Kezdődik a szétszerelés

Ma reggel, tanulva a tegnapi napból, hogy fél óra a jelenlegi állapotomban nem elég ahhoz, hogy kijusszak a Szent Lászlóba, nyolc előtt5 perccel már útra keltem. Amikor bemehettem a rendelőbe, a főorvos úr jókedvűen köszönt, de a saját finom, diplomatikus módján már mondta, hogy szarúl nézek ki. És, hogy fehérebb vagyok mint a fal...

Az egész vége az volt, hogy megint egy vérvétel, holnap reggel megint a Laciba kezdem a napot. Programon a következő: hasi ultrahang, mellkas röntgen és arc- és melléküreg átvilágítás. Karácsony előtt tervezz a főorovos úr szétszedni, hogy kiderítse mitől vagyok ebben az állapotban, amiben most vagyok. Felkészültem most arra, hogy a Lacit a következő hetekben gyakran fogom látni. Lehet, hogy talán jobb is, ha beköltöznék és onnan járnék be dolgozni ;-)

Ja, CD4-szám 408 volt, ha jól emlékszem. Százalékot nem tudom. Máskor fel szoktam pattanni, hogy megnézzem a számokat, de mivel a felpattanás most nem igazán egy opció, amivel tudok élni az ma elmaradt.

Rokkant vén ember vagyok

Túl sok hírem nincs nagyon. A megfázásom nagyából múlóban van, bár néha még visszavág, de egyre kisebb erővel. Ami maradt, az, hogy az izületeim sorra berobbantak. Nem mindegyik, de elég, hogy elég bénának érezzem magam. Most kezdődött a harmadik hét, hogy a baltérdem (és kisebb mértékben a bal bokám is) nem úgy működik, mint ahogy én szeretném. Nem tudok már normálisan lépcsőt járni. Fél lépésekkel haladok le vagy fel egy lépcsőn és ez nagyon nem tetszik. Szaladásról már nem is álmodok. Már többször is előfordult, hogy orrom előtt elment a villamos. Ilyenkor jó lenne egy kocsi, akkor az ember nem függ a BKV-től. Dehát, egy kocsit se megy levegőn és a köteleő és a, stb, stb... A többi problémás izületekkel most valahogy elboldogulok, de nem szeretném ezt az állapotot sokkal tovább húzni. Éjjel gyakran alig alszom, mert vagy ez vagy amaz fáj. Röviden, úgy érzem magam mint egy 95 éves öreg ember.

Ma reggel felhívtam az ambulanciát, kértem időpontot a fődokihoz, kaptam is csütörtökre. Vérvétel is egyből át lett rakva jövő hétfőröl holnap reggelre, hogy legyen miről beszélni. Kiváncsi vagyok, mit mond majd a főorvos úr, de nekem megvan mit szeretnék kihozni ebből a találkozásból. Majd csütörtökön meglátjuk mi lett a vége.

Betegszabira akarok meni!

Hétfőn jöttem be dologzni. A napom azzal kezdődött, hogy egy indiaival kellett beszélnem, mivel egyik rendszer, ami kellett, nem engedett be. 20 perc kellett ahhoz, hogy elmondjam négyszer, hogy mit is akarok, pedig direkt lassan, artikuláltan és értelmesen beszéltem. Na, amikor végre megértette mit is akarok, azt mondta, hogy ő nem tud segíteni, továbbítja a hibajegyet magasabb szintre és majd kontaktálnak. Erre az én válaszom az volt, hogy nekem a rendszer most kell, mivel magasabb szinten várnak az adatokra és nem mondhatom nekik, hogy majd megkapják. Erre meg a válasz az volt, hogy leghamarább 24 óra, mire reakciót várhatok. Még egyszer elmondtam nyomatékosabban, hogy nekem most kéne a rendszer, mert egész magas ürgék várnak az adatokra. Mint a magnó: 24 óránál gyorsabb ne számítsak segítségre. Mire hazaértem este, beájultam a kanapémba és két órát aludtam.

Kedden meg az új kollegina laptopja után hajtottam, hogy megkpaták a hibajegyet, hogy telepítsék a laptopot. Igen, megkapták, továbították a magyaroknak. Majd ír nekik egy emailt, hogy asap meg kell csinálni a gépet (indiánok imádják az "asap"-rövidítést, szinte minden íméljükbe berakják), pedig mondtam, hogy nem kell feleslegesen zaklatni a magyar kollegákat. Délután kiderült, hogy mégis küldött zaklató ímélt ide Magyarországra.

Ma megint volt egy kör egy indiaival. Ma csak 5-szer kellett elmondani mit is akarok. A telefonban a menüopció az volt, hogy "pass word resets and/or security", vagyis jelszó újrabeállítás és/vagy biztonsági kérdések. A probléma, hogy az új kollegina nem ér el minden intranet oldalt. Az a gond, hogy a munkájához kellenek adatok erről az oldalról és ez nagyon nem buli, hogy nem éri el az adatokat. A 20 perces telefonbeszélgetés után az volt, hogy hívjam fel a helpdesket, ami felel a pénzügyi rendszerért... Nagyon szépen megköszöntem a segítségét és azon gondolkozom, hogy hogy mehetek megint betegszabira. Nem tudom, be lehet-e írni indokként allergiás indiaiakra...

Javulóban vagyok

Csütörtök reggel voltam megint háziorvosomnál. Majdnem tiszta jó hír: tüdőm tiszta volt, könyököm szépen alakul, bár egyelőre még nem terhelhető, vagyis nem könyökölhetek a jobb könyökömre. Hétvégén még pihenjek és ha jól érzem magam, hétfőn mehetek vissza az irodába. A torokfájjás meg simán attól lehet, hogy a truttyi, ami a tüdőmben volt, most a torkomat piszkálja. Az is el fog múlni. Közben meg fertőtlenítem a torkom, ahogy lehet, de lehet, hogy kell egy fertőtlenítő és fajdalomcsillapító szer, mivel a nyelés most nem a legkellemesebb élmény. Majd mindjárt elugrok a patikába.

Édesapám meg közben hazament, kórházba szépen rendbe rakták amit kellett. Több infót is kaptam annak az amszterdami barátom haláláról: a testvére akkor nézett be hozzá, amikor egy hétig nem jelent meg a munkahelyén. Feltehetően túladagolásban halt meg, mondta egy másik ismerősőm, aki több információval bírt. De nagyon nem tiszta a kép. Nagyon valósinű, hogy nem is fog jobban kitisztázódni. A lényeg a lényeg, hogy nem él már.

Tegnap még néztem a híreket Indiával kapcsolatban. Elég fura volt látni azokat az épületeket és utcákat, ahol másfél éve én is jártam. Másfél éve tele volt zivajjal, hangokkal, élettel a város, most meg katonákkal, lövöldözéssel és robbantásokkal. A Taj Mahal szálló mögötti utcában vettem édesanyámnak és hugomnak selyem sálat. A Gateway to India-tól én is csináltam képeket a Taj szállóról. Nagyon érdekes élmény. Édesanyám tegnap azt mondta, hogy nagyon reméli nem kell vissza mennem Indiába. Hát én is így vagyok ezzel.

Ma reggel, miközben egy holland hírportálon olvastam a híreket, ezt a rövid "interjút" olvastam, amit két angol komikus készített a pénzügyi válságról (angolul):

Áradnak a hírek (2), vagyis BAMEG!

Épp most kaptam az üzenetet, hogy egyik holland barátomat tegnap holtan találták lakásában Amszterdamban. Arról volt szó, hogy majd tavaszkor meglátogat itt Pesten. Minden alkalommal, amikor kint voltam üzleti úton, találkoztunk, dumáltunk, moziba mentünk. Tavaly nagyon retteget, amikor el kellett neki kezdeni a gyógyszerszedést, de amikor pár napja szedte mondta, hogy nem volt mitől rettegnie.

