2008. március 12., szerda

Az élet apró örömei

Végre! Majdnem másfél hét után meggyógúlt a begyulladt fogínyem. Ma reggel mostam fogat és arra figyeltem fel, hogy nem kellett kerülgetni az érzékeny és fájdalmas helyeket. Ezt meg úgy ünnepeltem meg, hogy most nagyon jól megcsutakoltam fogaimat.

Egyébként, arra gondoltam, hogy aki beszél a HIV-fertőzés tünetmentes időszakáról, biztos nem lehet HIV-fertőzöt. Jó, nagy gondok nincsenek, de szinte minden nap van valami emlékeztető amivel a szervezet jelzi, hogy nincs minden rendben. Lehet vele élni, majdnem mindent meg lehet szokni, csak jobb lenne nélküle. Másrészt meg az is van, hogy az ember jobban örül annak, amikor nincs van nagyon kevés a gond.

Na, megyek a gályára. Még egy pár nap van hátra, közben az USÁ-ban már rendesen keverem a keverni valót...

2 megjegyzés:

Dementia Schikk írta...

Bogaram, én mindezt betudom a mozgásszegény, stresszes életmódnak és a gyarapodó éveknek :-*

Independence írta...

Aranybogaram, én még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ezt a gyaropodó éveknek tudjam be. Bár sokat dolgozom, valahogy egyre kevesebb a stressz (vagyis úr érzem) és mozgásszegénynek se mondhatom, hála a BKV bérletemnek... Ezeket a kis nyavajákat főleg a vírusnak tudom be, mivel ez az élősködő a szervezetem energiájának egy részét felhasználja. Energia amit a szervezetem más dolgokra tudna fordítani, mint példáúl védekezés bacik és vírusok ellen, vagy karbantartásra. Az utolsó is egyik oka annak, hogy ha van valami örökölt, családi betegség vagy hajlam, az egy HIV-fertőzöttnél könnyebben és korábban ki tud jönni.

:-*