Ma reggel nagyon nem akartam felébredni, biztos ráéreztem, hogy ma nem lesz a legjob bnapom. Azzal kezdődött a napom, hogy a postán nem-tom-meddig araszoltam, hogy megkapjak egy ajánlott szerelmes levelet az APEH-tól. Abból szoktam kiindulni, hogy ha ajánlottan küldik el a levelet, akkor az nekem nem sok jót jelent. Az ma teljesen be is teljesedett: azt közölték velem, hogy szerintük 25 ezer forinttal több adót kellene befizetnem, mint ami szerepel az adóbevallásomban. Pedig forintról forintra ugyanazokat a számokat írtam be, mint amit a bérszámfejtéstől kaptam. Úgyhogy, miután beértem, mindjárt szaladtam a bérszámfejtésre, ahol velem meg azt közölték, hogy menjek vissza holnap és vigyem az adóbevallásomat és egyéb dokumentációkat és majd megnézik...
Aztán meg, mivel a főnököm szabin van és engem nevezett ki helyettesítőjeként minden féle egyéb "érdekes" dologgal találtam szembe magam. És emellett volt még egy pár ügy, amit egy szabadságolós kollega helyett, nekem küldték (és én meg azonnal továbítottam egy kollegának, aki ráért elmenni csocsózni és úgy döntöttem ráér ezekkel az ügyekkel foglalkozni). Közben már lassan négy óra volt és saját munkámmal még nem álltam sehol sem. eszembe jutott egy ügy múlt hétről, amikor kiderült, hogy 2007 egyik indiai kollega (aki közben már elhagyta a céget) elég nagy bakit lőtt. Rákérdeztem, hogy mi van az üggyel, mivel nem hallottam még semmit. Negyed óra alatt jött a válasz, hogy pénteken már megcsinálták amit kértem, csak elfelejtettek értesíteni. Lehet, hogy mégis van remény...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése