Nemrég jöttem haza vidékröl, szüleimtöl. Az út odafelé nem volt túl könnyű, mivel nagyábol alva tettem meg az utat, de azért sikerült odaérnem (ami nem csoda egy éjszakás buli után *grin*). Apám még értem is jött a szomszédfalúba, mert nem lett volna busz tovább. Szombat este kb 11 felé dőltem be az ágyamba és nagyon mélyen aludtam. Vasárnap reggel édesanyám ébresztett, mert az este megígértem hogy elmegyek velük a templomba. Elfejetettem hogy itt Magyarországon az a szokás hogy Pünkösdkor konfirmálás van. Az istentisztelet alatt nem tudtam nagyon koncentrálni. Nem a pünkösdi szövegen járt az eszem, hanem egy ó-testámentumi szövegen gondolkoztam el, Dávid király egyik története. Ez a történet egész nap fejemben volt. Még most is ezen morfondírozgatok.
Édesanyámon nagyon nem vettem nagyon észre semmit, az előző találkozónkon elhangzottak kapcsolatában. Mióta elmondtam hogy fertőzött vagyok, telefonon gyakrabban kérdezi hogy hogy vagyok, hogy minden rendben velem. Most hogy ott voltam meg belém tömte az egészséges kajákat. Két és fél nap alatt volt majdnem egy kilo eper, volt cseresznye. Kajához friss zöldség a kertböl, saláta dögivel, friss spenót. Ez az egészséges kajálás egyébként sem ártana senkinek. A kertben láttam egyébként hogy kezd már rendesen érni a ribizli és a málna is. Majd a nyáron megyek málnát "legelni". Egyébként, szerintem úgy a legfinomabb, frissen a bokorrol. Alig várom már hogy a fehér málna megérjen, az a kedvencem. Egy kicsivel édesebb a hagyományos piros verziónál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése