2007. október 30., kedd

Számok kiegészítés

Csak egy gyors üzenet, mivel most tudtam csak meg a vírusszámomat. Az október elején vett vérmintában 83 000 vírusrészecske volt mililiterenként. Az a fél évvel ezelőtti számnak majdnem ötöde (akkor 443 000 volt). Lehet, hogy most végre stabilizálódik a fertőzés nálam. December közepén lesz a következő vérvétel. Ez most eddig a legalacsonyabb szám amit mértek. Eddig a legalacsonyabb vírusszámom a 2006 májusában mért 92 000 volt.

2007. október 22., hétfő

Itthon vagyok


Igaz, szombaton jöttem haza, de annyira le voltam amortizálva, ki voltam merűlve, hogy ma reggelig csak zombiként léteztem (kivétel egy tegnap délutáni mozilátogatás Schatzival). Múlt héten eléggé sűrű volt a program. Meló melett még sok barátot, ismerőst is meglátogattam, ami eléggé fáraztó volt (ez egyébként nem panasz!).


Hétfő este a volt hegedűtanáromnál voltam. Azt tudni kell, hogy órák alatt mindenféléről dumáltunk, hegedűlés közben. Politika, tudomány, minden téma előkerült. Hétfő este is ez volt. Mindenféléről beszéltünk. A végén éjfélkor, amikor még valami innivalót akart volna hozni, elköszöntem és mentem vissza hugomhoz. Szerencsém volt, hogy a belga utamat, ami keddre volt tervezve, nem kelett megtennem. Így egy három órás kocsiutat oda és ugyanazt vissza megspóroltam.


Csütörtökön még felhívtam a klinikát, hogy megvolt-e már a vírusszámom. Sajnálattal közölte a Nelly, hogy még nem volt meg, technikai okok miatt. Próbáljam egy héttel később. Miközben Hollandiában voltam, most nem volt annyira rossz az éjelli izzadás (ami egy pár hete sajnos megint előjött). Ott a holland irodában több fajta édesgyökeret tartalmazó teák voltak és ittam is belőlök elég sokat. Napi három, négy pohárral biztos.


Az egész hetem gíy (eléggé zűrösen) telt. Napközben dolgotztam, este meg látogatások. A végén már csak napi 3, 4 órát aludtam. Most a hétévégén a lemaradást be is hoztam. Vasárnap este 7-kor el is aludtam és ma reggel hétig, fél nyolcig aludtam és ma reggel három negyed tízre be jöttem az irodába. Péntekről maradt még némi meló, amit be kell fejeznem. Holnapra azt tervezem, hogy leugrok szüleimhez, vidékre és akkor szerdán vissza. A hét hátramaradó részeét kivettem, mivel Hollandiábol jönnek barátok látogatóba egy hosszú hétvégére. Csütörtökön reggel jönnek és vasárnap reggel mennek haza.

2007. október 15., hétfő

Rádöbbenés

Üdvözlök mindenkit Hollandiábol. Szombatreggel érkeztem, elég kómásan, mivel reggel 7-kor indult a gépem Ferihegyről és negyed tízkor Amszterdamban is voltam. Tízkor már kocsiba is ültem, és indultam az autópálya felé, miközben hallgattam a híreket a rádióban. A legfontosabb hír az volt, hogy most van már lehetőség temetési biztosítást kötni lovakra. Ezek szerint az uborkasezon nem ért még végett, itt Hollandiában.

Ami számomra a legérdekesebb volt, szinte döbbenet volt, hogy amikor kiszáltam Schiphol-on már nem az az érzés volt hogy otthon vagyok. Úgy éreztem mintha bármelyik idegen reptér lett volna. Perssze, jobban ismerem itt az utat, de érzelmileg teljesen idegen volt.

Hétvége elég érdekesen telt. Sok volt a meló. Hugommal jó nagyokat beszélgettünk és ahol régen laktam, elég sok emberrel találkoztam és voltak pár perces beszélgetések. Nagyából mindenki rendben van. Egyik szomszéd házaspár rosszúl van. A férj hólyagrákban szenved már évek óta, feleségének meg egyre jobban fáj dereka. Egyik barátomhoz is beugrottam. Nála jó nagyokat röhögtünk. Mesélt az utolsó kapcsolatáról: egy jogász, aki 30 évesen már annyit iszik mint egy gödény. Épp péntek este dobta ki a lakásából...

Ma reggel meg 6-kor keltem, háromnegyed hétkor már kocsiban is ültem. Rádióban a négy évszak játszották, Vivaldi-től. Épp a nyár, a második és harmadik része. Az autópályan akkor már 9 kilométeres dugó volt Amszterdam felé Hágától. Na, most befejezem, mivel péntek este a belga főnököm (aki a holland főnököm helyett van) még átdobott egy kis melót, ami elég sürgősnek tünt.

2007. október 12., péntek

Közeledik a gyógyszeres kezelés

Ma reggel félkómásan elmentünk az eredményeinkért, legalábbis én félkómás voltam, Schatzi csak fáradt volt. Az éjjel negyed háromkor feküdtem le, mivel ki kelett még teregetni a mosást, mivel hogy szombatreggelre megszáradjon. Szombat reggel, első járattal indulok ki egy hétre. Tegnap délután kaptam a jóváhagyást a kintiektől (ennek a jóváhagyás beszerzése egy külön és eléggé érdekes dolog volt...), mindjárt le is foglaltam a járatot (ami csodák csodájára nem is volt förtelmes áron).

Lényegre törve: ma reggel kiderült, hogy a CD4-számom 738-ról süllyedt 428-ra. A relatív szám meg 22-ről 20%-ra ment. Okés, elég erőteljesen estek a számok, de ez most csak egy mérés volt. Vírusszám még nem volt készen, ez a szám után majd jövő héten fogok érdeklődni, ha akad időm, bár sejtem hogy nem lesz alacsonyabb a múltkori 443 000-nél. Röviden: elég nagy az esélye annak, hogy nem túl sokára el kell kezdenem a gyógyszerszedést.

A múlt hónapokban voltak már napok, amikor azt mondtam, hogy alig várom már, mivel mostanában egyre több a kisebb gond: bőrfertőzés, torokgyulladás, stb. A sok kisebb dolgon veszem észre magamon, hogy a szervezetemnek lassan egy kis segítségre szorúl a fertőzésem leküzdésében. Szerencsére, erre van mostanában lehetőség. Majd decemberben végefelé többet tudok mondani, mivel akkor lesz a következő kontroll.

Schatzi is megkapta az eredményeit. Ő nagyából szinten maradt, szerencsére és nem bizonyodott be az állítása, hogy azért maradt szinten, mert dohányzott. Hónapok óta nem gyújtott rá. Megint egy indokkal kevesebb a cigizésre... ;-)