Már két napja repülök. Itt a holland kollegák annyi kávét hoznak, hogy egy ember, aki nem szokott kávézni, most egy állandó túladagolási állapotban van. Már úgy járkálok itt mint egy zombi.
A munka az zajlik. Lenne mit mesélnem, de nem mesélhetek, de nyugottan azt mondhatom, hogy nem unatkozom. Múlt hétfőn azt mondták, hogy június 11 majd fontos nap lehet számunkra. Majd meglátjuk mi lesz.
Itt Hollandiában a dolog ami most nagyon foglalkoztatja a politikát, az, hogy meg lehet-e engedni, hogy a csecsemőket még születés előtt szelektálják öröklődő betegségekre, még ha csak egy (kis) esély erre a betegségre merülne fel. Már arról rebesgetnek az újságírók, hogy elképzelhető, hogy a koalició emiatt feloszlik majd (a jelenlegi holland koalició a legnagyobb kereszténydemokrata pártot (egy centrumpárt), a szocialistákat és egy kis, konzervartív keresztény pártot tartalmaz. Emelett a tejtermelők sztrájkolnak, úgyhogy tejhiány van (a termelők keveslik a tej árát, amit a tejipari üzemek fizetnek). A holland közvélemény szerint, az ország most romokban áll emiatt (kiváncsi lennék mit mondanának a magyar helyzetre ezek az újságírók és a közvélemény).
Ma ment haza a kollegina, aki itt ült velem Amszterdamtól nem messze az ügyfél hadiszálásában. Mondta, hogy keressem majd fel, amikor megint otthon leszek. Ma este meg megyek vacsorázni a csoporttársamal, aki a város mászik oldalán dolgozik, egy másik nagy ügyfelünknél. Ő meg pénteken megy haza déli járattal, úgyhogy reggel meetingel és amikor hazaér, délután, akkor folytatja a meetingjeit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése