2008. február 28., csütörtök

Maradandó nyugodtság?

Az utóbbi két hét számomra elég érdekesnek bizonyúlt. Még mindig annyi munka mint a nyű, és nap mint nap sürgős plussz feladatok várják az embert amikor bejönn, vagy fél háromkor esik be egy email, hoyg 4-re feltétlenül válaszolni kell, úgyhogy repülnek a sürgős melók egymás után. De valahogyan nem idegesít ez minden, teljesen nyugodt vagyok. A csapatomnak is van meló rendesen és mivel nekik új meló, és részben nekem is, az is elég sok időt igényel, de akkor sem szaladok mint fejetlen tyűk (kakas). De hatékony vagyok, minden ami fontos időre megvan. Ma két francia kollegával találkoztam. Hallottam, hogy itt voltak Pesten, de csak annyit, hogy franciák. Abból meg sok van. Ma derült ki, hogy ismerem őket. Tavaly még rendszeresen velük dolgoztam és veszekedtem is néha. Jó volt most evlük élőben találkozni. De ami a legérdekesebb volt a héten azért még mindig az volt, hogy annak ellenére, hogy kb 20 percet Indiával lógtam a telefonon, nem húztam fel magam. Az irodában már nem küldünk el embereket a francba, hanem azt kívánjuk, hogy Indiai hívja fel őket... Holnap még egy hajrá és aztán itt a hétvége... Ha nem sikerülne addig felkeverednem ide: mindenkinek jó hétvégét ;-)

2008. február 25., hétfő

Kráter szélén

Itt ülök, kráter szélén, nem félek, nézem a környékemet, várok.
Várok, hogy kitörjön a tűzhányó, de közben nézek, tanulok, okulok.
Egyszer csak érzem a jeleket és előjön a láng a vulkán mélyéből.
Mint mindig, úgy viselkedik, mintha saját tudata lenne, talán van is.
Most, hogy kijött a kráterből, ott áll, velem szemben és kezdődik.
Kezdődik a tánc, a tánc, amit már sokszor eltáncoltam, eltáncoltunk.
Az elején óvatosan, tapintatosan, egymást próbálgatva, kóstolgatva.
Egyik pillanatban ő vezet, másikban én, megint ő, megint én...
és így táncolunk tovább, a kráter szélén, egyre gyorsabban, intenzívebben.
Egyre közeledünk, közelebb és közelebb...
közben már én vezetem a táncot és egyszer csak egymáshoz érünk, összeolvadunk.
Kettőnkből a jó dolgok maradnak meg.
Nem félek, miért félnék? A vulkán, hiszen, az is én vagyok.
Leülök a kráter szélére, pihenek, várok, nézek.

2008. február 24., vasárnap

Idézet 2

Valahol interneten olvastam ezt az idézetet, nekem tetszik és szerintem nagyon is igaz:

Akinek nincsenek elérhetetlen álmai, annak az elérhetőek sem fognak valóra válni.

2008. február 22., péntek

Bőröm megint problémázik

Telnek a napok. A holland utam után megint minden a régi kerékvágásban halad. Nincs komolyabb gond, se munkahelyen, se magánéletben. Volt egy tervem, hogy elmegyek egy hét szabira valamilyen helyre, ahol kicsivel jobb az időjárás. Már utat, szállodát, stb ki volt keresve és akkor esett be hirtelen egy számla, amire nem számítottam. Önmagában nem gond, majd áprilisban megyek, ha minden összejönn. Akkor meg még jobb lesz az időjárás...

A teljeskörű örömöt most csak egy dolog akadályoz. A múlt heti hirtelen éjjeli láz óta, a hátamon a bőr megint problémázik. Mintha valamilyen allergiás reakció ért volna: vörösre felduzzadt elég nagy területen a bőröm és viszketett. Most, pár nap után viszket, ég, fáj. Éjjel elég rosszúl alszom, mivel minden alkalommal, amikor megfordulok, felébredek, úgyhogy most kissé fáradt is vagyok. Közben ezerrel ápolom, kenem a bőrömet. Bízom benne, hogy hamarosan rendbejönn. Lehet, hogy most jönnek ki az utolsó problémák és ezután nem nagyon lesz már gond a bőrömmel. De egyébként azon is járt már az agyam, hogy amikor megint a fődokihoz megyek, megkérezem, hogy mikor kezdhetem már a bogyók szedését. Lelkileg már teljesen felkészültem rá.

2008. február 18., hétfő

Projektek

A hétvégén szüleimnél voltam és pihentem egy jó nagyot. Ha szüleimnél vagyok, kivétel nélkül simán 10 órát alszom. Ez most is így volt. De volt egy dolog, ami nem nagyon tetszett. A népszavazás miatt megint majdnem egy nagyobb vitába kerültem apámmal, de inkább befogtam a szám, mivel úgy érzem ez a népszavazás már megint nem a feltett kérdésekről megy (aminek kéne), hanem arról szól ki tudd a legnagyobb tömeget befolyásolni igenre, nemre vagy az otthonmaradásra.

Ma reggel már jó kezdődött. Nyolc után pár perccel felhívött az account manager.... Hogy gondoltam-e erre és arra... Oda a nyugott kezdete a hétnek.

Közben elkezdődött a lakáskeresési projekt is. Egy ingatlan iroda a hétvégén elküldött 4 lehetséges lakásről infókat, itt a környékről. Nem teljesen értette a kedves kapcsolattartó, hogy pontosan mit is keresek. Na jó, majd idővel tisztázódni fognak a dolgok. Közben magam is találtam valamit, ami érdekesnek tűnik. Ma vagy holnap telefonálni fogok és több infót fogok kérni. Egy másik projektet is már lassan elkezdtem, de először az első számú projektnek meg kell lennie, mielőtt végbe fogom majd vinni a másodikat. A második projekt egy kocsi vásárlása. tegnap, amikor feljöttem Pestre, rövidzárlatos volt a mozdony. Az úgy derűúlt ki, hogy egyszer csak egy nagy csattanás, fények kialudtak és csak gurul a vonat. Aggódtam, hogy most majd gyalog kell bemenni Pestre. Főleg amikor negyedszerre zárlatos lett a mozdony.

2008. február 17., vasárnap

Idézet

"Be the change you wish to see in the world."

2008. február 15., péntek

Néha jó lustálkodni

Még itthon vagyok. Ma nem megyek be időben. A múlt héten szinte minden nap jóval 9 előtt bennt voltam, egész nap robotoltam mint a hülye. Tegnap csúcs volt. Reggel 8-tól fél háromig egyfolytában, megállás nélkül, aztán kiszalad Subway szendvicsért, gép mögött megenni, miközben tovább baszogatom a gépet és telefon lóg a fülemen. Ma az nem lesz. Nyugottan kezdem a napot. Magamtól felébredtem (igaz, fél éjszaka fenn voltam, mivel hajnali egykor kezdett emelkedni hőmérsékletem, háromkor elértem a csúcsot, 39,5 fok, amit szépen tartottam ma reggel hatig. Ágyam persze megint csupa víz. Az egészben legalább az a jó, hogy fogyok... Nem kevés kalória megy a testem felfűtésében. Ma reggel mindjárt fürdőszobába mentem, és egy jót tusoltam, nem siettem. Aztán meglassan, komótossan bekentem a bőrömöt és most egyik kedvenc joghurtomat reggelizem. Háttérben szól a gazdasági rádió. Önkényesztetés nem mindig nagy dologból áll. Édesanyámnak teljesen igaza van, amikor mondja minden nap vegyél valamit amit szeretsz enni, valami finomat. Nem kell, hogy nagy dolog legyen és ne minden nap ugyanazt, mivel akkor értékét veszíti. Ma este egy kedves kollega félig-meddig elköszönöm. Elmegy dolgozni egy másik részlegre és azért lesz majd bucsúbuli. Tegnap egy pár dolgot intéztem neki és már bejelentettem, hogy ma este majd tequilázás lesz. Olyan két és fél éve volt az első tequila parti a cégnél. A kedves kolleginával közössen nyertük meg, mivel a többiek abszolút nem bírták.

A héten megvolt az éves értékelésem. Az első értékelés az új szupervisortól. Hát, mit mondjak. Tudom mi az értékem és az a kinti kollegák visszajelzéseiből is nagyon jól látszik. Ami nagyon jól esett a héten, hogy a belga kollagám felhívott egy csomag miatt, amit neki csinálnia kell. Egy ilyen csomog mindenféle kalkulációkat és elég sok adatokat és jelentéseket tartalmaz. A svéd főnökünk állítólag nagyon dicsért, hogy egy ilyen csomagot múltkor 3 nap alatt raktam össze. Svéd főnök két napot mondott. Ez nekem többet mondd, mint egy szupervisor, aki nem is tudja mit is csinálok nagyából.

Múlt vasárnap is érdekes volt. Elvileg este hat órás járattal jöttem volna vissza Budapestre, de sajnálatos módon lekéstem a gépet. Az autópályán (megint az A44-esen) baleset történt és teljesen bedugúlt az autópálya. Az egészben az volt az érdekes, hogy Leidennél már éreztem, hogy valami gáz van, balesett járt az eszemben és naná Lisse környékén teljesen leállt a forgalom. Szerencsére elég közel voltunk (hugom is a kocsiban ült) a Lisse-i kijárathoz, úgyhogy ott lementem az autópályáról. Sajnálatos módon a kerülő út 45 perces vol, ami fél órával több volt a kelettnél. A végén 17:53-kor értem a púlthoz, ahol illik becsekkolni. Ott közölték, hogy 5 perc alatt nem válalják a böröndöm elvitelét a géphez. Akkor indult be a cirkusz, hogy felkerüljek a fél kilences járatra. Először KLM-hez (ami Malévnak intézz sok dolgot schipholi repterén). Ott megadták a Malév emberkének mobil számát, mivel hétvégén be van zárva az iroda. Első próbálkozásra nem vette fel. Aztán irány az Amex-es csajszi, mivel az Amex-en keresztül foglaltam az utamat. De sajnos ő sem tudott segíteni, mivel ott csak a már megrendelt jegyekért lehet menni. De felhívta az Amex Londoni irodáját, ahol vészhelyzetek is intéznek. Ott is a Malévos ürgéhez irányítottak, mivel már nem tudnak a rendszerbe belépni és átrakni a jegyemet. Sikerült beszélni a Malévossal. Menjek vissza a KLM púlthoz, és hívják fel a Pesti jegyirodát, ők majd jól átrakják a jegyemet. KLM-es csajszi nem akarta a Pesti Malév irodát hívni, mivel a KLM-Malév szerződés ezt a szolgáltatást nem tartalmazza. Akkor már elkértem a Pesti telefonszámot. 5 perc azzal ment el, hogy reklámszövegeket hallgattam telefonon. Inkább megegyszer felhívtam a Malévos ürgét és sikerült kicsikarni belőle az igéretet, hogy felrakja nevemet a fél kilences járatra. Közben hugom és barátja nagy türelmesen vártak. Elmondom nekik, mit intéztem addig és bállok a sorba, hogy leadjam bőröndömet. Egy szőke középkorú nőszemély púltjához kerülök. Kiderül, hogy barátja magyar, neve Zsiga, Leidenben laknak és nem vagyok fenn a fél kilences járaton, de annak ellenére becsekkol, még a túlsulyos bőröndömröl nem mond semmit. Beszélgetünk ezerrel, hogy milyen okos volt a Zsiga, hogy az A4-esen vitte a reptrérre és nem az A44-esen, amit a nőszemély akart. Pik-pak fenn van a bőrönd, megvan a beszállókártyám és mehetek hugomékhoz, akik már rendesen utalják a repteret akkor. Mivel van még egy óra, lemegyünk a földszintre és a Burger Kingnál eszünk valamit. Útközben az Amex-es csajszi még megkérdezi, hogy sikerült-e intéznem valamit. Igen, sikerült és mutatom a beszállókártyát, miközben megköszönöm a segítségét.

Az repülőút nem volt különös, mondhatnám unalmas volt. A végén három negyed egykor feküdtem le.

