2009. március 13., péntek

Hírek

Kedden hajnalban keltem szüleimnél, mivel vérvételre kellett feljönni Pestre és nem akartam 10-re beérni. Édesapámmal kocsival elmentünk a legközelebbi pályaudvarhoz, hogy vonattal menjünk fel Pestre. A vonat (a normál 4. vágány helyett) a 6. vágánnyál várta utasait, úgyhogy át kellett kelnem a sínen. Na, ott volt egy érdekes jelenet. Egyik pillanatban ott vagyok a vágányon, követketző pillanatban meg ott heverek a sínek között. Apám nem vette észre, mivel ő már a vonat elejénél robogott (hát igen, nem gyalogokol már olyan gyorsan mint, mondjuk egy éve, most még egy 80 éves is simán kielőzhet).

Az ambulancián kidrült, hogy a nyirokcsomó, amit kivettek "reaktív" volt, azaz nem találtak semmi rendellenességet, de valami azért történik a szervezetembem. Ez nagy megkönnyebülés volt. Lelkileg fel voltam már készülve arra, hogy hónapokig belémnyomják a mérgeket, ez most lekerült az asztalrol (egyelőre?). aztán Bánhegyi főorvos mondta, hogy tele van a töke a lázammal, gyalázatos vérvasszinttel és vírusos fertőzésekkel (övsömör, verruca), annak ellenére, hogy a decemberi eredmény 408 CD4 sejtet mutatott ki. Gyógyszert fog felírni a kontrollvizsgálatomnál. Kivexa és efavirenz (vagyis stocrin) lesz a kombináció. Na, erre a hírre vártam már hónapok óta. Felőlem már legalább 6 hónapja kezdtem volna a gyógyszerszedést.

A héten meg felhívtam az ambulanciát, hogy megkérdezzem, van-e már eredmény a vásszintemről. Kiderült, hogy minden megvolt. CD4 408-ról követte a BUX-ot 296-ra. A relatív szám meg a forintot követte 19%-ról 16%-ra. A vírusszám is csökkent (ami nem csoda, ha kevesebb CD4 sejt van, nem képes olyan szinten szaporodni a vírus) 443 000-ről 108 000-re. A régi protokollok szerint is ilyenkor már el kell kezdeni a gyógyszerszedést.

Az a baj a protokollokkal, hogy nem veszik számításba az emberek közötti különbségeket. Ha magamat veszem példáúl, már 2008 márciusában már szóltam, hogy érzem, hogy nagyon kezdek fáradni és kevesebbet bírok. Erre az volt a válasz, hogy ne sírjak. Akkor a CD4-szám 599 volt 18,5%-al. Ezek szerint a szervezetemnek az 500-600-as CD4-szám már az alsó határ lehet a normális működéshez. De vannak mások, akik évekig 2-300-as CD4-számmal probléma nélkül megvannak.

Napközben sokat pihenek, másra nem is nagyon jutt semmi. Tegnap reggel elmentem a boltba fél órára, mire hazajöttem, ki voltam merülve. Még egy hét és remélhetőleg ennek vége lesz, amikor kezdem szedni a Kivexát és a Stocrint. Ha minden úgy megy, mint terveztem, akkor májusban mehetek vissza dolgozni, Majd meglájuk, hogy a szervezetem ehhez mit szól.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a hét legjobb híre nekem! El se tudod képzelni mekkora kő gördült le a mellkasomról! Tudod, mikor nagyon sok rossz dolog történik az emberrel egymás után sorban, úgy érzi, hogy innen már csak felfele lehet, azt hiszem, nekem most ez az írás a jel, hogy talán elindulhatok a gödör aljáról felfele. Hurrá! :))))

Independence írta...

Mikor ünnepeljük azt, hogy mind ketten kimászunk a gödörből? ;-)))

Kedvem támadt egy bulira ;-))

Névtelen írta...

Szia Independence!

Nagyon örülök a hírnek, hogy nincs komolyabb baj. A gyógyszereket meg reméljük jól fogja tolerálni a szervezeted, egy-két hét és ismét a régi leszel :)

Üdv.:
Goldsgym

Névtelen írta...

Én is nagyon örülnék neki!!! Csak szerintem közös barátunk kiírt az életéből, már a linkemet is törölte a blogjáról. :((

Independence írta...

Goldsgym: Arra számítok, hogy egy-két hét elteltével nagyából minden rendbe jönn... :-)

Thia: ha nem akar velünk tartani, nem muszáj... Ilyet nem lehet erőltetni.