Idézet 5

The hottest places in hell are reserved for those who, in times of great crisis, do nothing. - Dante

Azoké a pokolban a legforróbb helyek, akik, amikor nagy szükség van, nem csinálnak semmit. - Dante

Idézet 4

Sag nicht,

du willst immer bei mir bleiben;

sag lieber,

du willst heute noch nicht gehen.

Vielleicht ist "immer"

morgen schon

vorbei.

Ne mond,

hogy mindig velem akarsz maradni;

Mondd inkább,

hogy ma még nem akarsz menni.

Talán a "mindig" holnap véget ér.

Interneten talált ismeretlen idézet

Berlini hétvége

Ezt a bejegyzést Berlinből írom, ismerősök hívtak meg egy hosszú hétvégére. Csütörtökün és pénteken nem nagyon mozdoltunk ki a házból, mivel gyalázatos volt az időjárás (hideg és zuhogó eső). Szombatra jobb volt már az idő, úgyhogy kirándultunk Potsdamba. Ott persze nem lehetett kihagyni Sanssouci palotát (sajnos csak angolul):Ugyan abban a parkban van a "Neues Palais", amit belűlről is megnéztük. Nagyon szép palota (és a kert is. Útközben azért még útba ejtettük a teaházikót, amit II. Frigyes építetett kínai/porosz stílusban:

Miután végig mentünk az új palotában lévő kiállitáson még elugrottunk Cecillienhof-ba. Itt tartották meg a második világháború után a híres Potsdami Konferenciát (sajnos csak angolul). Ez a palota angol stílusban lett építve a 20. század elején és probléma nélkül átvészelte a háborút. Ez az ablak mögött tarták meg a konferenciát, anno:
Ma (vasárnap) elmentunk a Museum Insel-re. Ott a berlini Dóm melett több museum van egy kupacban. A Museum meletti utcában épp egy bolha piacot tartottak. Majdnem vettem régi német papírpénzt, de visszafogtam magam. Épp, ahogy magamat visszafogtam a többi kirakatnál is. Álítólag minden vasárnap van ez a bolhapiac (de más helyeken is Berlinben). Több museumot be is terveztem, de naív voltam. Csak az egyiptomi kiállításra az Altes Museum-ban volt időm. Azt a kiállíást 3 őrán át néztem. Volt egy pár nagyon szép darab ott. A legszebb, szerintem, Nofertiti szobra volt:
Ami nagyon érdekes volt számomra, a nagyon sok érdekes dolgok között, az, hogy a nők a társadalomban egyranguak voltak a férfiakkal. Ez a szobrokból is kiderül. Emancipáció nem új dolog, ahogy a Bibliában már meg van írva: nincs semmi új a nap alatt...

Itt jól látható, hogy a nő öleli át a férfit: a nő az aktív fél a kapcsolatban. Sokkal többet mesélhetnénk...

Amikor végeztem a muzeumba, jött egy sms egyik berlini ismerősömtől, akit eddig még csak a csettről ismertem: lenne-e kedvem talizni egy kávéra, sörre. Egy kis sms csata után eldőlt, hogy a Prinzknecht-ben találkozunk fél hétkor. Oda felé jól eltvédtem, majdnem végig gyalogoltam a rossz utcát. A végén 2 percet késtem (csak). Aki ismer, tudja, hogy nálam az annyit jelent, hogy időben voltam :-)

Jól eldumáltunk ketten. Mondjuk ez a pár nap alat elég sokat javult a német tudásom, bár van még bőven mit javítani rajta. Aztán egyik barátja épp arra járt, akivel kb 10 éve nem beszélt és hármasban folytattuk a beszélgetést. Valahogy felbukkant, hogy naponta kétszer szed gyógyszert. Kiderült, hogy 11 éve fertőződött meg egy erőszakolás kapcsán, amikor 21 volt. Az ismerősöm mondta, hogy semmi gond, hogy akkor most 3-an ott az asztalnál pozitívak vagyunk. Az ismerősöm most 16, 17 éve fertőzött. Mivel hirtelen észbe kaptunk, hogy késő van már (22 óra volt már) el is mentünk.

Holnap még egy nap itt Berlinben és akkor kedd reggel repülök vissza Pestre. Délután mindjárt egy találkozó egy ingatlanhitelügyintézóvel.

Lakáskeresés elindult

Péntekdélután ténylegesen elkezdődött a lakásprojektem. A délutánom azzal telt, hogy 3lakást néztem meg. Ebből a háromból 2 felejtős volt. Egy érdekes, de lesz vele sok munka. A héten még két lakást fogok megtekinteni, ha minden igaz (és ha akad rá időm). Egyik svéd account manager már enyhén be volt pánikolva, hogy a héten nem leszek az irodában, mivel meg kéne egy-két dolgot beszélni vele és az egyik kollegámmal. Ma 4-re tervezte a megbeszélést, de még nem láttam meghívót... Az az érzésem, hogy megint utolsó percbe, szerdán, rá fog ébredni. Jövő héten kedden majd beszélgetés lesz lakáshitelügyintézővel, akkor derül majd mennyire hitelképes vagyok, ha vagyok-e egyáltalában. Egyébként a kollegáim is beindultak és segítenek a lakáskeresésben. Néha-néha átdobnak egy emailt egy lakással, ami éppen eladó.

Hétvégém kikapcsolódás volt. Lakásnézés után egyik barátommal elmentünk Nyugat-Magyarországra. Egyik barátját látogattuk meg. Ami legjobban megmarad a látogatásból, hogy békák nagyon hangosak. Majdnem meg lehetett süketűlni, annyira kiabáltak. Szombateste szüleimhez mentünk, ahol vasárnap segítettem a leanderek költöztetésükben a telelő helyükről a nyári helyükre a kertben.

Ez a hét rövid munkahét lesz számomra, mivel csütörtökön elmegyek egy hosszú hétvégére barátokhoz Berlinbe. Persze, városnézés lesz (folytatom, ahol 2 éve abba hagytam). Vasárnapra meg egy koncert Potsdamban van programon. Majd keddreggel jövök vissza Pestre.

Kikapcs

Tegnap este azzal ünnepeltem meg a zürős idöszak végét, hogy két dvd-ét néztem meg és kikapcsolódtam. Az egyik eléggé szórakoztató volt (Dungeons & Dragons), jó volt egy ideig nem gondolkozni. A másikon pedig jó nagyokat röhögtem és persze Ben Affleck miatt sem volt büntetés a Dogma című film. ;-)

Ma este is dvd-zés lesz... Szerintem megint meg fogom nézni az "As good as it gets"-című filmet. Amikor utolsára láttam ezt a filmet, akkor még Hollandiában laktam és még nagyon kerestem munkát. Nem tudom mi a film magyar címe, mivel csak az eredeti címeket szoktam csak megjegyezni. Az egyik főszereplő Jack Nicholson, aki ebben a filmben (mint majdnem minden filjében) egy elmebeteget alkot. Hazafelé még be kell vásárolni mindenféle finomságot. Úgy az igazi, ha az ember dvd-zés közben nassolhat valamit ;-)))

Az egészben az lesz majd a gond, hogy holnap reggel időben kell kelnem, mivel 9-kor lesz az első megbeszélésem és erről semmikép nem késhetek le. Majd a hétvégén pihenek (remélem)...

Még csak egy fél nap...

... és vége van a jelenlegi időszak őrületének. Múlt héten szépen belecsaptam a leves közepébe, amikor csütörtökön egy kicsivel tovább maradtam benn a megszokottnál. A hétvégét nagyából arra használtam, hogy pihentem, aludtam, punnyadtam és magamhoz tértem. Szombatdélután voltam csoporton, de fél tízre már haza is jöttem, mivel fáradt voltam (és a többiek se nagyon pörögtek). Asszem fél 11-kor már horkoltam is. Vasárnapreggel 10 óra környékén magamat kikergettem az ágyból és fél kómásan lődörögtem a lakásomban.

Mivel meg volt beszélve egy teázás egyik ismerősömmel, akit nagyon régen láttam, valamilyen módon magamat rendbe raktam (minimális erőfeszítéssel) és elindultam fel a várba. A séta, dumálás és a teázás valamilyen szinten felébresztett. És persze a jó idő meg egy nagy élvezet volt. Végre közeledik a jó idő.

Közben ma reggel megint zaklatott az accountmanager, mikor megyek már megint ki Hollandiába. Előreláthatólag most május végére, június elejére lett betervezve a következő utam a lapos sajtszagú országba. Most, ebben a pillantban nem nagyon van kedvem menni. Eléggé le szokott fárasztani egy ilyen üzleti út. Közben lenne még más, amit be szeretnék fejezni. A jövő héten szeretném folytatni egy fordítást, amit húsvétkor kezdtem el (és amire azóta nem volt időm). Még csak 25 oldal van hátra a 30-ból, úgyhogy szépen haladok ;-)

Emlékek a 80-as évekből

Ma reggel, amikor felébredtem, eszembe jutott az egyik múlt heti beszélgetés Lübeckben. A vendéglátóm mesélt arról, hogy amikor egyik lejobb barátja meghalt AIDS-ben (1996-ban) és innen eljutottunk arra, hogy ki mennyire fel van készülve a halálra (félreértés ne essék, nem tervezek egy hamar elpatkolni). Ekkor arra fordúlt a beszélgetés, hogy ki milyen zenét szeretné a temetésén. Amikor a vendéglátóm bekapcsolta a zenét, amit szeretné el kezdtem röhögni, mivel elképzeltem, hogy milyen lehetne ez egy istentiszteleten egy nagy templomban:



De ez a zene megint emlékeztetett arra, amikor általános iskolába jártam. Ekkor nagyon nagy divát volt ez a fajta zene. A következő egy holland együttes énekli. Nevük: Doe Maar, ami kb annyit akar jelenti, hogy csináld csak. A nyolcvanas években elégge féltek az emberek attól, hogy valaki el fog kezdeni egy atomfegyveres háborút. Az embereknek nagyon tiszta volt, hogy akkor nagyából vége mindennek, mert ilyen háborúból nem igen jönni ki senki se győztesként. Az embereknek egy része ettől a gondolattól félig-meddig lebénult. Mi értelme dolgozni, gürizni, ha bármikor valaki ledob egy atombombát és vége mindennek és nem is ismerte a szomszédjét vagy kedvesét igazán.



Az embereknek egy másik része meg elkezdett tiltakozni amikor kiderült, hogy a NATO hollandiába tervezett atomfegyvereket telepíteni. Éveken keresztül voltak tüntetések és tiltakozások (nem olyan ami itt Magyarországon folyik, hogy felgyújtjuk a TV épületét vagy rongálunk). A végén nem is volt atomfegyver Hollandiában.

Ebben az időben a Nénának nagy nepszerűsége volt Hollandiában, annak ellenére, hogy német. Nagyon sok holland csak most kezdi feldolgozni a második világháborúban történteket. De a 80-as években a németekkel csak kereskedtek, de egyébként meg nem szerették őket. De a 99 lufi nevű ének nagyon sokáig ment a rádióban. Azóta is egyik kedvenc énekem, mivel jó leírja, hogy az emberek milyen nagy baromságokra képesek, de egy időben milyen szép dolgokat is képesek alkotni.

Unatkoznék már egy napot

Kürölbelűl egy órája jöttem haza. Sajnos nem voltam bulizni, 2-ig irodában voltam, lehúztam egy 17 órás műszakot. Reggel 8-kor lesz egy telefonkonferenciám és arra meg kellett csinálnom anyagokat. Nagy része, annak, hogy nem sikerűlt előbb elkészülni, csapatom egyik tagja. Most, 7, 8 hónap után még mindig nagyon sok időt igényel. Múlt héten volt vele 3 beszélgetés, hogy mit várok el, és hogy huszadik alkalommal elmondjam mit várok el tőle. Közben a csapatban látom, hogy fogy az emberek türelmük. Ahogy most mennek a dolgok, jövő héten megint lesz egy beszélgetésem vele, de valószinűleg tovább fog tartani mint az eddigiek. Ahogy most megy, nem lehet folytatni. Jól végiggondolva,negatyv teljesítménye van a kedves kollegának, mivel a munkája nagy részét csporttársakkal csináltatja meg.

Közben meg úyg zajlik az élet az irodában, hogy már majdnem elfeledkeztem a múlt hétvégemről. Péntek este 3 kolleginával megünnepeltük, hogy 3 éve vagyunk a cégnél. Sajnos nem volt túl jó a zene a Jam Pup-ben, így nem volt túl sok táncolás, de azért próbálkoztam a leivássalm de megint nem sikerült. Két Daiquiri és egy Amaretto-Cola ahhoz sem volt elég, hogy be legyek csicsentve. Szombat reggel meg elmentem egyik ismerősömhöz Lübeckben. Reggel fél kilenckor léptem le a repülő lépcsőjéröl Hamburgban. Az ismerősöm 10-re értem jött és Lübeckbe mentünk, ahol kiderrült, hogy épp egy náci felvonulás zajlott. Mivel az anti-fák (anti-fasiszták) is ott voltak, volt is egy kis bunyó. Emiatt a belváros le is volt zárva, úgyhogy csak a várost megkerűlve jutottunk a belvárosba. Ráadásúl még zuhogott is az eső. Vasárnap meg jó idő bolt, mentünk egy nagyot sétálni a városban. Délután 4-kor le is ültünk a Trave partjára és ittunk egy italt, miközben dumáltunk egy jó nagyot. (Legalább volt lehetőségem gyakorolni a németemet, ami nagyon is ráfért...)

A terv az volt, hogy hétfő reggel a fél nyolcas járattal menjek vissza Pestre, de sajnos épp lekéstem a gépet, mivel az ismerősöm nem saccolta jól be a távolságot, úgyhogy át kellett foglalnom a jegyet (€ 78) és következő nap visszamenni. Keddreggel meg 4-kor szólt az óra, mivel minden áron legkésőbb 6-ra reptérre akartam érni. Az ismerősnek azt mondtam, hogy 5-re akarok ott lenni. Nagyából kedd óta áll a bál a munkahelyen.

Közben, a héten is volt egy temetés a rokonságban. Szép kort élt meg (87 évet). Temetés előtt még el ugortam nagymama sírjához. Vittem neki 3 szál sárga gerberát és 4 szál fehér szegfűt. Közben meg csodálkoztam egyes családok halotti kultusán. Láttam koszurókat, amik minimum fél millóban kerültek. Nem értem, hogy valaki ennyit költene egy halottra. És most ne mondja senki, hogy mutassa az illető, hogy mennyire szerette az elhúnytat. Egy holt test nem érez semmit. Azért vannak emberek az életünk, hogy akkor mutassuk ki nekik az érzelmüket, amikor még élnek. Amikor elhúnytak, már késő. Ez már tényleg annyi, mint a halottnak a csók.