Unatkoznék már egy napot

Kürölbelűl egy órája jöttem haza. Sajnos nem voltam bulizni, 2-ig irodában voltam, lehúztam egy 17 órás műszakot. Reggel 8-kor lesz egy telefonkonferenciám és arra meg kellett csinálnom anyagokat. Nagy része, annak, hogy nem sikerűlt előbb elkészülni, csapatom egyik tagja. Most, 7, 8 hónap után még mindig nagyon sok időt igényel. Múlt héten volt vele 3 beszélgetés, hogy mit várok el, és hogy huszadik alkalommal elmondjam mit várok el tőle. Közben a csapatban látom, hogy fogy az emberek türelmük. Ahogy most mennek a dolgok, jövő héten megint lesz egy beszélgetésem vele, de valószinűleg tovább fog tartani mint az eddigiek. Ahogy most megy, nem lehet folytatni. Jól végiggondolva,negatyv teljesítménye van a kedves kollegának, mivel a munkája nagy részét csporttársakkal csináltatja meg.

Közben meg úyg zajlik az élet az irodában, hogy már majdnem elfeledkeztem a múlt hétvégemről. Péntek este 3 kolleginával megünnepeltük, hogy 3 éve vagyunk a cégnél. Sajnos nem volt túl jó a zene a Jam Pup-ben, így nem volt túl sok táncolás, de azért próbálkoztam a leivássalm de megint nem sikerült. Két Daiquiri és egy Amaretto-Cola ahhoz sem volt elég, hogy be legyek csicsentve. Szombat reggel meg elmentem egyik ismerősömhöz Lübeckben. Reggel fél kilenckor léptem le a repülő lépcsőjéröl Hamburgban. Az ismerősöm 10-re értem jött és Lübeckbe mentünk, ahol kiderrült, hogy épp egy náci felvonulás zajlott. Mivel az anti-fák (anti-fasiszták) is ott voltak, volt is egy kis bunyó. Emiatt a belváros le is volt zárva, úgyhogy csak a várost megkerűlve jutottunk a belvárosba. Ráadásúl még zuhogott is az eső. Vasárnap meg jó idő bolt, mentünk egy nagyot sétálni a városban. Délután 4-kor le is ültünk a Trave partjára és ittunk egy italt, miközben dumáltunk egy jó nagyot. (Legalább volt lehetőségem gyakorolni a németemet, ami nagyon is ráfért...)

A terv az volt, hogy hétfő reggel a fél nyolcas járattal menjek vissza Pestre, de sajnos épp lekéstem a gépet, mivel az ismerősöm nem saccolta jól be a távolságot, úgyhogy át kellett foglalnom a jegyet (€ 78) és következő nap visszamenni. Keddreggel meg 4-kor szólt az óra, mivel minden áron legkésőbb 6-ra reptérre akartam érni. Az ismerősnek azt mondtam, hogy 5-re akarok ott lenni. Nagyából kedd óta áll a bál a munkahelyen.

Közben, a héten is volt egy temetés a rokonságban. Szép kort élt meg (87 évet). Temetés előtt még el ugortam nagymama sírjához. Vittem neki 3 szál sárga gerberát és 4 szál fehér szegfűt. Közben meg csodálkoztam egyes családok halotti kultusán. Láttam koszurókat, amik minimum fél millóban kerültek. Nem értem, hogy valaki ennyit költene egy halottra. És most ne mondja senki, hogy mutassa az illető, hogy mennyire szerette az elhúnytat. Egy holt test nem érez semmit. Azért vannak emberek az életünk, hogy akkor mutassuk ki nekik az érzelmüket, amikor még élnek. Amikor elhúnytak, már késő. Ez már tényleg annyi, mint a halottnak a csók.