Csütörtök reggel voltam megint háziorvosomnál. Majdnem tiszta jó hír: tüdőm tiszta volt, könyököm szépen alakul, bár egyelőre még nem terhelhető, vagyis nem könyökölhetek a jobb könyökömre. Hétvégén még pihenjek és ha jól érzem magam, hétfőn mehetek vissza az irodába. A torokfájjás meg simán attól lehet, hogy a truttyi, ami a tüdőmben volt, most a torkomat piszkálja. Az is el fog múlni. Közben meg fertőtlenítem a torkom, ahogy lehet, de lehet, hogy kell egy fertőtlenítő és fajdalomcsillapító szer, mivel a nyelés most nem a legkellemesebb élmény. Majd mindjárt elugrok a patikába.
Édesapám meg közben hazament, kórházba szépen rendbe rakták amit kellett. Több infót is kaptam annak az amszterdami barátom haláláról: a testvére akkor nézett be hozzá, amikor egy hétig nem jelent meg a munkahelyén. Feltehetően túladagolásban halt meg, mondta egy másik ismerősőm, aki több információval bírt. De nagyon nem tiszta a kép. Nagyon valósinű, hogy nem is fog jobban kitisztázódni. A lényeg a lényeg, hogy nem él már.
Tegnap még néztem a híreket Indiával kapcsolatban. Elég fura volt látni azokat az épületeket és utcákat, ahol másfél éve én is jártam. Másfél éve tele volt zivajjal, hangokkal, élettel a város, most meg katonákkal, lövöldözéssel és robbantásokkal. A Taj Mahal szálló mögötti utcában vettem édesanyámnak és hugomnak selyem sálat. A Gateway to India-tól én is csináltam képeket a Taj szállóról. Nagyon érdekes élmény. Édesanyám tegnap azt mondta, hogy nagyon reméli nem kell vissza mennem Indiába. Hát én is így vagyok ezzel.
Ma reggel, miközben egy holland hírportálon olvastam a híreket, ezt a rövid "interjút" olvastam, amit két angol komikus készített a pénzügyi válságról (angolul):
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése