Ma reggel kb fél óráig fenn volt az a szöveg, amikor bejöttem mégis visszavontam. De úgy döntöttem hogy még is kiteszem. Azért vontam vissza mert a villamoson végiggondolva túl sírós, panaszkodós szövegnek tünt nekem. Most meg mégis azt döntöttem hogy azért is kiteszem, mivel amikor ezt írtam, ezt így gondoltam. Talán én is hajlamos lennék a szichzófréniára, mint a Schatzi? (Ez egyébként csak irodalmi kérdésként teszem fel. Nem várok senkitöl sem semilyen féle választ.)Épp most ébredtem. Úgy ébredtem hogy az agyam a "mi lenne ha" vagy a még veszélyesebb "mi lett volna ha" állapotban volt. Az egyik dolog amitöl külömbözik az ember az állatoktol az hogy az ember képes végig gondolni az alternatív helyzeteket is, bár meg kell jegyeznem hogy nem rég olvastam hogy egyik emlős fajtánál is bebizonyították hogy képes erre. Ennek a képeszségnek vannak jó oldalai, mivel elvileg végig tudná gondolni az ember bizonyos dolgokat, ahelyett hogy csakúgy feje után megy, de vannak ennek a képeszségnek hatúlütői is. Lebényíthatjak az illetőt olyan szinten hogy már nem is nagyon tud mit csinálni. Talán egy elég jó példa az a gondolat hogy mi lenne ha megnyerném az ötös lottót. Ezt a gondolatot már én is teljesen végig zongoráztam. Van egy-két ember aki tudja hogy mit tennék, de ez most nem a lényeg. Az a lényeg ha valaki túl sokat ezen gondolkozik lebénúlhat, mivel percról percre várná a páncélkocsikat. Egy másik gondolat ami nálam ritkán felbukkan az a gondolat hogy mi lett volna ha nem ismerem meg azt a bizonyos ürgét 2004 karácsony táján. Akkor milyen lett volna az életem? Egyrészt könnyebb lenne, másrészt meg nem szereztem volna meg ilyen tapasztolatokat és nem ismerkedtem volna meg ennyi értékes és érdekes emberrel.
Múlt héten is megismerkedtem valakivel akit elég rövid idő után nagyon kedvelek. Vele kapcsolatban is felbukkanak a "mi lenne ha" gondolatok. Mi lenne ha előbb ismerkedtünk volna, mi lenne ha később ismerkednénk meg, és így tovább. Annak ellenére hogy van a gondolatok között eléggé szórakoztató, ezek a gondolatok is teljesen feleslegesek és képesek lebénítani. Ez nem jó, mivel az élet a haladásrol, változásrol, fejlődésröl, növésröl, és hasonlókrol szól. Az élet nem sztatikus, konzervált vagy áll a helyében. Ez az utóbbi inkább jellemző a halálra. Bennem még túl sok energia van ahoz hogy hallott legyek. Most ezekkel a gondolatokkal nem akarok foglalkozni, mivel amit fontosabbnak tartok az hogy fejlődjek, tanuljak... röviden: éljek.
És most meg megyek az irodába dolgozni. A pénz nem repül be az ablakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése