2008. december 31., szerda

BUÉK!

Jó pár napja volt az utolsó bejegyzésem. Ennek a magyarázata, hogy nem volt internet itt, a szüleimnél, mivel a router felmondta a szolgálatot. Tegnapeste óta van megint internet, miután beüzemeltettem egy másik routert.

Közben megvolt a beszélgetés a háziorvosommal. Az teljesen jól ment, érdeklődve mindenre rákérdezett. Egyett értett, azzal, hogy jobb, ha most pihenek egy kicsit. Ráadásúl az is kiderült, hogy a háziorvosom ismeri a főorvos úrat is, mivel együtt foglalkoztak valamilyen orvosi továbbképzéssel. Egyre inkább úgy vagyok, hogy nincsenek véletlenek az életben :-)

Mindenkinek egy nagyon sikerekben gazdag, egészséggel teli és boldog új évet kívánok!

2008. december 21., vasárnap

Házi orvosommal kell beszélnem

Pénteken kiengedtek a kórházból, mivel egyelőre nem volt már vizsgálat amit tudtak volna végezni. A fertőzés, amit találtak, most kezelés alatt van, de az a fertőzés nem magyaráz meg minden tünetet, főleg azokat nem, amik a legalapvetőbbek: hova tünt a vas és a zsír a szervezetemből? Hétfőnn lesz még egy nyakbadöfés: mintát vesznek a nyaki nyirokcsomóból. Alig várom. Aztán majd januárban is lesz még egy szken.

Most vidéken vagyok, szüleimnél, felerősödni. Szombaton végig aludtam a napot, szüleim percre pontosan, ozták az ennivalót, hogy egyem meg. Gyorsabban hozták az ennivalót, mint ahogy emészteni tudtam. Ha most nem fogok hízni legalább 1 kilót, akkor nem tudom. Ne felejtsek el mérlegre állni ;-)

Csodák csodájára sikerült pénteken elintézni, hogy táppénzre vegyenek fel. A saját háziorvosom tanulmányi szabin volt, úgyhogy a helyettesével beszéltem. Oda adtam az assztisztensnek a kórházi papírt, hogy bent voltam. Az nem volt elég (tartottam már tőle). Biztonság kedvéért a zárójelentést is magammal hoztam és nagy nehezen odaadtam. Kissé féltem odaadni, mivel hallottam már pár rémtörténetet arról, hogy egy hiv-fertőzött háziorvosa nem akart már nagyon foglalkozni a betegével, miután hallotta mi az alapbetegsége. A helyettesnél kiderült, hogy emiatt nem kellett volna félnem. Az asszisztense régebben ott dolgozott az osztályon és teljesen jártas volt a témában. Az orvos sem problémázott ebben a témában. A végén nagyon jót beszélgettünk. Mindenképp majd még vissza kell mennem saját házi orvosomhoz és vele is megbeszélni a dolgokat. A múltba már párszor arra gondoltam, hogy el kéne vele beszélgetni a témáról, de sosem tünt, hogy ott lett volna a megfelelő időpont, így mindig csúszott és csúszott. Ez az egész könnyebb lenne, ha nem lenne a hiv-fertőzés ilyen nagy tabu ebben az országban. Ennek a tabu oka, részben, az, hogy sokan nem tudják pontosan is mi az, hogy hiv és AIDS, az összefüggéseket és egyéb információkat erről. Sokat segítene, ha emberek kissé nyíltabb lennének és mernének kérdezni, beszélni és információkat beszerezni ezzel a témával kapcsolatban.

2008. december 13., szombat

Szeretettel várnak az úthengerrel

Tegnap reggel korán kezdtem a napot. Fél hatkor már fenn voltam, mivel 8ra le kellett valamit adnom az ambulancián. Következő állomás a 11-es épületben lévő röntgen- és ultrahangrészleg volt. Mellkasátvilágitáson nem derült ki semmi, tüdeim tiszták. Orr- és melléküreg képen lehetett látni, hogy rendesen be van dugulva az orrom, most kaptam is rá antibiotikumot a főorvos úrtól. Hasi ultrahangból nem derült ki semmi különös, minden a helyén van és majdnem minden normálisan néz ki, kivéve a lépem, ami kissé meg van nagyobbodva. De az nem csoda, mivel később kiderült, hogy a süllyedés marha magas. Mind kettő valamilyen nagy gyulladásra utalhat. Amikor a leleteket bevittem az ambulanciára, hogy az lenne a legjobb, ha hétfőtől bevonulnék a 22-es épületbe. Nem tudják megmondani meddig kell majd maradnom, de karácsony előtt ki akarja deríteni a főorvos, hogy mi pontosan a bajom. Eddig arra gondol, hogy valahol van egy belső vérzésem, ami elvileg már egy hosszabb ideje viszi az energiámat és a tápanyagokat. A csütörtöki vérvételből kiderült, hogy a vastartalékaim teljesen lementek nullára és a vérszegénység határán vagyok. Ez érdekes, mivel, amikor még Hollandiában laktam és 6 hetente vért adtam, a vasszintem minden alkalommal rekordmagasságbal volt.

Úgyhogy, most minimum egy hétre nem fogok írni, nem tudom mikor lesz a következő bejegyzésem.

2008. december 11., csütörtök

Kezdődik a szétszerelés

Ma reggel, tanulva a tegnapi napból, hogy fél óra a jelenlegi állapotomban nem elég ahhoz, hogy kijusszak a Szent Lászlóba, nyolc előtt5 perccel már útra keltem. Amikor bemehettem a rendelőbe, a főorvos úr jókedvűen köszönt, de a saját finom, diplomatikus módján már mondta, hogy szarúl nézek ki. És, hogy fehérebb vagyok mint a fal...

Az egész vége az volt, hogy megint egy vérvétel, holnap reggel megint a Laciba kezdem a napot. Programon a következő: hasi ultrahang, mellkas röntgen és arc- és melléküreg átvilágítás. Karácsony előtt tervezz a főorovos úr szétszedni, hogy kiderítse mitől vagyok ebben az állapotban, amiben most vagyok. Felkészültem most arra, hogy a Lacit a következő hetekben gyakran fogom látni. Lehet, hogy talán jobb is, ha beköltöznék és onnan járnék be dolgozni ;-)

Ja, CD4-szám 408 volt, ha jól emlékszem. Százalékot nem tudom. Máskor fel szoktam pattanni, hogy megnézzem a számokat, de mivel a felpattanás most nem igazán egy opció, amivel tudok élni az ma elmaradt.

2008. december 9., kedd

Rokkant vén ember vagyok

Túl sok hírem nincs nagyon. A megfázásom nagyából múlóban van, bár néha még visszavág, de egyre kisebb erővel. Ami maradt, az, hogy az izületeim sorra berobbantak. Nem mindegyik, de elég, hogy elég bénának érezzem magam. Most kezdődött a harmadik hét, hogy a baltérdem (és kisebb mértékben a bal bokám is) nem úgy működik, mint ahogy én szeretném. Nem tudok már normálisan lépcsőt járni. Fél lépésekkel haladok le vagy fel egy lépcsőn és ez nagyon nem tetszik. Szaladásról már nem is álmodok. Már többször is előfordult, hogy orrom előtt elment a villamos. Ilyenkor jó lenne egy kocsi, akkor az ember nem függ a BKV-től. Dehát, egy kocsit se megy levegőn és a köteleő és a, stb, stb... A többi problémás izületekkel most valahogy elboldogulok, de nem szeretném ezt az állapotot sokkal tovább húzni. Éjjel gyakran alig alszom, mert vagy ez vagy amaz fáj. Röviden, úgy érzem magam mint egy 95 éves öreg ember.

Ma reggel felhívtam az ambulanciát, kértem időpontot a fődokihoz, kaptam is csütörtökre. Vérvétel is egyből át lett rakva jövő hétfőröl holnap reggelre, hogy legyen miről beszélni. Kiváncsi vagyok, mit mond majd a főorvos úr, de nekem megvan mit szeretnék kihozni ebből a találkozásból. Majd csütörtökön meglátjuk mi lett a vége.

2008. december 3., szerda

Betegszabira akarok meni!

Hétfőn jöttem be dologzni. A napom azzal kezdődött, hogy egy indiaival kellett beszélnem, mivel egyik rendszer, ami kellett, nem engedett be. 20 perc kellett ahhoz, hogy elmondjam négyszer, hogy mit is akarok, pedig direkt lassan, artikuláltan és értelmesen beszéltem. Na, amikor végre megértette mit is akarok, azt mondta, hogy ő nem tud segíteni, továbbítja a hibajegyet magasabb szintre és majd kontaktálnak. Erre az én válaszom az volt, hogy nekem a rendszer most kell, mivel magasabb szinten várnak az adatokra és nem mondhatom nekik, hogy majd megkapják. Erre meg a válasz az volt, hogy leghamarább 24 óra, mire reakciót várhatok. Még egyszer elmondtam nyomatékosabban, hogy nekem most kéne a rendszer, mert egész magas ürgék várnak az adatokra. Mint a magnó: 24 óránál gyorsabb ne számítsak segítségre. Mire hazaértem este, beájultam a kanapémba és két órát aludtam.

Kedden meg az új kollegina laptopja után hajtottam, hogy megkpaták a hibajegyet, hogy telepítsék a laptopot. Igen, megkapták, továbították a magyaroknak. Majd ír nekik egy emailt, hogy asap meg kell csinálni a gépet (indiánok imádják az "asap"-rövidítést, szinte minden íméljükbe berakják), pedig mondtam, hogy nem kell feleslegesen zaklatni a magyar kollegákat. Délután kiderült, hogy mégis küldött zaklató ímélt ide Magyarországra.

Ma megint volt egy kör egy indiaival. Ma csak 5-szer kellett elmondani mit is akarok. A telefonban a menüopció az volt, hogy "pass word resets and/or security", vagyis jelszó újrabeállítás és/vagy biztonsági kérdések. A probléma, hogy az új kollegina nem ér el minden intranet oldalt. Az a gond, hogy a munkájához kellenek adatok erről az oldalról és ez nagyon nem buli, hogy nem éri el az adatokat. A 20 perces telefonbeszélgetés után az volt, hogy hívjam fel a helpdesket, ami felel a pénzügyi rendszerért... Nagyon szépen megköszöntem a segítségét és azon gondolkozom, hogy hogy mehetek megint betegszabira. Nem tudom, be lehet-e írni indokként allergiás indiaiakra...

2008. november 29., szombat

Javulóban vagyok

Csütörtök reggel voltam megint háziorvosomnál. Majdnem tiszta jó hír: tüdőm tiszta volt, könyököm szépen alakul, bár egyelőre még nem terhelhető, vagyis nem könyökölhetek a jobb könyökömre. Hétvégén még pihenjek és ha jól érzem magam, hétfőn mehetek vissza az irodába. A torokfájjás meg simán attól lehet, hogy a truttyi, ami a tüdőmben volt, most a torkomat piszkálja. Az is el fog múlni. Közben meg fertőtlenítem a torkom, ahogy lehet, de lehet, hogy kell egy fertőtlenítő és fajdalomcsillapító szer, mivel a nyelés most nem a legkellemesebb élmény. Majd mindjárt elugrok a patikába.

Édesapám meg közben hazament, kórházba szépen rendbe rakták amit kellett. Több infót is kaptam annak az amszterdami barátom haláláról: a testvére akkor nézett be hozzá, amikor egy hétig nem jelent meg a munkahelyén. Feltehetően túladagolásban halt meg, mondta egy másik ismerősőm, aki több információval bírt. De nagyon nem tiszta a kép. Nagyon valósinű, hogy nem is fog jobban kitisztázódni. A lényeg a lényeg, hogy nem él már.

Tegnap még néztem a híreket Indiával kapcsolatban. Elég fura volt látni azokat az épületeket és utcákat, ahol másfél éve én is jártam. Másfél éve tele volt zivajjal, hangokkal, élettel a város, most meg katonákkal, lövöldözéssel és robbantásokkal. A Taj Mahal szálló mögötti utcában vettem édesanyámnak és hugomnak selyem sálat. A Gateway to India-tól én is csináltam képeket a Taj szállóról. Nagyon érdekes élmény. Édesanyám tegnap azt mondta, hogy nagyon reméli nem kell vissza mennem Indiába. Hát én is így vagyok ezzel.

Ma reggel, miközben egy holland hírportálon olvastam a híreket, ezt a rövid "interjút" olvastam, amit két angol komikus készített a pénzügyi válságról (angolul):

2008. november 26., szerda

Áradnak a hírek (2), vagyis BAMEG!

Épp most kaptam az üzenetet, hogy egyik holland barátomat tegnap holtan találták lakásában Amszterdamban. Arról volt szó, hogy majd tavaszkor meglátogat itt Pesten. Minden alkalommal, amikor kint voltam üzleti úton, találkoztunk, dumáltunk, moziba mentünk. Tavaly nagyon retteget, amikor el kellett neki kezdeni a gyógyszerszedést, de amikor pár napja szedte mondta, hogy nem volt mitől rettegnie.

Nem tudják miben halt meg...

Áradnak a hírek...

Ez előbb hallottam, hogy édesapámat mentővel felhozták Pestre, a kórházba. A hónap elején megműtötték és ma otthon, vidéken hirtelen elkezdett vérezni. Épp, hogy meg tudta állítani a vérzést. A körzeti orvos, a szomszédfalúben persze nem volt elérhető. A legközelebbi városkában lévő orvosi poszt csak annyit tudott mondani, hogy hívja a "104"-at. A telefonon meg azzal kezdték, hogy nincs senki aki be tudná hozni a kórházba? Hát nem, mert ha lett volna, nem lógna telefonon apám, hanem már kocsiban ülne. Arra szelektálnak felvételkor, hogy mennyire tud valaki hülye kérdéseket feltenni?

És, hogy akkor mikor lenne ott a mentő? Hát, egy óra, leghamarább egy fél óra. Tökjó. Mentőellátás sürgősségi ellátás, ha jól tudom. Ha a leggyorsabb egy fél óra, nem akarom tudni mennyi idő a nem sürgősségi ellátás...

Lehet, hogy ezentúl bevattázva, lökhárítókkal felszerelve fogok közlekedni, de akkor agyvérzés és szívrohamról még nem is gondozkodtam...

Nem ártana egy kis átgondolt, megfontolt reform ebben az iparágban sem.

Egyébként édesapám most kórházban fekszik, orvosi kezelés alatt áll.

Hollandok direktek kommunikációban? Dehogy...

Ma két holland kollegával beszéltem telefonon (volt még nyitott közös ügyünk). Egyik reakciója: hű de szar a hangod, még rosszabb mint múlt héten.

A másik pedig: Honnan telefonálsz? Temetőből?

Akkor ezek szerint a hangom most valami csapnivaló lehet... Majd az is javul...

Első alkalom táppénzen

Hétfő egy jó nap volt, mivel két hét után megint hallottam Drágám hangját. Amikor utoljára beszéltem vele, akkor még Máltán voltam és konferenciaszünetben megleptem egy hívással. Mire hazaértem ő már beteg volt: homok volt a veéjében és esetlegesen egy vesemedencegyulladással összekapcsolva. Két hétig nagyából csak sms-en keresztül kommunikáltunk.

Hétfőn háziorvosomnál is voltam. Volt irgum-burgum. Nem lehetett vitatkozni, sem fellebbezni az itélet ellen: kiírt táppénzre. mióta itt Magyarországon élek ez lesz az első alkalom, hogy kiírnak. Egyébként, amit mondott a háziorvosom, hogy az arcüreggyulladásm szépen legyalogolt a tüdőmre (épp egy hónapja volt az előző...), bár nem annyira gáz, mint október elején. Erre azt mondta, pihenni és feküdni, köptetőt már vettem mielőtt házidokihoz mentem, úgyhogy azt nem kellett beszereznem. Egyébként a tüdőmben már nem érzem, hogy ott még (túl) sok káros váladék lenne. A köptető segítségével javarészét a tüdőim eltávolították. Helyette, most be van gyulladva a torkom. Arra is van megoldás, torokfertőtlenítő tabletta.

A másik problémára, a bursitisre meg azt mondta, hogy az már tovább haladott állapotban volt, már az egész izület be van gyulladva, tehát jegelni kell. Jegelem is ész nélkül, mert, ha nem múlik el hamarosan, legrosszabb esetben bemerevedhet a könyököm, ami nem annyira szerencsés az én koromban. Egyébként vasárnap óta a jobb karom hatásköre 15 fokról kb 50-re nőtt most, úgyhogy szép javulás van, szerintem. Egyébként ez azt jelenti, hogy jobb kezemmel is tudok már megint enni. ;-) Közben már ki is tappintottam, hogy hol van most szövetfelesleg a duzzanástól. Ott tovább jegelek mint ahol nincs, vagy alig van duzzanás. Egészséges szövetet nem kéne hidegstressz hatására kitenni.

Szomszédok tegnap kérdezték, hogy miben segíthetnek, mármegint majdnem mondtam, hogy nem kell, megoldom, de miután arra gondoltam, hogy hogyan fogok én egy 6-os Szentkirályit hazacipelni a boltból ilyen könyökkel, megkérdeztem, hogy írhatok egy bevásárlólistát. Azt meg is írtam, egyik barátomat azzal zaklattam, hogy vegyen nekem egy BKV bérletet, mivel hétfőn lejárt az enyém. Szegény munka alá volt temetve, de elhozta kedden. És unokatesó is volt kedd este. Meg volt sértődve, hogy nem szoltam neki előbb, hogy beteg vagyok. Nénikém közben főzött nekem ennivalót és adott C-vitamint.

Lehet, hogy kissé túlságban vittem a (teljes) önállóságra való hajtásomat. Majd át kéne gondolnom ki, mi, hogyan, stb. Bár valószinű, hogy ez majd egy folyamat lesz.

Ja, hogy miért írok ilyenkor és nem alszom? Az előbb aludtam majdnem két órát, és most nem vagyok túlságosan álmos és amellett meg folyik a jegelés írás közben. Hatékony működés címszava alatt.

Egyébként, ami kissé rosszúl esett ma, hogy, amikor a főnökömnek jelentettem, hogy ezen a héten ne számítson rám, olyen érzést kaptam tőle a telefonon keresztűl, mintha személyes sértődésnek vette azt, hogy kiírtak. Lehet, hogy nálam van a hiba és rosszúl értelmeztem, de amikor az ember így itthon van, van ideje gondolkodni és az nem mindig jó... ;-)

Na, befejezem, még 5 percig jegelem a könyökömet és megyek aludni.

2008. november 24., hétfő

Jobb helyett bal?

Úgy látszik, hogy a szervezetem megtalálta a módszert, amivel le tud allítani egy pár napra, jobb könyékben bursitis. Ma délután megyek házidokihoz, hogy nézze meg és hogy írjon ki egy pár napra, mert így nem tudok dolgozni. De közben a balkezem egyre ügyesebb...

2008. november 21., péntek

Bursistis, sokadik felvonás

Eddig mindig a balkönyökömön jött ki a bursitis. Úgy 3, 4 havonta. Most, nem tudom miért a jobb könyököm lett a szerencsés. Este más levélszámra ettem az algopirint és tubusszámra kentem a Flector krémet és valahogy tudtam aludni, csak óránként ébredtem. Egy óra alvás egyszerre is több mint a semmi, nem?

Ami legjobban zavar, hogy a jobb könyökömmel most csak egy 30 fokot tudom hajlítani, de az is majd rendbe fog jönni. Legalább a bal karom, könyököm teljesen rendben van. Talán itt az ideje a balkaromat erősíteni? Itt van a hétvége, legalább pihenhetek valamit. Ma, úgy döntöttem, hogy itthon maradok. Hál' az internetnek, itthonról képes vagyok belépni a munkahelyi hálozatba és mivel még nyugis időszak van, itthonról is le tudom dolgozni a mai napot.

(Suttogva:) nem akarom elkiabálni, de a bőröm javul, de rendesen. Alig vannak már sebek, ami meg még van, egyre jobban javul. Most az jut eszembe, hogy az is lehet, hogy a bőröm allergiás bőrgyógyászokra. Május óta nem voltam bőrdokinál, azóta, kisebb-nagyobb, hullámvölgyökkel javult a bőröm. Mi lenne, ha még egy évig nem mennék bőrdokihoz? Modelnek mehetnék majd? ;-)

2008. november 20., csütörtök

Töltés alat az aksi

Rég írtam, tudom, de úgy szeptember óta úgy kimerülés szélén voltam. Épp annyi energiám volt, hogy menjek dolgozni, foglalkozzak Drágámmal, amikor együtt voltunk és tovább meg szaladt minden. Nem is nagyon tudott más dolog érdeekelni, mivel ott volt az elég nagy energiacsőd. Szeptemberi üzleti útam, két hét Hollandia, egy kínszenvedés volt. Utánna meg egy hét itthon amikor leszivesebben bebújtam volna egy sírba, világ végéig aludni és utánna meg London, ahonnan meg egy majdnem tüdőgyulladással jöttem haza. Közben még több kisebb-nagyobb bajom is volt. Most úgy tünik, kezdek kimászni belőlük. Szervezetem egymás után kijavítja a gondokat, de közben fogytam 84 kg-ra.

A múlt héten Máltán voltam egy vakcina és mikróbicid konferencia miatt. A konferencia nagyon érdekes volt, de ott tudtam kipihenni magam valamilyen szinten. Volt egy pár érdekes előadás alap immunrendszeri ismeretekről. A tavalyi STEP vakcina teszt csődje után, most sok kutató visszaállt az alapok kutatására, mivel STEP azt mutatta, hogy még nem tudunk eleget az immunrendszer pontos működéséről. Az eddigi képünk már eléggé bonyolult, sok összefüggésekkel, de ez még nem elég. Ami Máltán még plusszba kiderült, hogy a a kutatók hálozata valamilyen módon jobban együtt szeretne működni a HIV fertőzöttekkel. Én megkaptam a feladatatot, hogy tartsam a kapcsolatot a vakcinakutatókkal. Hogy pontosan mit és hogyan és mikor, azt még nem tudjuk, de majd kiderül.

Az irodában is zajlik az élet közben. Hétfőn részt vettem egy vezetői tréningen. Kissé ciki colt, mert párszor majdnem elaludtam. De annak ellenére egyre inkább a magasabb szinten lévő vezetők is tőlem kérdeznek mindenfélét. Hirtelen nemtom minek köszönhetem most ezt a népszerűségemet.

Gyógyszeres kezelésről még ninsc hír, mivel volt valamilyen gond, amit előbb rendezni kellett. Tegnap kaptam eredményt a múlt keddi vérvételről. Állítólag minden rendbe jött. Következő (hagyományos) vérvétel decemberben lesz, eredményt gondolom, hogy majd 2009-ben fogom megkapni. Egyébként kaptam kedden egy bókot Nelli nővértől. Kérdezte, hogy hova tüntek a pöttyeim, vagyis a sebeim a bőrömröl. Már hónapok óta éjjel-nappal kenem a bőrömöt. Havonta egy liter testapolót fogyasztok. Jó hallani, hogy valaki akkor észreveszi az eredményt ;-)

2008. november 4., kedd

Jó hír, legalább rövid távra

Tegnap késő délután volt egy külön megbeszélésem a supervisorommal. Ott kiderült, hogy jóváhagytak egy poziciót a csoportomban. Ez kétszeres jó hír; elsősorban tehermentesíthetem a csoportot, másrészt meg az jelenti, hogy rövidtávon marad a pesti iroda. A közép- vagy hosszú távról még nincs hír.

2008. november 2., vasárnap

Itthon

Ma elvileg dolgoznom kellett volna, mivel erre a hétvégére két munkanap volt elrendelve. Tegnap bent is voltam, csak ma nem tudtam magam rávenni, arra, hogy menjek be. A tegnapi 8 óra meló után, hazajöttem és leszédültem a kanapéra, magamra húzva a takarót. Amikor megérkezett Drágám, már egy jó fél órás alváson túl voltam, mellémbujt, egyböl felugrott és azonnal kereste a hőmérőt. Kiderült, hogy 39-es lázam volt.

Holnapra rendbe kell hoznom magamat, mivel akkor lesz egy megbeszélés, ahol eldől, vagy nem, hogy mi lesz rövid távon a cégnél....

2008. október 30., csütörtök

Még vagyok...

... csak a múlt hónapban eléggé ki voltam merűlve. Munka melett nem volt nagyon energiám másra és másokra. Még a Drágám melett is volt, hogy elaludtam, amikor itt volt nálam. A jó hír, hogy majdnem minden nap tovább javulok, a rossz hír, hogy lasabban megy mint szeretném.

A hörgőgyulladásból szerencsésen kigyógyultam, komplikáció nélkül. Az antibiotikum, amit választottam nagyon hatékony volt és szépen kitisztította a légcsövemet. Most veszem észre, mennyire képes lefárasztani az oxigénhiány és nem is nagyon veszi észre az ember! Londonban azért már észrevettem, mivel egy lépcső után kellett egy pár perces szünet a levegővételhez.

Közben a munkahelyen is rendesen zajlik az élet. A múlt hónapban megváltunk két embertől a csapatomból. Az egyik, akinek mér május végén szóltam, hogy nincsen a megfelelő helyen most végre húzta a belét a fenébe, egy másik részlegre. De még onnan is képes bekavarni. Egyre inkább azon gondolkodom, hogy jobb lett volna kirugni, de most már nem az és sorom, szerencsére.

Egy másik kollegától is elköszöntünk. Már szeptember közepén kapta a nem tudom hanyadik figyelmeztetést, de ő még ennek állt feljebb. Aztán tényleg kezdte le****ni a munkát és két héttel később úgy betelt a pohár a kinti főnöknél, hogy ilyet még nem láttam. Nagyon durva volt.

Ez akkor volt, amikor kezdtem az antibiotikum szedését. Amikor megvolt ez egész, haza mentem, és pihentem otthon, vagyis otthonról dolgoztam (inkább aludtam). Azóta meg még sokat és gyakran pihenek.

Közben az irodában meg egyre inkább nő a bizonytalanság a jövőval kapcsolatban. Az emberek egyre inkább szálingóznak el a cégtől. Új emberek felvételére meg nincs jóváhagyás az új anyacégtől. Bár, azt mondják, holnap erről lehetne hír. ezzel most már úgy vagyok, hogy hiszem, ha látom.

Így röviden most ennyi lenne beszámolóként. Nem tudom, hogy hogy alakul a közeljövőben az energiaszintem, de igyekszem gyakrabban írni blogomba.

2008. szeptember 30., kedd

Tüdőm is bejelentkezett

Ma délutén elmentem tüdőorvoshoz, mivel már annyira köhögtem, hogy a kollegáim nagy része már azt mondta, hogy takarodjak már haza (vagy hasonlót). kiderült, hogy egy elég komoly hörgőgyulladásom van, ami könnyen elfajulhatot volna egy szép tüdőgyulladásba. Tüdődoki felírt két antibiótikumot, hogy beszéljem meg a főorvos úral, hogy melyiket szedhetem, vagy melyiket javasolja. Holnap reggel az lesz az első dolog, még mielőtt a festő jönne a konyhát lefesteni, ami még tavaszal randán beázott. Kiváncsi leszek, mit fog mondani a főorovos úr, mivel eléggé önálló módon közlekedem a magyar egészségügyben. Majd holnap. Most elteszem magam egy algóval holnapra.

Gyors beszámoló

Tudom, nagy csend volt részemről a múlt napokban. Ez nagy részben annak tudható, hogy nem éreztem túl jó magam. Ez szerdán már kedződött Londonban. Reggel 2 és fél előadást hallgattam meg. Azért volt fél, mert nem bírtam már a reklám előadást a fluorospotról. Vissza mentem a szobámba a kollégiumban és aludtam egy jó fél órát. Utánna meg dolgoztam egy pár órát, mivel egy nagyon sürgős kérelem jött be a felső vezetéstől. Csütörtökön elmentem az előadásokra.

Péntekreggel 6kor megindultam ki Gatwicki reptérre, mivel elvileg 9:30-kor indult volna a gépem vissza Pestre. Ez majdnem egy órát csúszott, mivel túl nagy volt a forgalom a reptéren. Itt Pesten Drágám eljött értem a reptérre. Este meg elmentünk egy koncertre (Haydn triók).

Szerdán, Londonból, még felhívtam a kórházat, eredményeim miatt. Már eléggé kiváncsi voltam a számokra. CD4 számok enyhén javultak 454-ről 486-ra. A relatív CD4-számom elég erőteljesen javult 15%-ról 19%-ra. Vírusszám még nem volt meg. De ami tényleg jó hír volt, hogy a májértékek majdnem felére csökkentek. Ezzel majdnem a normál tartománybe kerültek vissza. Ennek nagyon örültem. Majd pénteken hallom meg a vírusszámomat és akkor is fog kiderülni, hogy el fogom-e kezdeni a gyógyszerszedést.

2008. szeptember 22., hétfő

Londoni Europrise konferencia

Vasárnap óta Londonban rejtőzöm. Megint úgy hozta a sors (vagy a Malév), hogy hajnali járattal mentem ki Londonba, úgyhogy tegnap eléggé hulla voltam. Egyre inkább veszem észre, hogy kevés energiám van és alacsony szinten vannak a tartalékaim. Amikor megjöttem szálláshelyemre (London közepén), nem volt még rendbe a szobám: menjek vissza egy óra múlva. Akkor is már legszívesebben aludtam volna egyet, de hát még nem vagyok azon a szinten, hogy bárhol lefekszem tudnék aludni. A végén két és fél órát mászkáltam London belvárosában és amikor visszajöttem szálláshelyemre egy gyors zuhány után ágyba zuhantam és majdnem 3 órát aludtam. Egyébként ez a város kurva drága (elnézést a szóhasználatért, de csak ez a szó passzolt ide). Az éjjel elég jól aludtam, alig izzadtam, csak nagyon furcsát álmodtam (megint). Most megint egyik fogam kiesett és visszakerült, megint kiesett és visszakerült és a végéen meg eltört. Tudom, hogy mit jelent, ha álmodban kiesik egy fog: valaki meg fog halni. De ez? Kiesik és visszakerül? Többször és aztán eltörik... Lehet, hogy kezdek bekattani? Vagy ez csak arra utal hogy kissé ki vagyok merülve? Majd kiderül. Ez is egy dolog amiatt nem fogom magam idegesíteni.

Szóval, kint vagyok Londonban. Itt van a Europrisenak egy PhD konferenciája, ami eddig eléggé érdekesnek bizonyúlt eddig. Ma reggel egy flamand kutató egy összefoglalót adott a külömböző HIV prevenciós módszerekről. Az oltóanyagon kivül vannak még a mikrobicidek, az az elképzelés, hogy lesznek olyan anyagok, amik a fertőzés esélyét lenyomják, ha nem nullára, legalább nagyon kis esélyre, továbbá a körülmetélés is segít férfiak számára a fertőzés megelőzésében (melegeknél ez csak akkor működik, ha az illető, akit körülmetélik 100%-ban aktív). Továbbá az is kiderült, hogy egy genitális herpeszfertőzés kb háromszorosra emeli a HIV fertőzés esélyét.

Volt egy pár előadő, aki arról beszélt, hogy a vakcinakutatás most milyen irányba haladjon. Most szeptemberben volt egy éve, hogy kiderült, hogy a vakcina, amit az amerikai Merck kifejlesztett nem volt hatékony, sőt, lehet, hogy még inkább serkentette a beoltott emberek immunrendszerét a vírussal való fertőzésre. Amit már tudtunk, megint bebizonyodott, hogy még nem tudunk eleget arról, hogy az emberi immunrendszer hogy is működik pontosan. Ne értsetek félre: az elmúlt 20 évben nagyon sokat tanultunk és nagyon sokat fejlődött a tudásunk, de ez még nem elég. Ez a mai utolsó előadásból is kiderült. Több nagyon frissen fertőzött embereket követtek és követnek, hogy kiderítsék, hogy hogyan is védekezik a szervezetünk (vírusos) fertőzések, és specialisan a HIV ellen. Röviden annyit tudott mondani, hogy sokkal bonyolultabb mint amit eddig gondoltunk. Lehet általanosításokat modani, mindenki azért saját módján reagál a HIVvel való fertőzéssel. De az is kiderült, hogy a HIV egy nagyon csalóka vírus. Eddig is tudtuk, hogy könnyen mutálódik, de ez az előadó egy nagy nemzetközi csoporttal együtt ki is derítette, hogy milyen gyorsan is változik a vírus. Az eredményektől megrémültek és csodálkoztak is. Vannak a vírusnak olyan részei, amik két hét alatt megváltoznak, de egy hónap, másfél hónap után szinte az egész víruspopuláció annyira megváltozott, hogy nem hasonlít már az eredeti vírusra. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nagyon nem lehet megmondani, hogy ki fertőzött meg kit (ha ilyen információ kellene egy per keretében). Másrészt meg azt jelenti, hogy nem egy fajta vírus kering egy fertőzött vérében, hanem egy egész törzs szinte minden változata. Ezért mondják egyre inkább a HIV-re, hogy egy pszeudópopulációt képez. Nem egy fajtából áll, hanem számtalan (minimum egy pár ezer) változatban létezik a szervezetben és ezek a változatok meg egymással egyensulyban vannak. Na, most meg megyek vacsorázni. Ha lesz a következő napokban még érdekes dolog, írok majd róla.

2008. szeptember 18., csütörtök

Antiklimax

Ma volt az új nagy főnök bemutatása a csoportnak itt Pesten. Tegnap óta mentek a készülődések. Mindenkinek rendet kellett rakni az asztalán, fali újság fel lett újíttva, stb. Ahog az egyik kollegina megjegyezte: nagyon emlékeztetett a múlt rendszerre, amikor mindenki felkészült arra, hogy Kádár valahova ellátogat. Annyira felhúzta magát, hogy már gőzölgöttek a fülei. Próbáltam nyugatatni, hogy emiatt nem érdemes magad felhúzni, mivel úgy sem tehet az egészről semmit. Csak energiapazarlás emiatt felhúzni önmagát.

Visszatérve mai gyűlésre. A vége felé értem be, mivel 2-től volt más dolgom. Szóval, fél négy után pár perccel beértem a teremben (ahol nagyon meleg volt és nagy volt az oxigénhiány). Épp akkor fejezték be a preziket. Az derült ki, hogy az elején azt mondták, hogy nem mondhatnak semmit sem a munkák esetleges átszevezéséről. Magyarán, ez azt jelenti, hogy marad a bizonytalanság. Közben meg megint hőemelkedésem van és most már három napja dél után megy a hasam, reggel meg teljesen rendben van minden. Úgy tűnik, hogy ez a vírus eléggé makacs és nem adja fel könnyen. Majd Londonban kipihenem magam, remélem....

2008. szeptember 17., szerda

Riadó

Itt az irodában kész pánikhangulat van. Szinte mindenki bujja az álláshirdetéseket interneten. Hogy ennek mi az oka? Tegnap délután megint kaptunk egy példát az egyik magyar vezető kitünő kommunikációs kapacitásairól. Úgy jelentette be asz egyik felsővezető latogatását, hogy nagyon emlékeztett arra az alkalomra, amikor Indiába átvittek a folyamatok részét. Sok embernek elég hosszú memóriája van, úgyhogy azzal számolnak, hogy a holnapi megbeszélésen azt fogják bejelenteni, hogy a Pesti irodát bezárják.

Én emiatt nem nagyon izgulok. Majd lesz ami lesz. Miután Hollandiában annó megszünt a munkahelyem. végül jobb helyre kerültem. Ha most is arra kerülne sor, hogy megszünne a munkahelyem, bízom benne, hogy egy idő után megint az lesz, hogy jobb helyzetbe fogok majd kerülni.

Egyábként ma reggel vérvételen voltam. Majd október 3-án lesznek meg az eredmények és akkor is folytatom a beszélgetést a fődokival a gyógyszerszedésről. Közben kiderült, hogy egyelőre nem lesz Atripla Magyarországon, mert a gyógyszer három gyártóiból egyik sem igyekszik a gyógyszer behozatalával. Igaz, a három hatóanyagot tartalmazó tabletákat egyenként lehet kapni, de az Atripla előnye, az, hogy napi 3 tabletta helyett, az ember csak napi egy tabletát eszik. Múlt hétvégén Brüsszelben az Atripla egyik hatóanyag gyártója ott volt az ECAB-en. Az egyik igazgató névjegykártyáját meg is kaptam, úgyhogy ma este majd zaklatom emailben azzal a kérdéssel, hogy mondjon már valamit az Atripla magyarországi forgalmazásáról.

2008. szeptember 8., hétfő

Tünetmentes?

A múlt heti szünet nem annak tudható be, hogy meguntam volna a blogomat. Inkább egy kombinált munkatöbblet és influenza, amihez egy gyomorrontás párosult. Nagyon úgy tünik, hogy nem úszom meg az influenzát, bármikor Hollandiába jövök. Az éjjel 13 órát aludtam egyfolytában. Ma reggelre nagyából rendbe is jöttem, láz elmúlt, még csak néha kicsit szédülök. De bízom benne, hogy az is hamarason el fog múlni.

Ez egyébként emlékeztet egy beszélgetésre, ami már egy ideje lezajlott. Abban a beszélgetésben a tünetmentes időszakról volt szó. Az illető arra az időszakra gondolt, a fertőzés és egy AIDS definiáló betegség fellépése közötti időszakra. Akkor mondtam neki, hogy nincs olyan, hogy tünetmentes időszak. Mindenkinél fellép valamilyen tünet, nagy, kicsi, sok vagy kevés, de minden fertőzöttnek vannak tünetei.

Ráadásúl, ez a kifejezés, hogy tünetmentes időszak, szerintem veszélyes. Beszéltem már több fiatal sráccal, akik épp ez a kifejezés miatt azt hiszik, hogy ha megfertőzödnének évekig nem lesz semmi bajuk és épp úgy élhetik az életüket mint azelőtt. És akkor majd valamikor gyógyszeres kezelésre szorulnak, de az se okozz majd komoly gondot, csak annyit, hogy naponta egyszer vagy többször be kell majd venniük a gyógyszereket.

2008. augusztus 29., péntek

Már lassan bútordarab leszek Rotterdamban

Itt Rotterdamba vagyok most pár órája. Beültem az egyik irodába, szemben egyik kollegámmal. Itt Hollandiában ketten tudják, hogy mit csipelek magammal. Ő az egyik. Amior bejöttem, bementem az irodába, leültem a kollegával szemben lévő helyre. Már lassan olyan, mintha naponta oda járnék dolgozni, a Pesti iroda helyett. Legfeljebb az van, hogy megkérdezz egy-két kollega, hogy megint itt vagyok, meddig maradok és hogy velem minden rendben van-e? Persze, minden rendben, csak egy kicst fáradt vagyok, az logikus, ha az ember hajnalban, háromnegyed négykor kel, nem? Persze, hogy az természetes. Főleg, ha a repülóút után még egy 2,5-3 órát beül a volán mögé.

Amikor Ferihegyre érkeztem, új tapasztalatra tehettem szert... Tele volt a gép és nem tudtak helyet adni nekem, úgynevezett standby-on voltam. Legrosszabb esetben nem vittek volna el. legjobb esetben meg üzleti osztályon kapthattam volna helyet. A végén egyszerű turista osztály lett.

Kb egy óra múlva megyek Hágába. Utázás fárasztó. Hétfőn folytatom a melót...

2008. augusztus 28., csütörtök

Itt a prios, hol a piros, máshogy

Itt az osztályon most mennek a találgatások, hogy mi lesz. Tegnap supervisor azt mondta, hogy egy évig tuti nem fognak a mi részlegünkhöz nyúlni. Máshonnan meg 9 hónapról volt szó. Egy harmadik helyen meg arról volt szó, hogy szeptember 15-én lesz majd egy részvényelemzői értekzlet, ahol majd részletes terveket el fognak mondani. Ez már lassan olyan mint az a játék: "itt a piros, hol a piros", de most időpontokkal. Kinek lesz majd igaza és mit fognak mondani.

Közben nyomoztam egy kicsit az intraneten, a spanyol és román telephelyek nem tünnek annyira fenyegetőnek, lengyel egy kicsivel jobban fenyegetőbb, de az a baj, hogy més semmit se lehet mondani és sok kollegának eléggé élénk a fantáziája...

Ma az APEH problémám is megoldódott, de ehhez személyesen el kellett mennem az ügyfélszolgálatra, ahhol egy arrogáns csaj közölte velem, hogy hülye vagyok és az APEH-nél keményen dolgoznak. Elmondta, hogy mit, hogyan, mikor, kivel kell javítanom. A vége az, hogy még be kell fizetnem egy összeget, mivel nem lettem jól bérszámfejtve...

Közben meg indulok haza, böröndöt bepakolni. Holnap reggel hajnalban indul a gépem és nem szeretnék egy éjszakát kihagyni, mert böröndöt pakolok...

2008. augusztus 27., szerda

Minden napra valami újdonság

Kezdődik az infó áramlása. Tegnap este még bennt voltam az irodában, mivel napközben saját munkámat nem nagyon tudtam megcsinálni mindenféle egyéb finomság miatt. Itt voltam még, amikor este 8-kor megkaptam az emailt, hogy új emailcímet kapok majd.

Mindjárt (kettőkor) lesz majd egy megbeszélés, hogy mi lesz az új felállás. Kiderült az anyagból, amit eddig elküldtek, hogy nem csak Lengyelországban van hasonló feladatokat ellátó központ,hanem Romániában is és Spanyolországban is. Bővul most a tanulható nyelvek köre... Legyel helyett esély van arra, hogy románul vagy spanyolul tanuljak meg, talán...

Nem hiszem, hogy ma fogom megtudni, de sejtem, remélem, hogy év vége felé több infó lesz, hogy most végül mi is lesz...

2008. augusztus 26., kedd

Állásváltás nélkül másik cégnél dolgozom

A mai naptól fogva másik cégnél dolgozom, anélkül, hogy állást váltottam volna. Ma jött az email, amiben az új főnök az új kollegák nevükben is, üdvözöl az új anyavállalathoz. Új névjegykártyát azért még nem csináltatok. Először kivárnám az egész hisztóriának a végét, bár supervisorom ma megint mondta, hogy nincs okom aggódásra. Hiszem, ha látom.

Ma reggel volt a fél éves értékelés a kollegával, akinek már május végén azt mondtam, hogy jobb lenne, ha más munkakör után nézne. Akkor egy 3 hónapos határidőben állapodtunk meg. Júniusban csakúgy önmagában úgy döntött, hogy nem kell mennie, és nem is keresett állást. Június közepén egy eléggé kellemetlen beszélgetésem volt vele, kb 3 órán át (májusban 2 órás volt a beszélgetés). Eddig a beszélgetéseket egyedül bonyolítottam le, supervisor nélkül. Ma úgy döntött, hogy beüll és meghallgatja miről beszélünk. Megint kb egy órás beszélgetés volt, eléggé fárasztó is volt. Miután távozott a kedves kollega, supervisorom teljesen meg volt döbbenve, hogy milyen stílusban beszélt a kedves kollega. Mindenki más a hibás, ős tökéletesen csinálja, amit csinál. Két, három kérdéssel sikerült már az ellenmondásokat belőle elszedni. Ma döntöttem úgy, hogy tele a hócipő, elkezdem a dosszié készítést, hogy ki tudjam rugni as bizonyos kollegát.

2008. augusztus 25., hétfő

Hétvége

Hétvégem jól kezdődött. Péntek délután egyik kollegina teljesen meg volt lepődve, hogy nem 26, 27 éves vagyok, hanem már 36 felé tartok. Bár nem szoktam annyira foglalkozni a külsővel, ez jól esett az egómnak. El is gondolkodtam, hogy vajon vár valamit tőlem, de barátja már van, nem az én csapatomhoz tartozik. Nem nagyon tudnék indokot mondani, ami miatt jó kedvem kéne járnia.

Most hétvégén tömegközlekedés helyett, kocsival mentem szüleimhez. A szomszédban van egy kocsikölcsönző, ahol egy Swiftet vettem ki két napra. Két nap alatt több határt is átléptem (megye- és országhatárt). Közben ablak teljesen nyitva, hangszóróból meg bömböl Vivaldi Glóriája vagy Haendel Solomon nevű oratóriuma. Rájöttem, hogy ez engem nagyon is kikapcsolt: nyugottan, tájat nézve elkocsikázni a célig és úgy vissza. Édesanyám első reakciója az volt, hogy pazarolom a pénzt, de aztán meg visszafelé jól jött, hogy kocsival voltam, mivel jól be lehetett pakolni. Útközben még meg kellett álnom rokonoknál és leadtam egy pár csomagot.

Egyébként a bőrömön is észrevettem, hogy nyugotató volt, mivel a bőröm is nyugisabb lett. A sebek nem viszketnek annyira és nem annyira vörösek mint szoktak lenni. Azt gondolom, hogy majd gyakrabban ki fogok venni egy kocsit.

Csak egy dolog hiányzott még ahhoz, hogy tökéletes legyen a hétvége: Drágám. Most nem tudott eljönni velem, majd másik alkalommal: mindennek meg van a saját ideje.

2008. augusztus 18., hétfő

Felejtős hétfői munkanap jó kimentellel

Ma reggel nagyon nem akartam felébredni, biztos ráéreztem, hogy ma nem lesz a legjob bnapom. Azzal kezdődött a napom, hogy a postán nem-tom-meddig araszoltam, hogy megkapjak egy ajánlott szerelmes levelet az APEH-tól. Abból szoktam kiindulni, hogy ha ajánlottan küldik el a levelet, akkor az nekem nem sok jót jelent. Az ma teljesen be is teljesedett: azt közölték velem, hogy szerintük 25 ezer forinttal több adót kellene befizetnem, mint ami szerepel az adóbevallásomban. Pedig forintról forintra ugyanazokat a számokat írtam be, mint amit a bérszámfejtéstől kaptam. Úgyhogy, miután beértem, mindjárt szaladtam a bérszámfejtésre, ahol velem meg azt közölték, hogy menjek vissza holnap és vigyem az adóbevallásomat és egyéb dokumentációkat és majd megnézik...

Aztán meg, mivel a főnököm szabin van és engem nevezett ki helyettesítőjeként minden féle egyéb "érdekes" dologgal találtam szembe magam. És emellett volt még egy pár ügy, amit egy szabadságolós kollega helyett, nekem küldték (és én meg azonnal továbítottam egy kollegának, aki ráért elmenni csocsózni és úgy döntöttem ráér ezekkel az ügyekkel foglalkozni). Közben már lassan négy óra volt és saját munkámmal még nem álltam sehol sem. eszembe jutott egy ügy múlt hétről, amikor kiderült, hogy 2007 egyik indiai kollega (aki közben már elhagyta a céget) elég nagy bakit lőtt. Rákérdeztem, hogy mi van az üggyel, mivel nem hallottam még semmit. Negyed óra alatt jött a válasz, hogy pénteken már megcsinálták amit kértem, csak elfelejtettek értesíteni. Lehet, hogy mégis van remény...

2008. augusztus 13., szerda

Lakásprojekt szünetel / le van állítva

Most már szinte kikerülhetetlen: a céget, ahol dolgozom, megveszik. Rövid távon nem lesz nagy változtatás, csak annyi, hogy amit eddig 4 nap alatt végzünk el, majd egy vagy két nap alatt kell majd megcsinálni. Legalább meg lesz a kihívás és kevesebb nap alatt jönn össze a túlóra. Középtávon meg nem tudja senki sem mi lesz. Marad-e a munka itt Pesten, vagy talán ezt is ki fogják vinni Indiába (hallom már a kinti főnökeimet sóhajtani), vagy netán tán Lengyelországba fogják vinni. Lehet, hogy itt lesz az ideje lengyelül megtanulnom hatodik nyelvnek? Minden esetre, most egyelőre leállítottam a lakáskeresési projektet. Bizonytalan helyzetben nem fogok ilyen nagy projektbe belevágni. Az ingatlanos is meg tudta érteni. Most jutott eszembe, vajon mennyit ér a zloty euróban? Biztonság kedvéért majd ráncba szedem az önéletrajzomat és felrakom internetre (amivel már olyan gyakran fenyegetőztem). Nem azért, mert minden áron innen menni szeretnék. Hanem, azért, hogy be biztosítsam magamat. Azért az az állapot még jobb, ha az ember tudd választani több lehetőségből és nem ő egyik a százból egy állásra.

Nem hinném, hogy emiatt volt az, hogy az éjjel nem is aludtam, vagy minimálisat. Hétkor végre el tudtam aludni és csodák csodájára három negyed tízig tudtam húzni. Szegény drágám meg akart lepni azzal, hogy ma reggel felhívott, hogy hogy vagyok, hogy aludtam. Hát, nem éppen a legjobban. Nem nagyon volt egy hely a testemen, ahol nem éreztem volna a bőrömet. Az arcom kurvára viszket(et). Karjaimon mint ha a legvastagabb tűkkel szúrkált volna valaki. Honaim alatt fáj és húzz a bőr, mivel száraz és sebes. Még intím helyen is van gond a bőrömmel, ami nem túl kellemes érzés. Ez eléggé hatékony dolog a libidó padlóra, vagy inkáb pincébe küldésére. Bízom benne, hogy lesz majd jobb is. Hollandában kevesebb gondjaim szoktak lenni a bőrömmel. Részben az azért van, mert hogy ott nem klórral fertőtlenítik a vizet, hanem ózónnal. A klór meg nagyon ki tudja szárítani a bőrt. Ilyen szempontból pont jól jönn a szeptemberi üzleti utam. legalább két hét alatt a bőröm kissé lenyugodhat.

A múlt hétvége már eléggé messzinek tünik, de szinte minden nap visszagondolok. Drágámmal 24 órát töltöttünk és azt nem is nagyon lehet leírni szavakban. Ezért ide berakok egy youtube-ot, zenével. Számomra ez a zene nagyon jól leadja, hogy milyen jól éreztem magam a hétvégén. Ezt több változatban is találtam, eredeti kivitelezésben, orgonán, zongorán hárfán... Az eredeti változatot rakom most ide.

2008. augusztus 8., péntek

Meglepetés

Ma pont délkor felhívott Drágám, hogy ebédeltem-e már. Még nem. Van-e időm? Igen, van. Akkor fél óra múlva ott lesz és ebédeljünk. Így is volt és nagyon jól esett, hogy meglepett ezzel. A hagyományos -gyorsan ki a szendvicsezhez és az asztalomnál begyűröm- helyett, ma majdnem két órás volt az ebédidőm és nagyon jó volt! Ebéd után kicsit sétáltuk és leültünk egy közeli parkba. Szinte teljesen elfelejettete velem a ma reggeli eseményeket...

Meg tudnék szokni ilyen meglepetéseket... ;-)

Buta, ostoba, indiai?

Tudom, a fenti a durva általánosítás, de minél több tapasztolatot szerzek az indiai kolelgáim teljesítményeivel, egyre nehezebb legyőznöm ezt az általánosítást. Persze, tudom, van sok okos ember Indiában, de már nagyon úgy tünik, hogy a cégünk azokat nem találta meg. Múlt héten is szidtam már őket, mivel baromi bürokratikus hozzáálásuk van. Amikor tavaly ott jártam, már az Indira Ghandi International Airport-on is észre lehetet venni: útlevél ellenőrzésnél ott sorban ültek a bürokraták: egyeske megnézte az útlevelet és elkérte a kérdőívet. Ketteske még egyzser átnézte. Hármaska egymásra tette és amikor megvolt egy bizonyos szám négyeskének adta. Négyeske még egyszer végigszámolta és befőttes gumival lekötözte. Idegesítő, de ezzel még élni lehet.

De amit már nagyon nehezen bírok az az ostobaság. Tegnap egy belső intranetes alkalmazáshoz tartozó emailláda megtelt. Az indiai kollegáké az archiválási felelőség, már egy 4 hónapja. Szóval tegnap kaptam egy üzenetet, hogy megtelt ez a közös emailláda. Lehet, hogy nem volt idejük archiválni. Nem baj, előrdordul. Ma reggel még nem csináltak semmit, úgyhogy ma írok egy emailt, hogy ma archiválják. Amikor az itteni kollega átadta a munkát a kintinek, nyomatékosan megmondta, hogy csak a lezárt ügyeket lehet archiválni. Jönn a visszajelzés, hogy archiváltak. Megnézem a ládát: kong az ürességtöl és ráadásúl nem is találjuk az emaileket az indiai szerveren. Udvariasan visszakérdezek, hogy erősítse meg, hogy csak a lezárt ügyeket archiválta és nem a még nyitott tételeket. Válasz még mindig várom, közben egy jobban attal tartok, hogy egy "ctrl-a" és "del" gombkombinációk megnyomásából állt az archiválás. És én érzem szarul magam... Lehet, hogy túl személyesen veszem az egészet?

2008. augusztus 6., szerda

Megnyitották a vadászszezont?

Két nap őrület után, ma reggel kiderült,hogy kicsivel nyugisabb a mai napom. Tegnap este fél 11-ig voltam bent, hogy befejezzek egy riportot, amit ma reggel negyed 10-kor kellett volna megbeszélni a kinti fejesekkel. Jönn ma reggel az email: nem lesz telefonkonferencia, a riport elég világos, köszönjük szépen. Egyrészt jó hír, jó munkát végeztem, másrészt, ma reggel aludhattam volna még egy fél órát... Majd ma legfeljebb korábban megyek haza... ;-)

Tegnap kaptam meg a meghívót szeptemberre. Ezt a meghívót már vártam egyébként. Szeptember első két hetében valószinűleg Hollandiában leszek megint. Ha sikerül összehozni, megpróbálom Drágámat is kivinni velem, legfeljebb egy hosszú hétvégére.

Ma reggel meg teljesen meglepődtem, mivel egy fejvadász hívott engem. Csak annyit tudott rólam, hogy hollandul beszélek. A pozició, amit felajánlott, nekem nem volt szimpatikus, de mondta, hogy szoktak olyan pozicióra is embereket keresni, ami már közelebb áll a jelenlegi munkámhoz. Majd meglátjuk. Nem várok semmit, de nem rossz ha tudja az ember mennyit ér a munkapiacon.

2008. augusztus 3., vasárnap

Kaptafák és skatulyák

Többen kérdezték mit akarok mondani a blogom címével. Mi az, amitől független akarok lenni és mitől szabadulnék meg. Tény, hogy ezt a blogcímet elég sok féle módon ki lehet fejteni és megmagyarázni. A cím létrejöttére el kell mondanom egy kis személyes történetet. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, még egy távkapcsolatban voltam egy hollanddal. Ez a kapcsolat már egy ideje nem nagyon működött. Részben a távolság miatt, ami eléggé logikus, de másrészt azért mert az akkori párom nagyon erősen próbált beskatulyázni és én meg nem mertem visszaszólni, mert nem akartam megsérteni. Ezeka kröülmények alatt jött létre a blogom.

Röviden, annyit akar mondani a blogcím, hogy nem vagyok már hajlandó mások által felállítot skatulyákba bepréselnem magam. Azt se bírom, hogy ha valaki engem próbál ráfeszíteni egy kaptafára, ami abszolút nem hozzám passzol. Ilyenkor nagyon kevés türelmem van az illetővel és simán elküldöm valamilyen melegebb égyhajlatra. Csak annyit kérek, hogy fogadjanak el az emberek, úgy ahogy vagyok. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ha hibát ejtek, akkor nem szólhat senki. Én is csak emberből vagyok. Ráadásúl nem itt Magyarországon nevelkedtem.

Ezzel meg nem akarok menetegetőzni, de mondat: "most Magyarországon vagy" nem más mint egy beskatulyázási kisérlet. Ez számomra azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül a "magyar" módon kell működni. Egyrészt, nem biztos, hogy létezik ilyesmi, másrészt nem biztos hogy az feltétlenül a jobb mód.

Eddig elég keményen meg akartam mindenkinek felelni. Rájöttem, hogy nem tudok mindenkinek megfelelni, mert akkor magamnak nem felelek meg. Pedig ott kezdődik: az embernek először önmagának meg kell felelnie. Utánna tudatosan ki kell választania azt a kis csapat embert, akinek meg akar felelni. Nálam az a Drágám, a családom és egy-két jó baráat, aki képes engem úgy elfogadni, amilyen vagyok. A függetlenség és a szabadság nem abból áll, hogy senkivel sem számolunk, hanem abból áll, hogy mi magunk döntjük el kinek akarunk megfelelni.

2008. augusztus 1., péntek

Jelentés

Már lassan egy hete megint dolgozom, volt elég pörgés és hülyeség. Közben tegnap reggel az ambuláncián voltam, vérvételen. Július elején kiderült, hogy a gyógyszert, amit 7 hónapon át szedtem a bőrömre, szétszedte a májamat. Tegnapi vérvétel egy kontroll volt, hogy a májam javul-e. Ma reggel, amikor felhívtam Nelli nővért, kiderült, hogy szerencsére javult. Még nincs teljesen rendben, de a tendencia kedvező. Csak igyak több folyadékot. Ezek szerint a napi 3 liter, amit bedobok, nem elég...

2008. július 16., szerda

Elkezdődött a szabim

Mától másfél hetes szabin leszek. Részben alig vártam, hogy mehessek, részben meg bírtam volna még egy pár hetet, hónapot pihenés nélkül dolgozni. Ez az egy irodamentes nap egyébként nagyon jót tett a bőrömnek (de gondolom a tegnap este esemény is, amiről majd mesélek). Bár interneten keresztül bekukkantottam az emailjeimbe, valahogy az irodába menetel rosszabb szokott lenni a bőrömnek. Ma nem haragos-vörösek a sebek, nem is viszket most annyira. Ma délelőtt nagyon nyugis volt: számláimat vittem el az egészségpénztárhoz (majd jövő héten utalnak, de talán pénteken). Egyik plázában ittam egy vörösbogyós smoothie-t (őszintén szólva többet vártam attól). Néztem ingeket (az irodába mindig kellenek az új ingek). Felhívtam Drágaságomat, hogy mit tervezet ebédre. Azt válaszolta, hogy van egy kis intéznivalója. Mire rávágtam, hogy akkor sajnos ez az ötlet befuccsolt. Abban a másodpercben, amikor sejtette miről is van szó, azonnal volt egy programmódosítás és meg volt beszélve a tali ebédre. Nagyon jó volt mosolygós arcát és ragyogó szemét látni. Egy órát együtt tölthettünk, miután vissza kellett neki menni dolgozni. Én meg folytattam az utamat a bankba, mivel 2 év után még mindig a régi címre küldik a leveleket.... Bocsi, valamilyen harmadik, vagy negyedik rendszerben rosszúl volt beállítva a levelezési cím. Igen, de közben a mobil számomat meg kellett adnom. Hmmm, alapból nem vagyok paranojás, de mióta itt Magyarországon élek egyre jobban előjönn...

Tegnap este mi is volt? Drágámmal együtt voltunk kondizni. Első alkalom volt. Eddig 3 vagy 4 koncerten voltunk együtt. Közös mozi is volt vagy 5 vagy 6 alkalommal. Egyik jobb mint a másik. De nem gondoltam volna, hogy egy közös kondizás is ilyen jó lehet. Mindenkinek volt mit csinálnia a gépeken, de valahogy már nagyon jó esett, hogy, ha odaltra nézz az ember, ott van és dolgozik, izzad Drágaságom. Erről most ennyit. Nem azért, mert nem lenne érdekes vagy bármi, csak nem mindent kell elmondani. Csak annyit, hogy nagyon boldog vagyok, hogy van!

2008. július 4., péntek

Eredmények, második negyedév

Ma reggel megvolt a negyedéves, rendszeres találkozóm a főorvos úrral. A CD4 számom a múlt negyed éves 599 lement 454-re. A százalék is tovább csökkent: most 15%-nál tartok a múltkori 18,5% után. Nem ezek a számoké volt a főszerep, hanem a májfunncióm. A vérvételen kiderült, hogy a véremben minden a májamhoz kapcsolodó mutató emelt volt. Röviden: valamilyen oknál fogva, a májam nem érzi túl jól magát. Tegnap még egy vérvételen voltan, amiből enyhe javulást lehetett kimutatni. A főorvos kérdésére, hogy most csináljunk ultrahangot, vagy vissza jövök egy hónap múlva még egy vérvételre az volt a válaszom, hogy majd egy hónap múlva találkozunk.

2008. június 27., péntek

Hivatalosan, vagy még sem?

Ma hivatalosan ki lett jelentve, hogy a pesti francia csapat szintén hozzám kerül. Két hét késéssel. Ez önmagában nem gond, volt egy kis időm magamhoz térni, utam után. Akik a csapatból bent voltak, nem voltak meglepve. Állításuk szerint, ők ezt már régen várták. Saját csoportom meg azt kérdezte, hogy mikor fogom bekebelezni a német csapatot (az hiányzik még, plussz 9 ember a már 10 fős csapatba).

De most még egy hetet kaptam, mivel a szupervigyorom hibázott az emailben: június 30 helyett azt írta a kinti franciáknak, hogy július 7-től leszek. Már várom ebből a gubancot. Az itteniek majd nagy lelkesen fogják mondani, jövő héten, hogy csoportvezetőjük vagyok, kintiek meg azt fogják mondani, hogy nem, majd 7.-től.

Bennem most felmerult a kérdés, hogy most mennyire hivatalos a kinvenzésem, vagyis, mi a hivatalos dátum amitől csoportvezető vagyok. Tippek szívesen fogadok ;-)

Közben a tegnapi indiai is megint jelentkezett. Ő most parkolópályán van. Majd ha lesz időm foglalkozom vele. Amit eddig csinált egyébként nem volt az, amit megbeszéltünk. Úgyhogy vissza fogom neki dobni. Nem fog neki örülni, de ez van. Egyre többször veszem észre, hogy emberek egyre rosszabban olvassák az emailüket vagy nem hallgatnak arra amit mond nekik az ember. Csak járnak saját fejük után. Nekem nem nagyon van időm helyettük megcsinálni a dolgot.

2008. június 26., csütörtök

Kifakadás

Amikor felvettem a telefont, a kollegám helyett, aki most szabin van, már éreztem, hogy hibát követek el. És IGEN! India. Számonkérve, hogy hol van a kollegám. Mondom, szabin van két napig, majd hétfőn megint benn lesz. Nem, nem jó, jönn a válasz. Ma van határidő és ma kell megcsinálni. Ott csesztem el, hogy mondtam, hogy én vagyok a csoportvezető. Erre rávágja, hogy adjam meg neki a kollegám mobil számát. Mondom nincs céges mobilja a kollegámnak (tényleg nincs) és hazudom, hogy nem tudom a privát mobil számát. Indiából ne zaklassák a csoporttársaimat szabijuk alatt. Menjenek a (ízlés szerint rakjon be a kedves olvasó ide a neki megfelelő jelzőket) .......-ba/be. Az egésznek a vége: nekem küldte, hogy nézem meg és beszéljem meg a kollegámmal (nem most mondtam, hogy nem tudom a számát?).

Ez a hét most hirtelen elég indiaidús. Tegnap zárult le egy ügy, ami elég ronda volt. A kedves ügyfél fejét három hónapon át vertük, hogy csinálja már meg amit kell. Kiderült, hogy határidőre meg is csinálták, csak a kedves indiai kollega elbaszta (elnézést kérek a kedves olvasótól a szóhasználatom miatt). Miattuk egy már ugyis problémás ügyfelet még egy kicsivel felbosszantatuk. Az én szerződésemnél nem is volt az egyetlen eset, van nagyon sok ilyen. És ha visszakérdezünk, mindig a másik a hibás, aki épp nincs ott. Már nem merik a volt magyar kollegákra fogni, mert innen Pestről úgy visszacsapunk, hogy egy héttel később is zeng még a feje. Nagyon megérte Indiába vinni a melót, úgy látom...

Hasznos link utazásra

Most a szabik időszakában, megnyílt egy honlap, ahol meg lehet nézni, melyik ország milyen feltételek szab a HIV fertőzettek beutazására. Ha valaki az Európai Unión kivülre kiván utazni, nem ártana itt megnézni az arra az országra vonatkozó adatokat.


Esetleges kezelési helyek is meg vannak adva, ha netán errre szükség lenne erre. Eddig még csak angolul van ez az oldal. Az év hátralevő részében a spanyol, német, francia, portugál fordításokat várják.

2008. június 14., szombat

GSK terapiás vakcinán dolgozik

Itt a brüsszeli ECAB-on szó volt egy terapiás vakcináról. Egy ilyen vakcinát fertőzés után adnak, mivel nem az a cél a vakcinának, hogy megelőzze a fertőzést, hanem az a cél, hogy a vakcina a szervezetet segíti a fertőzés minél hatékonyabb kezelésével.

Fertőzés után egy HIV fertőzött még évekig (szinte) problémamentesen élhet, de a fertőzötteknek a többsége 3-10 év után gyógyszeres kezelésre szorúl, mivel a fertőzés rombolja az immunrendszert. Van egy kis csoport a fertőzettek között, akik ezen túl sem szorúlnak kezelésre, az úgynevezett "elite controlers". Ezek az emberek, vagyis az immunrendszerük, arra képesek, hogy hosszú távon, éveken át, a vírus szaporodását és ezzel az immunrendszer rombolását képesek féken tartani.

Az egyik elképzelés most az, hogy egy terapiás vakcina segítsége által képesek lennénk minél több embereknek az immunrendszerén segíteni és így utánozni az elite controllers immunrendszerét, hogy így egy lehetőség nyílna a gyógyszeres kezelést elkerülni, akár csak egy pár évre.

Terapiás vakcinákat már ismerunk, gondoljunk csak a tetanusz, diftéria vagy a veszettség elleni vakcinákra, amit sokszor fertőzés után adnak a betegnek. Egy ilyen terapeutikus vakcina hatása miatt az immunrendszer képes egy gyorsabb és hatékonyabb képes reagálni egy fertőzésre.

Pénteken GSK beszámolt egy terapiás vakcináról, amit most kezdenek el tesztelni. Eddig még csak azt tudták bebizonyítani, hogy egy egészséges emberek immunrendszere erre a vakcinára reagál és antitesteket előállít. Mire ebből egy terapiás vakcina (vagy talán prevenciós vakcina) lesz, még nagyon sok munka van hátra, de legalább valami folyik a tavai Merck STEP kisérlet csődje után.

2008. június 13., péntek

Olaszok megvoltak, Franciák szintén...

Most még csak a Románok vannak hátra...

Itt Brüsszelben a belgák is a hollandoknak szurkoltak, még a franciul beszélők is. Szép meccs volt. A belgák, úgy tűnik, épp úgy örülnek a holland győzelemnek mint a hollandok. Ezt abból következtetem hogy az utcán most elég nagy a lárma.

Vissza Brüsszelbe

Tegnap este éjfél előtt pár perccel megjöttem a brüsszeli szálláshelyemre, két, két és fél órás kocsikázás után. Ez az eredeti tervekhez képest ez egy 9 órás késés volt. Sajnos nem tudtam előbb elindulni a munkahelyemről, ami az eredeti tervem volt. A telefonkonferencia előtt, ami déltől egyig tartott, a felső vezetőség plussz feladatokat adott, úgyhogy ezzel ment el a tervezett szabad délutánom. A végén fél nyolckor elindultam Hágába, hugomékhoz. Indulás előtt azért még egy ideig beszéltem az egyik régiós felső vezetővel. Főleg a cscoportról volt szó, most hogy előreláthatólag 2 ember el fogja hagyni a csoportomat. Mondott egy pár érdekes dolgot, amivel meg tudom erősíteni, azt, hogy mind két embert pótolnom kell minél hamarább, mivel úgy látszik, hogy egyre több meló jönn a csoportom felé.

Vacsora után, kilenc órakor bepakoltam a Pólóba a cuccomat és elindultam Brüsszel felé. Az úton nem volt semmi nagyobb probléma, csak amikor a brüsszeli gyűrűre kerültem, eléggé érdekes volt. Az autópálya csatlakozását a gyűrűre úgy átépítették ideiglenes sávokal, hogy hirtelen vissza kellett kapcsolni az ötödikből a második szebességbe. Belgiumban az autópályákon mindig van valami, amitől az ember nem álszik be a volán mögött, ami Hollandiában azért előfordulhat a kiszámítható autopályákal. Hollandiában még ráadásul nagyon sok helyen a sebesség korlátozva van 100 vagy 80 km-re. Vasárnap este végre hazamegyek.

2008. június 9., hétfő

Fogy a csapatom

Ma reggel akkor meg lett beszélve. Egy csapattagom átmegy egy másik csoportba, nagyobb, új szerződésre. Múlt hónapban kőlcson adtam őt, mivel nem volt senkijük megoldani a munkát. A másik szerződésnél annyira meg voltak vele elégedve, hogy meghívták őt oda állandóra. Egy részt boldog vagyok neki, mivel itt aztán kiélheti magát. Másrészt meg sajnálom, mivel a múlt fél év alatt nagyon sokat fejlődött. Gondolom, hogy amit most érzek, kicsit hasonlít arra, amit egy szülő érez, amikor a gyereke felnőtt és ezentúl saját útjait járja.

Másrészt meg van egy jelentkező az egyik másik csapatból. Meglátjuk mi lesz majd jövő héten, amikor otthon leszek és a nyakamba szakad az ég. Érdekes időszak lesz, az mindenképp. Ha bejönn, amire tippelek holnap után, lehet, hogy majd többet ki kell jönnem Hollandiába. Még két nap. Ma este meg EB meccs Hollandia-Olaszország. Nem hiszem, hogy nézni fogom, mivel ma estére megbeszéltem egy vacsit Leidenben egyik barátommal. Bár, az is lehet, hogy az étteremben belesz kapcsolva a tévé. Ilyenkor az egész ország feje tetején áll. Nagyon sok helyen kitürt az úgynevezett "narancsláz". Ha sikerül majd képeket csinálni, itt-ott, felteszem

2008. június 8., vasárnap

Találkozások

Pénteken Rotterdamból dolgoztam, mivel úgy beszéltem meg egyik kollegámal, hogy onnan megyünk majd vacsorázni (az a szokásunk, hogy minden alkaommal, amikor Hollandiában vagyok, elmegyek vele vacsorázni), de ez nem jött be, mivel az egyik macskájával volt valamilyen gond és mivel napközben nem ér rá, péntekeste el kellet vinni a macsekot az állatorvoshoz. Nem nagyon bántam, mivel eléggé ki voltam fáradva. Péntekeste, szombat nyugisan teltek. Szombat reggel beugrottam Hágába, vettem alsóneműt az egyik megszokott boltban. Délután hugomékal és a kutyával kimentünk a tengerpartra, kutyátt futattni. Nagyon jó volt az idő, ködös napsütés, alig volt szél (megint relatíve) és egy kis óra alatt a kutya ki is volt merűlve. Este meg éjfél előtt már ágyban voltam, mivel teljesen ki voltam fáradva.

Ma reggel templomban voltam, ahol több mint 20 évet éltem. A három templom közül a legkisebbe mentem. Jó volt megint egy ilyen megszokott, ismert helyen ülni. Aki prédikált egy teológia diák volt (gondolom 3. vagy 4. éves) Leidenből. Jól beszélt a csaj, csak 5 perccel a prédikáció vége előtt egyik gyülekezeti tag rosszúl lett (most cserélték a vérhígitó gyógyszerét) és elájult. Amikor vége volt az istentiszteletnek (épp úgy mint előtte) jó páran rámközsöntek, megkérdezték, hogy hogy vagyok, jól érzem-e magam Magyarországon, beszélek-e még hollandul, stb. Amikor mindenki hazafelé indult, elmentek egyik legjobb barátomhoz és feleségéhez egy kávéra, teára. Most meg félig alva írom ezt, úgyhogy szerintem le fogok dőlni egy másfél órára. Holnaptól megint teljes gőzerővel a munka. A jövő héten elég sok irodát fogok majd bejárni: Amszterdamtól északra, Amszterdamtól délre, Rotterdam, Mechelen (Belgium) és úgy Brüsszelbe. Majd vasárnap megyek vissza haza Pestre. Az egészben előreláthatólag az a jó, hogy a csütörtök délután szabad leszek, ha minden jól megy. Majd Brüsszelben iszom egy jó kis belga sört, talán...

2008. június 5., csütörtök

Koffeintúladagolás

Már két napja repülök. Itt a holland kollegák annyi kávét hoznak, hogy egy ember, aki nem szokott kávézni, most egy állandó túladagolási állapotban van. Már úgy járkálok itt mint egy zombi.

A munka az zajlik. Lenne mit mesélnem, de nem mesélhetek, de nyugottan azt mondhatom, hogy nem unatkozom. Múlt hétfőn azt mondták, hogy június 11 majd fontos nap lehet számunkra. Majd meglátjuk mi lesz.

Itt Hollandiában a dolog ami most nagyon foglalkoztatja a politikát, az, hogy meg lehet-e engedni, hogy a csecsemőket még születés előtt szelektálják öröklődő betegségekre, még ha csak egy (kis) esély erre a betegségre merülne fel. Már arról rebesgetnek az újságírók, hogy elképzelhető, hogy a koalició emiatt feloszlik majd (a jelenlegi holland koalició a legnagyobb kereszténydemokrata pártot (egy centrumpárt), a szocialistákat és egy kis, konzervartív keresztény pártot tartalmaz. Emelett a tejtermelők sztrájkolnak, úgyhogy tejhiány van (a termelők keveslik a tej árát, amit a tejipari üzemek fizetnek). A holland közvélemény szerint, az ország most romokban áll emiatt (kiváncsi lennék mit mondanának a magyar helyzetre ezek az újságírók és a közvélemény).

Ma ment haza a kollegina, aki itt ült velem Amszterdamtól nem messze az ügyfél hadiszálásában. Mondta, hogy keressem majd fel, amikor megint otthon leszek. Ma este meg megyek vacsorázni a csoporttársamal, aki a város mászik oldalán dolgozik, egy másik nagy ügyfelünknél. Ő meg pénteken megy haza déli járattal, úgyhogy reggel meetingel és amikor hazaér, délután, akkor folytatja a meetingjeit.

2008. június 3., kedd

Tej országából gyümölcslevek országa?

Ami a múlt napokban feltünt itt Hollandiában, az, hogy úgy tűnik, hogy a tej egyre inkább háttérben szorúl a gyümölcslevek javára. És ha gyümölcslevekről beszélek, akkor nem a sima almalé, narancslé vagy paradicsomléröl van szó. Nem, itt mindenféle gyümölcsöket kifacsarva kevernek. Most ebédhez (hagyományos holland módra szendvics), ittam egy alma-körte-málna keveréket. A cimkén fel is van tüntetve, hogy egy 250 ml-es flakon másfél almát, egy körtét és 10 málnát tartalmaz. Ma reggel egy narancs-kivi levet ittam (eldobtam már a flakont, úgyhogy nem tudom hogy mennyi melyik gyümölcsből van benne). A hétvégén pedig egy alma-kivi keveréket is kóstoltam. Az se volt rossz.

Közben itt Amszterdamban egy kisebb magyar kolónia kezd kialakulni. Az egyik csapattársam a város másik oldalán dolgozik (tegnap voltunk vacsorázni egy marokkiak által vezetett olasz étteremben (itt annyi etnikum keverődik, hogy nem kell csodálkozni, ha egy eszkimó egy vietnámi éttermet vezet)). Ma reggel meg egy pesti kolleginát találtam a szembeni asztalnál. Az egészben meg az a vicc, hogy a csapattársam és a kollegina ugyan abban a szállodában vannak.

Egyébként nem is beszélve a turistákról. Tegnap este, amikor az étterembe mentünk, a Damrak-on, szemben a tőzsdével, hirtelen csak azt hallottuk, hogy valaki mondta: Jucika, szerintem rossz felé mész. Gyere erre felé. Az nekem még egy kicsit szokatlan, hogy Amszterdam kellős közepén magyarokat lehet hallani.

2008. június 2., hétfő

Amszterdam, megint

A hétvégén sokat pihentem. Barátoknál voltam az ország keleti részén, nagyon közel a német határhoz. Péntekeste irodából mindjárt oda mentem. Szombaton bementünk Enschede városába (nem vittem magammal fényképezőgépet, így nincsenek fényképek). A városban még mindig folynak az építkezések, mivel 8 éve volt, hogy május 13-án felrobbant egy tüzijátékgyár, ami a városban volt. A városnak elég nagy része megsemmisűlt vagy leégett.

Vasárnapdélután visszamentem hugomékhoz. Nyugottan kocsikáztam, itt-ott megálva, még újságot is vettem és leültem olvasni. Ma reggel 7 helyett, negyed kilenckor indultam és csodák csodája egy óra alatt beértem az irodába, miközben dugó dugó hátán volt.

Ma este vacsorázom egyik pesti kollegámmal, aki most szintén itt Hollandiában kint van. Egy időben értékelés is lesz, mivel amikor a többieknek volt az értékelésük, ő kimaradt a szórásból.

2008. május 29., csütörtök

Üdvözlet Mechelenből

A múlt alkalmakból tanulva (amikor majdnem lekéstem a gépet), ma jó korán elindultam és 7-kor már kint is voltam. Változatosság kedvéért én voltam az első, aki becsekkolt a járatra. Az út nyugott volt, csak annyira emlékszem, hogy a felszállópályán a repülő elkezdett gyorsúlni. A felszálásra már nem is emlékszem, mivel már aludtam. Reggelire felébredtem és megint aludtam egyet. Most relatív friss és üde vagyok. Miközben ezt írom, Brüsszel és Antwerpen között vagyok, a belga irodában, reptértől kb 20, 25 km-re. Ma este, munka után tovább megyek Hollandiába és holnap majd Rotterdamból dolgozom.

Munkanapom azzal kezdődött, hogy egy indiaival volt egy kis ügyem. Kedvesen, udvariasan, de határozattan elküldtem még melegebb éghajlatra. Eddig még nem válaszolt.

Minden megvan?

Bőrönd be van pakolva, romlandó el van dobva, edények el vannak mosva, időben vagyok: kész vagyok az indulásra, csak kedvemet nem találtam sehol...

2008. május 27., kedd

Még nem volt elég sürű

Ma reggel a tegnapi két órás beszélgetés folytatást kapott. Fél órát beszéltünk most a supervisorommal együtt az illetővel és még egyszer meg lett erősítve a 3 hónap, ami alatt keressen valami más munkát, cégen belül vagy cégen kivül.

Épp most pár perce volt egy beszélgetésem a supervisorommal és a volt menedzseremmel. Kaptam egy felkérést és megbízást: az osztályon több csoport van, országok és régiókra szétosztva. Az egyik csapattal gondok vannak: a teljesítményük az elvárások alatt marad. Röviden: fél év alatt összhangba kell hoznom az elvárásokat és a teljesítményeket, vagyis egy fajta krízismenedzsment. Csapatom bővül 6 főröl 10 főre és kapok még plusszban két főnököt Franciaországban. Az egészben a jó dolog, hogy használhatom megint a francia tudásomat. Legalább nem hiába tettem le a középfokú nyelvvizsgát...

Hivatalos kinevezés majd utazásom után lesz. Úgy látszik egyelőre még mindig nem fogok unatkozni.

2008. május 26., hétfő

Megvolt

Megvolt. Ma megtartottam egy sorozat értékelést, többek közt a kollegával, akinek a teljesítménye már hónapok óta elmaradt az elvárttal. Két órás beszélgetés volt, az egészben az volt a rossz, hogy a saját hibáit nem látta, minden mást okolta az elmaradó teljesítmény miatt. Részben megkönyebűltem, de részben még tartok attól, mi fog következni. Azt beszéltük meg, hogy 3 hónapot kap, hogy valami mást keres magának. Amikor azt hittem már, hogy megbeszéltünk mindent, akkor megint valami kibúvót talált, amivel meg akarta magyarázni, miért nem volt képes teljesíteni.

Ez az egész, egyébként semmikép a hobbiam közé fog tartozni. Ez most a második alkalom, hogy valakinek megmondom, hogy jobb, ha valami mást keres. Az első alkalommal együtt csináltuk egy volt supervisorommal. Ott az illető meg is köszönte, mivel nagyon nem szerette a munkát. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül el kellett mondani a nagy hírt.

A héten meg még el fogok menni, ha tudok időt szorítani, egy lakás vételéről tárgyalni. Szép lakás, nagyon jól rendben van tartva, alacsony rezsijű. Ha minden zökkenésmentensen megy, akkor el is képzelhető, hogy ősz előtt be is tudok költözni. De mielőtt elkiabálom magam: először sikerüljen a tárgyalás és a lakáshitel felvétel. Mindezt még utazásom előtt el szeretném kezdeni... Megint nem fogok nagyon unatkozni, ahogy most látom a dolgokat... (folyt.köv.)

2008. május 23., péntek

Csak egy szabad nap

Ma szabad napos vagyok. Annak ellenére, már volt egy levelezés Indiával és kiküldtem a meghívókat a fél éves értékelési beszélgetésekre. Teremhiány miatt nem sikerült minden beszélgetést egy napra berakni. Utam előtti napokban nem fogok nagyon unatkozni. Már előre tartok egy kicsit az egyik beszélgetéstől. Abszolút nem lesz könnyű, már napok óta azon a beszélgetésen morfondírozok: mit mondjak, hogyan mondjam, stb. Még pár nap és túl leszek rajta.

Közben az utam is le van foglalva. Amikor már hívtam az utazási irodát, akkor derült ki, hogy egy régiónak a menedzsere jóvahagyása kell az utamhoz, pedig semmi köze ahhoz a részleghez, ami fizeti utamat. Felhívtam és idegességemben hirtelen nagyon jól ment a német beszélgetés a telefonba. Nem voltam udvariatlan, de nem is hagytam magam. Egy órával később meg is volt az emailes jóváhagyás, amiről még mindig azt mondom, hogy tök nem helyén való, de ha csak ezzel megy, beszerezzük. Közben a repjegy ára majdnem duplájára ment fel... Költségékre figyelünk? Há!

Kedd este a szüleimmel és hugommal színházban voltunk. Megnéztük a Bölcs Náthánt, Gotthild Ephraim Lessing müvét. Nekem nagyon tetszett a darab; több rétegű, több szálon futott a történet, vicces és jó szinészek. Kész élmény volt. Álítólag őszkor megint színpadra hozzák.

Na, megyek most. Csinálok egy teát és megnézem, hogy hugom és édesanyám még mindig nézik a szappanoperájukat...

2008. május 20., kedd

Mese az emancipált nőről

Tegnap egyik kolleginám ezt a rövid kis mesét küldte el nekem. Órákkal később még mindig röhögtem rajta. Remélem nektek is tetszik:

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő,
aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta
tó partján , környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott
egy békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Oh csodálatos hölgy,
valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál
ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk,
beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél,
moshatnál ránk nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
****
Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban
és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott,
magában elmosolyodva így szólt: én kurvára nem így gondolom

Beszélgetés

Ma reggel 10-kor találkoztam a főorvos úrral. Elmondtam mi volt a hétvégén és az előző való héten. Megvizsgált, felírt antibiótikumot és aztán leültünk beszélni. Annak ellenére, hogy az immunrendszerem még jó állapotban van, azt mondta, hogy nagyon el kéne gondolkodnom a gyógyszer szedés elkezdésén, ha most nyáron nen javul a bőröm. Már egy pár hónapja barátkozom a gondolattal, hogy gyógyszereznem kell majd, úgyhogy nem volt nagy meglepetés. Praktikus dolgokról is beszélgettünk, hogy ha majd, akkor mikor, hogyan, stb. Van még bőven idő, nem kell elsietni a dolgokat. Ja, meg az utazásra meg azt mondta: utazzak, dolgozzak. Úgyhogy ma foglalom a repjegyeket.

2008. május 19., hétfő

Pihentető hétvége

Péntekreggelem lakásnézéssel indult. Nem volt rossz lakás, a lakással két kis cica is jár. De valahogy nem nagyon tudott a lakás megfogni. Még elgondolkodom rajta. Péntek este fél nyolcig köteles voltam bentmaradni, mivel akkora volt betervezve egy telefonkonferencia ami kapcsolódott az eseményhez, ami múlt héten kissé megkavarta a kollegákat. Egy óra helyett, szerencsére csak fél óra volt.

A szombatom elég érdekes volt. Lázosan ébredtem és a 24 órából csak 5-ben voltam ébren. Be volt gyulladva a fülem, álkapcsom, a bőr az arcomon, a tarkóm. Vasárnap reggel is eléggé fáradt voltam még. Vasárnap délután elmentem a gyertyagyujtásra a Szent László kórház területén található emlékműnél az AIDS-ben elhunytakért. Mivel már többen rágták a fülemet, megszólítottam a főrvos úrat egy előre hozott időpontmiatt. A héten el fogok menni (időpont megvan). Már nagyon azon gondolkodom, hogy az utamat le fogom mondani. Az ilyen út már önmagában eléggé fárasztó, és még inkább ha az ember meg nem 100%-os az egészsége.

2008. május 15., csütörtök

Szürke hétköznapok...

Most kezdem csak észre venni, mennyit rontott rajtam az a gyógyszer, amit a bőrömre adott a bőrgyógyász. Pénteken hagytam abba a szedését és mostanra az energia szintem erőteljesen megnőtt. Jó, közben volt mindenféle probléma, mivel a szervezetemből ürűl a gyógyszer (mindenféle fájás (nem tudtam hogy ennyi izületem van...), rejtett gyuladások, amik most jönnek elő és egyéb finomságok). Az orrvérzés még nem akar leállni, már 7 hónapja minden reggel vérzik, de bízom benne, hogy az is hamarosan a múlté lesz.

A héten volt egy "kisebb" felfordulás a munkahelyen. Ez valószinűleg még egy fél évig még eseménydúsabbá fogja tenni a munkahelyemet. Majd meglátjuk mi lesz a kimenetel. Lehet, hogy biztonság kedvéért nem ártana kirakni önéletrajzomat internetre. Sosem árt, ha az embernek van miközül választania.

Közben, jóváhagyták az útamat. Majd kb 2 hétig külföldön fogok tartózkodni, ha sikerül megbirkóznom az utazási iródával.

2008. május 12., hétfő

Több hosszú hétvége kéne...

...vagy gyakrabban ki kéne vennem szabit. A múlt hetem eléggé gyilkos hét volt. Péntekeste 7-re haza vonszoltam magam, leültem a rekamiére és ott mindját el is aludtam. Napközben az agyam már annyira leamortizálódott, hogy Wagner kellett a felélesztéséhez. Valakinek, aki alaphelyzetben barokkzenét hallgat, a Wagner olyan mintha egy ágyúval ébresztenénk valakit, vagy ilyesmi.

Szombatreggel (negyed 12) attól ébredtem, hogy valaki telefonál: édesanyám, hogy hol vagyok. Szombat este 8-kor le is feküdtem és következő nap 8-ig is aludtam. Közben a bőröm megint egy kisebb rémálom. Péntek óta nem szedem a bogyókat a bőrömre, pedig szerdán a dokinéni meg azt mondta: hogy szedjünk még 30-at. Szedi a fene, ha annyira szedni akarja, megeheti. Nem hinném, hogy ezek a gyakori és rendszeres bőrgyulladások jót tennének az immunrendszeremnek. Egy gyulladás két okból kifolyólag rossz; egyrészt még jobban leterheli a szervezetet, másrészt aktiválja a CD4 sejteket. Egy aktivált CD4 sejt sokkal fogékonyabb a HIV vírusra mint egy nem aktivált CD4 sejt. Egyébként, ez elég gyakori, hogy orvosok nem nagyon tudják, hogy egy HIV fertőzés hogyan befolyásolja a saját területüket. Egy másik példa a héten volt. Egyik ismerősöm felhívott, hogy a doki felírt neki egy orbáncfűkivonatot tartalmazó gyógyszert. Amit tudni kell erről az ismerősröl, hogy már évek óta szedi a bogyókat. Orbáncfűvet és antiretrovirális gyógyszereket nem lehet kombinálni. Egyébként, sosem árt egyeztetni a (fő)orvosokal a Szent Lászlóban, ha egy mások orvos elír valamilyen gyógyszert. Még jobb, ha a másik orvos konziliumot kér a (fő)orvostól.

2008. május 7., szerda

Ma korán megyek el

Félálmosan itt most rágom a reggelimet, mivel 8-ra be kell mennem az irodába. Tegnap (vagy az éjjel) 1-ig sikerült benn maradnom, mivel egyik kinti kollega pár óra késéssel adta meg az információkat. Ráadásúl, tegnap napközben volt egy pár egyéb finomság, aminek az volt az eredménye, hogy én szakíthattam rá időt.

A legérdekesebb még a francia csapat problémája volt. Tudni kell, hogy elég sok francia kollega ki nem állhatja az itteni irodát és minden féla módon próbálják az itteni kollegáknak a munkájukat szabotálni. Ebbe csöppentem bele tegnap.

Nagyon szeretem, ha ilyen határidős napokon az iroda 9 után kiürűl, mivel akkor legalább lehet dolgozni és haladni zavarás nélkül. Főleg, ha vacsorához az ember 1 liter Colát megiszik, hajnalig pörög.

Reggeli lassan bent van, most még csak a bogyó van hátra. Pénteken szedem majd az utolsó méregbogyót. Ma estefelé meg bőrgyógyászhoz kell mennem kontrollra (ma legalább nem fogok bent északázni), ami tökjó, mivel a hátamon a bőr megint szárazabb mint a szahara. Hiába kentem rá az éjjel egy fél liter testápolót. Bízom benne, hogy szombattól javulni fog a bőröm (végre). Majd meglátjuk, vagy ahogy a franciák mondják: "Qui vivra, verra".

2008. május 5., hétfő

Egyet értek...

Ez a cikk, többek között itt jelent meg. Mivel teljesen egyet értek vele, bemásolom ide a blogomra.

Reagálás a STOP cikkére

Az utóbbi idõben több olyan írás jelent meg a magyarországi HIV/AIDS helyzetrõl, amelyek nem megalapozottak, illetve amelyek az (esetleg hozzáértõ) hírforrás mondanivalójából részleteket közöl, az eredeti szövegkörnyezetbõl kiragadva és egyúttal más értelmet adva a nyilatkozatnak. A Stop internetes hírportálon 2008. március 31-én Pesti Gábor tollából megjelent cikkel kapcsolatban (cikk) az alábbiakat kívánjuk nyilvánosságra hozni:
1. A leírt, helyenként egymásnak ellentmondó állítások önmagában megkérdõjelezik az újságírónak e témában való jártasságát.
2. Magyarországon a HIV-fertõzöttek számának emelkedése várható volt. A 2007. évi adatok (statisztika) csak a kiszûrt esetekrõl adnak felvilágosítást. Becsléseink szerint lényegesen többen vannak azok, akik nem tudnak a fertõzöttségükrõl. A tudatlanság és a tájékozatlanság következtében még ma is kevesen mennek el szûrésre, ezzel veszélyeztetik önmagukat és partnereiket.
3. Magyarországon a HIV-vel foglalkozó átfogó felvilágosító tevékenység évek óta nem létezik. Az emberek többsége nem tudja, hogyan terjed és fõleg, hogyan nem terjed a vírus. A tévhitek sokaságát megkoronázza a „velem ez nem történhet meg” botor illúziója. A felvilágosításban óriási szerepe lehetne a médiának, de mindaddig, amíg kizárólag a szenzációközlés a cél, addig erre remény sincs.
4. A HIV-fertõzöttek orvosi ellátásával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy Magyarországon a terápiás kezelés megoldott, akinek az állapota indokolja, megkapja ugyanazokat a gyógyszereket, amelyeket bárhol Európában megkapna. A Stop újságírója nyilván félreértett valamit Dr. Feleki Attila, az Anonim AIDS Tanácsadó Szolgálat elnökének nyilatkozatából, hiszen a gyógyszeres kezelés célja az, hogy alacsonyan tartsa a vírusszámot ezzel biztosítva az immunrendszer helyreállítását, melynek egyenes következménye a beteg élettartamának meghosszabbodása.
5. Nehéz félreértéssel magyarázni, amit Dr. Feleki Attila a diszkrécióról és az orvosi titoktartásról mondott. Valóban, Magyarországon jelenleg mindössze egyetlen „AIDS-osztály” mûködik a László Kórházban, ám az ambuláns rendelésre járók nem „kénytelenek” találkozni egymással. Aki titkolni akarja kilétét, annak biztosítják, hogy soha, senkivel ne kelljen találkoznia a nõvéren és a kezelõorvosán kívül. Dr. Bánhegyi Dénes fõorvos és munkatársai nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az orvosi titoktarás követelményeinek száz százalékosan megfeleljenek, soha, senkinek, senkirõl nem adnak felvilágosítást sem személyesen, sem telefonon az érintett személy hozzájárulása nélkül. Tapasztalataink szerint azok, akik az ambuláns rendeléseken saját akaratukból találkoznak sorstársaikkal, egymás elõtt nem titkolják betegségüket, sõt, szívesen beszélgetnek, megosztják egymással gondjaikat, örömeiket.
Más a helyzet az olyan betegségeknél, amelyek függetlenek a HIV-fertõzöttségtõl. Ilyen esetekben a HIV-beteg valóban gyakran találkozik megaláztatással, elõfordul, hogy az orvos különbözõ indokokkal visszautasítja a kezelést. Az össztársadalmi megítélés a gyógyászatban is érvényesül. A megoldást a célirányos orvosképzés és orvostovábbképzés jelenti, jelentené. Ennek egyik elsõ és sikeres példája a családorvosok számára szervezett HIV/AIDS diagnosztikáról és kezelésrõl szóló továbbképzés, mely a SOTE, a Szent László Kórház, az European AIDS Treatment Group (EATG) és a magyarországi HIV-vel élõk közösségeinek együttmûködésével valósult meg.
7. Más kérdés a HIV-betegek lelki támogatottsága. Tisztában vagyunk vele, hogy, a sorstársak tudják a leghatékonyabb lelki támaszt nyújtani. Ez a mi esetünkben sincs másképp. A PLUSS Egyesület irodája az ambulancia szomszédságában mûködik, a Pozitívan Gondolkodók Baráti Köre önsegítõ csoportot mûködtet. Természetesen vannak olyanok is, akik egyedül akarnak megbirkózni minden problémájukkal, de az az állítás, hogy a betegek nem kapnak lelki támaszt, több, mint valótlanság.

Ezt a nyilatkozatot a PLUSS, a Magyarországi HIV-pozitívokat Segítõ Egyesület,
a Pozitívan Gondolkodók Baráti Köre
és a hiv+.hu
közös véleményeként adjuk közre.

2008. április 28., hétfő

Idézet 5

The hottest places in hell are reserved for those who, in times of great crisis, do nothing. - Dante


Azoké a pokolban a legforróbb helyek, akik, amikor nagy szükség van, nem csinálnak semmit. - Dante

2008. április 21., hétfő

Idézet 4

Sag nicht,
du willst immer bei mir bleiben;

sag lieber,
du willst heute noch nicht gehen.

Vielleicht ist "immer"
morgen schon
vorbei.


Ne mond,
hogy mindig velem akarsz maradni;

Mondd inkább,
hogy ma még nem akarsz menni.

Talán a "mindig" holnap véget ér.


Interneten talált ismeretlen idézet

Berlini hétvége

Ezt a bejegyzést Berlinből írom, ismerősök hívtak meg egy hosszú hétvégére. Csütörtökün és pénteken nem nagyon mozdoltunk ki a házból, mivel gyalázatos volt az időjárás (hideg és zuhogó eső). Szombatra jobb volt már az idő, úgyhogy kirándultunk Potsdamba. Ott persze nem lehetett kihagyni Sanssouci palotát (sajnos csak angolul):Ugyan abban a parkban van a "Neues Palais", amit belűlről is megnéztük. Nagyon szép palota (és a kert is. Útközben azért még útba ejtettük a teaházikót, amit II. Frigyes építetett kínai/porosz stílusban:
Miután végig mentünk az új palotában lévő kiállitáson még elugrottunk Cecillienhof-ba. Itt tartották meg a második világháború után a híres Potsdami Konferenciát (sajnos csak angolul). Ez a palota angol stílusban lett építve a 20. század elején és probléma nélkül átvészelte a háborút. Ez az ablak mögött tarták meg a konferenciát, anno:
Ma (vasárnap) elmentunk a Museum Insel-re. Ott a berlini Dóm melett több museum van egy kupacban. A Museum meletti utcában épp egy bolha piacot tartottak. Majdnem vettem régi német papírpénzt, de visszafogtam magam. Épp, ahogy magamat visszafogtam a többi kirakatnál is. Álítólag minden vasárnap van ez a bolhapiac (de más helyeken is Berlinben). Több museumot be is terveztem, de naív voltam. Csak az egyiptomi kiállításra az Altes Museum-ban volt időm. Azt a kiállíást 3 őrán át néztem. Volt egy pár nagyon szép darab ott. A legszebb, szerintem, Nofertiti szobra volt:
Ami nagyon érdekes volt számomra, a nagyon sok érdekes dolgok között, az, hogy a nők a társadalomban egyranguak voltak a férfiakkal. Ez a szobrokból is kiderül. Emancipáció nem új dolog, ahogy a Bibliában már meg van írva: nincs semmi új a nap alatt...
Itt jól látható, hogy a nő öleli át a férfit: a nő az aktív fél a kapcsolatban. Sokkal többet mesélhetnénk...
Amikor végeztem a muzeumba, jött egy sms egyik berlini ismerősömtől, akit eddig még csak a csettről ismertem: lenne-e kedvem talizni egy kávéra, sörre. Egy kis sms csata után eldőlt, hogy a Prinzknecht-ben találkozunk fél hétkor. Oda felé jól eltvédtem, majdnem végig gyalogoltam a rossz utcát. A végén 2 percet késtem (csak). Aki ismer, tudja, hogy nálam az annyit jelent, hogy időben voltam :-)

Jól eldumáltunk ketten. Mondjuk ez a pár nap alat elég sokat javult a német tudásom, bár van még bőven mit javítani rajta. Aztán egyik barátja épp arra járt, akivel kb 10 éve nem beszélt és hármasban folytattuk a beszélgetést. Valahogy felbukkant, hogy naponta kétszer szed gyógyszert. Kiderült, hogy 11 éve fertőződött meg egy erőszakolás kapcsán, amikor 21 volt. Az ismerősöm mondta, hogy semmi gond, hogy akkor most 3-an ott az asztalnál pozitívak vagyunk. Az ismerősöm most 16, 17 éve fertőzött. Mivel hirtelen észbe kaptunk, hogy késő van már (22 óra volt már) el is mentünk.
Holnap még egy nap itt Berlinben és akkor kedd reggel repülök vissza Pestre. Délután mindjárt egy találkozó egy ingatlanhitelügyintézóvel.

2008. április 14., hétfő

Lakáskeresés elindult

Péntekdélután ténylegesen elkezdődött a lakásprojektem. A délutánom azzal telt, hogy 3lakást néztem meg. Ebből a háromból 2 felejtős volt. Egy érdekes, de lesz vele sok munka. A héten még két lakást fogok megtekinteni, ha minden igaz (és ha akad rá időm). Egyik svéd account manager már enyhén be volt pánikolva, hogy a héten nem leszek az irodában, mivel meg kéne egy-két dolgot beszélni vele és az egyik kollegámmal. Ma 4-re tervezte a megbeszélést, de még nem láttam meghívót... Az az érzésem, hogy megint utolsó percbe, szerdán, rá fog ébredni. Jövő héten kedden majd beszélgetés lesz lakáshitelügyintézővel, akkor derül majd mennyire hitelképes vagyok, ha vagyok-e egyáltalában. Egyébként a kollegáim is beindultak és segítenek a lakáskeresésben. Néha-néha átdobnak egy emailt egy lakással, ami éppen eladó.

Hétvégém kikapcsolódás volt. Lakásnézés után egyik barátommal elmentünk Nyugat-Magyarországra. Egyik barátját látogattuk meg. Ami legjobban megmarad a látogatásból, hogy békák nagyon hangosak. Majdnem meg lehetett süketűlni, annyira kiabáltak. Szombateste szüleimhez mentünk, ahol vasárnap segítettem a leanderek költöztetésükben a telelő helyükről a nyári helyükre a kertben.

Ez a hét rövid munkahét lesz számomra, mivel csütörtökön elmegyek egy hosszú hétvégére barátokhoz Berlinbe. Persze, városnézés lesz (folytatom, ahol 2 éve abba hagytam). Vasárnapra meg egy koncert Potsdamban van programon. Majd keddreggel jövök vissza Pestre.

2008. április 9., szerda

Kikapcs

Tegnap este azzal ünnepeltem meg a zürős idöszak végét, hogy két dvd-ét néztem meg és kikapcsolódtam. Az egyik eléggé szórakoztató volt (Dungeons & Dragons), jó volt egy ideig nem gondolkozni. A másikon pedig jó nagyokat röhögtem és persze Ben Affleck miatt sem volt büntetés a Dogma című film. ;-)

Ma este is dvd-zés lesz... Szerintem megint meg fogom nézni az "As good as it gets"-című filmet. Amikor utolsára láttam ezt a filmet, akkor még Hollandiában laktam és még nagyon kerestem munkát. Nem tudom mi a film magyar címe, mivel csak az eredeti címeket szoktam csak megjegyezni. Az egyik főszereplő Jack Nicholson, aki ebben a filmben (mint majdnem minden filjében) egy elmebeteget alkot. Hazafelé még be kell vásárolni mindenféle finomságot. Úgy az igazi, ha az ember dvd-zés közben nassolhat valamit ;-)))

Az egészben az lesz majd a gond, hogy holnap reggel időben kell kelnem, mivel 9-kor lesz az első megbeszélésem és erről semmikép nem késhetek le. Majd a hétvégén pihenek (remélem)...

2008. április 7., hétfő

Még csak egy fél nap...

... és vége van a jelenlegi időszak őrületének. Múlt héten szépen belecsaptam a leves közepébe, amikor csütörtökön egy kicsivel tovább maradtam benn a megszokottnál. A hétvégét nagyából arra használtam, hogy pihentem, aludtam, punnyadtam és magamhoz tértem. Szombatdélután voltam csoporton, de fél tízre már haza is jöttem, mivel fáradt voltam (és a többiek se nagyon pörögtek). Asszem fél 11-kor már horkoltam is. Vasárnapreggel 10 óra környékén magamat kikergettem az ágyból és fél kómásan lődörögtem a lakásomban.

Mivel meg volt beszélve egy teázás egyik ismerősömmel, akit nagyon régen láttam, valamilyen módon magamat rendbe raktam (minimális erőfeszítéssel) és elindultam fel a várba. A séta, dumálás és a teázás valamilyen szinten felébresztett. És persze a jó idő meg egy nagy élvezet volt. Végre közeledik a jó idő.

Közben ma reggel megint zaklatott az accountmanager, mikor megyek már megint ki Hollandiába. Előreláthatólag most május végére, június elejére lett betervezve a következő utam a lapos sajtszagú országba. Most, ebben a pillantban nem nagyon van kedvem menni. Eléggé le szokott fárasztani egy ilyen üzleti út. Közben lenne még más, amit be szeretnék fejezni. A jövő héten szeretném folytatni egy fordítást, amit húsvétkor kezdtem el (és amire azóta nem volt időm). Még csak 25 oldal van hátra a 30-ból, úgyhogy szépen haladok ;-)

2008. április 5., szombat

Emlékek a 80-as évekből

Ma reggel, amikor felébredtem, eszembe jutott az egyik múlt heti beszélgetés Lübeckben. A vendéglátóm mesélt arról, hogy amikor egyik lejobb barátja meghalt AIDS-ben (1996-ban) és innen eljutottunk arra, hogy ki mennyire fel van készülve a halálra (félreértés ne essék, nem tervezek egy hamar elpatkolni). Ekkor arra fordúlt a beszélgetés, hogy ki milyen zenét szeretné a temetésén. Amikor a vendéglátóm bekapcsolta a zenét, amit szeretné el kezdtem röhögni, mivel elképzeltem, hogy milyen lehetne ez egy istentiszteleten egy nagy templomban:



De ez a zene megint emlékeztetett arra, amikor általános iskolába jártam. Ekkor nagyon nagy divát volt ez a fajta zene. A következő egy holland együttes énekli. Nevük: Doe Maar, ami kb annyit akar jelenti, hogy csináld csak. A nyolcvanas években elégge féltek az emberek attól, hogy valaki el fog kezdeni egy atomfegyveres háborút. Az embereknek nagyon tiszta volt, hogy akkor nagyából vége mindennek, mert ilyen háborúból nem igen jönni ki senki se győztesként. Az embereknek egy része ettől a gondolattól félig-meddig lebénult. Mi értelme dolgozni, gürizni, ha bármikor valaki ledob egy atombombát és vége mindennek és nem is ismerte a szomszédjét vagy kedvesét igazán.



Az embereknek egy másik része meg elkezdett tiltakozni amikor kiderült, hogy a NATO hollandiába tervezett atomfegyvereket telepíteni. Éveken keresztül voltak tüntetések és tiltakozások (nem olyan ami itt Magyarországon folyik, hogy felgyújtjuk a TV épületét vagy rongálunk). A végén nem is volt atomfegyver Hollandiában.

Ebben az időben a Nénának nagy nepszerűsége volt Hollandiában, annak ellenére, hogy német. Nagyon sok holland csak most kezdi feldolgozni a második világháborúban történteket. De a 80-as években a németekkel csak kereskedtek, de egyébként meg nem szerették őket. De a 99 lufi nevű ének nagyon sokáig ment a rádióban. Azóta is egyik kedvenc énekem, mivel jó leírja, hogy az emberek milyen nagy baromságokra képesek, de egy időben milyen szép dolgokat is képesek alkotni.

2008. április 4., péntek

Unatkoznék már egy napot

Kürölbelűl egy órája jöttem haza. Sajnos nem voltam bulizni, 2-ig irodában voltam, lehúztam egy 17 órás műszakot. Reggel 8-kor lesz egy telefonkonferenciám és arra meg kellett csinálnom anyagokat. Nagy része, annak, hogy nem sikerűlt előbb elkészülni, csapatom egyik tagja. Most, 7, 8 hónap után még mindig nagyon sok időt igényel. Múlt héten volt vele 3 beszélgetés, hogy mit várok el, és hogy huszadik alkalommal elmondjam mit várok el tőle. Közben a csapatban látom, hogy fogy az emberek türelmük. Ahogy most mennek a dolgok, jövő héten megint lesz egy beszélgetésem vele, de valószinűleg tovább fog tartani mint az eddigiek. Ahogy most megy, nem lehet folytatni. Jól végiggondolva,negatyv teljesítménye van a kedves kollegának, mivel a munkája nagy részét csporttársakkal csináltatja meg.

Közben meg úyg zajlik az élet az irodában, hogy már majdnem elfeledkeztem a múlt hétvégemről. Péntek este 3 kolleginával megünnepeltük, hogy 3 éve vagyunk a cégnél. Sajnos nem volt túl jó a zene a Jam Pup-ben, így nem volt túl sok táncolás, de azért próbálkoztam a leivássalm de megint nem sikerült. Két Daiquiri és egy Amaretto-Cola ahhoz sem volt elég, hogy be legyek csicsentve. Szombat reggel meg elmentem egyik ismerősömhöz Lübeckben. Reggel fél kilenckor léptem le a repülő lépcsőjéröl Hamburgban. Az ismerősöm 10-re értem jött és Lübeckbe mentünk, ahol kiderrült, hogy épp egy náci felvonulás zajlott. Mivel az anti-fák (anti-fasiszták) is ott voltak, volt is egy kis bunyó. Emiatt a belváros le is volt zárva, úgyhogy csak a várost megkerűlve jutottunk a belvárosba. Ráadásúl még zuhogott is az eső. Vasárnap meg jó idő bolt, mentünk egy nagyot sétálni a városban. Délután 4-kor le is ültünk a Trave partjára és ittunk egy italt, miközben dumáltunk egy jó nagyot. (Legalább volt lehetőségem gyakorolni a németemet, ami nagyon is ráfért...)

A terv az volt, hogy hétfő reggel a fél nyolcas járattal menjek vissza Pestre, de sajnos épp lekéstem a gépet, mivel az ismerősöm nem saccolta jól be a távolságot, úgyhogy át kellett foglalnom a jegyet (€ 78) és következő nap visszamenni. Keddreggel meg 4-kor szólt az óra, mivel minden áron legkésőbb 6-ra reptérre akartam érni. Az ismerősnek azt mondtam, hogy 5-re akarok ott lenni. Nagyából kedd óta áll a bál a munkahelyen.

Közben, a héten is volt egy temetés a rokonságban. Szép kort élt meg (87 évet). Temetés előtt még el ugortam nagymama sírjához. Vittem neki 3 szál sárga gerberát és 4 szál fehér szegfűt. Közben meg csodálkoztam egyes családok halotti kultusán. Láttam koszurókat, amik minimum fél millóban kerültek. Nem értem, hogy valaki ennyit költene egy halottra. És most ne mondja senki, hogy mutassa az illető, hogy mennyire szerette az elhúnytat. Egy holt test nem érez semmit. Azért vannak emberek az életünk, hogy akkor mutassuk ki nekik az érzelmüket, amikor még élnek. Amikor elhúnytak, már késő. Ez már tényleg annyi, mint a halottnak a csók.

2008. március 28., péntek

Eredmények 2008 első negyedév

Gyorsan haladnak a napok, épp hogy januárban volt a múltkori találkozó a főorvossal, mareggel megvolt az első negyedéves tali is. CD4 számom javult, felment 599-re a múltkori 484-ról. A százalék lement 18,5%-ra a múltkori 22%-ról. A számomra legérdekesebb az volt, hogy a vírusszámom, ami egy fél évvel ezelőtt még 83 ezere volt, most tovább esett és lement 54 ezerre. Egy éve még fél milliós volt. Májam is még rendben van, ezt most azért figyeli a főorvos úr, mivel a gyógyszer amit még április végéig a bőrömre kell szedni a májat károsíthatja.

2008. március 23., vasárnap

Idézet 3

The only inconvenience about preferring men is that most of the recruiting has to be done among gays.

2008. március 20., csütörtök

Húsvéti pihenés

Elvileg ma szabin vagyok, de épp most telefonált az account manager, hogy sürgősen kell valami adat. Éljen a céges mobil, laptop és az internet! Annyiból jobb most, hogy aludtam, ameddig fel nem ébredtem (9-kor), de az éjjel is már többször fenn voltam. Utóbbi időben ritka az, hogy teljesen végig alszom az éjszakát. Az elmúlt napokban, annak ellenére, hogy már nyugisabb kéne lenne benn, még volt hajtás rendesen. De azért észre veszem, hogy a kintiek azért rendesen megbecsülik a munkámat. Hétfőn egyik nagy főnök Amerikából ideszólt nekem a belső chatrendszeren, hogy mizujs és még egyszer megköszönte az múltkori hétvégi munkámat. Ilyen kis dolgok azért jól esnek. És, ha már be van kapcsolva a gép, akkor mindjárt egy pár másik dolgot is elintézek.

Nem csak mára és holnapra vettem ki szabit, hanem áprilisban is szabin leszek. Egy hosszú hétvégére megyek Berlinbe majd. Épp tegnap este volt egy kis program egyeztetés. A vasárnap elmegyünk egy Mendelssohn hangversenyre. Egy villában, Potsdam környékén a "Lied ohne Wörte"-t fognak előadni. Utána (vagy előtte), nem tudom még mikor lesz az előadás, beugrunk Potsdamm-ba. Már most van sok kedvem. Fényképező gép ott van már az útra várakozó cuccok között... ;-)

Közben hétfőn meg is volt a negyed éves randim a Lászlóban. Ezzel az alkalommal Ági szúrt meg, de nem is vettem észre. Nagyon ügyesen csinálta. Majd jövő hét végefelé meglesz az eredmény, ha minden igaz. Ezzel az alkalommal nekem most vírust is néznek. Kiváncsi vagyok, hogy a múltkori (októberi) alacsony szám után, most hova megy a vírusszámom.

Miközben ezt írom, legszívesebben megint lefeküdnék aludni. Elég rendesen elfáradtam, ha hajt az ember, akkor nem nagyon érzi, akkor jönn ki, amikor leül (vagyis nálam így működik). Most, hogy visszagondolok január közepétől tartott most ez a hajtás. De be kell mennem a városban. Már október óta húzódik egy dolog, amit el szeretnék intézni. Nem nagyon sürgős, de le akarom már tudni. Ma délután meg internetet fogom bújni, lakásügyben... a mostani hajtás kicsit bezavart a lakáskeresésben.

Közben meg nagyon észre lehet venni hogy közeledik a tavasz. Egyre inkább veszem észre, hogy akár vadidegenek is el kezdenek velem dumálni. Tegnap a BKV bérletpénztárnál baromi nagyot és jókat dumáltunk a pénztáros nénivel. Nagyokat röhögtünk. Interneten meg egy HR-essel beszéltem és már félig-meddig felajánlott egy állást egy nagy német származású cégnél. Mondtam neki, hogy egyelőre jól érzem magam a jelenlegi helyemen, de majd beszéljünk húsvét után. Sosem árt, ha az ember tudja, hogy mi a piaci értéke...

Minden kedves olvasómnak nagyon kellemes és áldott húsvéti ünnepeket kívánok. Akik locsolókat várnak: annyi locsolót kívánok nekik ammenyit szeretnének. A locsólóknak meg annyi piros tojást, ammenyi jól esik és akik nem locsolkodnak: jó ünnepeket!