Mese az emancipált nőről

Tegnap egyik kolleginám ezt a rövid kis mesét küldte el nekem. Órákkal később még mindig röhögtem rajta. Remélem nektek is tetszik:

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő,
aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta
tó partján , környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott
egy békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Oh csodálatos hölgy,
valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál
ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk,
beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél,
moshatnál ránk nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
****
Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban
és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott,
magában elmosolyodva így szólt: én kurvára nem így gondolom