Tegnap végre sikerült elmennem röplabdázni. Volt a múlt hónapokban többször is hogy készültem elmenni, de valami közben jött. Nagyon jó volt, majdnem két órát röpiztünk. Az első órában 9-en voltunk, aztán megjött a 10. is. Egy időben elég jól ment, de aztán csak egyszer az volt hogy a szegény szemüvegem a labda után repült. Esetleges álmok egy sportoló pályafutással kapcsolatban még a szemüvegemnél gyorsabban röpködtek el. De a derékfájjásom is, ami már egy bő hónapja zavar. Talán többet kéne sportolni és kevesebet az irodában gubbasztani?
Tegnap délután édesanyámmal is beszéltem telefonon. A hagyományos beszélgetés és egyeztetés volt: apám jönn fel Pestre, mit küldjön, stb. De ami most más volt hogy tovább tartott a normálnál a beszélgetés és még megkérdezte hogy hogy vagyok, hogy érzem magam. Azt kell tudni a telefonbeszélgetéseimröl édesanyámal hogy általában csak egy, másfél percesek szoktak lenni. Tegnap azt hiszem hogy öt vagy hat perces is volt.
Most meg egy nagyobb projekttel vagyok elfoglalva. Péntek a határidő. Közben volt egy fél órás telefonbeszélgetésem egy Indiai kollegámmal. A többi kollegáim tréningen vannak, úgyhogy nyugis az iroda. A kintiek mind szabin vannak, mivel a Beneluxban és Skandináviában Áldozó Csütörtök ünnepnap. Na, megyek vissza a munkámhoz, hamarosan jelentkezek.
István: Nem felejtettelek el, vissza fogok térni a kérdésedre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése