A múlt hetem nem volt a legsikeresebb hét életemben. Arra jöttem rá, hogy magamat nem ismerem. Ja, csak annyira, hogy magamba gyűrök minden stresszt, haragot, irritációt, amig fel nem robbanok. Higyétek el, nagyon sok düh fér belém, volt 35 év edzés. Az egészben az a gáz, hogy annak az arcában robban, aki nem is érdemli meg. Múlt héten is ez volt. Valakit, akit nagyon szeretek, megbántottam. Most gondban vagyok, mert nem tudom pontosan, hogyan is kérjek elnézést. Nem érdemelném meg, amilyen bunkó voltam.
Szombaton, utolsó percben eldöntöttem, hogy hétvégén nem maradok Pesten, hanem vidékre megyek szüleimhez. Egyik indok az volt, hogy gondolkoznom kelett, másrészt édesanyám hétfőn reggel indul Kárpátaljára, segélyszállítmányal és gondoltam, hogy nem lenne rossz ötlet ha már most oda adom neki a karácsonyi ajándékát... Ahogy láttam, nagyon örült a mobiljának és több lépéses tanfolyamot beszéltünk meg. Most a hétvégén a telefonálás és az ébresztő beállítása volt. A többi is majd egyszer meglesz.
Szóval, hétvégém sok gondolkodással telt, kivéve oda és vissaz felé, amikor aludtam. Péntek éjjel nem nagyon tudtam aludni, úgyhogy eléggé alapjáraton működtem. Össze is írtam elég sok gondolatot, töröltem, írtam, stb. A végén majdnem másfél oldalnyi szövegem volt. Kitöröltem, aztán meg megbántam, hogy kitöröltem (szerencsére van olyan, hogy biztonsági mentés). Közben meg a csoportom értékeléseit is írtam. Holnap nem is tudom mi lesz. Múlt héten, utolsó percben átrendeztek majdnem minden melómat. Egyik új kollegára azt mondták Amerikából, hogy nem akarják már, hogy ő foglalkozzon ezzel a szerződéssel. Hétfőn most olyan melóm lesz, hogy nem tudom miről szól pontosan, egy hétfő délutáni határidővel. Attol tartok további gondolkodásoknak annyi lesz.
Tudja valaki, hol lehet jelentkezni egy teljeskörű újratervezésre?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése