Őrültség

Most olvasgattam holland híreket. Nem nagyon szoktam róluk írni, de amit itt és itt olvastam, eléggé megijesztetett engem. Perssze, voltak mindig emberek akik tudatosan megferzőztek másokat, de ami most bukkant fel egyik észak-holland tartományban eléggé rémísztő. Negy férfit tartóztattak le, azzal a gyanúval hogy HIV-el fertőzött vért tartalmazó injekciós tűt szúrtak áldozataiba, miután elkábították őket. Erre mit mondhat az ember?

Tíz éve hogy Clinton elindította a vakcina programot

Ma reggel ezt a cikket láttam. Napközben szándékoztam írni róla, de nem volt rá időm, azért most írok. Ebben a cikkben (angolul) a Scientific American-be a vakcina utáni kutatásokrol írnak egy összefoglalót hogy mi történt a múlt 10 évben, mióta Clinton célként kitűzte egy HIV elleni vakcina előállítását. Tíz év alatt nem történt semmi? Ezt nem így fogalmaznám. Igaz, nincsen még vakcina, de azért van előrelépés. Már 1997-ben sok tudós mondta hogy a Clinton által emlegetett 10 év túl optimista volt. A fő gond, de gondolom legtöbb ember már tudja, hogy a vírus kimondottan könnyen tudja váltani a külsejét. A cikkben azt írják hogy egy emberben a variáció a vírusok DNS-jei között nagyobb lehet mint a variáció az influenzavírusok DNS-jei közöt az egész világban. Magyarán: nagyon gyorsan és könnyen változik a vírus és emiatt olyan nagyon nehéz hatékony vakcinát készíteni ellene. Egy oltás csak azok a variációk ellen hatékony, amelyeket a vakcinában tettek. Az írok azt írják hogy a legtöbb kutató most előbb egy "immunerősítő" vakcinára összpontosít. Ez nem védi meg az illetőt, de jobban aktiválja az immunrendszerét hogy hatékonyabban tudjon ellenálni a vírus ellen. A következő lépés egy teljeskörű oltás lenne.

Pünkösd hétvége

Nemrég jöttem haza vidékröl, szüleimtöl. Az út odafelé nem volt túl könnyű, mivel nagyábol alva tettem meg az utat, de azért sikerült odaérnem (ami nem csoda egy éjszakás buli után *grin*). Apám még értem is jött a szomszédfalúba, mert nem lett volna busz tovább. Szombat este kb 11 felé dőltem be az ágyamba és nagyon mélyen aludtam. Vasárnap reggel édesanyám ébresztett, mert az este megígértem hogy elmegyek velük a templomba. Elfejetettem hogy itt Magyarországon az a szokás hogy Pünkösdkor konfirmálás van. Az istentisztelet alatt nem tudtam nagyon koncentrálni. Nem a pünkösdi szövegen járt az eszem, hanem egy ó-testámentumi szövegen gondolkoztam el, Dávid király egyik története. Ez a történet egész nap fejemben volt. Még most is ezen morfondírozgatok.

Édesanyámon nagyon nem vettem nagyon észre semmit, az előző találkozónkon elhangzottak kapcsolatában. Mióta elmondtam hogy fertőzött vagyok, telefonon gyakrabban kérdezi hogy hogy vagyok, hogy minden rendben velem. Most hogy ott voltam meg belém tömte az egészséges kajákat. Két és fél nap alatt volt majdnem egy kilo eper, volt cseresznye. Kajához friss zöldség a kertböl, saláta dögivel, friss spenót. Ez az egészséges kajálás egyébként sem ártana senkinek. A kertben láttam egyébként hogy kezd már rendesen érni a ribizli és a málna is. Majd a nyáron megyek málnát "legelni". Egyébként, szerintem úgy a legfinomabb, frissen a bokorrol. Alig várom már hogy a fehér málna megérjen, az a kedvencem. Egy kicsivel édesebb a hagyományos piros verziónál.

Bulizás, végre!

Épp most jöttem haza bulizásbol. Határozattan jól esett! Ötig volt nyitva a bár/diszkó és addig is voltunk (három kolleginával voltam). Végig táncoltuk az egész éjszakát. Ami nekem jó volt hogy nagyábol elengedtem magam. Ittam, cigiztem és nem érdekelt hogy nem tudok táncolni, röviden éltem és jól éreztem magam. De azért túlzásba nem vittem... Cigiböl csak egy volt (ami elég is volt), piábol nem nagyon sok, de a szokásosnál kicsivel több, de az ami volt, jól esett. Fordított sorrendben egy Cuba Libre volt, Tequila Gold, egy korsó sör és elsőként egy Tequila Gold.

Az este kezdete nem volt túl zökkenésmentes. Én egy órát késtem, mivel elaludtam a kádban.... attol ébredtem hogy már hideg volt a víz. Akkor még azon gondolkoztam hogy menjek-e vagy sem. Hogy mi volt végülis már az első bekezdésben olvashattatok. Azért kellett gondolkoznom a témán, mivel az előző este hajnal háromig beszéltem egy görög barátommal telefonon. Egy két órás videót látott, amiben többek között a Christine Maggiore és a Peter Duesberg is szerepelt. A görög srác egyébként szintén HIV fertőzött. Ez a video őt teljesen bekavarta és félre vezette. Az este egyébként éjfélkor mentem haza az irodábol, mivel péntek reggelre be kellett fejeznem egy munkát. Emiatt volt hogy hajnali 3-kor fejeztem be a telefonálást.


Ja, majdnem elfelejtettem. Miután bezárt a bár, mind a négyen elmentük a Margit szigetre, megnéztük a napfelkeltét. Szép volt. Feljött a nap az épületek mögűl és szinte mindjárt a felhők mögé ment. Perssze a csajok még mindenféléröl dumáltak. Nekem akkor nagyábol az agyam már kikapcsolt. Olyan fél hétkor indultunk vissza. A csajok még arrol beszéltek hogy még mennének valahova, én boldog voltam amikor haza értem... Most eléggé fáradt vagyok, de úgy gondolom az ilyen bulikra rendszeresebben el kéne mennem. Minden frusztrációt amit a munkahelyemen felhalmoztam, ott hagytam a bárban.

Gonosz vagyok

Ma meg vagyok elégedve magammal. Reggel háromnegyed nyolcra sikerült bejönnem (már a második napja). Reggel sokkal jobban tudok dolgozni; hüvös van, nyugi van és nincsenek kérdező kollegák. Most már azt vezettem be hogy ha rajtam van a fejhalgató és hallgatok zenét (most két hete a gregorián énekek mennek) a kollegák nem zavarhatnak. Nem mindenki tudja még, sajnos. Ebéd után egy meglepetés ért engem. Be kellett mennem a volt menedzseremhez. Ebéd előtt volt egy kis ügy indiai kollegáimal. Egy tucatnyi kollegának olyan emailt küldött amiszerint én hülye vagyok hogy valamit merkérdeztem. Utánna néztem a dolgoknak, és kiderült hogy a csajszi hazudod. Szerintem finoman visszakérdeztem nála hogy magyarázza meg hogy ez hogy lehet hogy csak egy fél órája van megcsinálva valami, ahol ő meg azt állítja hogy május 9.-én már megcsinálta... Síri csend és ebéd után beszélgetés a volt menedzseremmel. Londonba és Amerikában egy-két fejes ideges lett emiatt...

Közben meg nézelődök szálloda után. Nem szoktam ennyire gonosz lenni, ezt a fáradtság okozza. Ahogy most állnak a dolgok, valószinűleg július 14-tol veszek ki egy hetet. A szállodát, valahol a hegyekben, még keresem. Környék ami eddig felmerűlt: Kőszeg, Mecsek, Cserhát és a Pilisi Hegység. De kaptam meghívót is Hollandiábol. Azon még gondolkozom, de szerintem most inkább Magyarországon marad. Majd máskor megyek Hollandiába.

Stornó

Most jöttem vissza francia nyelvtanórámrol, volt egy ötletem a hétvégen, egyenlőre stornó. Az ötletem ami a hétvégén volt, hogy júniusban kiveszek egy hetet (minimum) és elmegyek valahova ahol kutya sem ismer, nincs tévé, rádió és kikapcsolom a telefonomat és pihenek, meditálok, magamhoz térek. Már nagyon úgy érzem kezdem kicsit túlpörögni magam. Szombaton, amikor teljesen és véglegesen szakított velem a párom Hollandiábol, a reakcióm nem volt nagyon erős, tudomásúl vettem. Kész. Ennyi. Ez részben azért is van, mivel energiaszintem nagyon a padlón jár. Azt a blogbejégyzéseimen i sészre veszem. Sokkal többet szeretnék leírni, de nem megy. Nem tudom összeszedni a gondolataimat, nincsen türelmem végig nézni amit kellene. Hála a Schatzinak hogy eddig kibírtam, ő a múlt hetekben nagyon sok energiát adott (Schatzi, tudom hogy nem így beszéltük meg, de meg szeretnélek köszönni hogy kaptam erőt tőled ;-) ).

De sajna a tervnek most lőttek. Leghamarább júliúsbol lehet belőle valami. Ahogy írtam ennek a bejegyzés elején, épp most jöttem vissza francia órárol. Egész órán nem is esett szó a szintfelmérő vizsgámrol, csak rettentem mennyire rosszúl megy a társalgás franciául mostannában. Az óra végén valahogyan meg mertem kérdezni hogy mi volt az eredményem. Majd hanyat estem: kb 74%-os volt. Erre nem számítottam. Attol féltem hogy épp megütöm az 50%-at. Közben azt is hallottam mikor lesz a "nagy", hivatalos nyelvvizsgám. Az a fő oka annak hogy a pihenésemnek és meditálásomnak egyenlőre lőttek. Ha jól tudom, június 25.-én meg kell jellennem a francia intézetben. Előtte meg még kemény munka vár rám.

Pihi

Nem rég jöttem haza. Tegnap egész nap itthon gubbasztottam, egyrész mert nem volt túl jó kedvem, másrészt mert eléggé ki voltam merűlve. A tegnapi nem túl jó kedvem nagy részben az okozta hogy a(z) (ex-)párom Hollandiábol véglegesen szakított velem. A kapcsolat már egy ideje nem volt a legjobb. Miután visszajöttem Indiábol, szakított velem, de még kapcsolatban maradtunk. Most az a kapcsolat is megszakadt. Sajnálom hogy megszakadt, de lehet hogy ez jobb az exemnek. Délután meg moziban voltam.

Ma este meg beszéltem telefonon két barátommal Hollandiában. Az egyikel háromnegyed óráig dumáltam. Nem rég kezdett egy tanácsadói irodát és most, negyedév után, jól megy az üzlete. Tőlem meg azt kérdezte hogy hogy szolgál az egészségem (tud a helyzetröl). Utánna egyik legjobb barátommal 70 percig dumáltam. Mindenröl beszéltünk. Megbeszéltük az eredményemet. Ő meg lehet hogy menni fog Rómába, feleségével egy hétre. Nem rég hallotta hogy doktorálhat (Ő egyébként teológus). A vatikán könyvtárában keresni fog iratokat Pelagiusrol. Kicsit irígyelem, mert szívesen mennék én is Rómába. Régen voltam, amikor gimibe jártak, de szívesen visszamennék, városlátogatásra.

Na, lassan befejezem, mivel a hétvégén nem voltam az irodába, holnapreggel (hétfőn) korán be akarok menni hogy be tudjam fejezni a melómat.

Alive & Well - Christine Maggiore - vélemény

Az egyik cikkem kommentjében István a véleményemet kérte az egyik HIV/AIDS-el kapcsolatos oldalrol, amit talált. Egyébként, szeretnék gratulálni a negatív eredményeddel. Igyekezz így tartani, István. Azzal szeretném kezdeni hogy nem vagyok orvos és a véleményem a személyes véleményem.

Az első benyomásom az volt hogy megijedtem a tartalmátol. Szerintem nem rossz dolog ha emberek kritikusan követik a tudományt és olyan kérdéseket tesznek fel amire mások nem is gondoltak. Az benne van a pakliban ha valaki tudományal foglalkozik. De az is benne van hogy nem keverünk össze dolgokat amiket nem tartoznak egymáshoz. Ez az utolsó dolog nagyon veszélyes is lehet.

Az egyik dolog amit írnak a honlap egyik első oldalán hogy nem értik hogy külömböző országokban külömböző módon definiálják az AIDS-et. A különféle definiciók részben abbol erednek hogy ez a betegség egy szindróma, azaz egy tünetcsoport. Ember- és helyzettöl függően máshogy alakúlhat a betegség folyamata. Van akinél elég gyorsan lefolyik, van akinél elég sokáig kibírja a szervezete és vannak is olyanok akiknél látszólag nem is romlik az immunrendszerük látványosan.

Megpróbáltam felírni minden dolgot, ami szerintem nem stimmel a Christine Maggiore honlapján. Nagyon sok volt és nem biztos hogy végeztem volna vele. Annyit szeretnék még róla mondani hogy jobb ha az ember oda figyel arra amit írnak itt, mivel könnyen félrevezethet.

Nem minden rossz amit írnak itt. Ami szerintem jó, az hogy "harcosan" áll az életben. Mind minden betegségnél nagyon fontos hogy milyen az illető lelki hozzáállása. Ha a beteg feladja, még a legjobb gyógyszer sem segíthet rajta. Egy másik jó dolog ebben ezen az oldalon, szerintem, az hogy beszél az alternatív módszerekröl. Ezek segíthetnek, de a legtöbb esetben nem olyan hatékonyak mint a most kifejlesztett és fejlesztendő gyógyszerek, de mindenképp erőshetik a szervezetet hogy minél tovább gyógyszerszedés nélkül élhet az ember.

