Rövidke kis hír

Egy fél órája volt egy esemény a munkahelyemen. Azonnali hatályal kineveztek csoportvezetőként. Gyakorlatilag nem nagy változás, mert a kinti főnökök már így is úgy kezeltek, de a jó benne, hogy legalább most hivatalos is. Három éven belűl ez most a második csoportvezetői kinevezésem. Már figyelmeztetést kaptam, hogy kb 20%-al több melóm lesz. Majd meglátjuk, hogy alakúlnak a dolgok.

Javúlóban a bőröm!

Tegnap kontrollon voltam a bőrgyógyászomnál. Most három hétig szedtem ezt a gyógyszert és jelentősen javult a bőröm, bár van még hova javulnia. Doki megint felírt kapszulákat és napi 3 helyett, most csak napi két alkalommal kell szednem ezeket a pirulákat.

Mivel a gyógyszer befolyásolhatja (legtöbbször ronthatja) a máj működését, a koleszterinszintet és a trigliverid szintet, megkérdezte múltkor, hogy mikor csináltak vérképet. Akkor mondtam el neki, hogy negyedévente csinálnak, a Szent Lászlóban, mivel HIV fertőzött vagyok. Teljesen normálisan kezelte az egészet, és tegnap meg úgy kezelt, mintha régi barátok lennénk. Nagyon jól esett. Egy-két ismerősöm itt Magyarországon állandóan arról beszél, hogy milyen hülyék, bunkók a magyarok és a magyar orvosok. Eddig nem nagyon ezt tapasztaltam. Lehet, hogy naív vagyok (már mondták többen), de azon az állásponton vagyok, hogy azt kapsz amit adsz. Ha negatívan áll az ember az életben, akkor negativitást kap vissza. Ha pozitívan, nyiltan áll az ember a dolgokhoz, akkor azt is kapja vissza. Eddig (még) nem nagyon csallódtam. Persze, it is, mint mindennél az életben figyelni kell. Itt sem lehet ész nélkül csinálni a dolgokat.

Szürke hétköznapok?

Múlt hétvégén egy hete volt, hogy a fölöttem lévő szomszédnél kigyulladt a cserépkályha, hajnalban. Ezt utólag tudtam meg, vasárnap reggel. Meg azt is, hogy nagyon gond is lehetett mint ami most van. Akár fel is robbanhatot a ház, mivel gázvezeték van közvetlenül a kályha melett. Most csak annyi gondom van, hogy a konyhámba esernyővel kell járnom már napok óta. Csütörtökön elkezdődött a csepegés és eddig tart még, sejtem, hogy még napokig el fog tartani. Önmagábn nem lenne gond, ha a bőröm miatt szedett gyógyszer miatt nem aludnék most nagyon rosszúl. Tegnap éjféltájt mentem ágyba, de csak hajnali 5 órára tudtam elaludni és nyolckor már fel is ébredtem, mivel édesanyám hívott. Emelett meg néha elég furcákat álmodok, bár az nem tudom, hogy a gyógyszerrel van összefüggésben. Legalább az éjszakáim szórakoztatóak. Emelett még állandó jelleggel vérzik az orrom, nem nagyon, de elég ahhoz, hogy minden zsebkendőm csupa vér.

Az éjjel majdnem teljesen el is olvastam egy könyvet, amit jó barátoktol kaptam, akik október végén nálam voltak egy hosszú hétvégére. Nem hagyományos témakör, de nagyon tetszik a könyv. Részben Afganisztánban játszódik, részben az USÁ-ban. Jól írt és lebilincselő. Nem tudom, hogy magyar fordításban megvan-e már. Az eredeti angol címe: The Kite Runner, író: Khaled Hosseini.

Hétvégén elkezdtem a karácsonyi vásárlást, életemben először. Hollandia nem volt nagyon szokás a karacsoníi ajándékozás (Hollandiában és Belgiumban Mikuláskor szoktak ajándékozni az emberek). Reggel a T-ponttol szolt az eladó, hogy megjött a telefonom, amit szerettem volna (más boltbol hozzaták, mivel egész Pesten csak egy maradt belőle), hétfő helyet. Édesanyámnak vettem egy előfizetést. Már egy ideje igérgettem, hogy majd adok neki mobil telefont. Most, amikor édesapám szeptemberben kórházban volt a májgyulladásával, akkor már nagyon nyílvánvaló volt számomra, hogy édesanyámnak is kell egy mobil. Kikerestem neki egy szép, összecsukhatós telefont, nagy kijelzővel és nagy billentyűzettel. Legyünk őszinték, bár még nagyon jól bírja magát édesanyam, a 66 évével már nem mai csirke. Egybe magamnak is vettem egy előfizetést és új telefont is, mivel a régi telefonom már 5 éve megvan és kezd egy kicsit rozoga lenni. De legjobban az édesanyám telefonjának örültem. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki. Egyébként nagyon résen van, mert amikor felhívta, a hétvégén, hogy új számom van, mindjárt rákérdezet, hogy van-e valami hír az ő telefonjárol. Elmondtam neki, hogy megvan és hogy karácsonykor legyen nagyon meglepődött, amikor megkapja.

Aztán meg indultam be az irodába, hogy még dolgozzak, mivel november 30.-ára két nagy anyagot kell majd leadnom és eddig nem nagyon kaptam infókat.Amikor bejöttem, meglepetés ért: nem volt hálózat az irodában. Nem is maradtam nagyon sokáig. Haza mentem és 6.szor felmostam a konyhába, aznap. A végén egész hétvégén nem is dolgoztam, csak relaxáltam, pihentem, lógtam és csetteltem egy pár ismerőssel. Vasárnap este meg nagy meglepetés ért. A vezetkés számomon felhívott valaki, aki angolul beszélt. Nem tudom, honnan szedték telefonszámomat, de azt kérdezték, hogy lenne-e kedvem résztvenni a zöldkártyasorsoláson, ami most indul. Mivel Hollandiában születtem, nagyon nagy esélyel bírok ezen a zöld kártya-sorsoláson (ja persze... mindjárt elhiszem...). Erről a zöld kártyárol annyit kell tudni, hogy ezzel az illető szabadon kereshet munkát bárhol az Amerikai Egyesült Államokban. A sorsolásért csak 119 dollárt kell befizetni és ha megnyerem 16 hónapom van arra, hogy emigrációmat intézzem. Mint a hülyegyerek rákérdezek, hogy van-e bármilyen egészségügyi akadálya a zöld kártya szerzéséhez (mint, amint tudjuk az USÁban elég érdekes reakciókat váltanak ki a külföldi HIV-fertőzöttek). Először az a válasz, hogy semmi akadálya. Öt perccel később azért még rákérdezz a hölgy, hogy nem-e HIV-fertőzött vagyok, ne haragudjak, hogy ilyen bunkó módon kérdezi meg, amire válaszoltam, hogy semmi köze hozzá. De azt még hozzáfűzte, hogy ha már meglenne a zöldkártyám, nem fogják elvenni, ha utánna megfertőzödnék. Aztán meg, hogy van-e párom, mert a hölgy az én esélyemmel indulna. És ha pasi, kérdezem tőle. Hát, akkor persze ő is az én esélyemmel indulna, mivel párként kezelnének. Azzal köszöntem el, hogy köszönöm szépen, de még gondolkoznom kell rajta. Eddig még nagyon jól érzem Pesten, nincs kedvem megint emigrálni. Hogy gondolkozzak még. Úgyis nagyon sokáig tart ez a folyamat. Ha most iratkozok be, akkor 2009, 2010-ben kell majd véglegesen döntenem. Az egész után csak az járt a fejemben, hogy honnan a fenéböl van meg nekik a vezetékes számom. Alig egy pár embernek van meg, asszem még Schatzinak sincs meg... (Folyt. köv.??)

Villámcsapás vagy folyó

Most jöttem vissza fodrászomtol. Már nagyon kelett mennem, bár sokan azt mondták, hogy nem volt hosszú. Engem zavart, de nagyon. Fél hatkor telefonáltam, hogy lenne-e lehetőség háromnegyed hatra elmenni egy hajvágásra. Lehetet. Naná, leteszem a telefont, egyik kinti kollegám hív. Nem rossz ember, csak nagyon sokáig tart, mire kimondja, amit akar. Nem is engedi, hogy belé fojtják a szót. Kérdés: van egy szerződés Hollandiában, ahol már elég régi stornószámlák a nyílt tételek között szerepelnek, tudom-e miért és mikor zárúl le a téma. Fogalmam sincs, utánna kell néznem. Küldjön emailt, én szaladok fodrászhoz. Csodák csodájára, 2 perc alatt lerázom. Rekord! Eddig mindig 10, 15 perc kelett ahhoz, hogy le tudjam tenni a telefont. Eddig semmi különös, ez a megszokott dolog itt az irodában. Az érdekes a fodrásznál történik...

A kezdet semmi különös, hogy szeretném a frizurámat, aztán nekifog és miközben vágja hajamat, pletykázik a kolleganővel, én meg becsukom szemem és relaxálok. Ezért is szeretek fodrászhoz járni... Aztán, hirtelen, megkérdezi, mi az a fehér a szemem alatt... (Amit tudni kell a bőrömről, hogy eléggé nyugtalan. Száraz, ekcémás. Néha tele vagyok pattanásokal és hasonlókkal). Félébredek a félálombol és mondom: grízszemek. Hogy, tudom-e, hogy ki lehet őket szedetni. Mondom, igen, tudom. Amikor még Hollandiában laktam, voltam kozmetikusnál, kiszedetni. Nem lenne rossz ötlet a kozmetikus, csak az egészben az lenne a bökkenő, hogy a grízszem eltávolításánál tűt használnak és seb keletkezik ami elég szépen tud vérezni. Ezt mindenkép meg kell gondolni, mivel ha bele megyek, fel kell világosítani a kozmetikust, hogy kesztyűvel és eldobható tűvel dolgozzon. Ez Hollandiában alapból így működik, de a fogászati tapasztalatom után nem csodálkoznék ha lenne itt Magyarországon kozmetikus, aki nem így dolgozik. Úgyhogy a fodrászathoz tartozó kozmetikus le van írva...

Folytatódik a beszélgetés... Következő kérdés, amitől kiüt a verejték: mitol vannak azok a duzzanatok a nyakamon? Nem volt nagyon sok kedvem elmondani, hogy azok a duzzanatok a HIV fertőzéssel járnak, mivel a mirigyek ilyenkor felduzzadhatnak (nekem vannak olyan mirigyek, amik már lassan 3 éve elég nagyra fel vannak duzzadva). Hirtelen nem tudom, mit mondjak, aztán eszembe jutt, hogy múlt héten dermatológusnál voltam és kiderült, hogy hormonzavar okozza a bőrgondjaimat (ebbe beletartozik a rendszeres bőrgyulladás is). Úgyhogy arra fogom: hormonzavartol begyullad rendszeresen a bőröm, biztos most is valahol be van gyulladva... Fodrász elvtársnő elhiszi, de még rákérdez, hogy most kezelnek ezzel a hormonzavarral. Erre igennel tudok válaszolni, most kezdtem el egy három hónapos kúrát. A gyógyszer mellékhatás listája olyan hosszú mint a karom (tényleg!). Ezzel ki van elégítve a kedves fodrász kiváncsisága.

Most miért nem mondtam el a fodrásznak, hogy mitől duzzadtak fel a nyirok csomók a nyakamon. Félek? Nem félek, csak úgy vagyok az egésszel, hogy hadj dönthessem én el, ki, mikor, hogyan szerezz tudományt az állapotomrol. Nem titkolom. A munkahelyemen eddig 4 embernek mondtam meg, itt Magyarországon, és két holland kollegám tudja. Egyébként, a reakciók a magyarok és a hollandok között is már nagyon tanulságos és egy jó indok arra, hogy ne álljak ki a reflektorfénybe HIV fertőzöttként. A hollandok nem kezdtel el sírni, jajgatni vagy ilyesmi. Az első kérdésük az volt, hogy hogy vagyok és hogy sajnálják, hogy megfertőzödtem és épp úgy kezelnek, mint mielőtt megmondtam.

Ellentétben a magyar kollegák többsége. Majdnem mindegyiküknek kelett több nap, ahhoz, hogy feldolgozzák a fertőzésem tényét. Voltak, akik azt gondolták (vagy sejtem, hogy azt gondolták), hogy holnap után már temethetnek. Szerintem a legnagyobb differencia az, hogy itt Magyarszágon nincs elég tudás arrol, hogy mi is a HIV és az AIDS. A legtöbb ember annyit tud, hogy nem lehet belőle kigyógyulni és halálos betegség. Hát igen... de ebből van elég sok fajta. Akkor egy kisebb része tudja, hogy az immúnrendszerrel függ össze az egész, de hogy pontosan hogyan, nem tudják. Hollandiában ez kicsit máshogy müködik. Ott a 80-as évek óta állandóan mentek és még mindig mennek a kampányok (államilag, de privát módon is finanszírozott) a tévében, rádióban, újságokban, nagy bulikon, diszkókban, stb. Egy másik különbség az, hogy itt Magyarországon még nagyon meleg betegségnek tekintik a lakosok többsége. Ha nézem a környező országokat és Nyugat-Európát, akkor ott nem meleg betegségnek számít. Egy kis példa: a kb. 250 albán nyílván tartott HIV fertőzöttek túlnyomó része heteró. Alig van köztük meleg. A szűréseken majdnem fele-fele arányban osztóznak meg a nők és a férfiak. Magyarország akkor kivétel lenni? Nem hinném. Véleményem szerint itt azért több a kiszűrt meleg, mert ők járnak szűrésre, miközben a heterók nem (nagyon) járnak, "hiszen a HIV-vel valő fertőzöttség csak melegeknél fordul elő". Van aki még a Mikulásban hiszik... Ilyen szempontból, lehet, hogy a Judit története, bár abszolút senkinek sem kivánom ezt a kórt, felébreszti az embereket, hogy a HIV-fertőzés nem csak melegek között terjed, vagy azoknál, akik Afrikaiakkal fekszenek le. A heterók között is épp úgy terjed(het) mint a melegek között, csak nem tudjuk, mert nem járunk szűrésre. Bár, ezt majd idővel fogjuk megtudni, hogy mi lesz a Judit-effektus (ha lesz!).

És akkor miért is nem lépek reflektorfény elé? Van erre több indokom. Az egyik az, hogy így most a saját kis világomban, szerintem sokkal többet tudok tenni az ügyért mint ha tévében interjúznának. Itt le tudok üllni azzal, akinek elmondom. Válaszolhatok kérdésekre, nyugtathatom az illetőt, hogy nem kell előszedni a gyásruhát (hogy igenis, még évekig fogom cukkolni és piszkálni), stb. Van úgy, hogy nagyon sokáig nem kérdeznek, de ha felmerűl valamilyen kérdés a HIV-vel kapcsolatban, megtalálnak. Meggyőződésem, hogy ha így, saját kis világomban beszélek a HIV-ről, tanítgatok, azzal sokkal többre megyek, és a környékemben lévő emberek is, mint egy interjúval a tévében. Egy villámcsapás effektusa a világra, környezetre idő múltával hanyagolható, egy folyó pedig képes idővel teljesen átalakítani a kornyékét.

Számok kiegészítés

Csak egy gyors üzenet, mivel most tudtam csak meg a vírusszámomat. Az október elején vett vérmintában 83 000 vírusrészecske volt mililiterenként. Az a fél évvel ezelőtti számnak majdnem ötöde (akkor 443 000 volt). Lehet, hogy most végre stabilizálódik a fertőzés nálam. December közepén lesz a következő vérvétel. Ez most eddig a legalacsonyabb szám amit mértek. Eddig a legalacsonyabb vírusszámom a 2006 májusában mért 92 000 volt.

Itthon vagyok

Igaz, szombaton jöttem haza, de annyira le voltam amortizálva, ki voltam merűlve, hogy ma reggelig csak zombiként léteztem (kivétel egy tegnap délutáni mozilátogatás Schatzival). Múlt héten eléggé sűrű volt a program. Meló melett még sok barátot, ismerőst is meglátogattam, ami eléggé fáraztó volt (ez egyébként nem panasz!).

Hétfő este a volt hegedűtanáromnál voltam. Azt tudni kell, hogy órák alatt mindenféléről dumáltunk, hegedűlés közben. Politika, tudomány, minden téma előkerült. Hétfő este is ez volt. Mindenféléről beszéltünk. A végén éjfélkor, amikor még valami innivalót akart volna hozni, elköszöntem és mentem vissza hugomhoz. Szerencsém volt, hogy a belga utamat, ami keddre volt tervezve, nem kelett megtennem. Így egy három órás kocsiutat oda és ugyanazt vissza megspóroltam.

Csütörtökön még felhívtam a klinikát, hogy megvolt-e már a vírusszámom. Sajnálattal közölte a Nelly, hogy még nem volt meg, technikai okok miatt. Próbáljam egy héttel később. Miközben Hollandiában voltam, most nem volt annyira rossz az éjelli izzadás (ami egy pár hete sajnos megint előjött). Ott a holland irodában több fajta édesgyökeret tartalmazó teák voltak és ittam is belőlök elég sokat. Napi három, négy pohárral biztos.

Az egész hetem gíy (eléggé zűrösen) telt. Napközben dolgotztam, este meg látogatások. A végén már csak napi 3, 4 órát aludtam. Most a hétévégén a lemaradást be is hoztam. Vasárnap este 7-kor el is aludtam és ma reggel hétig, fél nyolcig aludtam és ma reggel három negyed tízre be jöttem az irodába. Péntekről maradt még némi meló, amit be kell fejeznem. Holnapra azt tervezem, hogy leugrok szüleimhez, vidékre és akkor szerdán vissza. A hét hátramaradó részeét kivettem, mivel Hollandiábol jönnek barátok látogatóba egy hosszú hétvégére. Csütörtökön reggel jönnek és vasárnap reggel mennek haza.

Rádöbbenés

Üdvözlök mindenkit Hollandiábol. Szombatreggel érkeztem, elég kómásan, mivel reggel 7-kor indult a gépem Ferihegyről és negyed tízkor Amszterdamban is voltam. Tízkor már kocsiba is ültem, és indultam az autópálya felé, miközben hallgattam a híreket a rádióban. A legfontosabb hír az volt, hogy most van már lehetőség temetési biztosítást kötni lovakra. Ezek szerint az uborkasezon nem ért még végett, itt Hollandiában.

Ami számomra a legérdekesebb volt, szinte döbbenet volt, hogy amikor kiszáltam Schiphol-on már nem az az érzés volt hogy otthon vagyok. Úgy éreztem mintha bármelyik idegen reptér lett volna. Perssze, jobban ismerem itt az utat, de érzelmileg teljesen idegen volt.

Hétvége elég érdekesen telt. Sok volt a meló. Hugommal jó nagyokat beszélgettünk és ahol régen laktam, elég sok emberrel találkoztam és voltak pár perces beszélgetések. Nagyából mindenki rendben van. Egyik szomszéd házaspár rosszúl van. A férj hólyagrákban szenved már évek óta, feleségének meg egyre jobban fáj dereka. Egyik barátomhoz is beugrottam. Nála jó nagyokat röhögtünk. Mesélt az utolsó kapcsolatáról: egy jogász, aki 30 évesen már annyit iszik mint egy gödény. Épp péntek este dobta ki a lakásából...

Ma reggel meg 6-kor keltem, háromnegyed hétkor már kocsiban is ültem. Rádióban a négy évszak játszották, Vivaldi-től. Épp a nyár, a második és harmadik része. Az autópályan akkor már 9 kilométeres dugó volt Amszterdam felé Hágától. Na, most befejezem, mivel péntek este a belga főnököm (aki a holland főnököm helyett van) még átdobott egy kis melót, ami elég sürgősnek tünt.

Közeledik a gyógyszeres kezelés

Ma reggel félkómásan elmentünk az eredményeinkért, legalábbis én félkómás voltam, Schatzi csak fáradt volt. Az éjjel negyed háromkor feküdtem le, mivel ki kelett még teregetni a mosást, mivel hogy szombatreggelre megszáradjon. Szombat reggel, első járattal indulok ki egy hétre. Tegnap délután kaptam a jóváhagyást a kintiektől (ennek a jóváhagyás beszerzése egy külön és eléggé érdekes dolog volt...), mindjárt le is foglaltam a járatot (ami csodák csodájára nem is volt förtelmes áron).

Lényegre törve: ma reggel kiderült, hogy a CD4-számom 738-ról süllyedt 428-ra. A relatív szám meg 22-ről 20%-ra ment. Okés, elég erőteljesen estek a számok, de ez most csak egy mérés volt. Vírusszám még nem volt készen, ez a szám után majd jövő héten fogok érdeklődni, ha akad időm, bár sejtem hogy nem lesz alacsonyabb a múltkori 443 000-nél. Röviden: elég nagy az esélye annak, hogy nem túl sokára el kell kezdenem a gyógyszerszedést.

A múlt hónapokban voltak már napok, amikor azt mondtam, hogy alig várom már, mivel mostanában egyre több a kisebb gond: bőrfertőzés, torokgyulladás, stb. A sok kisebb dolgon veszem észre magamon, hogy a szervezetemnek lassan egy kis segítségre szorúl a fertőzésem leküzdésében. Szerencsére, erre van mostanában lehetőség. Majd decemberben végefelé többet tudok mondani, mivel akkor lesz a következő kontroll.

Schatzi is megkapta az eredményeit. Ő nagyából szinten maradt, szerencsére és nem bizonyodott be az állítása, hogy azért maradt szinten, mert dohányzott. Hónapok óta nem gyújtott rá. Megint egy indokkal kevesebb a cigizésre... ;-)

Megjött a hugom

Pénteken kiderült, hogy lehet, hogy megint utazhatok, utazási tilalom ellenére. Ha minden összejönn, akkor október közepén nem leszek itthon egy vagy két hétig. Attól függ, hogy tudom összehozni a megbeszéléseket, tárgyalásokat. Október végére mindenképp haza kell érnem, mivel akkorra jönn egyik legjobb barátom Hollandiából, feleségével. Már lassan három éve igérgetik, hogy jönnek meglárogatni, de mindig valami közbejött.


Szombat reggel már úgy készülődtem, hogy megint tömegközlekedéssel fogok kimászni szüleimhez, három vagy négy óra, annak függvényében, hogy van-e busz a vonathoz, amivel kimegyek. Nagy meglepetésemre felhívott reggel unokatesóm, hogy ők is mennek, de kocsival. Nincs-e kedvem velük menni. Naná, persze hogy volt. Ennél kényelmesebb nem nagyon lehet, csak akkor, ha saját kocsija van az embernek. Úgy beszéltük meg, hogy negyed kettőre jönnek értem. Lett abbol negyed három, de nem volt nagy gond. Időben készültem el a cuccaim bepakolásával is kiáltam az utcára, napom olvastam egyik könyvet amit a Schatzi kölcsön adott egy pár hónapja. Közben a hugom, barátjával ás kutyával (magyar-német vizsla) megérkeztek szüleimhez. Toszkánában voltak egy hétig és most két hétig lesznek itt Magyarországon.

Ibizai beszámoló 1. rész

Ahogy észrevettétek, közben hazajöttem. Eddig nem volt még időm írni az utamról, mivel benn az irodában, szokás szerint volt megint elég munka. Szóval, oda felé nem is aludtam szombat éjjel, mivel negyed hatra rendeltem a taxit, hogy kivigyen a Népligethez. Az mind jól ment, időben voltam a buszpályaudvaron és hétkor el is indult a busz Bécs irányába, ahol tízre ott is voltunk. Kiszállás után, meg kelett keresni a megfelelő terminált, ami nem volt túl nagy gond. Miútán leadtam a böröndömet, és megkaptam a beszállókártyáimat, át kelett menni a másik terminálba. Közben el kezdett zuhogni az eső, úgyhogy át kelett szaladni a másik terminálba.

A repülőút nem volt nagyon izgalmas, állandóan pár percre bealudtam. Bécsből Velence felé tartottunk, onnan Genua, Korszika és úgy Palma de Mallorca. Palmán egy másfél órát kelett várni. Ami ott meglepett, az volt, hogy a reptéren négy nyelvben voltak kiírva a táblák: spanyolúl, angolúl, katalánúl és németúl. A végén fél ötkor voltam Ibizán, egy negyed órás repülőút után. Amikor kiszáltam, már észre lehetett venni, hogy jó idő volt ott, olyan 30 fok korül. Sajnos elég sokáig kelett várni a böröndömre, de miután az is megvolt, kimentem. Ott már várt a holland barátom. Kiderült, hogy már háromra ott volt, mivel egy órában csak egyszer van busz.

Miután busszal bementünk Figueretasba, becsempéztük a böröndömet az apartmanba (mivel alapból csak egy személyre volt kivéve az apartman). Kicsit pihentünk, átöltöztem és bementünk Ibiza City-be. Annyit gyalogoltunk, hogy mind két talpamon hólyag keletkezett. Még mindig ott vannak...

Hétfő reggeltől beindult a strandolás. Minden nap busszal kimentünk Platja des Salinas felé, ahonnan elgyaologtunk a Platja des Cavallets-ig. Ez az utóbbi szabad strand a meleg strand.


Itt a képen lehet látni ahogy a dünékből megy le az út a szabadstrandra. Útközben ezt a fát láttam. Mivel tetszett a formája, lefényképeztem:

A hőmérséklet a szigeten elég jó volt. Napközben 30 és 35 fok között, leghidegebb egyszer hajnali 5-kor volt 22 fokkal. Szinte egész héten takaró nélkül aludtunk, mint a strandon, mint az apartmanban, bár a strandon nem volt könnyű aludni, mivel a gyíkok ott a szigeten nagyon szemtelenek voltak. Az első nap, amikor nem ismertem még a helyi vadokat, merészeltem hasamon fekve elaludni. Ez a szunyó nem tartott nagyon sokáig, mivel arra ébredtem, hogy a hátamon valami folyik: két gyík ott veszekedett valami miatt. Az érzéstől annyira megijedtem, hogy felugrottam. A szomszedok, lenn a tengerparton kissé ijjedve néztek rám, mivel miközben felugrottam, valami őshangot adtam ki. A gyíkok szemtelensége nem fejeződött be ezzel. Még kaját is loptak volna, ha nem zárunk el mindent, bár az elején nem hittem a virágkötő barátomnak. Egyik nap csak azt látom, hogy egy darab csipsz, ami leesett, csakúgy húzz a bokrok alá. Amikor jobban néztem meg, mi van, egy gyík szaladt ott, a csipsz darabbal szájába. Akkor már jobban értettem, miért kelett mindent bezárni. Ezek a gyíkok képesek lennének még a zsákból is kilopni a kaját. Íme egy kép egyik szemtelen vadról:

Épp azon morfondírozik, hogy hogyan jusson el a csipszhez, ami a zsákban rejlik.

A szabi nem csak a gyíkokkal való harccal a túlélésért telt. Melettünk, a dünénk alatti völgyben lévő szomszédokkal jóban voltunk. Ők egy pár voltak Hollandiábol. Az egyik holland (Gerard), a másik pedig német (Peter). A holland a divatiparban dolgozott/dolgozik. Egy pár évvel ezelőtt igazgató volt egyik nagyobb német divat ipari cégnél, amikor összevonták a részlegét egy másik cég részlegével. Olyan végkielégítést kapott, hogy nyugdíjban vonulhatott. A német pasi meg az egyetemen kezdett el tanulni, aztán félúton rájött, hogy inkább fodrász akar lenni. Ezzel a kettővel kész buli volt a szabadság. Mivel ott a környékünkben elég sokán járkáltak vagy mesztelenűl, vagy minimális öltözetben, hárman tréfálkodtunk. Bár, volt egy ürge, pénteken, aki szerintem nem is nézett ki rosszúl, a legtöbbre azért volt valamilyen kommentünk.

Estefelé minden nap beugrottunk a közértbe és vettünk vala kaját, amit az apartmanban megfőztem. Az első nap olasz linguini volt, bazilikumos paradicsomszósszal, spanyol olivaolajjal készítve, igazi francia emmentáli reszelt sajttal (tudom, biztos lesznek emberek, akik számára ez egy kész rémálom lenne. Az ottani felszereléssel nem nagyon lehetett mást csinálni). Más napokon volt még bolognai spaghetti, ravioli (első alkalommal ettem, nem szeretném megismételni), carbonara-s spaghetti és paprikás krumpli (vittem magammal paprikát és száraz kolbászt).

Vacsora után legtöbbször lefeküdtunk szunyálni egyet este tízenegy, éjfélig. Miután felkeltünk és elkészültünk, elmentünk a városba. bulizni. Először elmentünk egyik meleg bárban az alsó városban, közvetlenül a kikötő melett. Első este megejtettem azt a hibát, hogy szomjason keltem útra. Na, azt a hibát csak egyszer követtem el. Utána való napokon, úgy indultam el bulizni, hogy előtte megittam legalább egy liter vizet. Egy egyszerű gyümölcslé a SunRise-bárban € 4-ba került. mivel egy Bacardi-Cola-ért meg € 8-at kértek el. Ez egyből azt is jelentette, hogy a berugás kilőve, mert nem volt elég pénzem arra, hogy berugjak. Mondjuk, ez egy elég hatékony módszer arra, hogy az embert leszoktassák az alkoholizásról (vagy megelőzzék a függőséget). A hét második felében ide is mentünk a Gerard és Péterrel. Velük néha olyan nagyokat röhögtem, hogy fájt már a hasam a nevetéstől. Egy másik bár, ahova mentünk, az a La Nada volt. Két német pasié és árban jobb volt, mint a SunRise. De voltunk a Soap-ban is, ami a vár fal melett helyezkedik el. De a szintén a várfal melett lévő Angelo azért még a legjobb volt. Ott legalább volt hely normálisan leülni. A kép itt mutatja a "meleg" utcát, ahol jobbra, balra vannak a meleg bárok. Esténként olyan tömeg van, hogy csak libasorban lehet közlekedni. Baloldalon az első helyiség a "SunRise". Jobb oldalt van az "Exit".

Hajnali két óra felé el szoktunk menni az "Anfora" diszkóba, fenn a várban, vagyis Dalt Vila-ban. Igyekeztünk ott lenni két óra előtt, mivel két óra után a beugró € 15. Előtte meg € 10. Mondjuk, ebben benne van egy ital. Na, itt szoktam meginni a napi Bacarid-Colámat, mivel Ibizán nem volt Amaretto. Ha lett volna, Amaretto-Colát ittam volna. Az egyik este, annyira jó volt a zene, hogy több órán át táncoltam a Gerard-al. Volt ott egy sötét szoba is, bennt is voltam, de elkapott a röhögőgörcs, úgyhogy gyorsan menekültem is onnan. Legtöbbször hajnali 4 és 5 között mentünk vissza az apartmanba.

Csütörtök reggel időben keltem, reggel 9-kor és mentem fényképezni. Akkor is csináltam a fenti képet a "meleg" utcáról. Figueretas az egyik öbölben fekszik. Ott a következő képet csináltam. Bennt a városban van két tér. Az egyik a plaza del Vara del Rey, aki még a Spanyol birodalom idején a Spanyol-Amerikai haburóban részt vett. Közvetlenűl melette van még egy kisebb tér, ahol egyik este olyan erős fűszagot éreztem, hogy attól már majdnem bekábúltam. A Gerard-al is beszéltem erről, hogy nekem úgy tűnik, hogy Spanyolország, vagy legalább Ibiza már toleránsabb és liberálisabb Hollandiához képest. Amikor Ibizán voltam, egyik holland újságban olvastam egy cikket, amiben az egyik holland politikus (mág megint) be akarja tiltatni a koránt Hollandiában. Eddig Hollandia csak egy könyv hivatalosan van betiltva: a Hitler által írt "Mein Kampf". Bár Hollandiában gondok vannak a muzulmám bevándorlókkal, nem hinném, hogy így lehet javítani a helyzeten, hogy betiltják a szent könyvüket. Egyébként, nem hiszem, hogy jó dolog könyvet betiltani, mivel attól még érdekesebbé lesz sok ember számára. Egyébként, szerintem, ez egy fajta ingyen reklám a letiltott könyv számára. Itt van a "fűves"-tér.

A vár a 16. században kapta az jelenlegi formáját, még II. Fülöp, Spanyolország, Szicilia, Nápoly és Portugália királya idején fejezték be. A vár bejárata fölött ott van Fülöp nagy cimere.

Nem csak a tengerparton volt vadállat, a várban találkoztam az igazi és egyetlen ibizai vártigrissel.

Amikor ezt a képet csináltam, már 11 óra volt és vissza kelett mennem az apartmanba, mivel az utastársam akkor szokott felébredni. Vissza felé megint 36 órát szinte alvás nélül töltöttem. Mivel negyed hatkor (megint) jött értünk a transfer a reptérre (potyautas voltam), az előző este nem feküdtünk le, hanem elmentünk még bulizni egyet. Szombat este a "La Murella"-ban voltunk, ami egy kis bár, fenn a várban. Onnan négy, fél öt óra tájt mentünk vissza az apartmanba, megettük a maradák kaját és lementünk, megvártuk a transferbuszt. A repülőm majdnem időben indult. Fél nyolc helyet 7:40-kor indult Hannover felé. Ott pont időben, 10.kor érkeztünk. Folytatás a következő beszámolóban...