2007. augusztus 29., szerda

Nincs nagyon komoly gond apámnál

Ma este megint apámnál voltam. A tegnapi vérvétel eredményei jobbak voltak mint az előzők, de még nem az amilyen lennie kell. De a jó hír, hogy már van javulás. Ma ultranhangos vizsgálat is volt; májrák és eldugult epevezeték ki van zárva, szerencsére. Most szinte 95%-os hogy hepatitis A vagy B. A vírustipust holnapra meg tudják mondani és akkor kezdhetik a gyógyszeres kezelést is. Egyébként észre lehet venni, hogy már jobban érzi magát. Napközben küldözget sms-eket, ami arra utal, hogy unatkozik.

Ma este, egyébként egy nagyon jót beszélgettem apámmal. Évek óta nem volt ilyen. Az én fertőzésemről is esett szó és kiderült, hogy apám nem tudott róla még. Összesen másfél órát beszélgettünk.

Most meg megyek aludni, hullafáradt vagyok.

2007. augusztus 27., hétfő

Apám: irány Szt. László

Vidéken nem tudtak mit kezdeni apámmal. A májfunkciói meg van emelve. Tovább küldték a Lászlóba, továbbvizsgálatra.

2007. augusztus 26., vasárnap

Rossz hír?

Nemrég beszéltem szüleimmel. Volt hír, ami kissé megrázott. Apám vette fel a telefont és hangján hallottam, hogy nem érzi jól magát. Ez önmagában nem nagyon dolog szokott lenni, mivel az apám a legkisebb dologtól nem érzi jól magát. Nem hipochonder, csak nagyon alacsony a fájdalom küszöbe, úgyhogy, amikor mondta hogy fáj a feje és hasa, nem voltam nagyon meghatódva. Akkor ijedtem csak meg, amikor azt mondta, hogy szemefehérje besárgúlt és nagyon sárga a vizelete. Erre azt mondtam neki, hogy azonnal menjen orvoshoz. Kiderült, hogy kedden megy ultrahangra, bár jobban szeretném, ha teljesen vérképet is csináltatna. Hát, kedden mindenképp többet fogok majd tudni.

2007. augusztus 23., csütörtök

Beszélgetés és szabi


Még nem tüntem el, csak kínlódom az irodában. Kiderült, hogy szabim előtt lenne még bőven munka, amit meg kéne csinálni, illetve, amit nem szeretnék átadni a helyettesemnek. Nem azért, mert nem bíznék benne, hanem azért mert több időben kerülne elmagyarázni, mint magam megcsinálni.

Egyébként kedden érdekes napom volt. El kelett beszélgetnem egyik kolleginával. Már egy ideje sejtettem, hogy bejövök neki, úgyhogy rászántam magam és ebéd alatt elmondtam neki mi is a helyzet velem, vagyis, hogy meleg vagyok. Mivel a beszélgetés már egy pár nappal előtte be volt harangozva, már mindenfélére számított. Csak erre nem... Ebéd alatt párszor el is csendesedett. Kicsit el is húzódott az ebéd. Normál esetben általában 20 perc alatt végzünk, kedden másfél órás volt. A másik témát egyelőre hagytam. Ilyen szempontból, szerintem nem javasolt halmozni a dolgokat. Majd annak is egyszer eljönn az ideje. Egyébként ami érdekes, hogy Hollandiában sosem vettem észre ha egy csaj kedvelt, csak jóval utánna hallottam a pletykákat, hogy xy-nak tetszettem. Itt Magyarországon meg sokkal jobban veszem észre...

Ma napközben, elszaladtam az utazási irodába. Megvettem a búszjegyemet a Bécsi reptérre, úgyhogy az utam most teljesen le van szervezve. Csak annyi hiányzik még, hogy meg kell tudnom az apartman címét Ibizán. Az a holland barátom mondta, hogy eljönn értem a reptérre, de biztonság kedvéért inkább a címet magamnak is leírom, nehogy közben jöjjön valami és nem tud értem eljönni. Vasárnap reggel a 9.-én majd fél hatkor ébresztő, hatkor indulás. Ha minden igaz, kb délután 5, fél 6-ra leszek az apartmanban. Visszafelé szintén időben kell majd kelni, mivel reggel fél nyolckor indul a gép. Azt sejtem, hogy este 23-re otthon leszek, remélhetőleg teljesen kipihenve... Tegnap édesanyámnak elmondtam, hogy megyek szabadságra, Ibizára. Kicsit féltem attól, hogy elmondom, mert olykor mindig annyi kérdést tesz fel: kivel, miért, hova, minek, stb. Most meg csak annyi volt, hogy mikor indulsz, mikor jössz vissza? Lejössz még hozzánk, mielőtt indulsz? Csakúgy csodálkoztam; egy pár másodpercig teljesen el is némultam. Egyébként, egy jobban kezdem észre venni, hogy a kapcsolatom édesanyámmal változik. úgy tünik, hogy végre felnőttként lát, már nem vagyok a "kisfia". Ez nagyából akkor kezdődött, amikor elmondtam neki, hogy HIV-fertőzött vagyok. Nagyából egy év kelett nekem ahhoz, hogy elmondjam. Gondolom attól döbbent rá édesanyám, hogy nem vagyok már gyerek.

Közben be is fejeztem az antibiótikum kúrát, de még mindig úgy köhögök mint elötte. De csak ennyi a bajom. Nem fáj a torkom, csak úgy köhögök, mint a profi bagós. Az lesz majd az érdekes, ha a negyedéves kontrollon a doki majd az fogja mondani, hogy jobb ha abbahagynám a cigizést. De egyébként, már azon is gondolkoztam, hogy ez a fáradtságtól van. Ha kipihenem magam, majd magától elmúlik ez a gond a torkommal. Majd szeptember 17.-én ez ügyben többet tudok mondani.

2007. augusztus 21., kedd

Uccsó buli

Ma este volt az utolsó bulim Ibiza előtt. Tüzi játék után (igen voltam, és nagyon tatszett) haza mentem, megettem a rakott krumplit, amit a szomszédaszzonytól kaptam ma este, és elmentem megint a bárba. Amikor elkezdett esni, már azon járt az eszem, hogy kell ez nekem? De tegnap este félig meddig megigértem a Mike-nak és Jason-nak, hogy ott leszek még az utolsó estén, elköszönni. Amikor odaértem, kiderült hogy Mike már kidőlt, nem bírta a strapát és lefeküdt, mivel holnap reggel 6-kor indul a repülőjük. Jason azért ott volt Van-el, egy másik sráccal Washington DC-ből. Van péntek este is itt volt már, de más utakon járt. Megint jó nagyokat beszélgettünk, közben meg Jasonnek próbáltam taxit intézni hajnali 4-re. A Zóna Taxi nem vett már fel rendelést és a társaság, amit szoktam használni nem volt elérhető az eső miatt. Kürölbelül fél 12-kor ment vissza az apartmanba, ahol eddig volt. Van-nel még tovább dumáltunk mindenféléről. Kiderült, hogy gyóygszabadalmakkal foglalkozik, jogászként. Barátja orvosnak készül a haditengerészeti kórházban Washington-ban. Közben egy svajci srác hozzánk jött és elég zavaróan viselkedett. Nagyon arrogáns volt, minden jobb volt London-ban (ahol most él) és nem sokára San Diegó-ban költözik. Negyed kettőkor együtt mentünk el, az utcán is beszélgettünk még, amíg egy irányba mentünk.

Miközben egyedül haza sétáltam mindenféle eszembe jutott, ami hiányzik Hollandiából. Nem, határozattan nincs honvágyam, de vannak dolgok amit ott csináltam és itt kimaradnak. Egy tömör példa, hetente egyszer jártak hegedűórára Leidenbe, ami egy 15-20 perces bicikliút volt (szél fügvényében). Még esőben is bicajoztam, hegedű tokjában, hátizsákban, kezemben meg esernyő és úgy pedáloztam be. Közben meg trécelgettem ezzel-azzal telefonon. Már lassan két éve, hogy a hegedűmhöz nyúltam, biciklizni már két és fél éve nem csinálom. Egyébként, mostanában mintha több kedvem lenne a sporthoz. Egy másik dolog, ami hiányzik az evezés. Amikor egyetemre jártam egy pár évig eveztem. Amit abba nagyon szerettem, ha az ember benne van a ritmusban, beszükűl a látóköre, csak az előtte lévő embernek a hátát látja, vízpart meg egy hosszú zöld vagy sötétzöld (attol függ, hogy fűves part vagy nádas melett ment el az ember) és egyre gyorsabban, amig fel nem robban az ember tüdeje és akkor még egy lapáttal rá. És mind eközben tartani kell a ritmust, mert ha valaki nem tartja, akkor lelasítja a hajót, vagy akar fel is borúlhat (ami ősszel vagy télen nem igazán nagy buli, főleg ha 15 km-t kell hazaúszni). Befejezem most ezt. Most itt élek. Itt más dolgok vannak. Megyek aludni, holnap reggel fél hétkor, négy óra múlva, csörög az óra...

2007. augusztus 20., hétfő

Már lassan nem ismerek magamra

Kezd már unalmas lenni, de annak ellenére ma este nagyon jól éreztem magam. Talán kitaláltátok; megint bárban voltam. Tegnap este láttam egy helyes pasit, aki próbált ismerkedni, de mivel nem éreztem túl jó magam (hülye fejemmel üres gyomorra ittam és ideges is voltam) eléggé bunkó voltam vele. Gondoltam ma este megnézem, hogy ott van-e. Ott volt, de nem nagyon adódott lehetőség ismerkedésre, beszélgetésre. Lett volna egy lehetőség, de azt lekéstem, mert haboztam. Mire eldöntöttem, hogy oda ülök melé, már más ült oda és abban a percben gyökeret is eresztet. Még atombombával sem lehetett volna kirobbantani a helyéről. Ide ültem, oda ültem. Közben meg ittam az Amaretto-Colámból (mielőtt elindultam magamba erőszakoltam egy zsemlét és a bennt a városban a Mekinél még egy Cheeseburgert ettem és egy milkshaket ittam. Ez elegendő alapozásnak bizonyúlt, mert a négy Amaretto-Cola nem ártott.

Egy idő után két maci mellé kerültem. Kiderült, hogy Kanadából vannak itt egy párhétre. Az egyik, Les, magyar származású, de már nagyon rég kint él Kanadában, Calgary-ben. Nyolc éve van együtt párjával, Steve-el. Össze is házasodtak. Kiderült, hogy Kanadában is létezik már meleg házasság. Most itt vannak, mivel a Les édesanyát látogatják meg, aki Pesten él. Jól elbeszélgettünk. Olyan egy, fél kettő óra környékén haza mentek és én is készülődtem haza menni, amikor felbukkant két ismerős: Mike és Jason. Előtte a White Party-n voltak az Alteregóban, de nem érezték túl jól magukat. Velük még fél háromig dumáltam. Egyébként, nagyon feltünő voltak az előitéletek oda-vissza. Nem voltak nagy előitéletek, de mindig vannak. Amikor megismertem Mike-ot és Jason-t, eléggé felszinűnek találtam őket, de kiderült, hogy azért nem annyira. Főleg a Mike (az idősebb) nagyon sokat tudott a világról. Végül tíz perccel 3 előtt hazaindultam (igen, megint gyalogoltam, de most egy röpke háromnegyed óra alatt értem haza). Ezek a séták jót tesznek, azt veszem észre magamon, hogy több energiám van és általában jobban érzem magam.

Holnapi programom az lesz, hogy takarítani fogok. Már nagyon kéne. A konyhám olyan, mint egy kis Csernobíl. Szeptember végén jönn a hugom, és szerintem tutti, hogy egy pár éjszakát itt akar aludni. Ha nem csillog-villog minden, jövőre is hallani fogom. Ha beosztom a munkát, meg lesz minden mire ide ér, még ha a hetes kiruccanásomat is beleveszem... Közben 4:23 van. Kéne menni aludni, de abszolút nem vagyok fáradt. Ez majd érdekes lesz a keddi napra nézva. Majd meglátom mi lesz, vagy ahogy angolúl mondják: I'll cross that bridge when I get there.

2007. augusztus 19., vasárnap

Nem unatkozom...

Úgy látszik el kezdtem az edzést Ibizára. Megint szép időben jöttem haza és majdnem sikerült berugnom. És csak 1 liter sörtöl! Mondjuk, az könnyen eshet meg, ha az embernek vagy nincs kedve enni, vagy elfelejt enni (igen, mind a két dolog megeshet egy napon). Az este elején három lehetséges tervem volt. Az első, hogy elmegyak ahol tegnap este voltam. A második meg az, hogy találkozom az Mike és Jonas-al az Alteregóban. Az utolsó meg az volt, hogy kiütöm magam és lefekszem. Az első kettő megvolt. A harmadik nem fog már sikerülni, mivelhazafelé menet, 50 perc alat teljesen kijózanodtam. Legalább mára is megvan a napi mozgás.

Szóval, ott kezdtem az estét, ahol tegnap voltam. Volt még valami intézni valóm. Negyed 11-re ott voltam, megittam a két korsó Sopronit. Aztán beszéltem az egyik pultossal és elintéztem amit kelett. Nemrég valaki azt mondta rólam, hogy egy "nagy kedves állat" vagyok. De még egy nagy kedves állat is feldühíthető, ha megvan rá elegendő indok.

Háromnegyed 12-kor leléptem és elsétáltam az Alteregóba. Miután kifizettem a beugrót és megkaptam a karkötőt, lementem és először azt hittem, hogy valami baleset történt. Mintha mindenkinek felrobbant volna a hajszárítója, vagy megrázta volna az áram hajszárítás közben. A divat sosem volt a világom és rájöttem sosem lesz. Majdnem síkítva szaladtam ki a helységből, annyi volt a divatosabbnál divatosabb nyunyóka. Lehet, hogy én nem értem, de nem nagyon bírom a klónokat. Nagyon úgy tűnt, hogy a klóntilalom nem működik. De mivel meg volt beszélve a két sráccal, mégis tovább mentem. Megtaálátam őket és folytatuk a beszélgetést. Meg is néztük a műsort (transvesztitashow volt és utána fellépet egy bizonyos Nikki és Klub 54). Nem is volt rossz. Mondjuk a travishowban láttam egy-két kisebb hibát (Hollandiában egy idejig rendező voltam az egyházi szin-, pantomím- és tánccsapatnál, úgyhogy ilyen dolgokat még mindig észre szoktam venni). Összeségében a show nagyon tetszett, nekem és az srácoknak is. Show után meg tánc volt. Volt egy pár jó dal és táncoltunk egy jó idejig. Végül háromkor léptem le és haza gyalogoltam.

Útközben, a József Nádor téren láttam két turistakoscit. El voltak tévedve. Majdnem oda mentem, hol felajánljam a segítségemet, de az Alterego felé, a Bajcsy-Zsilinszky-n a Bazilika magasságában, megszólított egy olasz ember, hogy merre van az út Bécsbe. Akkor még rendesen lötyögött bennem a liter sőr és bátran kezdtem el mesélni neki az utat franciúl, de már perceken belűl félig-meddig olaszúl is. Lehet, hogy az alkohol segíti a nyelvtanulást... Közben, hazafelé, az alkohol már elpárolgot és siettem haza. De nem is kértek segítséget. Amikor a tér végénél jártam, két nő megszólított, hogy hova megyek. Válaszoltam, hogy haza. Nem mennék el velük egy kicsit, szórakozni kettőjükkel? Erre azt mondtam, hogy, bocsi, de meleg vagyok. Sok mindent lehet mondani Budapestről, de azt nem, hogy unalmas város.

Ezek a séták hazafelé egyébként nagyon jók. Van ideje az embernek végiggondolni a történteket, stb. Útközben még annyi minden jutott eszembe, hogy még írhattam volna vagy négy bekezdést, de szerencsétek van... Mire hazaértem a legtöbbet elfejeltettem. De közben 4 óra 18 lett. Bőven itt az ideje, hogy menjek aludni.

2007. augusztus 18., szombat

Elkezdődött a hétvége

Nem rég jöttem haza. Ma este úgy döntöttem, hogy elmegyek egyik bárba. Érdekes estének bizonyúlt. Kezdem a végével: fél kettő, három negyed kettőkor indultam haza és csak egy órás gyaloglásomban telt. Legalábbma is megvan a mozgás, mivel ma reggel nem tudtam menni kondizni a csütörtök esti buli miatt. Nem azért, mert be voltam nyomva (ananászlétől eddig még sosem rugtam be), hanem azért mert két bowling party után az izmaim ma strajkoltak. Még a hasam is izomlázas volt! Hazafelé, az utcán találtam pénzt. Ez már a negyedik hét, hogy kint az utcán (vagy buszon) találok pénzt. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ha pénzt találsz az utcán az szerencsét hoz....

Ma este időben voltam a bárban, kb. tízre érkeztem. Meg is rendeltem a korsó sört, és lültem, vártam az eseményeket. Negyed 11 lehetett, amikor láttam, hogy a (magyar) exem bejönn a bárba. (ja, tájékotatás képen, összesen két exem van, egy magyar és egy holland. A magyar sráccal olyan három hónpaig voltam. A hollanddal meg nyolc hónapig tartott a kapcsolat). Kiderült, hogy csak pénzt jött be váltani és nem is látott. Még azon morfondíroztam, hogy szólítszam-e meg, vagy sem. Nem szólítottam meg. Nem menekülés volt, hanem a szakításunk eléggé megvidelte őt és nem akartam neki megint felkavarni az egészet.

Aztán, megint egy kis idő után, mellém ült két srác. Az egyik elkezdte rombolni a berendezést (véletlenül) és megkérdeztem, hogy szokása a berendezés rombolása. El kezdtünk beszéltegni hárman. Kiderült, hogy Washington DC-ben laknak. Az egyik srác neve Mike, a másiké pedig Jason. Négy napra vannak itt Pesten, utánna mennek Dubrovnikba és akkor lassan haza. Mindenféléről dumáltunk: meló, politika, Amerikai elnökválasztás, környezet és környezetvédelem. Később kiderült, hogy még többen voltak DC-ből. Mindössze olyan 6-8 fő volt onnan. Nagyon kedvesek volt a Mike és a Jason és szépen múlt az idő. Mielőtt haza indultam volna, megbeszéltük, hogy szombat éjfélkor találkozunk egy másik bulihelynél. Úgy tünik a hétvégém más lesz a tervezettnél...

2007. augusztus 16., csütörtök

Antibiótikum

Végre megint végig aludtam egy éjszakát. Eddig legtöbbször minimum háromszor ébredtem fel és nehezen aludtam vissza. Lehet, hogy az antibiótikum segít, amit hétfőn este felírt nekem a doki. Valami teljesen más ügyben voltam nála, köhögnöm kellett és már nézte is a torkomat, mivel, szerinte, olyan köhögésem volt mintha már 50 éve cigiznék. Pedig egész életemben kb 4 cigit szívtam el. Kiderült, hogy elég csúnya torokgyulladásom van. A köhögésen kivül nem nagyon vettem észre, hogy lenne valami baj a torkommal. Most, hogy harmadik napja szedem a pirulákat, a köhögés szépen múlik. Most, hogy már ébren vagyok, megyek kondizni. Most nyit a konditerem.

Ma este nagy buli lesz. Egyik menedzserünk nem sokára megy vissza, haza, az USÁ-ba. A belvárosban csapunk egy bulit az egész részleggel. Nem tudom még milyen állapotban fogok hazatérni... ;-)

U.I.: Nes, megvan a toltő!

2007. augusztus 15., szerda

Alakulnak a dolgok, lassan, de biztosan

Ma munka után volt a szokásos röplabda. A megszokott bénaságom ma elmaradt és elég szépen röpítettem a labdákat. Ha így haladok, talán harminc év múlva Olimpiai szinten leszek... ;-) De egyébként észreveszem, hogy a rendszeres kondizás segít. A mai két órás edzés után nem is voltam fáradt, pedig pörögtem rendesen. A múlt napokról nem tudok semmi különöset mondani. Hangulatom már nagyon Ibiza felé tart, fejemben már készülődök; mit kell vinnem, mit nem. Közben eldöntöttem, hogy laptopom ezzel az alkalommal itthon marad, úgyhogy egy hétig nem leszek netközelben. Érdekes lesz egy netfüggő alaknak, mint én. Hogy fogom azt kibírni? Majd meglátjuk. Ja, most jut eszembe.. meg kell még keresnem a fényképezőgép töltőjét. Nesnek igértem fényképeket Ibizáról. Most az a baj, hogy nem tudom hova raktam, miután visszajöttem Indiából (ki a fene gondolt akkor arra, hogy 6 hónapra rá szabira fogok menni), úgyhogy, Nes, a fényképek most a töltőn megtalálásán múlnak. ;-)

Most írás közben keresgéltem, de nem találtam. Máskor folytatom a vadászatot... De amit találtam, a régi fehér farmerem, amiből már négy éve kihíztam. Egy próbát merészeltem, és csodák csodája: fel sikerült vennem cipőkanál segítsége nélkül! Hosszú volt az út a 105 kg-ról a mostani 89 kg-ra. Legalább két sikerélményem volt ma: a röplabázás és a farmer. Közben töröm a fejem, hogy hol hagyhattam azt a töltőt. Még két nap van hátra, ebből a hétből. Még nemtom mit csináljak a hosszú hétvége alatt. Megyek aludni, holnap megint korán kelés; reggel találkozom szüleimmel a Nyugatinál, mielőtt elmennék az irodába.

2007. augusztus 13., hétfő

Nem az én napom...

Bár a nagy világproblémákhoz képest, nagyon kis dolgok voltak, ez a hétfő nem nagyon kedvező módon kezdődött számomra. Időben ébredtem fel, kb háromnegyed 7-re ébredtem. Hétkor el is indultam a konditerembe. Oda érve, rájöttem, hogy otthon hagytam a pólómat, úgyhogy vissza haza. Tiszta póló előkeresve, irány konditerem. Az öltözőben rádöbbentem, hogy kizártam magam... Megint vissza, de most vágtatva, mivel attol tartottam, hogy a szomszédasszony elment dolgozni. Szerencsére szabad napos volt ma. Miútán megkereste a pótkulcsot, előszedtem a kulcsomat a vasalódeszkáról és harmadik nekifutás volt. Végülis nyolc előtt tíz perccel voltam a konditeremben. A nagy oda-vissza szaladással már meg is volt a bemelegítés. Nrm kell csodálkozni, ha valamikor el fogom hagyni a fejemet valahol. Bízom benne, hogy a hét hátralevő része ennél jobb lesz. Minden esetre, egy héttel közelebb leszek a szabadságomhoz.

2007. augusztus 9., csütörtök

Körvonalazódik a nyaralás...

Ma este beszéltem a holland barátommal, akivel szeptemberben Ibizára mennék. Lefoglalta az utat; szeptember 9-től 16-ig. Holnap reggel meg én el fogok menni az utazási irodába, hogy foglaljak helyet a repülőn. Eddig egy szeptember 8.-a indulás van lefixálva, de remélem, hogy lesz egy szeptember 9.-e indulás is, mert egyébként egy éjszakát egyedül kell majd töltemen. Majd holnap kiderül.