Utolsóként még a következő linket javasolnám. Itt (angolul) olvasható a bejegyzés Christine Maggiore-röl a Wikipediában. Röviden a történet fontos részei: miután kiderült hogy HIV-fertőzött AIDS aktivista lett és rövid idő utan a disszidensekkel megismerkedett. Férjhez ment, két gyereket szűlt. Sosem szedett gyógyszereket. A fiának nem volt semmi baja, de a lánya meghalt tüdőgyulladásban (Pneumocystis jiroveci, régebbi neve PCP). Ez egy oppurtunista fertőzés, ami már mutat AIDS-re. Ezen kivül a kislánynál azt állapiították meg hogy a korához képest túl alacsony volt a sulya és magassága, ami krónikus betegséggel függ össze. Ezen kivül még más dolgok is voltak amik utaltak HIV-fertőzésre.

Röviden mi a véleményen erröl az oldalrol? Tartalmaz egy, két jó dolgot, de alapbol szerintem eléggé veszélyes oldal, amit jobb ha kerüljük.

Remélhetőleg nyugis nap lesz

Tegnap végre sikerült elmennem röplabdázni. Volt a múlt hónapokban többször is hogy készültem elmenni, de valami közben jött. Nagyon jó volt, majdnem két órát röpiztünk. Az első órában 9-en voltunk, aztán megjött a 10. is. Egy időben elég jól ment, de aztán csak egyszer az volt hogy a szegény szemüvegem a labda után repült. Esetleges álmok egy sportoló pályafutással kapcsolatban még a szemüvegemnél gyorsabban röpködtek el. De a derékfájjásom is, ami már egy bő hónapja zavar. Talán többet kéne sportolni és kevesebet az irodában gubbasztani?

Tegnap délután édesanyámmal is beszéltem telefonon. A hagyományos beszélgetés és egyeztetés volt: apám jönn fel Pestre, mit küldjön, stb. De ami most más volt hogy tovább tartott a normálnál a beszélgetés és még megkérdezte hogy hogy vagyok, hogy érzem magam. Azt kell tudni a telefonbeszélgetéseimröl édesanyámal hogy általában csak egy, másfél percesek szoktak lenni. Tegnap azt hiszem hogy öt vagy hat perces is volt.

Most meg egy nagyobb projekttel vagyok elfoglalva. Péntek a határidő. Közben volt egy fél órás telefonbeszélgetésem egy Indiai kollegámmal. A többi kollegáim tréningen vannak, úgyhogy nyugis az iroda. A kintiek mind szabin vannak, mivel a Beneluxban és Skandináviában Áldozó Csütörtök ünnepnap. Na, megyek vissza a munkámhoz, hamarosan jelentkezek.

István: Nem felejtettelek el, vissza fogok térni a kérdésedre.

Célok

Épp most voltam a volt menedzseremnél. Majdnem egy negyed óráig beszéltem vele. Bocsánat, kezden az elején. Amikor meghallottam az eredményemet, tavaly márciusban, nem voltam a legjobb hangulatban (nem hiszem hogy bárki ezen meg lenne lepődve). Akkor azt határoztam el hogy nekem célok kellenek ha életben akarok maradni. Azért fontos nekem hogy legyenek célok az életemben, mivel egyébként lassan elsorvadok. Már egyszer írtam, ha jól emlékszem, hogy számomra fontos a fejlődés, tanulás, tapasztalatszerzés. A helybenállás, nem fejlődés számomra egyenlő a halálal. Ha fát nézzünk, akkor az is állandóan mozgásban van (nem a szél vagy a vihar által), hanem mert nő, letörik egy ága, vagy bármi.

Ezért látogattam el a volt menedzseremhez is. A jelenlegi pozicíómban még nagyon jól érzem magam, de volt már egyszer hogy az események megleptek és nem tudtam lépni. Nem akarok megint egy ilyen helyzetbe kerülni. Az volt a kérdésem hogy Ő látna-e bennem fantáziát mint menedzser. Őszinte beszélgetés volt. Röviden, azt gondolja hogy képes lennék rá, csak mutassam be hogy képes lennék erre. Most meg azon kéne elgondolkoznom hogy kell nekem az a macera ami ezzel jár. Majd elgondolkozok ezen a témán...

Ma van az első nap hogy a Schatzi-vel nem tudok beszélni, helyzete miatt. Egy pár nappal ezelőtt kicsit megkavartak az érzelmeim, de aztán egy hosszabb telefon után nagyábol le is nyugodtam (szegény Schatzi, tudom hogy abszolút nem szeret telefonálni, de miattam most rákényszerűl). Most magamnak elkönyveltem hogy akár három hétig nem is lesz semmilyen kommunikáció köztünk, legfeljebb egy email itt, ott...

Na, lassan befejezem. Ma este megyek röplabdázni egy pár kollegával. Remélem jó match lesz...