2009. január 31., szombat

Megyek vissza melózni

Majdnem elfelejtettem, de még adós vagyok a csütörtöki eredményel. Le van zárva minden. Nincs komolyabb, csak a fertőzés által okozott kimerülés. Közben meg hízok rendesen. Tegnap mérlegre áltam és 87 kg-ot mutatott. Mivel csak február 9-én megyek vissza a melóhelyre (ami elég érdekes lesz), még van egy hetem legalább 3 kg-ot hízni.

Már lassan kezdek félni februártól, egyébként. Csütürtök este felhívott egyik legjobb barátom Hollandiából. Kiderült, hogy egyik ismerősöm öngyilkos lett. Ha jól tudom, a lány 27 vgy 28 éves volt. Akkor ment férjhez, amikor Magyarországra költöztem. Bár nem nagyon ismertem, kissé megrázott az egész, mivel most minden hónapra jutott egy haláleset az ismerettségi körömben. Novemberben meghalt Edwin, Amsterdamból, decemberben egy izraéli barátom halt meg és akkor most meg a Marina. Bár nem vagyok babonás elgondolkodtam hogy februárban most mi lesz.

A munkahely meg azért lesz érdekes, mivel a múlt héten létszámleépítés volt. Ettől a hangulat bent nem túl jó. Mennek a találgatások mikor fogják nekünk megmondani, hogy köszönjük szépen az erőfeszítéseket. Ezt meg még jobban elősegíti különböző vezetők által végzett nem tökéletes kommunikáció. Majd lesz valami. Én most a munkám miatt nem nagyon idegeskedek. Ha nem ennél a cégnél, majd másik cégnél lesz lehetőség. Közben egyik kollegától kaptam egy emailt amiben megköszönte, hogy annó, amikor felvettük őt, foglalkoztam vele (amit már elfelejtettem).

2009. január 28., szerda

Dolgoznék már!

Rájöttem, nem tudok semmit csinálni. Nekem valamilyen elfoglaltság kell. Ma itthonról dolgozgattam valamin, amire az egyik kinti kollega külön megkért. Mindjárt magamhoz is tértem, de csak fél egykor fogtam neki. Egy pár ötletem is volt, hogy lehet majd jobban kézben tartani a melót, megbeszéltem a kintiekkel és eddig mindenkinek tetszett. Megint pörgök ahogy egy éve pörögtem. Jó érzés. Csak annyi bibi van még, hogy nem tudok még egész napot így pörögni, az aksi még túl hamar lemerül. De ezen dolgozom.

Holnap reggel megint van randim a Laciban. Már lassan heti szinten látom a kedves főorvos urat. Ez lehet, hogy már kicsit sok... Holnap kiderül majd, hogy a vérképen milyen: segített a sokk zabálás, több már a vas és a zsír a szervezetemben vagy kell még tömni a majmot ezerrel? Holnap is ki fog derülni, hogy lesz a randim tűdődokival és sebésszel rövid távon. Tüdődoki azért jött képbe, mert a CT-én a tüdőmben is látszanak a felduzzadt nyirokcsomók. Az egyik doki (van akinek két orvosa van a 22-esben) ki akarja zárja a tbc-ét. Állítólag van egy nehezen kimutatható tbc. A sebész meg azért jött szóba, mert lehet, hogy ki akarnak venni egy nyirokcsomót, hogy a nyirokcsomórákot lehessen kizárni. Közben meg azt tervezem, hogy februárban (részben) visszamennék dolgozni... Nincs jobb egy kis munkahelyi felfordulásnál. ;-)

2009. január 22., csütörtök

Nincs vége a bálnak

Ma reggel volt a randim a főorvos úrral. Megbeszéltük az vizsgálatok eredményeit. A CT scan alapján még folytatódnak a vizsgálatok. Van egy pár betegség, amit szeretne kizárni a főorvos úr. jövő héten folytatás...

2009. január 19., hétfő

A világ legérdekesebb madara

Most, hogy van időm mint a tenger (még), fogtam magam és youtube-oztam. Nem akarok mindent megmutatni, amit láttam, de az nagyon tetszett. Ez egy austráliában élő madár, ami szinte majdnem minden hangot képes utánozni. Sajnos az őserdőt, ahol lakik, épp akkor vágták ki, ezért lehet hallani a fürészhangokat is...

2009. január 18., vasárnap

Végre hízás

Az új szokásom, hogy vavsárnap reggel mérlegre állok. Eddig nem volt túl jó élmény amikor mérlegre álltam, mivel kórház után még többet fogytam. A mélypont 80 kg volt. Múlt hét vasárnap volt az első sikerélmény, amikor felhíztam 82 kg-ra. És ma megint híztam. Ma reggel 85 kg-ót mutatott a mérleg. Két hét még nem elég, hogy mondhassam, hogy meggyógyultam, de ez legalább tudok hízni megint :-)

Folyt. köv.

2009. január 15., csütörtök

Megható meglepi

Ma este megint vidéken vagyok. Hétfő este mentem fel Pestre, a keddi CT scan miatt. A tegnapi nagyon rossz idő miatt ma indultam vissza. Amikor benéztem a szobámba, itt a szüleimnél, meglepetés várt az ágyamon. Ott várt rám egy hosszúkás fehér doboz, masnival. Ami nekem gyanus volt, hogy a telefonszámo között a céges mobilszámom szerepelt a címzettnél. Kiderült, hogy a kinti kollegák, akikkel együtt dolgozom a szerződésen,az account managerrel az élén, küldtek nekem virágot, és azt kívánták, hogy minél hamarább épüljek fel. A szervezést meg a csoportomra bízták (ahogy ki is derült, majdnem agyrémet kaptak tőlem, mivel az indulásom mindig meglepetés, magamnak is... Azt hiték, hogy már szüleimnél vagyok, amikor egy kollegina, akivel tegnap este vacsoráztam, oda ment hozzájuk és kérdezte, hogy benéztem-e már az irodába...)
Itt van egy fénykép a virágokról, amit kaptam:

Ez többet ér bármilyen gyógyszernél!

Tegnap este, amikor az utak megint járhatóak voltak, még elmentem az Istvánba a CT scanem leletéért. Nem találtak semmi rosszindulatút és minden rendben volt, kivétel a mirígycsomók, amik mind fel vannak duzzadva. Az gyulladásra utal. Fertőzésem óta fel vannak duzzadva a mirígycsomóim, úgyhogy ez várható volt. Azért az jó hír, hogy tovább minden rendben van. Most csak még fel kéne tankolnom...

2009. január 14., szerda

Mit tegyek?

Már lassan itt lesz a 4 hete, hogy hallottam valamit rágám felől. Utoljára a kórházban láttam, mielőtt kiengedtek. Akkor még mondtam neki, ha van lehetősége, nyugottan jöjjön el szüleimhez, bőven van hely. Majd még beszélünk volt a válasz. Azóta csend. Háromszor próbáltam őt hívni, nem vette fel a telefont. Szülinapomra jött azért sms, hogy boldog szülinapot kíván, de a kérdésre, hogy hogy megy a tanulás már nem jött válasz. Szintén az én BUÉK-os sms-emre, amit 31-én fél 12-kor küldtem el, sem jött válasz. Azóta azon töprengek, hogy hívjam-e még vagy nem hívjam. Ha az lett volna, hogy elveszítette a telefonját, szólhatott volna emailben, mivel céges és privát emailcímem megvan neki. Az a lehetőség áll még fent, hogy megbetegedet és kórházba került, de akkor is küldhetett volna valamilyen életjelet. Magamban már elkezdődött a lezárássi folyamat. De hiányzik, hiányzik az is, hogy akkor most mi van? Mi történt? Ezek sezerint nem vagyok annyira fontos neki mint a hite vagy bármi más? Miért nem tudja megmondani mi van, miért nem akar már kommunikálni.

Közben nem panaszkodhatok, hogy nincsenek jelentkezők. Akadnad bőven, magyar de külföldi is. Egyik mondta már, hogy költözzök ki Londonba. Madridból is van meghívó. Bár az elköltözés megfontolandó az menekülésnek is minősíthető. Meg azt se felejtsük el, hogy ilyen távolságból az ember nem az emberbe szeret bele, hanem egy maga által kreált képbe, amit idealizált. Amikor meg megismerkednek élőben az emberek, ez a kép, úgy ahogy van, ripityára szokott törni, mint a becsapódó üvegajtó.

Még egyszer országot váltani? Abban is benne van az esély, hogy ideálképet állít az ember magának. Majd végig gondolom, amikor feldolgoztam ezt a szitut, tisztuljon le a fejemben minden, mert addig amíg le nem tisztúl a fejemben, addig csak menekülés lesz bármilyen költözés másik országba.

Miközben ezt írom, gondolkodom, próbáljam még meg egyszer felhívni Drágámat? Dobjam ki a büszkeségemet az ablakon?