2007. augusztus 8., szerda

Csend


Most ébredtem... Kicsit elaludtam magam, ami nem csoda, mivel négy után feküdtem le. Nem tudom, hogy miért állt le a hurrikán a fejemben. A két lehetőség: vagy most túl fáradt és kába vagyok, vagy a tegnapi beszélgetés a barátommal Amsterdamból végre helyre rakott mindent. Majd napközben fog kiderülni. Most hogy csend van, számomra kiderűlt mi is volt a bajom. Nem féltékenység, nem türelmetlenség. Féltem. Féltem, hogy az egésznek a végén csak egy nagy seb marad a lelkemben. Éltemben először van az, hogy valakinek ennyire kinyitottam a szívemet és ennyire el tudtam magam engedni. Egyfelől az jó dolog, másfelől nagyon nagy felületet ad sérülésre. Még meg kell tanulnom még jobban megbízni Schatzi-ban.

Ma este megyek röplabdázni. Ha most utánna gondolok, sok kedvem van röpizni. Most írás közben remélem, hogy a Schatzi-vel minden rendben, a "nincs hír az jó hír" alapján. Ma este úgy gondolom, hogy korán próbálok lefeküdni.

Tegnap este egyébként kiderült, hogy az ex-párom Hollandiából jól van. Nagyon el van foglalva a munkájával és a lakása berendezésével. Május elején sikerült vennie, annak ellenére, hogy rokkant nyugdíja van fertőzése miatt. Az elég nagy teljesítmény, szerintem. Egyébként nem kétkedtem benne, hogy sikerülni fog neki. Abszolút nem hülye gyerek. Mielőtt az egyik napról a másikra elvitte a fertőzés az erejét, egy menedzser volt elég nagy részlegen. Sokat és keméyen dolgozott mindig. Amint kiderűlt, a közös ismerősünknél is már érdeklődött utánnam, hogy mi van velem. Szerintem az jó jel, mivel az jelenti, hogy neki csak egy kis idő kell neki és nincs hallálos harag. Részemről az soha nem is volt, de nem tudtam, hogy az ő részéről mi van.

Közben meg rájöttem, hogy tízkor van egy telefonos megbeszélésem a holland és svéd főnökemmiel. Mivel nem tudtam volna időben beérni az irodában, úgy dönöttem, hogy itthonról kezdem a napot. Interneten be tudok jelentkezni a hálózatra és majd a megbeszélés után megyek be. Most be is fejezem, mert közben tíz van.

Emlék...

Miközben keresgéltem a youtube-on, ezt a klippet találtam meg. Amikor egyetemre jártam, ez nagyon menő volt az utolsó évemben. Utánna is, amikor pultos voltam egy meleg diszkóban is sokat hallottam.

Információ: a Hermes House Band diákok voltak a Rotterdam-i egyetemen. Nem csak a zene tetszik, hanem a szöveg is, mivel a szövegnek van ereje: túl lehet élni mindent, ha az ember képes megtartani az érzelmeit (szeretetét). Hirtelen majdnem tíz évvel fiatalabb lettem.

Menekülés vagy szabadság?

Nem mondhatom, hogy ma unatkoztam. Reggel még eléggé gyilkos hangulatom volt, ahogy lehetett már olvasni. Mielőtt elmentem volna az irodába, felhívtam egyik holland barátomat, aki az ország keleti részében él és mint virágkötő dolgozik. Már többször elhívott magával szabadságra, de vagy neki nem volt jó az időpont, nekem nem volt jó, vagy egyéb más probléma volt. Nekem ez a gyilkos hangulat arra utal, hogy kezdek megint nagyon kifáradni és kell egy kikapcsolódás. A virágkötő azt válaszolta, hogy még mindig tervben van az utazás Ibizára.

Az agyam nem nagyon volt a munkámnál ma, de valahogy sikerült lenyugodnom a nap folyamán. Délután felhívtam a kinti főnökömet. Egy kicsit beszélgettünk, aztán megkérdeztem tőle, hogy lehet-e szó arról, hogy szeptemberben egy hetek kivehetek. Az első válasza az volt, hogy inkább ne, mivel a szeptember nagyon zűrös időszak. De másrészt azt mondta, hogy tudja, hogy a múlt hónapok számomra nagyon zűrösek voltak, mivel volt egy pár elég nehéz és különleges feladatom. Következő amit mondott az volt, hogy biztos vagyok-e benne, hogy egy hét elég lesz? Nem akarok még egy második hetet kivenni. Válaszként azt mondtam neki, hogy lehet, hogy egy-két napot pluszban kiveszek, de két hét nem kell. Előtte egy kinti kollegával is beszéltem, aki nekem küldi az anyagok részét és ő meg azt mondta, hogy nyugodtan menjek szabira. Ha a szabim miatt előbb kell beadni az anyagokat, szóljak időben és megoldjuk. Szóval, a kinti kollegák nem csinálnak gondot abból ha szeptemberben mennék.

