2007. július 27., péntek

Végtelen álom


Úgy elrepült megint ez a hét, mint a fecske a rovarok után. A hétfő vérvétellel kezdődött. Most Ági vette tőlem a vért és nagyon jó kedvében volt. Mindenféléről cseverészett. Augusztus elején kaptam időpontot az eredmények megbeszélésére. Közben még Rózsi is bejött a szobába és mihelyst végzett velem Ági, időpontot kértem tőle a fogászatra, a féléves kontrollra (az egyik dolog amiről nem hittem volna, hogy hiányolni fogom Hollandiából). Aztán megint a mókuskerék az irodában. Nagyon nem volt kedvem vissza menni. A szemben lévő kollegina még mondta, hogy mennyire energikus vagyok. Ritkán van olyan eset, amikor jó szinész vagyok...


Közben egyre jobban elkezdett fájni a nyakam és ráadásul péntekre még be is gyulladt a torkom. Addigra a nyakam már annyira fájt, hogy nem bírtam elfordítani a fejemet. Rég volt ilyen, nagyon utálom. Végül már annyira fájt, hogy felhívtam egy masszőrt és időpontot kértem. Csak fél órája volt, de most legalább fájdalom nélkül fordíthatom el a fejemet. A hirtelen mozdulatok még mindig tilosak... Holnap valamikor délután folytatás, de akkor egy órás kezelést kérek. Utána még mentem szaunázni egy kicsit. A száraz forró szaunában megszólított egy srác, azt mondta hogy nem vagyok magyar... Mi határozza meg, hogy valaki magyar vagy sem? Hát akkor nem vagyok magyar... Most jut eszembe az az édes kis történet, amikor a Teve utcába el kellett mennem a TB-kártyámért. Péntek délelőtt volt, épp zárás előtt háromnegyed órával pottyantam be (szeretem a just-in-time-management-et, ha összejönn). Ott ülök az egyik ablaknál, és egyik ügyintéző kisasszonyal beszélek. Oda jön a portás, szól a kisasszonynak, hogy kell-e még pénztár? Ügyintéző válaszol, hogy nem. Erre a portás enyhén felháborodva: "De ez külföldi, nem?" Mintha nem értenék magyarul (bár ebben az állításban már egyre jobban magam is kétkedem). Az benne az érdekes, hogy a portással egy szót sem beszétem, nem is nyitottam ki a számat, nem hallhatta az akcentusomat.


Közben rájöttem valamire... Nem vagyok magyar sem, holland sem. Külön állatfaj vagyok, még nem vagyok beazonosítva. Nem is várom, hogy beazonosítsanak.


Na, ez a kitérő után, vissza a főfonalhoz. Kedden egy kinti kollegával beszélgettem. Segítettem egy-két dologban, adtam tippeket, stb. Aztán kérdezte tőlem, hogy nem mennék-e vissza Hollandiába? Consulting állásról beszélt. Nagyon megköszöntem, de nem egyelőre még nincs kedvem vissza menni Hollandiába. Nem tudom, hogy valaha lesz-e. Még más dolgokról is beszéltem vele. Fél hétkor, hétkor fejeztük be a beszélgetést.


Miközben ezt most írom, feltettem vizet egy bögre levesnek. Az eredeti terv az volt, hogy főzök krumplis tésztát (édesanyám megcsinálta már az alapot), de nincs kockatészta itthon. Úgyhogy B-terv: egy jó forró, jó sós leves... Remélem, hogy egy kicsit fertőtleníti a torkomat.


Szerdán nem történt semmi érdekes. A csütörtök este nem élte túl a cenzor piros ceruzáját.


Közben csak egy hete volt a szabim, de megint nagyon fáradt vagyok. Valahogy nem volt elég az az egy hét, vagy túl sok dolgon jár az agyam. Néha már arra vágyok, hogy aludjak egy jó nagyot. Akár egy hetet, vagy még többet. Néha a végtelen álom nagyon jól hangzik. Vagy mégsem?

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

ha végtelenül álmodnál, meg szeretnéd szakítani.
feltéve ha tudnál róla, hogy végtelen álomban vagy :)

Independence írta...

Szia Nes!

Teljesen igazad van. Épp erre gondoltam, amikor írtam... valahogy sosem tökéletes az élet. :-)

Névtelen írta...

mhm...de ha tökéletes lenne, akkor nem tudnánk róla hogy tökéletes, mert nem lenne viszonyítási alap, hogy mihez mérve tökéletes.. :)

Névtelen írta...

Végtelen álom? Tiszta hülyeség! És akkor még szidjuk a magyarok pesszimizmusát? :)
Különben is, ki az a Rózsi? :D

Independence írta...

A rózsi a nővér akinél időpontot kell kérni a fogászatra a Lászlóban. Szerdánként van ott fogorvos.

Névtelen írta...

Rózsi nagyon jó csaj! Belevaló, laza, modern! Amúgy osztályos nővér is!