2007. december 31., hétfő

Életjel

Élek még. Ma rámszólt Jé, hogy rég nem írtam. Igaz, de ha az ember belekezd egy bejegyzésben, félúton meggondolja magát és törli a bejegyzést vagy elmenti, hogy talán majd meg lehet valamit kezdeni vele de aztán egy héttel később mégis a delete-gomb áldozatává válik nem nagyon kerül fel sok új dolog. Az a bajom, hogy valahogy, nem állnak össze a gondolataim. Túl sok dolog kavarodik bennem. Van amikor már a munkába menekülök (mint most, hál' isten a vpn-nek, hogy otthonról is tudok dolgozni), miközben valamilyen zene megy a háttérben (barokk).

Jó, mesélhetnék a karácsonyomról, de mindenkinek megvan a saját kisebb, nagyobb rémtörténete az ünnepekről, de van legalább családom, akinél túlélhetem a rémtörténeteket és ha belegondol az ember, nem is annyira rémesek, csak néha könnyen húzom fel magam. Főleg, ha számomra hülyeségekröl van szó: ki kefélt kivel egy holland faluban amit nem is ismerek (hugom barátjának a szülei és testvére itt voltak az ünnepekre és végig kelett hallgatni ki, mit, kivel csinált és miért...). Volt is valami érdekes. Kiderült, hogy egy holland fejvadász keresett egy állassal kapcsolatban, Hollandiában. Egyik nagyon magas presztizsű társaság keres valakit Rotterdami székhelyükre. Egy ilyen meghívó miatt a kinti volt-kollegáim már gyilkolnának. Nem fogok jelentkezni, nincs kedvem Rotterdamba menni. Öt évet már abban a városban dolgoztam és abban az időben a légkör eléggé erőteljesen romlott, főleg a Pim Fortuijn és később a Theo van Gogh gyilkosságok után. Közben egyik kinti kollegámmal csettelek és őt is megkeresték a fejvadászok, egy ír cég miatt. Hollandiában ezek szerint megint beindult a buli...

Majd január 11.-én Lászlóban kell mennem, a negyedéves randira a kedves főorvossal. December 19.-én voltam vérvételen. Elvileg már december 28.-án mehettem volna kontrollra és eredményért, de mivel Schatzinak ezzel az alkalommal vírust néztek az ö eredményei később vannak meg. Egyrészt nem nagyon izgatom magam az eredmények miatt, lesz ami lesz, másrészt meg kiváncsi vagyok, hogy van-e valami hatása a gyógyszernek, amit a bőrömre szedek. Az ünnepek alatt a hátamon három nagy, vizenyős sebb tátongott, annyira tönkre ment a bőröm. Közben már rendbe jött, nagyábol. Még egy hónapig szednem kell a cuccot. Karácsony előtti szombaton abbahagytam, de nem volt még kedvem elkezdeni a méreg szedését. Minden egyes nap csak halogatom, majd holnap...

Még eszembe jutott, hogy majd ténylegesen gyógyszert kell szednem a fertőzésem miatt. Azt aztán nem lehet csakúgy abbahagyni. Majd meglátom mi lesz akkor. Fölösleges a holnapi nap miatt aggódni, bár ez könnyű mondani. A kivetelezéssel szokott gondom lenni. Rájöttem, hogy eléggé türelmetlen alkat tudok lenni. A munkahelyen néha nagyon türelmes tudok lenni (volt főnököm a cég türelmének szólított néha), de privátban van hogy nagyon de nagyon türelmetlen tudok lenni.

Most, a 2007-es év utolső napján mindenkinek egy nagyon jó 2008-at kívánok, remélem mindenkinek a reményei és elvárásai teljesűlni fog.

2007. december 17., hétfő

Elgondoltat

Úgy látszik, most van a kiborúlások időszaka. Ha van időm, itt-ott beleolvasok egy-két blogba, és észreveszem többen borúlnak ki ezért-azért. Én is ezek közé tartozom, bár nem akartam róla írni ezen a felületen, bár egy páran, akik ismernek tudnak róla. Van is, akin csattant az ostor emiatt. Néha nagyon hisztis tudok lenni.

Ma reggel is kerülgetet a hiszti amikor egyik barátom Hollandiából megszólított. Ővele voltam Ibizán szeptemberben. A hétvégén már keresett kétszer, de épp akkor nem voltam gépközelben, mert boltba ugrottam el, konyhában raktam rendet vagy teregettem. Ma reggel végre sikerült neki. Kiderült, hogy barátja, akit 9 hónapja kiszűrtek HIV-fertőzéssel, 8 hónapja meg egy mirigygyulladással volt otthon (ha valakinek mond valamit: Epstein-Barr vírus, herpesz családba tartozó vírus. Angolúl "kissing disease", vagyis csókolózós betegségként ismert). Azt már tudtam, amikor kimentünk Ibizára. A legújjabb hír, hogy most két hónapja májrákot találtak nála, majdnem bele is halt. Azóta két kémókúrát is kapott és kicsivel jobb. Ünnepekre haza fogják engedni szüleihez, az ország nyugati részén, de ott is rendszeresen be kell majd járnia egyik Rotterdami kórházba, kezelésre. Ja, majdnem elfelejtettem: 38 éves, ha jól tudom. Hisztim oka, hirtelen olyan semmiségnek tűnik...

2007. december 16., vasárnap

Egy éve

Épp most néztem, hogy ma épp egy éve, hogy elkezdtem írni a blogomban. Elég sok dolog történt az az egy év alatt. Kapcsolatom a holland párommal viharosan véget ért, voltam Indiában, megismertem Schatzit, utaztam Hollandiában, Hollandiában végleg lezártam a még futó ügyeimet, szóval nem unatkoztam. Nem sokára lesz majd a fertőzésemnek a harmadik évfordulója és nagyobb bajom nincs. Az ekcémám fertőzésem óta folyamatosan enyhűlt. De ami viszont plusszban hozzájött, az, hogy elég erős hasmenésem szokott lenni, bár az első másfél évhez képest, az is enyhűlt.

2007. december 14., péntek

Nem kell már esernyő a konyhában

Végre! Hat hét után nem csepeg már a konyhám mennyezete. Nem kell már reggel munka előtt és este munka után felnyalni a konyhát. Kiderült, hogy a fenti szomszédnál a tűztől, ami pár hete volt, egy vízvezeték megrongálódott. A konyhámba a mennyezet felét egy nagyon szép sárgásbarna folt mutatkozik, de legalább már nem csatatér. Majd a hétvégén rendet kéne rakni ott is, mivel a hugom, barátja, tesója és barátja szülei ide el szeretnének jönni.

Közben meg alig várom, hogy vége legyen a gyógyszer kúrámnak. Majd ünnepek között vissza kell mennem a bőrgyógyászhoz, hogy abbahagyhatom-e már. Időközben a mellékhatások egyre fokozódnak. Az első három hétben nem nagyon vettem észre semmit, csak vérzett az orrom, mivel kiszáradt a nyálkahártya orromban. De most a bőröm is rendesen szárad, ajkaim is. Már annyira, hogy repedezek, hiába kenem magam mindenfélével. Bízom benne, hogy ha befejezhetem a kúrát, akkor a bőröm rendbe fog jönni és nem leszek már annyira csúnya mint voltam ;-)

2007. december 12., szerda

Nagy hóvihar közeledhet

Hétfő óta mást csinálok. Több a munka, de így most jobban esik. Hétfőn este 11-kor mentem haza, előidézve a régi jó időket. Amikor (lassan) három éve kezdtem, voltak olyan időszakok, hogy rendszeresen este 11-ig, éjfélig dolgoztam, dolgoztunk a csapattal. Nem mondom, hogy megint annyira el fog fajulni a dolog, de nem bírom hosszútávon az üresjáratot. Hétfő este le kelett adnom egy jelentést, olyan témában, amit nem ismertem még. Fél napig vadásztam valamilyen infóra, utólag kiderült, hogy valami rendszerbaromság miatt nem stimmeltek az adatok. Közben azt a három kollegát kelett segíteni, akik átvették tőlem a melóm részét. Kedd reggel még a jelentésen kelett javítani, de nagyából rendbe volt. Kaptam is egy köszönő leveleket több kinti, ami tényleg nagyon jól esett. Én nem voltam nagyon megelégedve munkámmal, majd következő alkalommal ennél jobb lesz. Kicsit tartok a hónap hátralévő részéről. Az eredeti tervem az volt, hogy nyugottan kiveszem még az erre az évre el nem költött 11 szabadnapomat, de asszem ennek a tervnek lőttek. Ahogy most látom a dolgokat, elég sok meló közeledik, már jövő hétig megvan a programom, ha nem vigyázok betemethet a lavina itt az irodában. Gyorsan kéne megtanulnom síelni...

2007. december 9., vasárnap

Compilation error

A múlt hetem nem volt a legsikeresebb hét életemben. Arra jöttem rá, hogy magamat nem ismerem. Ja, csak annyira, hogy magamba gyűrök minden stresszt, haragot, irritációt, amig fel nem robbanok. Higyétek el, nagyon sok düh fér belém, volt 35 év edzés. Az egészben az a gáz, hogy annak az arcában robban, aki nem is érdemli meg. Múlt héten is ez volt. Valakit, akit nagyon szeretek, megbántottam. Most gondban vagyok, mert nem tudom pontosan, hogyan is kérjek elnézést. Nem érdemelném meg, amilyen bunkó voltam.

Szombaton, utolsó percben eldöntöttem, hogy hétvégén nem maradok Pesten, hanem vidékre megyek szüleimhez. Egyik indok az volt, hogy gondolkoznom kelett, másrészt édesanyám hétfőn reggel indul Kárpátaljára, segélyszállítmányal és gondoltam, hogy nem lenne rossz ötlet ha már most oda adom neki a karácsonyi ajándékát... Ahogy láttam, nagyon örült a mobiljának és több lépéses tanfolyamot beszéltünk meg. Most a hétvégén a telefonálás és az ébresztő beállítása volt. A többi is majd egyszer meglesz.

Szóval, hétvégém sok gondolkodással telt, kivéve oda és vissaz felé, amikor aludtam. Péntek éjjel nem nagyon tudtam aludni, úgyhogy eléggé alapjáraton működtem. Össze is írtam elég sok gondolatot, töröltem, írtam, stb. A végén majdnem másfél oldalnyi szövegem volt. Kitöröltem, aztán meg megbántam, hogy kitöröltem (szerencsére van olyan, hogy biztonsági mentés). Közben meg a csoportom értékeléseit is írtam. Holnap nem is tudom mi lesz. Múlt héten, utolsó percben átrendeztek majdnem minden melómat. Egyik új kollegára azt mondták Amerikából, hogy nem akarják már, hogy ő foglalkozzon ezzel a szerződéssel. Hétfőn most olyan melóm lesz, hogy nem tudom miről szól pontosan, egy hétfő délutáni határidővel. Attol tartok további gondolkodásoknak annyi lesz.

Tudja valaki, hol lehet jelentkezni egy teljeskörű újratervezésre?