2009. január 7., szerda

Szomorú meglepetés

Hétfőn fenn voltam Pesten, el kellett intéznem, hogy kapjak fizetést decemberre. Be kellett mennem a háziorvosomhoz, táppénzes papírért és azzal meg besohani a bérszámfejtésre. Miért sohani? Hétfőn a háziorvosom délután 4-től kezd rendelni és a bérszámfejtésről a csajok meg fél hatkor kezdik szedni a sátorfájukat. Sikerült mindent elintézni, még le is ugrottam a csoporthoz, beköszöntem. Főnökömnek elmondtam, hogy még ne számítson rám (háziorvosom szerint még korán lenne vissza menni dolgozni, mivel még nem épültem fel eléggé). Nem nagyon tetszett neki, de ez van. Jól esett, hogy a csoportban mindenki nagyon visszavár.

Mivel ez kevés lenni kitölteni egy napot Pesten, reggel bementem a Laciba és Kosa doktorral megbeszéltem a 13-ai CT-szkent (nem volt még beutalóm). A nyaki miríigycsomó biopsziájának az eredménye is megjött közben: reaktív mirígycsomó. Ez annyit akar mondani, hogy nem tudják mitől vannak felduzzadva a mirígycsomóim. Állítólag mindent néztek. Gyomorpolipok eredménye még mindig nincs meg és a hátomból lyukasztot mintából se lettek okosabbak az orvosok. Most még két dolog van függőben: a gyomromból kivett polipoknak a szövettani eredménye és a 13-ai CT-szken. Közben szorgalmasan szedem a vastablettákat és a gyomorsavkötőt.

Miközben ezt írom hallgatok egy CD-ét amit postán kaptam. Ez a CD egy búcsúztatást tartalmaz. Amit november 26-án megírtam, hogy meghalt egy barátom, az ó búcsúztatóját hallgatom. Kiderűlt, hogy 26-án volt az Edwin temetése. Amikor a Laciból hazáértem, ott várt posta. Két számla, egy levél egyik bankomtól és 3 fehér, kézzel címzett boríték. Két kicsit és egy nagyobb. Azt hittem, hogy karácsonyi lapok. Minden borítékot beteszem egy táskába, ami nálam van. Majd vidéken áttanulmányozom. Útközben, amikor egy benzinkútnál megálltunk, gondoltam, megnézem a karacsonyi lapokat. Tudtam, hogy a hugomék küldtek egyet és egyik legjobb barátom és felesége, Hollandiából. A harmadik boríték teljesen váratlan volt és persze kiváncsi voltam. Amikor kivettem a lapot, érdekes volt, mivel szines volt, de valami furcsa volt. Egy gyerek által rajzolt törött szív volt rajta. Kiderült, hogy az Edwin gyászjelentése volt. A lapon kívűl volt a CD amit most hallgatok és egy kézzel írt levél. Kiderült, hogy a lapot az Edwin volt-felesége küldte, mivel a címemet az Edwin személyes cuccai között találta. Gondolom, Edwin csinált egy bucsúlistát. Egy ilyen bucsúlista Hollandiában elég gyakori a HIV fertőzöttek között. Ha netán hirtelen meghalna valaki, ez a lista tartalmazza azoknak az embereknek a elérhetőségüket, akiről azt akarták, hogy értesítsék halálukról. Marije, Edwin volt felesége tőlegm kér elnézést, hogy ilyen későn küldte az értesítőt. Ez nekem hihetetlen volt, hogy aki a volt párját veszítette el egy idegentől kér még elnézést.

Most jutott eszembe, hogy hogy amikor megismertük egymást. Az éveken át, gyakran, amikor telefonáltunk egymással vagy találkoztunk ezzel cukkoltam őt. Az első találkozáskor annyira húztam az agyát, hogy a végén abszolút nem tudta, hanyadán van...

Épp, hogy nem sírok most, írás közben. Edwin édesanya, egyik lánya, unokahuga, nénikéje beszéltek. A főnöke is megszólalt. Nagyon megható. A lelkész nagyon szépen beszélt a 139. zsoltárt alapúl véve. Nem kerülte a témákat, azt hogy apa volt, hogy meleg volt, hogy HIV fertőzött volt, hogy szokott hülyeségeket csinálni. Együtt a zenével majdnem sok. Edwin egyébként zongorázott és hegedült, amikor még élt. Ami bosszant és zavar, hogy egy tökéletes világban még fiatal lennék ahhoz, hogy barátaim elhunynának. De ez a vilag nem tökéletes. Nagyonis nem tökéletes. De az nem jelenti azt, hogy csak le kell ülni és semmit se csinálni, panaszkodni. Tennünk, tevékenykednünk kell. Feladatunk, hogy javítsunk ezen a világon, amit tudunk, hogy jobb legyen. Ez nem azt jelenti, hogy csak magunknak legyen jobb. Az bunkó önzőség lenne. Úgy kell javítani ezen a világon, hogy minél több ember jobban jár azzal, amit csinálunk. Edwinnek már késő, de van annyi ember, akiknek még nem lenne késő, ha tudnánk javítani ezen a világon.