Most hogy egyszerkorán jöttem haza, gondolok írok egy pár sort. Kilenckor voltam itthon, ami nekem, a hónap mostani időszakában meglehetősen korán. Tegnap előtt éjfél volt, tegnap meg 11 óra amikor haza jöttem.
Ép a héten gondolkoztam hogy milyen gyorsan megy az élet. Mondjuk a munkám miatt ez lehet hogy jobban érződik, mivel minden hónapban vannak fiksz dolgok amik, ha törik, ha szakad, meg kell csinálni. Már lassan két éve hogy Pestre költöztem és kb 2 éve hogy megfertőzöttem. Erre most döbbentem rá... Amikor megtudtam a teszt eredményét, mindjárt kezdtem számítani és nagy valószinűséggel 2004 karácsony környékénfertőzöttem meg. Azért tudom olyan jól, mert akkoriban egy trippert szedtem össze és közismert hogy az STD-ék (vagyis nemi betegségek) egymást segítik a fertőzésben. Na, mind ez nem nagyon lényeges már, de úgy tűnik hogy március óta valahogyan jobban és többször szoktam visszanézni az életemre. Eddig meg vagyok vele elégedve, nagyábol. Vannak dolgok amin szerettem volna javítani, de az ember nem tudja előre mi lesz (néha jó is hogy nem...). De közben azzal kell élni ami van, nem íratni ami nincs. Ez az utolsó biztos recept a rossz kedvre és az elégedetlenségre. Én inkább nézem ami van: munka ami tetszik, barátok, ismerősök, helyes kollegák, párom (amíg meg nem fojtom ;-) ), stb.
A másik dolog ami eszemben jutt amikor visszanézek, az hogy utóbbi években nem volt egy pillanat sem hogy unatkoztam volna. Jó, néha kicsit sürű az élet, de inkább az legyen mint üres és unalmas :) (ja, meg ahhoz is hozzá jönn hogy nem mindig vagyok képes nemet mondani. Lehet azt mondani hogy bevállalós emberke vagyok... ;-) )
Na jó, most titeket nem unatlak tovább, nekem még vissza kell mennem a rekámiéra, kicsit dolgozni (vagyis olvasni is okúlni).
Nyugodtan szóljatok ha valami van ami tetszik vagy nem tetszik... ;-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése