Szomorú meglepetés

Hétfőn fenn voltam Pesten, el kellett intéznem, hogy kapjak fizetést decemberre. Be kellett mennem a háziorvosomhoz, táppénzes papírért és azzal meg besohani a bérszámfejtésre. Miért sohani? Hétfőn a háziorvosom délután 4-től kezd rendelni és a bérszámfejtésről a csajok meg fél hatkor kezdik szedni a sátorfájukat. Sikerült mindent elintézni, még le is ugrottam a csoporthoz, beköszöntem. Főnökömnek elmondtam, hogy még ne számítson rám (háziorvosom szerint még korán lenne vissza menni dolgozni, mivel még nem épültem fel eléggé). Nem nagyon tetszett neki, de ez van. Jól esett, hogy a csoportban mindenki nagyon visszavár.

Mivel ez kevés lenni kitölteni egy napot Pesten, reggel bementem a Laciba és Kosa doktorral megbeszéltem a 13-ai CT-szkent (nem volt még beutalóm). A nyaki miríigycsomó biopsziájának az eredménye is megjött közben: reaktív mirígycsomó. Ez annyit akar mondani, hogy nem tudják mitől vannak felduzzadva a mirígycsomóim. Állítólag mindent néztek. Gyomorpolipok eredménye még mindig nincs meg és a hátomból lyukasztot mintából se lettek okosabbak az orvosok. Most még két dolog van függőben: a gyomromból kivett polipoknak a szövettani eredménye és a 13-ai CT-szken. Közben szorgalmasan szedem a vastablettákat és a gyomorsavkötőt.

Miközben ezt írom hallgatok egy CD-ét amit postán kaptam. Ez a CD egy búcsúztatást tartalmaz. Amit november 26-án megírtam, hogy meghalt egy barátom, az ó búcsúztatóját hallgatom. Kiderűlt, hogy 26-án volt az Edwin temetése. Amikor a Laciból hazáértem, ott várt posta. Két számla, egy levél egyik bankomtól és 3 fehér, kézzel címzett boríték. Két kicsit és egy nagyobb. Azt hittem, hogy karácsonyi lapok. Minden borítékot beteszem egy táskába, ami nálam van. Majd vidéken áttanulmányozom. Útközben, amikor egy benzinkútnál megálltunk, gondoltam, megnézem a karacsonyi lapokat. Tudtam, hogy a hugomék küldtek egyet és egyik legjobb barátom és felesége, Hollandiából. A harmadik boríték teljesen váratlan volt és persze kiváncsi voltam. Amikor kivettem a lapot, érdekes volt, mivel szines volt, de valami furcsa volt. Egy gyerek által rajzolt törött szív volt rajta. Kiderült, hogy az Edwin gyászjelentése volt. A lapon kívűl volt a CD amit most hallgatok és egy kézzel írt levél. Kiderült, hogy a lapot az Edwin volt-felesége küldte, mivel a címemet az Edwin személyes cuccai között találta. Gondolom, Edwin csinált egy bucsúlistát. Egy ilyen bucsúlista Hollandiában elég gyakori a HIV fertőzöttek között. Ha netán hirtelen meghalna valaki, ez a lista tartalmazza azoknak az embereknek a elérhetőségüket, akiről azt akarták, hogy értesítsék halálukról. Marije, Edwin volt felesége tőlegm kér elnézést, hogy ilyen későn küldte az értesítőt. Ez nekem hihetetlen volt, hogy aki a volt párját veszítette el egy idegentől kér még elnézést.

Most jutott eszembe, hogy hogy amikor megismertük egymást. Az éveken át, gyakran, amikor telefonáltunk egymással vagy találkoztunk ezzel cukkoltam őt. Az első találkozáskor annyira húztam az agyát, hogy a végén abszolút nem tudta, hanyadán van...

Épp, hogy nem sírok most, írás közben. Edwin édesanya, egyik lánya, unokahuga, nénikéje beszéltek. A főnöke is megszólalt. Nagyon megható. A lelkész nagyon szépen beszélt a 139. zsoltárt alapúl véve. Nem kerülte a témákat, azt hogy apa volt, hogy meleg volt, hogy HIV fertőzött volt, hogy szokott hülyeségeket csinálni. Együtt a zenével majdnem sok. Edwin egyébként zongorázott és hegedült, amikor még élt. Ami bosszant és zavar, hogy egy tökéletes világban még fiatal lennék ahhoz, hogy barátaim elhunynának. De ez a vilag nem tökéletes. Nagyonis nem tökéletes. De az nem jelenti azt, hogy csak le kell ülni és semmit se csinálni, panaszkodni. Tennünk, tevékenykednünk kell. Feladatunk, hogy javítsunk ezen a világon, amit tudunk, hogy jobb legyen. Ez nem azt jelenti, hogy csak magunknak legyen jobb. Az bunkó önzőség lenne. Úgy kell javítani ezen a világon, hogy minél több ember jobban jár azzal, amit csinálunk. Edwinnek már késő, de van annyi ember, akiknek még nem lenne késő, ha tudnánk javítani ezen a világon.