2008. február 6., szerda

Még ez is belefér

Most második napja nem hagytam el hugom lakását. Szerencsém volt valamilyen vírussal vagy bacival találkoznom, ami rendesen meghajtotta a hasamat. Tegnap sokkal rosszabb volt, ma már félig meddig ember vagyok megint. Közben meg a melóban még épp úgy vannak a határidők. Szerencsére van internet, amivel csatlakozni lehet az irodai hálozatra és épp úgy dolgozhat az ember mintha az irodába lenne. Ja, még jobb... Az irodában néha előfordúl, hogy foglalt az a bizonyos hely. Napközben ezzel nincs gondom, mivel hugom és párja mind ketten dolgoznak.

Az éjjel hugom macskája megtámadott.... akkor kell valakit felpofozni, amikor le van gyengülve, nemde? Nem volt elég, hogy többször is rohannom kellett, hanem egy a macska megtámadta a talpaimat. Az elején még azt gondoltam, jó belerugok, de legyünk őszinték éber macska ellen nem sokat kezdhet egy alvó ember, úgyhogy csak annyit tettem, hogy behúztam a lábamat magam alá, macska pedig hiába várta áldozatát. Bosszúm ma délkor volt, a kisasszony aludt a radiátoron logó ágyában, amikor jó ráijjesztettem. Közben meg eszem a banánt, iszom az almalevet, de főleg a vizet. Ha minden igaz, holnap tervezek megint irodába menni. Majd meglátjuk. Ha megyek, akkor megint Amszterdam lesz. Pénteken meg Rotterdam.

2008. február 4., hétfő

Nem túl jól kezdődik a hét

Ma reggel Hágából mentem Amszterdam mellé. Fél tízre volt berakva management team meeting. Gondoltam, időben elindulok, fél nyolckor már a kocsiban ültem. Sajnálatos módon az autópálya, amit kiválasztottam, bedugult, már Hágánál. A távolság, amihez normál esetben kb. 20 perc kell, ma reggel 70 perces út volt. Kiderült, hogy az autópálya másik végén egy baleset volt, amitől teljesen leállt a forgalom az A44-es autópályán. Aztán Amszterdamnél is volt egy kis bibi, de a végén negyed tízre beértem, úgyhogy pont időben.

Ma reggel, a meeting alatt nem éreztem túl jó magam. Fejfájás, szédülés, hángyinger, görcsölő izmok, hőemelkedés és hasmenés. Úgy látszik szerencsésen beszereztem egy infulenzát. Negyed egykor, a tárgyalás végén lementem ebédért, de nem nagyon volt étvágyám. Ennek ellenére azért valamit vettem, hogy legyen valami a gyomromban. És egy narancs/kivilevet is vettem. Az volt a csodagyógyszer. Megittam a negyed liternyi gyümölcslevet és 10 perc után mindjárt jobban is éreztem magam. Most, estefelé, megittam még plusszban egy litert és mintha majdnem teljesen helyre jöttem volna.

Ma este találkozom a volt-hegedűtanárommal. Az mindig jó buli szokott lenni. Múltkor, októberben éjjel egykor mentem el tőle. Ma este nem szeretnék addig maradni, mivel megint ide Amszterdam mellé kell jönnem.

2008. február 3., vasárnap

Zutphen-ben voltam szombaton

Tegnap Zutphen-be mentem (kijtés: Zötfen), meglátogattam egyik barátomat. Vele voltam Ibizán múlt szeptemberben. Sok minden jött szóba az este folyamán. Főleg arról beszélgettünk, hogy mi van a barátjával, akit most Rotterdamban ápolnak áttételes májrákkal. Eddig 6 kémóterápiáat kapott, de a hetediket nem adták, mivel az ellenállása túl alacsony szintre került. Az orvosok nem tudnak mit mondani, majd meglátjuk mi lesz. Nem csak a gondolról ment az este, volt sok más téma is és még egy srác betoppant, aki szintén ott lakik. Valamikor éjfél után mindenki aludni ment és reggel bementem még körülnézni a város(kában).


A település, ahol most Zutphen van, római időkben alapúlt, valahol a 300-as években. 890 a Vikingek teljesen lerombolták a várost, miután az lakosok megkezdték az erődítményeket építeni. Ez az utca (Lange Hofstraat, vagyis Hosszú Udvarutca) észak felé megy, az úgynevezett 's Gavenhof, vagyis 'Grófi Udvar' irányában. Ott van a városháza és a Szent Walburgistemplom. Ezt a teret a város kezdetének veszik. A háttérben van a Szt. Walburgistemplom tornya.
Ez a Lange Hofstraat egyik mellékutcája. Ezeknek a házaknak az alapzatjai mind a középkorból valóak. A 's Gravenhof nem az egyetlen tér a város történelmi részében; van mág három terecske, aminek a neve, jó holland szokás szerint mind piac: van a Groenmarkt (Zöldségpiac), houtmarkt (Fapiac) és a Zaadmarkt ((Vető)magpiac). Ezt a házat a Groenmarkt és a Houtmarkt között láttam.Ez a torony nem templom. Az úgynevezett Wijnhuis-hez tartozik. Ez a borkereskedők háza volt, de a városi véndéglátóterem is és ebben az épületben ellenőrizték a sulyakat és egyéb mérőezközt amit a kereskedésben használtak. Minden város Hollandiában tartalmazott egy ilyen épületet. Leidenben van egy különépület amit erre az ellenőrzésre használtak, a Waag (vagyis Mérő). Sajnálatos módon ezeket az épületeket más dolgokra is használták a középkorban: boszorkányüldözésre, mivel azt gondolták az emberek, hogy boszorkányok kevesebbet nyomnak mind földi halandók. Ha valakit boszorkánysággal gyanítottak, az egyik teszt az volt, hogy megmérték az illető sulyát.
Ez a szökőkút a Zaadmartkt-on található. Ezzel a város történelmét akarják szimbolizálni: egészen a római időkig. A ház a háttérben, baloldalon, 1658-ban épült.
Ezek a házak szintén a Zaadmarkt-on vannak, a háttérben a Szt. Walburgistemplon tornya látható.
Majdnem szemben az előző két házzal, ez a bejárat a volt öregotthonhoz. Ezt az öregotthont 1735-ben alapították. Az alapítók kereskedők és nemesek voltak. A címerek a kapu mind két oldalán az alapító családok (és egyben kuratóriumi tagok) címerei.

Na, akkor most megérkeztünk a 's Gravenhof-ra. Ahogy már írtam, ide teszik a város kezdetetét. A zöld épület a baloldalon a városháza új része. A középen lévő fehér épület a régi városháza (még mindig használja az önkörmányzat). A jobb oldalon lehet látni a Szt. Walburgistemplom bejáratát.

Ez meg a Walburgistemplom torony. Az előztérben a Wilma királynő ágai láthatóak. Hollandiában a szokás egy fát ültetni, amikor egy új király vagy királynő trónra lép. Az eredeti fát 1898-ban ültették, de a második világhaború elején, még 1940-ben a Németek kivágták. Felszabadítás után, 1945 egy új fát ültettek.

2008. február 1., péntek

Közeledik a hétvége

Ma Rotterdamból jelentkezem megint. A hetet itt kezdtem és itt is fejezem be. Nagy téma mostanában a farsang, ami ma este fog kitörtni a 2 "katolikus" tartományban (Noord-Brabant és Limburg), itt Hollandiában. Ilyenkor vannak felvonulások, a városok, települések más nevet kapnak 4 napra és szinte megáll az élet. Ma este kezdődik az ivászat, ami egészen kedd éjfélig fog tartani. Ez az időszak a korcsmák egyik legfontosabb szezonja. Ilyenkor szoktam itt Hollandiába a farsangra külön zenét csinálni. Próbáltam egy pár példát keresni; ez akkor volt nagy siker amikor kb 5 éves voltam; már 1965-ban is kritizálták az Európai Uniót a farsangi dalokban; persze a nemzeti italról, a kávéról, is csináltak egy dalt (ez egy brabanti tájszólásban); és utulsókét "Abraham apa", aki elég nagy játékos a farsangi dalokkal itt Hollandiában. Itt a rotterdami kikötőről énekel.

Munka meg semmi különös, megy a politizálás ezerrel. Jövő héten baromi nagy hajtás lesz, ma is még van még mit csinálnom, úgyhogy ma csak ilyen rövidkére sikerült.