2007. július 31., kedd

Non ! Rien de rien


Ma reggel ezzel a szöveggel ébredtem és ma szinte egész nap már a fejemben van.

Non ! Rien de rien
Non ! Je ne regrette rien
Ni le bien qu'on m'a fait
Ni le mal tout ça m'est bien égal !

Non ! Rien de rien
Non ! Je ne regrette rien
C'est payé, balayé, oublié
Je me fous du passé !

Avec mes souvenirs
J'ai allumé le feu
Mes chagrins, mes plaisirs
Je n'ai plus besoin d'eux !

Balayées les amours
Et tous leurs trémolos
Balayés pour toujours
Je repars à zéro

Non ! Rien de rien
Non ! Je ne regrette rien
Ni le bien, qu'on m'a fait
Ni le mal, tout ça m'est bien égal !

Non ! Rien de rien
Non ! Je ne regrette rien
Car ma vie, car mes joies
Aujourd'hui, ça commence avec toi !

Paroles: Michel Vaucaire. Musique: Charles Dumont 1961© Eddie Barclay / SEMI


2007. július 28., szombat

Ki vagy?



Ki vagy?

Egyik szemed mosolyog, másik sír.

Ki vagy?

Fejeden látom álarcok ezreit; ismerlek, de még sem.

Ki vagy?

Ott látlak mindenhol, mint a kisértet: a villamoson ülve kinézek, látlak. Kirakatot nézve, látlak. Amikor reggel borotválkozom, látlak.

Ki vagy?

Napok óta nem alszom. Aggódom. Gondolkozom. Lebénul a gondolkodásom.

KI VAGY?

2007. július 27., péntek

Végtelen álom


Úgy elrepült megint ez a hét, mint a fecske a rovarok után. A hétfő vérvétellel kezdődött. Most Ági vette tőlem a vért és nagyon jó kedvében volt. Mindenféléről cseverészett. Augusztus elején kaptam időpontot az eredmények megbeszélésére. Közben még Rózsi is bejött a szobába és mihelyst végzett velem Ági, időpontot kértem tőle a fogászatra, a féléves kontrollra (az egyik dolog amiről nem hittem volna, hogy hiányolni fogom Hollandiából). Aztán megint a mókuskerék az irodában. Nagyon nem volt kedvem vissza menni. A szemben lévő kollegina még mondta, hogy mennyire energikus vagyok. Ritkán van olyan eset, amikor jó szinész vagyok...


Közben egyre jobban elkezdett fájni a nyakam és ráadásul péntekre még be is gyulladt a torkom. Addigra a nyakam már annyira fájt, hogy nem bírtam elfordítani a fejemet. Rég volt ilyen, nagyon utálom. Végül már annyira fájt, hogy felhívtam egy masszőrt és időpontot kértem. Csak fél órája volt, de most legalább fájdalom nélkül fordíthatom el a fejemet. A hirtelen mozdulatok még mindig tilosak... Holnap valamikor délután folytatás, de akkor egy órás kezelést kérek. Utána még mentem szaunázni egy kicsit. A száraz forró szaunában megszólított egy srác, azt mondta hogy nem vagyok magyar... Mi határozza meg, hogy valaki magyar vagy sem? Hát akkor nem vagyok magyar... Most jut eszembe az az édes kis történet, amikor a Teve utcába el kellett mennem a TB-kártyámért. Péntek délelőtt volt, épp zárás előtt háromnegyed órával pottyantam be (szeretem a just-in-time-management-et, ha összejönn). Ott ülök az egyik ablaknál, és egyik ügyintéző kisasszonyal beszélek. Oda jön a portás, szól a kisasszonynak, hogy kell-e még pénztár? Ügyintéző válaszol, hogy nem. Erre a portás enyhén felháborodva: "De ez külföldi, nem?" Mintha nem értenék magyarul (bár ebben az állításban már egyre jobban magam is kétkedem). Az benne az érdekes, hogy a portással egy szót sem beszétem, nem is nyitottam ki a számat, nem hallhatta az akcentusomat.


Közben rájöttem valamire... Nem vagyok magyar sem, holland sem. Külön állatfaj vagyok, még nem vagyok beazonosítva. Nem is várom, hogy beazonosítsanak.


Na, ez a kitérő után, vissza a főfonalhoz. Kedden egy kinti kollegával beszélgettem. Segítettem egy-két dologban, adtam tippeket, stb. Aztán kérdezte tőlem, hogy nem mennék-e vissza Hollandiába? Consulting állásról beszélt. Nagyon megköszöntem, de nem egyelőre még nincs kedvem vissza menni Hollandiába. Nem tudom, hogy valaha lesz-e. Még más dolgokról is beszéltem vele. Fél hétkor, hétkor fejeztük be a beszélgetést.


Miközben ezt most írom, feltettem vizet egy bögre levesnek. Az eredeti terv az volt, hogy főzök krumplis tésztát (édesanyám megcsinálta már az alapot), de nincs kockatészta itthon. Úgyhogy B-terv: egy jó forró, jó sós leves... Remélem, hogy egy kicsit fertőtleníti a torkomat.


Szerdán nem történt semmi érdekes. A csütörtök este nem élte túl a cenzor piros ceruzáját.


Közben csak egy hete volt a szabim, de megint nagyon fáradt vagyok. Valahogy nem volt elég az az egy hét, vagy túl sok dolgon jár az agyam. Néha már arra vágyok, hogy aludjak egy jó nagyot. Akár egy hetet, vagy még többet. Néha a végtelen álom nagyon jól hangzik. Vagy mégsem?

2007. július 20., péntek

Vége a szabinak (ebben a hónapban)


Ez a hét nagyon gyorsan eltelt. Végülis a szüleimnél voltam, édesanyám már nagyon kérdezte, hogy mikor leszek már ott hosszabb időre, nem csak egy hétvégére. Sokat pihentem... volt hogy napközben egy kicsit ledőltem, hogy pihenjek egy keveset és úgy elaludtam, hogy órákkal később ébredtem csak fel. Szerencsére szüleim háza elég hüvös, úgyhogy nem volt gond a hőmérséklettel, hacsak nem mentem ki.


A szüleimnél rájöttem, hogy már teljesen elszoktam a tévézéstöl. Itt Pesten nekem nincsen tévém és a szüleimnél észre vettem, hogy nincs türelmem végignézni egy programot. Egész héten csak egy dolgot néztem végig: CSI: Las Vegas, ami egyik holland csatornán ment. Egyébként eléggé érdekes, hogy leszoktam a tévézésröl. Régebben nem is lehetett kirobbantani a tévé elől.


Azért nem csak punnyadtam a héten. Szombaton mindjárt az első program, amikor haza értem, az volt, hogy egyik rokontol elhoztuk a könyveimet. Egy idejig ott tároltuk őket, mivel Pesten nem tudtam sehova se tenni, és a szüleimnél meg építkezés volt, úgyhogy ott sem fért el sehol. Az első könyv amit előszedtem a biokémiai könyvel volt az egyetemröl. Diákkoromoban is márnagyon szerettem azt a könyvet. A hét folyamán bele olvastam itt-ott.


Esténként meg a szüleimetsegítettem a kert locsolásával. Jó kis meló volt, általábban egy két, három órás torna volt. Volt a zöldséges kert, hátul, és a virágos kert a háznál. Ezen a héten, az első virágoskert rám volt bízva... Csak most tűnt fel, hogy mennyi növény van ott... angyaltrombitafa, fuchsia, citromfa, fügefa, rózsák, flox... többit már el is felejtettem...


Hétfőn reggel lesz a negyedéves randim a Nelly vagy az Ági nővérrel. Utánna meg irány az iroda... nem is nagyon hiányoltam az irodát... Lehet hogy még több szabi kelett volna? ;-)

2007. július 13., péntek

Pihenés

Elkezdődött a hét szabadságom. Tegnap és ma olyan láblógatós napok voltak. Mind két napon 10 után mentem be dolgozni és korán léptem le. Csütörtökön fél hatkor sikerült haza mennem, pénteken meg fél ötkor...

Most egy hétig nem leszek gépközelben.

2007. július 10., kedd

Sok szelén cukorbetegséget okozhat


Sivamantra már írt a szelén hasznos hatásárol HIV-fertőzöttekre. Az a bejegyzés itt találaható. Ebben a cikkben szó van egy új tanulmányrol, amit az USÁ-ban végeztek a szelén hatásairol. Ahogy Shivamantra már leírta, a szelén korlátozza és fekezi a HIV-et a fejlődésében. Ebben a legfrissebb tanulmánybol kiderül, hogy a szelén, túladagolás esetében, 50%-al növeli az esélyt a cukorbetegség kialakulására. A tanulmányban majdnem 8 éven át követtek 1200 beteget, akiknek a fele napi 200 µg szelént kapott. A másik fele placebót kapott. Akik a szelént kapták, 50%-al magasabb esélyük volt cukorbetegség kialakulására. Az orvosok nem javasolják azt, hogy most ne használjunk szelént, csak annyit hogy ne vigyük túlzásba használatát. A szelénnek egyébként enyhe pozitív hastásal volt a rák túlélési esélyekre.

