Mennyire fontos a meló?

A fenti kérdés részben költői, részben meg nem. Eddig mindig úgy gondoltam hogy a meló az jó, mivel frissen tart, az embert bekapcsolja a társadalomba, és más jó és hasznos dolog. Ha valaki nem a társadalom aktív tagjaként működik, akár önvoltábol, akár körülmények miatt, általában fennáll a veszély hogy idővel elhervad, elsorvad. Épp úgy mint a virág amit leszakitunk a növényröl és nem tesszük a vízben.

Mi okozta most ezt a filoszófiai fellendülést nálam? Aki olvasta eddig a blogomat sejtheti hogy a melóval kapcsolatos okok miatt. Tegnap este jött el az időpont hogy azt gondolom hogy kell-e nekem ez a stressz, amit a főnököm okoz. Hogy nem kommunikál, azzal még valahogy meg lehet lenni. Az ember mindig valami úton, módon infókhoz tud jutni. Hogy nem mond egy mukot sem, azzal sincs baj, mivel a kollegákal lehet trécselni. Hogy benevez mindenféle hülye projektekbe, semmi gond: megcsináljuk. Hogy hónapokig nem mond semmit, Isten se tudja miért, elfogadjuk, mi mást lehet csinálni? De amit tegnap művelt, már kicsit túlhaladta az elfogadóképeségeimet. Lehet hogy nálam van a gond. Lehet hogy én nem vagyok kitartó. Lehet hogy én vagyok a kicsinyes.

Miröl is van szó? Én bent egy új csapatnak egyik tagja vagyok. Két fővel kezdődött a csapat, kb 2 hónapja két új kollega csatlakozott hozzánk. Most lassan megjött az ideje hogy mind ketten kimennek külföldre, megtanulni a pontos munkájukat. A probléma ott adódik hogy a szálodafoglaláshoz kéne hitelkártya. Én szerencsés vagyok, a mostani főnököm elődjénél kaptam céges hitelkártyát, amit pont erre a célra kéne használni. A mostani főnököm nem hajlandó a két új kollágának hitelkártyát igényelni.
Más megoldás kelett. Na jó, kitálálok valamit: az ény kártyámat felhasználva foglalhatnának szállodát az két kedves új kollega és akkor előleget igényelnének. Előleggel nincsen semmi gond, csak hogy az én kártyámat használják, azzal van. A főnököm szerint nem használhatkák az én kártyámat mivel a kártya névre szóló. Azt közölte velem hogy hazsnálja a két új kollega a saját privát hitelkártyáját. Akkor azt hittem akkor hogy a buta üt meg. Próbáltam neki ecsetelni hogy Magyarország nem Amerika, hogy minden embernek legalább három hitelkártyája van. Itt ha 50 főböl, 3-nak van, már szép arány.
Amikor arra válaszoltal hogy akkor nem fognak utazni, akkor meg hirtelen lehetett használni a kártyámat. Ez az egész kb 3 perc alatt zajlott le, de annyira leszívta az energiámat hogy mire hazaértem hulla fáradt voltam. Azóta meg azon gondolkozom hogy én vagyok a hülye és én nem értem? Most én gürcöljek azért hogy a két kollega utazzon ki, pedig a főnököm érdeke hogy megtanulják a munkájukat...

Na jó, lehet hogy nálam van a hiba, de már azon gondolkozom hogy hamarosan rendben kéne tenni önéletrajzomat...