Ma pont délkor felhívott Drágám, hogy ebédeltem-e már. Még nem. Van-e időm? Igen, van. Akkor fél óra múlva ott lesz és ebédeljünk. Így is volt és nagyon jól esett, hogy meglepett ezzel. A hagyományos -gyorsan ki a szendvicsezhez és az asztalomnál begyűröm- helyett, ma majdnem két órás volt az ebédidőm és nagyon jó volt! Ebéd után kicsit sétáltuk és leültünk egy közeli parkba. Szinte teljesen elfelejettete velem a ma reggeli eseményeket...
Meg tudnék szokni ilyen meglepetéseket... ;-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése