha telefonálnék. Mivel olyan pontosan elmondta hova megy, rákérdeztem, hogy mit szólná hozzá ha én is mennék. Tízenegyre ott is voltam és jól éreztük magunkat, legalább én jól éreztem magam. Schatzi egyik kolleginája meg is kérdezte mikor megyünk megint bulizni...

Most meg még készülődök és végignézem a böröndömet, hogy nem felejtettem el semmit és a konyhába rendet rakok. Negyed hétre jönn értem a taxi. Néha az embernek el kell kényesztetni önmagát. Mivel nagy valószinűséggel egy hétig nem leszek netközelben, a következő bejegyzés valószinúleg 17.-én vagy utána lesz.

Fejlemények hepatitis C-vel kapcsolatban

A héten két cikket olvastam hepatitis C-vel kapcsolatban. Az egyik cikk arról szól, hogy van egy esély arra, hogy pár év múlva (kb 10 év), be lehet majd oltani hepatitis C ellen. Eddig még csak az "a" és a "B" típusok ellen lehet oltatni. Főleg HIV fertőzötteknek veszélyes lehet a hepatitis C, mivel ez a vírus felgyorsít(hat)ja a betegség lefolyását. A hepatitis C-vírus maga meg elég erősen rongálhatja a májat. Még akár májrákot is okozhat.

A másik cikk meg arról szól, hogy most folytatják egy hepatitis C gyógyszer első fázisú tesztelését. Ez a gyógyszer egy hepatitis C protease inhibitor. Az eddigi tesztek alapán, úgy tűnik, sokkal hatékonyabb mint a jelenlegi gyógyszerek a hepatitis C-re. Az eddigi gyógyszerek durván csak az betegek 50%-ánál hatékony.

2007. szeptember 6., csütörtök

RDEA806 első fázisa sikeresen lezárúlt

Most elég nagy a hajtás az irodában, alig van időm bár mire is. Blogokat pár napja nem is olvastam. Most viszont kikapcsolódás jelébe olvastgattam egy kicsit a neten. Ott ezt a cikket találtam, amiről azért még is egy keveset szeretnék írni. Egy kaliforniai cég most fejezte be egy új non-nucleoside reverse transcriptase inhibitornak (NNRTI) a tesztelés első fázisát. Ebből a típusú gyógyszerből már több fajta van, de elég gyakran előfordul a keresztrezisztencia ebben a gyógyszerosztályban. Kerestrezisztancia azt jelenti, hogy ha a vírus rezisztensé válik egyik NNRTI-re, egyben rezisztentsé válhat az egy osztályben lévő másik gyógyszerekre is.

Na, most ez a gyógyszer, aminek a tesztelés első fázisa (a háromból) most sikeresen zárult le, úgy tünik, nincs kitéve a keresztrezisztencia veszélyének, a teszt eredményei alapján. Ráadásúl, úgy tünik, hogy kevés kölcsönhatása van más gyógyszerekkel. Mivel ezek az eredmények biztatóak, nem lehet elfelejteni, hogy még két tesztelési fázis következik. Volt már rá precedens, hogy gyógyszerek a tesztelés utolsó fázisában megbuktak, de alapból biztató szerintem.

2007. szeptember 4., kedd

All's well, that ends well...

Tegnap este megint apámnál voltam. Most már nagyon unatkozik (tegnap napközben párszor fel is hívott munka alatt), ugyhogy már javulóban van. Az orvosok még mindig nem tudják melyik vírus okozta a hepatitiszt, még mindig csak annyit tudunk, hogy nem hepatitisz A. Továbbá, a gyomortökrözés nem mutatott ki semmi rendellenességet, úgyhogy az megint jó hír. Ami apámnak nem annyira jó hír, az, hogy most minimum fél évig elég szigorú étrendet be kell tartania: nulla zsír, nulla alkohol.

Közben meg lassan közeledik a hétvége. A kollegáimat néha már megőrítem azzal, hogy mondom nekik, hogy egy hét múlva mit csinálok. Közben a helyettesemet is fel kell készítenem, mert valami azt súgja, hogy nem fogják a kinti kollegáim időben beküldeni az infókat. Meg csinálok mind azt, ami rajtam múlik, hogy meg legyen.

2007. szeptember 2., vasárnap

C'est la vie

Tegnap este megint édesapámnál voltam. Napról napra jobban van, pénteken már kezdett nagyon unatkozni. Azt abból tudom, hogy munka alatt többször felhívott, hogy keressek ki valamit neki. Ezen felűl, az arcából a sárgaság már majdnem teljesen eltünt. Tegnap este még nem tudta senki megmondani pontosan melyik vírus okozta a besárgulását, csak annyit lehet tudni, hogy nem az "A". Hétfőn még egy gyomortükrözés is lesz és előreláthatólag szerdán mehet haza majd.

Szerdán nagy jövés-menés lesz szüleimnél, mivel édesanyám akkor indul temetésre az Alföldön. Tegnap hallottam, hogy egyik nénikém meghalt, hasnyámirigyrákban. Én is nagyon szívesen elmennék a temetésre, de a jövő hetem a munkahelyem kész agyrém lesz, vagy még annál több is. Nem is álmodok arról, hogy kivehetek egy napot is, hogy elmenjek a temetésére. Legfeljebb, egyszer elmegyek a sírhoz. Ilyen alkalmakkal döbbenek rá, hogy az életben nincs semmi állandó (kivétel az adó és a halál), vagyis az egyetelen állandó, az a változás. Az idő még a legjobb és legszebb dolgokat is tönkreteszi, szetszedi. Ami marad, azok az emlékek, legfeljebb fényképekkel és egyebbekkel erősítve. Az élet megy tovább. Ahogy mostanában szoktam mondani: "C'est la vie."