2009. július 20., hétfő

Kellemes meglepetés

Rá kéne szoktatnom magam arra, hogy reggel az egész napi gyógyszeradagomat magammal hordom, nem csak a reggel 10 órait. Ma a munka utánra meg volt beszélve egy tali egy sráccal. majd kiülünk és iszunk valamit. A hely amit kiszemeltünk, már tele volt, úgyhogy máshova mentünk. Aztán találtunk egy teázót, ahová beültünk és dumáltunk. Olyan fél nyolckor kérdezte, hogy mit terveztem ma estére. Mondtam, semmit, csak, hogy majd 10-re haza kéne érnem, mivel 10 körül be kell vennem a gyógyszeremet. Hogy, a vastag bélgyulladásomra kell akkor bevennem a gyógyszeremet? Nem, 10-kor az antiretrovirális bogyóimat kell megennem. Hogy nem tudja, hogy mi. Hát, a HIV elleni gyógyszeremet. Ja, ok. Világos. Miközben elment a wc-re még egy teát rendeltem mind kettőnknek. Aztán kilenctől már rendszeresen nézta, az órámat, hogy mikor kéne menni, mivel, hogy be kell vennem a gyógyszereket. Nem szoktam magammal vinni az aznapi adagot? Aztán felkeltük a földről, ami nekem nem volt egyszerű. Öreg vagyok már ilyen földön ülős bulihoz. Mindössze négy és fél órát dumáltunk, de mintha csak fél óra lett volna.