2007. július 9., hétfő

Megvan!


Hogy mi van meg? A francia nyelvvizsgám sikerült! Amitöl féltem a vizsganapom, beteljesült: a délutáni felvonás: a szóbeli nem sikerült annyira jól, de a vizsga három másik része úgy sikerült hogy megvan az teljes vizsga. Majd holnap el kel mennem a bizonyítványért. Ez egyben volt a nap legjobb híre. A mai napot legszívesebben minél hamarább elfelejteném. De hát ez is bele tartozik az életben, hogy mások után össze kell pakolni. Holnap biztos vége lesz már. Utánna még egy pár nap az irodában és megyek szabira. Egyébként szüleimhez megyek vidékre. Ott úgy fogom kezdeni a szabit, hogy leengedem a rendőnyt is végig alszom a napot! (Ha sikerül.)


Pénteken egyébként nagyon meg voltam lepődve. Beszélgettem egy takarítónővel az irodában. Rövid idő után a melegházasságrol is szó esett. Azt álította, hogy szerinte nem lehetne megengedni a melegházasságot, mivel a melegek terjesztik a HIV-et. Egyrészt a logika hiánya döbbentett le eléggé, másrészt az, hogy nem is akart érdemlegesen vitázni a témárol. Ezelőtt rendszeresen beszélgettem vele, és úgy tünt, hogy normális értelmes ember lett volna. Az egészben az a bosszantó számomra, hogy ez a nő évekig kint élt (a volt Nyugat-)Németországban. Ott aztán megtanulhatta volna, hogy egy demokrácia hogyan is működik. Lehet, hogy sokat várok el?


A hétvégén, egyébként, elolvastam a gay.hu-oldalon Gyurcsány bejegyzését Szetey Gáborrol, blogjába. Mióta itt Magyarországon élek, nem foglalkozom a (magyar) politikával. Nekem ez a bejegyzés teljesen értelmesnek tünt. És reménykedem, hogy idővel itt Magyarországon a többség megtanulja azt a viselkedést, ami egy demokráciában élő néphez tartozik. A demokrata élethez tartozik a tüntetés is (és az ellentüntetés), de az is, hogy nem személyeskedünk, nem dobálunk tojással vagy más tárgyakkal.

2007. július 8., vasárnap

Csak azért, mert tetszik...

Ma este ezt láttam a neten. Nagyon tetszik a zene és e kivitelezés...

Egyébként minden rendben velem. Könyököm javul, de még nem teljesen az igazi. A duzzanat tenniszlabdányirol vissza ment golyónyira. Az este egy párszor be is ütöttem a könyökömet, nagyon fájt. A héten még megpróbálok elmenni az ortopéd sebészhez.

2007. július 4., szerda

Nyugott kezdet a hónapnak


Ma este nagyon kellemes idő volt amikor haza sétáltam. Végre olyan hőmérséklet volt amiben jól érzem magam. Épp olyan szinten, hogy még épp nem fázom. Ma egyébként korábban mentem haza, mint ami tervben volt véve: három negyed nyolckor kikapcsoltam a gépemet, mivel egy rendszer, amit használnom kellett, nem müködött. Azért fogtam magam és leléptem. Az egész nap kissé őrület volt, de ha összehasonlítom a múlt három, négy hónaphoz nem is volt annyira vészes. A legrosszabb volt, hogy egy kis zűr volt, mert elbaltáztak egy páran a munkájukat. A könyököm lassan gyógyúl mostanában. A duzzadás legnagyobb része felszívódott, de a vége úgy látszik lassabban megy.


Tegnap és tegnap előtt meló volt, de mind két nap időben hagytam el az irodát, mivel nem akartam túlterhelni a könyökömet, mivel mind két nap végén éreztem hogy nincs még teljesen rendbe. Kedd este volt egy filmnézés. Az az este nagyon kellemes volt. Képes voltam teljesen elfelejteni a munkát, ami nálam elég ritkán történik. A hétvége relatíf nyugis volt. Vasárnap templomban voltam, mosogattam. Szombaton meg pihenés és egy kis rámolás. Az a pár nap itthon, könyököm miatt, jó volt. Nagyábol ki is pihentem magam.