Este két baráttal beszéltem. Egyik innen Pestről, másik Amsterdamból. Az egyik beszélgetés után megint tombolt a hurikán a fejemben, a másik után meg teljesen lenyugodott. Egy fontos tényező szerintem a nyelv volt. Mivel a hollandban nagyon jól felismerem az árnyalatokat és finom külömbségeket, ezt a magyarban (még) nem ismerem (annyira). Remélem, hogy az éjjel most jól tudok aludni (bár nincs már sok hátra...).

Közben még a szeptemberi kiruccanásról is gondolkoztam. Most menekűlök vagy csak simán megyek szabira, pihenni. Bár lehet, hogy menekülésre hasonlít, keményen megdolgoztam a szabad időmért. Szerintem megérdemeltem ezt a hetes kikapcsolódást (ha összejönn).

Itt van egy klip, amit egy holland együttes csinélt: que sera, sera. Ami lesz, az lesz... Nem jó ha az ember a jövőröl idegeskedik. Úgyis eljönn annak, aminek jönnie kell... ;-)


2007. augusztus 7., kedd

Gyilkos hangulat

A kondizás nem javított a kedvemen; a sulyak csakúgy repkedtek. Jobb lesz ha figyelmeztettem kollegáimat, hogy ma gyilkos hangulatom van. Csak azt kéne kiderítenem, hogy honnan jött az az álom, ami annyira felvitte az adrenalin szintemet.

Mi ez?

Nem tudom már mi van velem. Az éjjel megint felébredtem. Fél négytől negyed ötig fenn voltam. Sikerűlt visszaaludnom, de most ébredtem és egy nagyon furcsa és nagyon aggresszív álmom volt. Ez se volt még. Megyek kodizni, valahogy túl kell tennem ezen az álmatlanságon. Ki kell fárasztanom magam.

2007. augusztus 6., hétfő

Furcsa hétfő

Érdekes volt a mai nap, ami azzal kezdődött, hogy végre, hetek után, végig aludtam az éjszakát anélkül, hogy óránként felébredtem. Reggel hétkor, óra előtt, fel is ébredtem és elmentem kondizni. Kondizás után, egy gyors zuhanyozás és irány az iroda. Mivel kicsit csúsztam, fél tízkor egyik kollegám felhívott, hogy tudom-e hogy 10-kor van egy telefonos megbeszélésem. És, hogy a menedzser keresett. Fél tíz után 10 perccel a bejáratnál találkoztam a menedszerrel és kiderült, hogy az ügy meg is oldódott.

Délkor vége volt a megbeszélésnek, és ekkor behívott a menedzserem. Amikor behív, sosem lehet tudni mi van. Vagy gáz van, vagy jó hírt közöl. Ma az utóbbi volt. Mivel a munkafolyamat áthelyezése Indiában lezárult és én is hozzájárultam a sikerhez, kaptam egy dicséretet. Amikor kint voltam, februárban, egy Londoni kolleginával végig vittük a tréninget. Emelett még a saját munkámat is megcsináltam, mivel nem volt helyettesem. Ezek szerint feltünt nekik, és most, hogy lezárúlt a folyamat, megköszönt és megdicsért. Ezen kicsit meg voltam lepődve, mivel amikor Indiában voltam, egyszer, kétszer (háromszor? nem tudom már) lecsaptam egy dilit. Az egyik vezetővel úgy veszekedtem, hogy az egyik amerikai kolleganő két napig félt megszólítani. egyébként, azért volt a dili, mivel többször figyelmeztettem a vezetőket kockázatok miatt. Az első három alkalommal nagyon türelmesen elmondtam a következményeket, ha folytatják azt a bizonyos viselkedést. A negyedik alkalomtól már nem voltam annyira türelmes és kedves. Magamban ezt az útat sikertelennek könyveltem el. Ezek szerint nem volt az. Csak úgy néztem, mint a borjú az új kapúra.

Délután a kedvem hirtelen rosszabb lett, mivel Schatzi elutazott szabira. Nem sajnálom tőle a szabiját. Nagyon is megérdemli és kellett is neki. Azért romlott a kedvem rohamosan, mivel egy idejig nem lesz lehetőség kommunikálni vele. Az egyik kollegám (aki ma reggel felhívott hogy mikor szándékozok bemenni az irodába) már szólt is, hogy nagyon savanyú arcot vágok. Ma relatív korán haza is húztam. Hátkor zártam le a gépemet. Ma este meg találkoztam egy csettárssal, benn a városban. Úgy elszaladt az idő, hogy csak most jöttem haza. A találkozás jót tett, mivel mostanra el is tünt a rossz kedvem. közben megettem a kajámat... megyek aludni.

2007. augusztus 5., vasárnap

Összehasonlítás


A tegnapi esküvő jó volt, bár eléggé más volt, mint amihez hozzá vagyok szokva holland és belga esküvőkhöz képest. A polgári része nagyon olyan hivatalos, majdnem bírósági targyalásra emlékeztetett. Az esküvőknél, amiket eddig láttam Hollandiában és Belgiumban sokkal közvetlenebbek voltak, személyesebbek. Az is lehet, hogy ez az esküvő pont így sikerült. Nem tudom.

Ja, Schatzi, a jóslatod nem jött be. Nem késtem el, sőt, fél órával kezdés előtt ott voltam. :-P

Az egyházi része is kicsit furcsa volt részemre, annak ellenére, hogy református templomban tarották. Eddig még csak teljes istentiszteletet látam egy egyházi esketésnél. Ez az jelenti minimum egy óra, ének, bibliaolvasás, prédikáció. Tegnap egy fél órás volt, nem volt ének, volt egy idézet a bibliából, rövid prédikáció és aztán az eskűtétel. Sejtem azért volt, mert a násznép fele római katolikus volt, vagy egyáltalában nem jár templomba. Egyébként rádöbbentem megint, hogy mennyira nagy nyomot hagyott a múlt rendszer. Hollandiában a kereszténységröl való tudás alapismeretnek számít. Tegnap tőlem kérdezték a kollegák mi mit jelent, stb. (útközben katolikus, luteránus és református templommal találkoztunk). Mondhatom, hogy a tegnapi nap tele volt új élményekkel.

Visszafelé a volt főnökömmel mentem villamoson. Mivel mind ketten nem mentünk a vacsorára és közel hat óra volt, eléggé ki voltunk éhezve. Úgy döntöttünk, hogy el megyünk vacsorázni. A villamoson elég jól elbeszélgettünk a hitről, a melegségröl, kapcsolatokról. Hét óra volt már amikor mind ketten haza mentünk. Eléggé ki voltam fáradva, pedig nem nagyon csináltam semmit egész nap.

2007. augusztus 4., szombat

Hétvége

Tegnap nem is volt annyira vészes mint gondoltam a nap elején. Este nyolcre végeztem, meg volt minden. A városnézés a hollandokkal meg jó sikerült. Legalább azt mondták, hogy nagyon tetszett amit mutattam nekik. Először villamossasl elmentünk a lánchídig, a Budavári siklóval felmentünk a várba, a palotátol megnéztük a kilátást, elsétáltünk a Mátyástemplomig, le a lépcsőkön a halászbástyánál, át a Lánchídon a Bazilikához. Földalattival elmentünk a Hősök terére és aztán vissza. Kicsit késtem a telefonos konferenciámról, de annak ellenére is még rekord idő alatt megvolt. Összesen három óra alatt megvolt a kis túra.

A nap vége felé édesanyám még felhívott. Vérvétel után mondtam egyszer, hogy eredméynt majd augusztus 3. kapom és megkérdezt, hogy hogy vagyok és mi volt az eredmény. Miután elmondtam a számokat, rákérdezett, hogy ez mit is jelent így. Röviden is tömören elmondtam neki és úgy tűnt, hogy meg volt vele elégedve.

Közben ma meg készülődök egy esküvőre. Egyik kollegináé. Közben még be is kéne vásárolnom és ma reggel meg kellemetlen meglepetés ért. A hűtőm nem hűt, hanem fagyaszt... majd esküvő után azzal is kéen foglalkoznom. De most az van, hogy a reggelim megfagyott. Közben már kivettem, hogy megolvadjon a fél liter joghurt, de mire az megolvad, lassan ebédelni kell... Asszem kiugrok a közértbe egy pár zsemléért.

2007. augusztus 3., péntek

3. negyedév eredményhirdetés


Szép jó napot (vagy estét) kivánok kedves olvasóimnak!

Ma fél nyolckor voltam a Lászlóban, a júliús végi vérvétel eredményéért. Az abszolút CD4-szám nagyábol szintem maradt az előző számhoz képest (738, múltkor 729). Vizsont a relatív CD4-szám 29,5%-rol 22%-ra süllyedt. Ha visszanézem a számokat május 2006-ig, elég nagyokat szoktak ugrani (legmagasabb 1092, legalacsonyabb 702), úgyhogy a mai eredmény nekem nem ad nagyon okot az aggodalomra. Elég normális dolog, hogy ingadoznak a számok.

Majd október végén lesz a követkető randi Nelly-vel vagy Ágival, vérvételre.

A mai naptól kicsit félek... húzós lesz. Ma, nap végére, van egy határidőm, de közben itt Magyaroországon vakációzik egyik legnagyobb (belső) ügyfelem. Ma reggel bejönn az irodába, rövid megbeszélésre. Utána meg elviszem őt és csoportját és megmutatom nekik a várost. Aztán 2-re vissza kell érnem, egy telefonos megbeszélésre. Na, most be is fejezem, bele kell húznom, hogy időben mindennel végezzek.