Nem tudják miben halt meg...

Áradnak a hírek...

Ez előbb hallottam, hogy édesapámat mentővel felhozták Pestre, a kórházba. A hónap elején megműtötték és ma otthon, vidéken hirtelen elkezdett vérezni. Épp, hogy meg tudta állítani a vérzést. A körzeti orvos, a szomszédfalúben persze nem volt elérhető. A legközelebbi városkában lévő orvosi poszt csak annyit tudott mondani, hogy hívja a "104"-at. A telefonon meg azzal kezdték, hogy nincs senki aki be tudná hozni a kórházba? Hát nem, mert ha lett volna, nem lógna telefonon apám, hanem már kocsiban ülne. Arra szelektálnak felvételkor, hogy mennyire tud valaki hülye kérdéseket feltenni?

És, hogy akkor mikor lenne ott a mentő? Hát, egy óra, leghamarább egy fél óra. Tökjó. Mentőellátás sürgősségi ellátás, ha jól tudom. Ha a leggyorsabb egy fél óra, nem akarom tudni mennyi idő a nem sürgősségi ellátás...

Lehet, hogy ezentúl bevattázva, lökhárítókkal felszerelve fogok közlekedni, de akkor agyvérzés és szívrohamról még nem is gondozkodtam...

Nem ártana egy kis átgondolt, megfontolt reform ebben az iparágban sem.

Egyébként édesapám most kórházban fekszik, orvosi kezelés alatt áll.

Hollandok direktek kommunikációban? Dehogy...

Ma két holland kollegával beszéltem telefonon (volt még nyitott közös ügyünk). Egyik reakciója: hű de szar a hangod, még rosszabb mint múlt héten.

A másik pedig: Honnan telefonálsz? Temetőből?

Akkor ezek szerint a hangom most valami csapnivaló lehet... Majd az is javul...

Első alkalom táppénzen

Hétfő egy jó nap volt, mivel két hét után megint hallottam Drágám hangját. Amikor utoljára beszéltem vele, akkor még Máltán voltam és konferenciaszünetben megleptem egy hívással. Mire hazaértem ő már beteg volt: homok volt a veéjében és esetlegesen egy vesemedencegyulladással összekapcsolva. Két hétig nagyából csak sms-en keresztül kommunikáltunk.

Hétfőn háziorvosomnál is voltam. Volt irgum-burgum. Nem lehetett vitatkozni, sem fellebbezni az itélet ellen: kiírt táppénzre. mióta itt Magyarországon élek ez lesz az első alkalom, hogy kiírnak. Egyébként, amit mondott a háziorvosom, hogy az arcüreggyulladásm szépen legyalogolt a tüdőmre (épp egy hónapja volt az előző...), bár nem annyira gáz, mint október elején. Erre azt mondta, pihenni és feküdni, köptetőt már vettem mielőtt házidokihoz mentem, úgyhogy azt nem kellett beszereznem. Egyébként a tüdőmben már nem érzem, hogy ott még (túl) sok káros váladék lenne. A köptető segítségével javarészét a tüdőim eltávolították. Helyette, most be van gyulladva a torkom. Arra is van megoldás, torokfertőtlenítő tabletta.

A másik problémára, a bursitisre meg azt mondta, hogy az már tovább haladott állapotban volt, már az egész izület be van gyulladva, tehát jegelni kell. Jegelem is ész nélkül, mert, ha nem múlik el hamarosan, legrosszabb esetben bemerevedhet a könyököm, ami nem annyira szerencsés az én koromban. Egyébként vasárnap óta a jobb karom hatásköre 15 fokról kb 50-re nőtt most, úgyhogy szép javulás van, szerintem. Egyébként ez azt jelenti, hogy jobb kezemmel is tudok már megint enni. ;-) Közben már ki is tappintottam, hogy hol van most szövetfelesleg a duzzanástól. Ott tovább jegelek mint ahol nincs, vagy alig van duzzanás. Egészséges szövetet nem kéne hidegstressz hatására kitenni.

Szomszédok tegnap kérdezték, hogy miben segíthetnek, mármegint majdnem mondtam, hogy nem kell, megoldom, de miután arra gondoltam, hogy hogyan fogok én egy 6-os Szentkirályit hazacipelni a boltból ilyen könyökkel, megkérdeztem, hogy írhatok egy bevásárlólistát. Azt meg is írtam, egyik barátomat azzal zaklattam, hogy vegyen nekem egy BKV bérletet, mivel hétfőn lejárt az enyém. Szegény munka alá volt temetve, de elhozta kedden. És unokatesó is volt kedd este. Meg volt sértődve, hogy nem szoltam neki előbb, hogy beteg vagyok. Nénikém közben főzött nekem ennivalót és adott C-vitamint.

Lehet, hogy kissé túlságban vittem a (teljes) önállóságra való hajtásomat. Majd át kéne gondolnom ki, mi, hogyan, stb. Bár valószinű, hogy ez majd egy folyamat lesz.

Ja, hogy miért írok ilyenkor és nem alszom? Az előbb aludtam majdnem két órát, és most nem vagyok túlságosan álmos és amellett meg folyik a jegelés írás közben. Hatékony működés címszava alatt.

Egyébként, ami kissé rosszúl esett ma, hogy, amikor a főnökömnek jelentettem, hogy ezen a héten ne számítson rám, olyen érzést kaptam tőle a telefonon keresztűl, mintha személyes sértődésnek vette azt, hogy kiírtak. Lehet, hogy nálam van a hiba és rosszúl értelmeztem, de amikor az ember így itthon van, van ideje gondolkodni és az nem mindig jó... ;-)

Na, befejezem, még 5 percig jegelem a könyökömet és megyek aludni.

Jobb helyett bal?

Úgy látszik, hogy a szervezetem megtalálta a módszert, amivel le tud allítani egy pár napra, jobb könyékben bursitis. Ma délután megyek házidokihoz, hogy nézze meg és hogy írjon ki egy pár napra, mert így nem tudok dolgozni. De közben a balkezem egyre ügyesebb...

Bursistis, sokadik felvonás

Eddig mindig a balkönyökömön jött ki a bursitis. Úgy 3, 4 havonta. Most, nem tudom miért a jobb könyököm lett a szerencsés. Este más levélszámra ettem az algopirint és tubusszámra kentem a Flector krémet és valahogy tudtam aludni, csak óránként ébredtem. Egy óra alvás egyszerre is több mint a semmi, nem?

Ami legjobban zavar, hogy a jobb könyökömmel most csak egy 30 fokot tudom hajlítani, de az is majd rendbe fog jönni. Legalább a bal karom, könyököm teljesen rendben van. Talán itt az ideje a balkaromat erősíteni? Itt van a hétvége, legalább pihenhetek valamit. Ma, úgy döntöttem, hogy itthon maradok. Hál' az internetnek, itthonról képes vagyok belépni a munkahelyi hálozatba és mivel még nyugis időszak van, itthonról is le tudom dolgozni a mai napot.

(Suttogva:) nem akarom elkiabálni, de a bőröm javul, de rendesen. Alig vannak már sebek, ami meg még van, egyre jobban javul. Most az jut eszembe, hogy az is lehet, hogy a bőröm allergiás bőrgyógyászokra. Május óta nem voltam bőrdokinál, azóta, kisebb-nagyobb, hullámvölgyökkel javult a bőröm. Mi lenne, ha még egy évig nem mennék bőrdokihoz? Modelnek mehetnék majd? ;-)