2007. szeptember 9., vasárnap

Méltó munkanap

A mai nap elég nyugisan kezdődött; olyan tíz óra tájában felkeltem és lógtam egy kicsit. Felöltöztem és délre bennt is voltam a munkahelyemen. Mielőtt valaki mondaná, hogy eltévesztettem a napokat, annyira fáradt nem vagyok. A pénteki nap nem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem: abban a percben, hogy beértem, állandóan telefonon lógtam, mert valamilyen "sürgős" ügyet meg kelett oldanom. Ez az állapot délig tartott és fél négykor sikerült mindent megoldani, megcsinálni, stb. Csak akkor tudtam hozzáfogni a 9-re tervezett munkámhoz. Mivel tegnap nem akartam nagyon későig benn maradni, ma mentem be. Még hát óra kelett ahhoz, hogy befejezzem amit kelett. Így legalább a kollegámnak, aki helyettesít a jövő héten, nem kell annyit csinálnia már. Munka után beugrottam a Schatzihoz, hogy elköszönjek tőle és haza mentem bepakolni.

Ha őszintén mondom, nem volt túl nagy kedvem bepakolni. Inkább lefeküdtem volna, mivel hirtelen nagyon álmos lettem, de közben azért a böröndbe raktam mindent (már napok óta egy kupacban tettem a dolgokat, amiket el akarok vinni). Nagy meglepetésemre olyan tíz óra tájt felhívott a Schatzi, mivel el akarta mondani, hogy elmegy kollegáival valamit inni és ne lepődjek meg, ha nem veszi fel a telefont, ha telefonálnék. Mivel olyan pontosan elmondta hova megy, rákérdeztem, hogy mit szólná hozzá ha én is mennék. Tízenegyre ott is voltam és jól éreztük magunkat, legalább én jól éreztem magam. Schatzi egyik kolleginája meg is kérdezte mikor megyünk megint bulizni...

Most meg még készülődök és végignézem a böröndömet, hogy nem felejtettem el semmit és a konyhába rendet rakok. Negyed hétre jönn értem a taxi. Néha az embernek el kell kényesztetni önmagát. Mivel nagy valószinűséggel egy hétig nem leszek netközelben, a következő bejegyzés valószinúleg 17.-én vagy utána lesz.

Nincsenek megjegyzések: