2008. június 26., csütörtök

Kifakadás

Amikor felvettem a telefont, a kollegám helyett, aki most szabin van, már éreztem, hogy hibát követek el. És IGEN! India. Számonkérve, hogy hol van a kollegám. Mondom, szabin van két napig, majd hétfőn megint benn lesz. Nem, nem jó, jönn a válasz. Ma van határidő és ma kell megcsinálni. Ott csesztem el, hogy mondtam, hogy én vagyok a csoportvezető. Erre rávágja, hogy adjam meg neki a kollegám mobil számát. Mondom nincs céges mobilja a kollegámnak (tényleg nincs) és hazudom, hogy nem tudom a privát mobil számát. Indiából ne zaklassák a csoporttársaimat szabijuk alatt. Menjenek a (ízlés szerint rakjon be a kedves olvasó ide a neki megfelelő jelzőket) .......-ba/be. Az egésznek a vége: nekem küldte, hogy nézem meg és beszéljem meg a kollegámmal (nem most mondtam, hogy nem tudom a számát?).

Ez a hét most hirtelen elég indiaidús. Tegnap zárult le egy ügy, ami elég ronda volt. A kedves ügyfél fejét három hónapon át vertük, hogy csinálja már meg amit kell. Kiderült, hogy határidőre meg is csinálták, csak a kedves indiai kollega elbaszta (elnézést kérek a kedves olvasótól a szóhasználatom miatt). Miattuk egy már ugyis problémás ügyfelet még egy kicsivel felbosszantatuk. Az én szerződésemnél nem is volt az egyetlen eset, van nagyon sok ilyen. És ha visszakérdezünk, mindig a másik a hibás, aki épp nincs ott. Már nem merik a volt magyar kollegákra fogni, mert innen Pestről úgy visszacsapunk, hogy egy héttel később is zeng még a feje. Nagyon megérte Indiába vinni a melót, úgy látom...

Nincsenek megjegyzések: