Rádöbbenés

Üdvözlök mindenkit Hollandiábol. Szombatreggel érkeztem, elég kómásan, mivel reggel 7-kor indult a gépem Ferihegyről és negyed tízkor Amszterdamban is voltam. Tízkor már kocsiba is ültem, és indultam az autópálya felé, miközben hallgattam a híreket a rádióban. A legfontosabb hír az volt, hogy most van már lehetőség temetési biztosítást kötni lovakra. Ezek szerint az uborkasezon nem ért még végett, itt Hollandiában.

Ami számomra a legérdekesebb volt, szinte döbbenet volt, hogy amikor kiszáltam Schiphol-on már nem az az érzés volt hogy otthon vagyok. Úgy éreztem mintha bármelyik idegen reptér lett volna. Perssze, jobban ismerem itt az utat, de érzelmileg teljesen idegen volt.

Hétvége elég érdekesen telt. Sok volt a meló. Hugommal jó nagyokat beszélgettünk és ahol régen laktam, elég sok emberrel találkoztam és voltak pár perces beszélgetések. Nagyából mindenki rendben van. Egyik szomszéd házaspár rosszúl van. A férj hólyagrákban szenved már évek óta, feleségének meg egyre jobban fáj dereka. Egyik barátomhoz is beugrottam. Nála jó nagyokat röhögtünk. Mesélt az utolsó kapcsolatáról: egy jogász, aki 30 évesen már annyit iszik mint egy gödény. Épp péntek este dobta ki a lakásából...

Ma reggel meg 6-kor keltem, háromnegyed hétkor már kocsiban is ültem. Rádióban a négy évszak játszották, Vivaldi-től. Épp a nyár, a második és harmadik része. Az autópályan akkor már 9 kilométeres dugó volt Amszterdam felé Hágától. Na, most befejezem, mivel péntek este a belga főnököm (aki a holland főnököm helyett van) még átdobott egy kis melót, ami elég sürgősnek tünt.