2009. január 14., szerda

Mit tegyek?

Már lassan itt lesz a 4 hete, hogy hallottam valamit rágám felől. Utoljára a kórházban láttam, mielőtt kiengedtek. Akkor még mondtam neki, ha van lehetősége, nyugottan jöjjön el szüleimhez, bőven van hely. Majd még beszélünk volt a válasz. Azóta csend. Háromszor próbáltam őt hívni, nem vette fel a telefont. Szülinapomra jött azért sms, hogy boldog szülinapot kíván, de a kérdésre, hogy hogy megy a tanulás már nem jött válasz. Szintén az én BUÉK-os sms-emre, amit 31-én fél 12-kor küldtem el, sem jött válasz. Azóta azon töprengek, hogy hívjam-e még vagy nem hívjam. Ha az lett volna, hogy elveszítette a telefonját, szólhatott volna emailben, mivel céges és privát emailcímem megvan neki. Az a lehetőség áll még fent, hogy megbetegedet és kórházba került, de akkor is küldhetett volna valamilyen életjelet. Magamban már elkezdődött a lezárássi folyamat. De hiányzik, hiányzik az is, hogy akkor most mi van? Mi történt? Ezek sezerint nem vagyok annyira fontos neki mint a hite vagy bármi más? Miért nem tudja megmondani mi van, miért nem akar már kommunikálni.

Közben nem panaszkodhatok, hogy nincsenek jelentkezők. Akadnad bőven, magyar de külföldi is. Egyik mondta már, hogy költözzök ki Londonba. Madridból is van meghívó. Bár az elköltözés megfontolandó az menekülésnek is minősíthető. Meg azt se felejtsük el, hogy ilyen távolságból az ember nem az emberbe szeret bele, hanem egy maga által kreált képbe, amit idealizált. Amikor meg megismerkednek élőben az emberek, ez a kép, úgy ahogy van, ripityára szokott törni, mint a becsapódó üvegajtó.

Még egyszer országot váltani? Abban is benne van az esély, hogy ideálképet állít az ember magának. Majd végig gondolom, amikor feldolgoztam ezt a szitut, tisztuljon le a fejemben minden, mert addig amíg le nem tisztúl a fejemben, addig csak menekülés lesz bármilyen költözés másik országba.

Miközben ezt írom, gondolkodom, próbáljam még meg egyszer felhívni Drágámat? Dobjam ki a büszkeségemet az ablakon?

2 megjegyzés:

Dementia Schikk írta...

Nem büszekeség, józan paraszti ész. Sajnálom....

Independence írta...

Köszönöm.
C'est la vie... Majd ezt is túlélem...