2008. december 31., szerda

BUÉK!

Jó pár napja volt az utolsó bejegyzésem. Ennek a magyarázata, hogy nem volt internet itt, a szüleimnél, mivel a router felmondta a szolgálatot. Tegnapeste óta van megint internet, miután beüzemeltettem egy másik routert.

Közben megvolt a beszélgetés a háziorvosommal. Az teljesen jól ment, érdeklődve mindenre rákérdezett. Egyett értett, azzal, hogy jobb, ha most pihenek egy kicsit. Ráadásúl az is kiderült, hogy a háziorvosom ismeri a főorvos úrat is, mivel együtt foglalkoztak valamilyen orvosi továbbképzéssel. Egyre inkább úgy vagyok, hogy nincsenek véletlenek az életben :-)

Mindenkinek egy nagyon sikerekben gazdag, egészséggel teli és boldog új évet kívánok!

2008. december 21., vasárnap

Házi orvosommal kell beszélnem

Pénteken kiengedtek a kórházból, mivel egyelőre nem volt már vizsgálat amit tudtak volna végezni. A fertőzés, amit találtak, most kezelés alatt van, de az a fertőzés nem magyaráz meg minden tünetet, főleg azokat nem, amik a legalapvetőbbek: hova tünt a vas és a zsír a szervezetemből? Hétfőnn lesz még egy nyakbadöfés: mintát vesznek a nyaki nyirokcsomóból. Alig várom. Aztán majd januárban is lesz még egy szken.

Most vidéken vagyok, szüleimnél, felerősödni. Szombaton végig aludtam a napot, szüleim percre pontosan, ozták az ennivalót, hogy egyem meg. Gyorsabban hozták az ennivalót, mint ahogy emészteni tudtam. Ha most nem fogok hízni legalább 1 kilót, akkor nem tudom. Ne felejtsek el mérlegre állni ;-)

Csodák csodájára sikerült pénteken elintézni, hogy táppénzre vegyenek fel. A saját háziorvosom tanulmányi szabin volt, úgyhogy a helyettesével beszéltem. Oda adtam az assztisztensnek a kórházi papírt, hogy bent voltam. Az nem volt elég (tartottam már tőle). Biztonság kedvéért a zárójelentést is magammal hoztam és nagy nehezen odaadtam. Kissé féltem odaadni, mivel hallottam már pár rémtörténetet arról, hogy egy hiv-fertőzött háziorvosa nem akart már nagyon foglalkozni a betegével, miután hallotta mi az alapbetegsége. A helyettesnél kiderült, hogy emiatt nem kellett volna félnem. Az asszisztense régebben ott dolgozott az osztályon és teljesen jártas volt a témában. Az orvos sem problémázott ebben a témában. A végén nagyon jót beszélgettünk. Mindenképp majd még vissza kell mennem saját házi orvosomhoz és vele is megbeszélni a dolgokat. A múltba már párszor arra gondoltam, hogy el kéne vele beszélgetni a témáról, de sosem tünt, hogy ott lett volna a megfelelő időpont, így mindig csúszott és csúszott. Ez az egész könnyebb lenne, ha nem lenne a hiv-fertőzés ilyen nagy tabu ebben az országban. Ennek a tabu oka, részben, az, hogy sokan nem tudják pontosan is mi az, hogy hiv és AIDS, az összefüggéseket és egyéb információkat erről. Sokat segítene, ha emberek kissé nyíltabb lennének és mernének kérdezni, beszélni és információkat beszerezni ezzel a témával kapcsolatban.

2008. december 13., szombat

Szeretettel várnak az úthengerrel

Tegnap reggel korán kezdtem a napot. Fél hatkor már fenn voltam, mivel 8ra le kellett valamit adnom az ambulancián. Következő állomás a 11-es épületben lévő röntgen- és ultrahangrészleg volt. Mellkasátvilágitáson nem derült ki semmi, tüdeim tiszták. Orr- és melléküreg képen lehetett látni, hogy rendesen be van dugulva az orrom, most kaptam is rá antibiotikumot a főorvos úrtól. Hasi ultrahangból nem derült ki semmi különös, minden a helyén van és majdnem minden normálisan néz ki, kivéve a lépem, ami kissé meg van nagyobbodva. De az nem csoda, mivel később kiderült, hogy a süllyedés marha magas. Mind kettő valamilyen nagy gyulladásra utalhat. Amikor a leleteket bevittem az ambulanciára, hogy az lenne a legjobb, ha hétfőtől bevonulnék a 22-es épületbe. Nem tudják megmondani meddig kell majd maradnom, de karácsony előtt ki akarja deríteni a főorvos, hogy mi pontosan a bajom. Eddig arra gondol, hogy valahol van egy belső vérzésem, ami elvileg már egy hosszabb ideje viszi az energiámat és a tápanyagokat. A csütörtöki vérvételből kiderült, hogy a vastartalékaim teljesen lementek nullára és a vérszegénység határán vagyok. Ez érdekes, mivel, amikor még Hollandiában laktam és 6 hetente vért adtam, a vasszintem minden alkalommal rekordmagasságbal volt.

Úgyhogy, most minimum egy hétre nem fogok írni, nem tudom mikor lesz a következő bejegyzésem.

2008. december 11., csütörtök

Kezdődik a szétszerelés

Ma reggel, tanulva a tegnapi napból, hogy fél óra a jelenlegi állapotomban nem elég ahhoz, hogy kijusszak a Szent Lászlóba, nyolc előtt5 perccel már útra keltem. Amikor bemehettem a rendelőbe, a főorvos úr jókedvűen köszönt, de a saját finom, diplomatikus módján már mondta, hogy szarúl nézek ki. És, hogy fehérebb vagyok mint a fal...

Az egész vége az volt, hogy megint egy vérvétel, holnap reggel megint a Laciba kezdem a napot. Programon a következő: hasi ultrahang, mellkas röntgen és arc- és melléküreg átvilágítás. Karácsony előtt tervezz a főorovos úr szétszedni, hogy kiderítse mitől vagyok ebben az állapotban, amiben most vagyok. Felkészültem most arra, hogy a Lacit a következő hetekben gyakran fogom látni. Lehet, hogy talán jobb is, ha beköltöznék és onnan járnék be dolgozni ;-)

Ja, CD4-szám 408 volt, ha jól emlékszem. Százalékot nem tudom. Máskor fel szoktam pattanni, hogy megnézzem a számokat, de mivel a felpattanás most nem igazán egy opció, amivel tudok élni az ma elmaradt.

2008. december 9., kedd

Rokkant vén ember vagyok

Túl sok hírem nincs nagyon. A megfázásom nagyából múlóban van, bár néha még visszavág, de egyre kisebb erővel. Ami maradt, az, hogy az izületeim sorra berobbantak. Nem mindegyik, de elég, hogy elég bénának érezzem magam. Most kezdődött a harmadik hét, hogy a baltérdem (és kisebb mértékben a bal bokám is) nem úgy működik, mint ahogy én szeretném. Nem tudok már normálisan lépcsőt járni. Fél lépésekkel haladok le vagy fel egy lépcsőn és ez nagyon nem tetszik. Szaladásról már nem is álmodok. Már többször is előfordult, hogy orrom előtt elment a villamos. Ilyenkor jó lenne egy kocsi, akkor az ember nem függ a BKV-től. Dehát, egy kocsit se megy levegőn és a köteleő és a, stb, stb... A többi problémás izületekkel most valahogy elboldogulok, de nem szeretném ezt az állapotot sokkal tovább húzni. Éjjel gyakran alig alszom, mert vagy ez vagy amaz fáj. Röviden, úgy érzem magam mint egy 95 éves öreg ember.

Ma reggel felhívtam az ambulanciát, kértem időpontot a fődokihoz, kaptam is csütörtökre. Vérvétel is egyből át lett rakva jövő hétfőröl holnap reggelre, hogy legyen miről beszélni. Kiváncsi vagyok, mit mond majd a főorvos úr, de nekem megvan mit szeretnék kihozni ebből a találkozásból. Majd csütörtökön meglátjuk mi lett a vége.

2008. december 3., szerda

Betegszabira akarok meni!

Hétfőn jöttem be dologzni. A napom azzal kezdődött, hogy egy indiaival kellett beszélnem, mivel egyik rendszer, ami kellett, nem engedett be. 20 perc kellett ahhoz, hogy elmondjam négyszer, hogy mit is akarok, pedig direkt lassan, artikuláltan és értelmesen beszéltem. Na, amikor végre megértette mit is akarok, azt mondta, hogy ő nem tud segíteni, továbbítja a hibajegyet magasabb szintre és majd kontaktálnak. Erre az én válaszom az volt, hogy nekem a rendszer most kell, mivel magasabb szinten várnak az adatokra és nem mondhatom nekik, hogy majd megkapják. Erre meg a válasz az volt, hogy leghamarább 24 óra, mire reakciót várhatok. Még egyszer elmondtam nyomatékosabban, hogy nekem most kéne a rendszer, mert egész magas ürgék várnak az adatokra. Mint a magnó: 24 óránál gyorsabb ne számítsak segítségre. Mire hazaértem este, beájultam a kanapémba és két órát aludtam.

Kedden meg az új kollegina laptopja után hajtottam, hogy megkpaták a hibajegyet, hogy telepítsék a laptopot. Igen, megkapták, továbították a magyaroknak. Majd ír nekik egy emailt, hogy asap meg kell csinálni a gépet (indiánok imádják az "asap"-rövidítést, szinte minden íméljükbe berakják), pedig mondtam, hogy nem kell feleslegesen zaklatni a magyar kollegákat. Délután kiderült, hogy mégis küldött zaklató ímélt ide Magyarországra.

Ma megint volt egy kör egy indiaival. Ma csak 5-szer kellett elmondani mit is akarok. A telefonban a menüopció az volt, hogy "pass word resets and/or security", vagyis jelszó újrabeállítás és/vagy biztonsági kérdések. A probléma, hogy az új kollegina nem ér el minden intranet oldalt. Az a gond, hogy a munkájához kellenek adatok erről az oldalról és ez nagyon nem buli, hogy nem éri el az adatokat. A 20 perces telefonbeszélgetés után az volt, hogy hívjam fel a helpdesket, ami felel a pénzügyi rendszerért... Nagyon szépen megköszöntem a segítségét és azon gondolkozom, hogy hogy mehetek megint betegszabira. Nem tudom, be lehet-e írni indokként allergiás indiaiakra...