Hétvége

Hétvégem jól kezdődött. Péntek délután egyik kollegina teljesen meg volt lepődve, hogy nem 26, 27 éves vagyok, hanem már 36 felé tartok. Bár nem szoktam annyira foglalkozni a külsővel, ez jól esett az egómnak. El is gondolkodtam, hogy vajon vár valamit tőlem, de barátja már van, nem az én csapatomhoz tartozik. Nem nagyon tudnék indokot mondani, ami miatt jó kedvem kéne járnia.

Most hétvégén tömegközlekedés helyett, kocsival mentem szüleimhez. A szomszédban van egy kocsikölcsönző, ahol egy Swiftet vettem ki két napra. Két nap alatt több határt is átléptem (megye- és országhatárt). Közben ablak teljesen nyitva, hangszóróból meg bömböl Vivaldi Glóriája vagy Haendel Solomon nevű oratóriuma. Rájöttem, hogy ez engem nagyon is kikapcsolt: nyugottan, tájat nézve elkocsikázni a célig és úgy vissza. Édesanyám első reakciója az volt, hogy pazarolom a pénzt, de aztán meg visszafelé jól jött, hogy kocsival voltam, mivel jól be lehetett pakolni. Útközben még meg kellett álnom rokonoknál és leadtam egy pár csomagot.

Egyébként a bőrömön is észrevettem, hogy nyugotató volt, mivel a bőröm is nyugisabb lett. A sebek nem viszketnek annyira és nem annyira vörösek mint szoktak lenni. Azt gondolom, hogy majd gyakrabban ki fogok venni egy kocsit.

Csak egy dolog hiányzott még ahhoz, hogy tökéletes legyen a hétvége: Drágám. Most nem tudott eljönni velem, majd másik alkalommal: mindennek meg van a saját ideje.